Új Dunántúli Napló, 1998. szeptember (9. évfolyam, 239-268. szám)

1998-09-07 / 245. szám

1998. szeptember 7., hétfő Háttér - Riport Piinántúli Napló 11 Karrier-előalapozás idegen földön A mai középiskolák és középiskolások előtt számtalan lehetőség nyílt meg az utóbbi szűk egy év­tizedben a különféle alapítványok ösztöndíjai révén. A tinédzserkorú diákok élhetnek azzal az eséllyel, hogy még az érettségi előtt megalapozzák későbbi szakmai karrierjüket. Áldozatok vál­lalása és ügyesség nélkül persze nem megy. Szakmai berkek véleménye szerint a baranyai középiskolák közül a pécsi Leőwey Klára Gimnázium diákjai járnak élen a középiskolások által elérhető ösztöndíjak megszerzésében. Sikereik mögött persze az in­tézmény oktatási színvonala, nemzetközi kapcsolatrend­szere, saját alapítványa és a pá­lyázati lehetőségekre való fo­kozott figyelme áll. A Leőwey Gimnáziumba jár például a SANSZ, az alapítványok lapja, a Pályázati Figyelő, és termé­szetesen ők is megkapják a Pa­latáblát, a Baranya Megyei Ön- kormányzat Pedagógiai Inté­zete információs havilapját.- Megnyílott a világ a gyere­keknek, és ők ki is használják ezt. Az első időben még tettek különbözeti vizsgát, de mosta­nában inkább évet ismételnek. Ezt biztosítja is a törvény - mondja dr. Szolcsányi Jánosné, (kis képünkön) a pécsi Leőwey Klára Gimnázium igazgató­nője, aki a néhány hetes időtar­tamú nyelvi, illetve speciális , témájú kurzusokat, a külföldi testvériskolai kapcsolatok nyúj­totta rövid tapasztalatcseréket most nem is veszi a karrier elő- alapozás körébe.- Először is van a So­ros-ösztöndíj. Ennek formái különböző időtartamúak: 3-6 és 12 hó­naposak Ang­liába, Ameri­kába, egyéb angol nyelvterületekre szólóan. Most is van kinn és most is megy majd ki tanulónk ilyen ösztöndíjjal. A három, illetve a hat hónap azt jelenti, hogy a diákok utána ugyanabban az osztályban folytathatják a ta­nulmányaikat, a 12 hónapos pedig azt, hogy évet ismétel­nek. Van az EFSZ, évente egy- egy tanulónk megy ki - most Finnországba megy egy évre van a Goethe-ösztöndíj, ez a ta­nulási időt nem befolyásolja, | mert ez egy hónapos időtar­tamra szól. Idén 11 tanulónk kapta meg ezt. Az iskolának van saját ösztöndíja, amellyel grazi testvérintézményünkbe megy ki fél évre egy-egy tanu­lónk. ők sem ismételnek tehát évet, mert a fél évet be tudják hozni. Most már az érdemje­gyeiket el is fogadhatjuk, csak magyarból és történelemből kell külön vizsgát tenniük. To­vábbi lehetőséget nyújt a Dunai Svábok Alapítványa. Ez is egy­éves ösztöndíj. Jelenleg két ta­nítványunk van kinn. Külön nagy lehetőség a Nemzetközi Tehetségek Kollé­giuma, vagy hivatalos nevén United World College, az Egy­séges Világ Kollégiuma, illetve ennek a hálózatnak az ösztön­díja. Az országos tanulmányi versenyek első tíz helyezettjét felveszik felvételi nélkül az egyetemre. Ha valaki harmadi­kosként valamilyen tárgyból bejut az első tíz közé, akkor meghívják a Művelődési és Közoktatási Minisztériumba egy többfordulós válogatóra. Általában közülük évente hét gyerek megy ki Magyarország­ról egy nemzetközi gimnázi­umba. Ezek a diákok már nem térnek vissza anyaiskolájukba. A térképen is érdekes föld­rajzi kalandozás az UWC-isko- lák kollégiumai közül azok székhelyeit megkeresni, ahova már eljutottak magyar diákok: az Armand Hammer United World College Új-Mexikób vagyis az USA délnyugati ré­szén van, Az Atlantic College Walesben, a Bristoli-öböl part­ján. A Lester B. Pearson Col­lege of the Pacific Kanada csendes-óceáni partvidékén Vancouver szigetén, az Adria­tic College Duinoban, Trieszt­től 20 kilométernyire, a Li Po Chun UWC Hongkongban mű­ködik, a Nordic College Norvé­gia nyugati részén egy fjord partján található. A tanulás és minden egyéb tevékenység költségeit a két évre szóló ösztöndíj fedezi, amelynek különböző részeit a fogadó iskola, illetve a Műve­lődési és Közoktatási Miniszté­rium állja. A diákok a két év so­rán maximum kétszer, a nyári és téli szünetben utazhatnak haza. Annak persze nincs aka­dálya, hogy szüleik megláto­gassák őket. Ha van rá pénzük.- Legutóbb két tanulónk, Tóth Eszter (földrajzból) és Vonyó Tamás (angolból) a há­romfordulós válogatásból beke­rültek a hét utazó középiskolás közé. Ők választhattak, hogy az adott körből hova szeretnének menni. Tóth Eszter Duinot nézte ki magának, Vonyó Ta­más viszont hideg éghajlatra vágyott és Kanadába ment. A nemzetközi gimnáziumban a kommunikáció nyelve az angol, persze Eszter megtanul közben olaszul. A kurzus kétéves, tehát öt év alatt végzik el a gimnázi­umot és nemzetközi érettségit kapnak, elvileg a világ bárme­lyik egyetemére felvételi nélkül felveszik őket. Háromnegyed év távoliét után Vonyó Tamás nemrég tért haza három hónapos vakációra Van­couver szigetéről. Hűszórás volt az utazása repülővel a Csendes-óceán kanadai partjá­tól Budapestig. Az iskolája egyébként 42 kilométernyire van a legközelebbi várostól egy Dunántúl nagyságú szigeten.- Az angol nyelvi környeze­ten kívül azért választottam ezt a távoli iskolát, mert úgy gon­doltam, később Európában el­juthatok még sok helyre a saját pénzemen, de nem biztos, hogy még egyszer adódik lehetőség átruccannom Kanada nyugati vidékére. Az is vonzott, hogy a határ közelsége révén az USA kultúrájába is belekóstolhatok. Egyelőre azonban csak a szige­ten kirándultam: elég sok a ta­nulni való, magasak a követel­mények, ámbár szabadon vá­lasztott feleannyi tárgyból, mint nálunk. Óriási élmény, hogy 83 országból vannak iskolatár­saim.-Akkor ez egy hatalmas in­tézet.- Ellenkezőleg. Igyekeztek családiasán megszervezni: mindössze 200 diákot fogad egyszerre. Négyen vagyunk egy szobában: két második éves és két iskolakezdő. Brazil és pápua új-guineai felsősök mellé jutottunk egy olasz fiú­val. Amikor a tudatos karrierépí­tésről faggatózom, Tamás szinte cáfolva bizonyítja ezt a törekvését. Mint mondja: nem érdekelték azok a Soros-ösz­töndíjak, amelyekből itthon „évismétlések” következnek. Ebben a kanadai iskolában nemzetközi érettségit lehet sze­rezni. Angol nyelvi területeken ezt az egyetemek a felvételi mellőzésével respektálják, ha­sonlóképpen itthon is az egye­temek egy része - például a pé­csi is -, ám vannak, ahol nem adnak rá. Akkor viszont hát­rányt jelent külön felkészülni a felvételire a magyarországi gimnáziumi tananyag szerint. Egyébként még nem döntötte el, hogy milyen hivatást vá­laszt, csak-abban biztos, hogy a társadalomtudományok körébe tartozót. Szülei pedagógusok. Vajon mibe kerül a családnak a gim­nazista fiú kanadai ösztöndíja?- Az ellátást és a tandíjat az iskolahálózat állja, az utazási költséget az itteni miniszté­rium, és az utóbbi ad 1100 ka­nadai dollár költőpénzt is egy- egy tanévre. Ebből bőven ki le­het jönni. A családnak a nagy utazótáskák beszerzésén kívül az én kinti tanulásom csak a kapcsolattartás költségeibe ke­rül: az Interneten és telefonon váltott heti beszélgetések árába, havi 18-20 ezer forintba. Az sem különlegesen ritka, hogy teljesen a szülők fizetik gyermekük külföldi tanulmá­nyait. Nehéz átlagot mondani, de egy tanév egy nyugati or­szág elit gimnáziumában leg­alább 1 millió forintnak megfe­lelő összegbe kerül. A harmadikos Halupa Dániel jogász szeretne majd lenni. Nemrég Leőwey grazi testvér­intézményében tanulhatott fél tanévet. Megtapasztalhatta, hogy más magyarországi isko­latársai havi 60-100 ezer forin­tos tandíjért lehettek ugyanott diákok, mint vendégként ő. Apja esztergályos, anyja ad­minisztrátor. Meglepett szülei végül is örültek gyermekük si­kerének, noha a fél tanév alatt mindössze kétszer járt otthon a szünetek idején, egyébként te­lefonon tartották a kapcsolatot. Dániel kitűnően érezte magát a grazi iskolában és kollégium­ban, utána az érdemjegyeit itt­hon elfogadták, csak történe­lemből és magyarból kellett kü­lön vizsgát tennie.- Nyelvgyakorlásnak na­gyon jó volt a fél év, sokat fej­lődtem, de most már egyéb kül­földi pályázati lehetőségre nem gondolok - mondja. Számos olyan pályázat, il­letve ösztöndíj van, ami csak a költségek felét fedezi, a többit a szülőnek kell előteremteni. De még a teljes költséget álló ösz­töndíjak többségénél is az a helyzet, hogy abba a diák ki­utazása, illetve hazautazása nem tartozik bele, azt minden­képpen itthonról kell állni. Am a szülők áldozatvállalása olykor egészen fantasztikus. Hallottam egy olyan pedagógus házaspárról, akik a lakásukat szándékoztak eladni, hogy csak teljesülhessen lányuk kíván­sága, és elmehessen egy olyan ösztöndíj alapján távoli or­szágba tanulni, ahova csak a költségek felét állta a lehetősé­get meghirdető alapítvány. Az akciót és a kislány ötletének a megvalósulását az iskola igaz­gatója akadályozta meg hatha­tós lebeszéléssel. Nem is any- nyira a szülők áldozatvállalásá­nak irreális mértéke, hanem a kevés hasznot ígérő körülmé­nyek miatt. Az ösztöndíj ugyanis egy olyan kis ország periferikus jelentőségű külbir- tokára szólt, ahol legfeljebb a tengeri halászatot és a delfinek öldöklésének népszokását ta­nulmányozhatta volna az ifjú leányzó, ráadásul a helybeliek­kel csak közvetítő nyelvként beszélhette volna az angolt.- A tapasztalatok azt mutat­ják, hogy a nyelv gyakorlásá­hoz a néhány hetes, vagy a fél­éves külföldi tanulmányutak bőségesen elegendőek. Ám akik egy évet, vagy még többet tanulnak idegen földön, távol a szülői segítségtől, gyorsabban építik a személyiségüket, ha­marabb érnek ifjú felnőtté, hi­szen az összes problémáikat maguknak kell megoldaniuk. Azt szokták mondani: aki ott­hon van, az kifelé él, aki kül­földön, az befelé. Az ilyen diá­kok, amikor hazakerülnek, na­gyon pontosan ismerik az érté­keket, mindazon felül, hogy ba­rátokat találtak kinn és megis­merkedtek egy másféle kultú­rával - értékeli a külföldi tan­évek hasznát dr. Szolcsányi Jánosné.- Volt olyan diákunk, aki Soros-ösztöndíjjal nyert el egy évet egy angliai magániskolá­ban. Olyan jól tanult, hogy a következő évre a tandíjat a fo­gadó iskola állta helyette, ő pedig kinn tette le az érettségi vizsgát. Utána felvették az ox­fordi egyetemre. Különféle ala­pítványok és pályázatok révén képes fedezni a nem csekély tandíjat Európa egyik leghíre­sebb egyetemén - meséli. Általános tapasztalat, hogy jó hírük van a külföldre kike­rülő diákok révén a magyar is­koláknak és az iskolarendsze­rünknek. Eléggé rugalmas és magas szintű a képzés ahhoz, hogy a külföldre csöppenő ma­gyar diák viszonylag könnyen alkalmazkodni tudjon a másféle követelményekhez. A tanulók, a szülők, a taná­rok, az iskolák előtt azonban ott a nagy kihívás: szinte külön tantárgy kell, hogy legyen a pá­lyázatok, ösztöndíjak figyelése, az alkalmak megragadása. Gyakran csak több forrásból si­kerül előteremteni például az elnyert külföldi ösztöndíjhoz az utazási költséget. Ahhoz is al­kalmazkodnia kell, hogy tőlünk nyugatabbra sincs másképp: pá­lyázni tudni majdnem olyan fontos, mint a jó tanulmányi eredmény. Dunai Imre Az ösztöndíjak megszerzésében a Leőwey diákjai élen jár­nak a megyében illusztráció: laufer László Kozma Ferenc jegyzete Megint jönnek És kopogtatnak. Már meg­szoktuk négyévenként, hogy a forró tavaszelő után amint ismét lassan őszre fordul, nemcsak a falevelek hullanak - gyötrődik a vadgesztenye és a dió -, a kopogtatócédulákat is kihordta a postás. Választásra készülünk is­mét: új polgármester, új helyi képviselő és új kisebbségi önkormányzat a láthatáron. Nem nagy, országos hord­erejű kérdésekről szól az egy­előre nagyon csendes kam­pány, hiszen a választás ne­vében is helyhatósági lesz, a legszűkebb pátriát érintő. Benne talán a legérdekesebb vonulat, hogy ki legyen a te­lepülés első számú embere? Maradjon-e a régi, jól bevált, vagy megint vessük össze po­litikai hovatartozásunkat, ro­koni vonzalmunkat (főleg kisközségekben) és a szom­széd-barátságot a józan ésszel és válasszunk újat, az örök megújulás (a demokráciát jel­lemző váltógazdálkodás) je­gyében. Sok mindent kaphat egy te­lepülés a jó döntéssel. Bővül­het a kanalizáció, épülhet kul- túrház-faluház-orvosi ren­delő, tisztulhat az ivóvíz, jö­het a földgázvezeték, az új ipartelep és vele a munkahely, fellendülhet a sportélet, és ja­vulhat az általános ellátás, a közlekedés. Hiszen az okos polgármester (a képviselő-tes­tület kinyújtott karja) a szű­kös anyagiakat pályázatok út­ján szerzett pénzzel, ügyes lobbizással megtoldhatja, a szépülő települést még szebbé teheti. Egy dologra azonban még ő sem képes. Nem állhat min­den közterületi érték mellé vigyázva, hogy védelmezze azokat. Hogy le ne törjék a második világháborús emlék­tábla sarkát, ne fössenek szemüveget a szoborember­nek, ne törjék össze a parkban a padokat, ne szemeteljenek városszerte és - hogy a sort ne folytassam - ne rondítsák össze a szellős buszváró bó­déját, hogy ne legyen trágya­domb a település. Ebbéli teendők a választó- polgároké. A miénk. Nekünk kéne előre kimondani - le­gyen bárki is a befutó -, hogy partnerekként viselkedjünk majd az újabb négy esztendő­ben. A magunk érdekében. Magasságmérés fotó: müller andrea A hidak Mona Lisája Leonardo da Vinci halála után közel 500 évvel Norvégiában megépítenek egy hidat, ame­lyet a reneszánsz mester 1502- ben tervezett a török szultán számára - jelentették be Osló­ban. A hídépítés szokásos rendjétől annyiban tér el a do­log, hogy máskor a hely adott, s a hidat kell megtervezni hozzá, most viszont éppen el­lenkezőleg: a régen tervezett hídnak kellett helyet keresni. Da Vinci az Arany szarv­öbölre szánta hídját, amely 346 méterrel a kor leghosz- szabbja lett volna, de a szultán elutasította a tervet. Most ki­csinyítve, 57 méter hosszan építik meg Aas községben egy csúf gyalogátkelő helyére. Hogy a szultánnak miért nem nyerte el tetszését az el­képzelés, máig titok. Annyi azonban már bizonyos, hogy Leonardo terve nem volt hi­bás: noha a mester csak intuí­cióira hagyatkozhatott, a ter­vezet mostani, számítógépes ellenőrzése bebizonyította, hogy nem csupán művészeti, hanem technikai értelemben is tökéleteset alkotott. A tervrajzot Vebjoem Sand norvég művész fedezte fel 1995-ben egy stockholmi kiál­lításon, s hamarosan sikerült meggyőznie a norvég illetéke­seket arról, hogy a hidat fel kell építem. Ma még nyitott kérdés, hogy fából, vagy - háromszo­ros költséggel - kőből épül meg a ,Jűdak Mona Lisája”. Verbjoem Sand szerint a fa építmény Leonardo tervének megvalósulása, míg a kőhíd inkább emlékmű lenne.

Next

/
Thumbnails
Contents