Új Dunántúli Napló, 1998. augusztus (9. évfolyam, 209-238. szám)

1998-08-06 / 214. szám

6 Dunántúli Napló x Hitélet 1998. augusztus 6., csütörtök Emlékeztető Antal Géza Pécsvárad új plébánosa. Pécsett született 1948-ban, 1971-ben szen­telték pappá. Segédlelkész volt Mágocson, Görcsöny- ben, Sásdon és Tolnán. 1979-től sióagárdi plébá­nos, két éve a Szekszárd újvárosi plébániát is át­vette. Sióagárdot a nagy pap­hiány miatt a megyés püs­pök úr a kakasdi plébániá­hoz csatolta, a szekszárd- újvárosi plébániát pedig a belvárosihoz. Hásságyon felújították az 1700-as években épült Rókus-kápolnát. Augusz­tus 11-én, kedden este 7 órakor avatja fel Mayer Mihály megyés püspök. Naponta 2-7 autóbusz érkezik zarándokokkal, tu­ristákkal Máriagyűdre. Most szombaton a szek­szárdi espereskerület pap­jai és hívei köszöntik a gyűdi Szűzanyát. 17 autó­busszal érkeznek. A 10 órakor kezdődő konceleb- rációs szentmisét Jónás Já­nos bonyhádi esperes és Mayer Mihály püspök mu­tatja be a kerület papságá­val. Máriagyűd nagy ünnepe augusztus 15-én, vasárnap kezdődik. 10 órakor Kajtár Edvárd misézik. A mária- kéméndiek, versendiek és jánoshalmiak már bejelen­tették részvételüket. Éj­szaka virrasztás lesz. 16- án, vasárnap 10 órakor fő­papi mise, amelynek Karl- Josef Räuber nuncius lesz a főcelebránsa. „Táborozás Pizzaországban” Égbenyúló havas hegycsú­csok tövében, Val di Bre- guzzoban (Itália) táboroztak két hétig ötvenen az alsó- szentmártoni róm. kát. Egy­házközség és a Collegium Martinerum diákjai a wit- teni (D) St. Pius Egyházkö­zség DPSG cserkészeinek meghívására. Jugoszláv ci­gány és muzulmán fiatalok is voltak köztük, és találkoz­tak olasz cserkészekkel is. Az idei volt tizedik közös cserkésztáboruk. Ellátásuk költségeit a meghívó bará­taik viselték. Utazásukat pedig a Renovabis német katolikus segélyszervezet és a Miniszterelnöki Hivatal Gyermek és Ifjúsági Koor­dinációs Tanács Titkársága támogatta. Búcsújáróhelyek a régióban Andocstól Hajósig több nevezetes pontja is akad e vidéknek Több száz búcsújáróhelye van Magyarországnak: mi a régiónk legnevesebbjeire próbálunk rátekinteni. Nem szem elöl té­vesztve, de kilépve egy kissé a Pécsi Egyházmegye Mária­gyűdre mutató Mária-év eseményeinek vonzásából, amely 1998-ban a kegyhelyek központjává tette Dél-Baranyát. A leghíresebb európai kegyhe­lyek a keresztény európai kul- túrközösséghez tartozó népek „szent találkozóhelyei”, s nem kis mértékben elősegítik a nemzeti sajátosságok és a kul­túrák öntudatosodását. Ahol sokféle nép összejön, s ahol az eltérések ellenére erős össze­kötő szálak is létesülnek. Ezen szálak összekötéséhez a ma­gyarországi búcsújáróhelyek kialakulása is hozzájárult. A katolikus egyház a búcsú­ról szóló tanítását a bűnbánati fegyelemmel, a bűnbánattartás- sal összefüggésben fogalmazta meg. Történelme során az egy­ház számos templomot ruházott fel a búcsúnyerés lehetőségé­vel, s nekünk az idén a legszebb a Dráva menti népek közös Má- ria-kegyhelye, Máriagyűd. Az egyik legrégibb és legnagyobb búcsújáró hely. A kegyhely fénykora a 18. század: a csodás gyógyulásokat 1687-től jegyzik fel, mégis csak 1846-ban nyil­vánítja kegyhellyé Gyűdöt Sci- tovszky János pécsi püspök. A búcsúnaptár igen gazdag: má­justól októberig majdnem min­den vasárnapon fogadják a za­rándokok csoportjait. Az idén az eszéki Mária-szobor emeli fényét a búcsúknak. Máriakéménd a Rózsafüzér Királynőjének kegyhelye. Tör­ténete csodás jelenéshez kötő­dik: 1740 áprilisában a Szent Miklós-templom romjai között néhány helybéli kislány füvet gyűjtött, amikor egy mélyedés­ben a kis Jézust karján tartó, tündöklő Mária-szobrot pillan­tottak meg. Máriakéménd első kegyképét egy pécsi asszony festette meg, akinek a kislánya szembajából Mária közbenjárá­sára kigyógyult. Búcsúnaptárá­ban Nagy boldogasszony (au­gusztus 15.) és Kisasszony-nap (szeptember 8.) emelkedik ki. Andocs, Somogy megyei kisközség, a környék legneve­sebb búcsújáróhelye Mária, az Angyalok Királynéja tisztele­tére. A legenda szerint a temp­lom szentélyét, a gótikus ká­polnát a kegyszoborral együtt angyalok hozták el vasrudakon Kalocsáról, mert ott a törökök éjszakára a lovaikat kötötték be a kápolnába. A kápolnát szál­lító angyalok a legenda szerint útközben többször megpihen­tek: Csicsón (ugyancsak kegy­hely lett) kápolna épült, Ozorán az Angyalcsapás dűlő, Ando­cson pedig az Angyalhegyi dűlő neve őrzi e csodás ese­mény emlékét. Mária közbenjá­rására Andocs csodás gyógyu­lásokat jegyez föl. Fő búcsúja Nagyboldogasszonykor (au­gusztus 15.) van. Segesd kápolnája, a Fájdal­mas Anya somogyi búcsújáró helye, a református Alsósegesd és a katolikus Felsősegesd hatá­rán áll. A felsősegesdi Szentkút a községtől mintegy másfél ki­lométerre van, s a hagyomány szerint a kútnál - már a török időkben - Mária közbenjárá­sára sok imameghallgatás tör­tént és sokan visszanyerték egészségüket. Fő búcsúnapja a Fájdalmas Anya ünnepén (szeptember 15-én) van, de sok zarándok érkezik ide Sarlós Boldogasszonykor és szeptem­ber 8-a környékén, Kisasszony­napkor is. Csicsó Tolna megyében, a Kapos folyó völgyében, Sza- kály és Hőgyész szőlőhegyének oldalában van. A hagyomány szerint már a török hódoltság előtt is búcsújáró hely volt, szent kútját remeték őrizték. Templomát Anton Mercy gróf emeltette 1745-ben. A legenda szerint a grófi konda egy Má­ria-szobrot túrt ki a földből, s e helyen fakadt a csodatévő for­rás. Fő búcsúja Szentháromság vasárnapja, melyet a környék magyarjai, és Mária nevenapja (augusztus 15.) melyet a vidék németajkú lakói tartottak. A kiskunsági homokdombok és a Duna menti síkság találko­zásánál fekszik Hajós község, mely a folyó népeinek közös Mária-búcsújáró helye. A köz­séget a török kiűzése után né­met telepesek alapították, s a templom Mária-szobrát az 1726-ban érkező utolsó telepes csoport egyik tagja, Hall Mária Anna hozta magával Dietelho- fenből. A szobor már Németor­szágban is csodatevő hírében állt. Hajóst VI. Pius pápa nyil­vánította 1794-ben búcsújáró hellyé. A templom titulusün­nepe Szent Imre-napja (no­vember 5), zarándokbúcsúját azonban Nepomuki Szent János ünnepét követő vasárnapon (május közepe) tartják. Máriakönnye avagy Vodica a bácskai népek közös búcsújá­róhelye Baja várostól délre található, ahol a katolikus magyarok és az ortodox szerbek fő búcsúnapját Kisasszony­kor (szeptem­ber 8-án) tart­ják. E két nép közti kézfo­gásra utal a kegyhely le­gendája is. Egy szerb és egy magyar diák vándo­rolt ezen a vi­déken, amikor farkasok tá­madtak rájuk. A közelben egy magas fán Mária-képet pillantottak meg, s hozzá fohászkodva megme­nekültek. A fa közelében két forrás ered: azóta az egyik az ortodox szerbeké, a másik pe­dig a magyaroké, németeké, bunyevácoké és szlovákoké. Vodica-Máriakönnye kegy­képe ismeretlen festő alko­tása, a XIX. század elejéről való. Végül említsük meg a sor­ban a zalai Búcsúszentlászló-1, a Fogolykiváltó Boldogasszony és Szent László király kegyhe­lyét. A Dunántúl nagyobb bú­csújáróhelyei közé tartozik, a hely első kápolnája valószínű­leg Szent László idejében épült. Első jelentős csodája - amit fe­rences atyák följegyeztek - egy komáromi asszony gyógyulása volt, majd több száz csodás imameghallgatásról tudunk. Ezért a betegek szeretett kegy­helye, melynek sajátossága a Szent Vince áldás, a gyermekek és felnőttek megáldása, amelyre a zarándokok elhozzák magukkal ágyban fekvő, moz­gásképtelen hozzátartozóik ru­háit is. Egyik legnépesebb búcsúja szeptember utolsó vasárnapján, Fogolykiváltó Boldogasszony ünnepén van. K. F. Máriagyűd (képünkön) az egyik legrégibb és legnagyobb búcsújáró hely fotó: Müller andrea Víz! Természetesen sok víz és hideg víz, de legalább is hűvös habok. Erre vágyik az ember ebben a 38 fokos kánikulában. A szél is forró, mint a siva­tagban. Pedig hol van az innen! Legföljebb belül sivatagosodunk érzéseinkben, kapcsolataink­ban. Oda is víz kellene, valami forrás, belül. De létezik-e ilyen? Saint-Exupéry-nél olvasom (Éjszakai repülés, Európa Kiadó 1997), hogy a francia postarepü­lők - akik közül a Kisherceg szerzője is való - egyszer elvittek néhány szaharai törzsfőt Szavoyába egy nagy forrás táplálta vízeséshez. Az évi 5 meg 10 mm esőhöz szokott feketék csak nézték a csodát tisztes távolból, s a nógatásra csak azt válaszolták: „ várni kell még ”. „ Mit kell várni ? ” - kérdeztek vissza a franciák: „A végét” S a szerző így folytatja: „Meg akarták várni azt a percet, amikor Isten belefárad szeszélyébe, Isten fösvény, hamar megbánja. De ez a víz így folyik ezer éve!" Nem csoda, hogy a törzsfők szeszélyesnek gondolták istenü­ket, aki még azt az évi 10 mm-t is megbánja, mert amit ad, mint esőisten azt egy pillanat alatt vissza is veszi mint napisten. „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék! Aki hisz én- bennem annak belsejéből élő víz (forrásvíz) folyamai ömlenek” (János evangéliuma 7. rész 37.38 vers) S ez így van már kétezer éve. S mégis: meddig sivatagosodunk még? Rá kell találni a forrásra. Nincs akárhol, de van. Jézusban. S a Jézusra talált emberben. Rátalálhatunk a forrásra, mert ránk talál a forrás táplálta patak. Elér hozzánk mint Biblia, mint igehirdetés. S munkát ad nekünk: kis csatornákon el kell ezt ve­zetni a másikhoz, gyermekeinkhez. Nem Niagarányit, csak annyit, ami kedvet, ösztönzést ad, hogy elin­duljon a forráshoz, s csak a tiszta forrásból igyon. Szénási János Ezeréves a Szent Benedek kolostor Jövő csütörtöktől minden nap rendezvények sora hívja Pécs- váradra a megye és a környék lakosságát. Közülük is kiemel­kedik Nagyboldogasszony ün­nepe. Szombaton, augusztus 15-én 11 órakor a Vár udvarán hála­adó szentmise lesz a Szűz Má­ria és Szent Benedek kolostor ezeréves jubileuma alkalmával. A szentmise főcelebránsa Karl- Josef Räuber c. érsek, budapesti apostoli nuncius. A nuncius úr­ral együtt misézik Mayer Mi­hály megyés püspök, Csóka Gáspár OSB, a győri Bencés Rendház főnöke, Goják János tb. kanonok, megbízott lelkész és a meghívott papság. 17 órakor a Pécsváradi Vár­baráti Kör és a Bencés Diákok Pécsi Egyesülete ünnepi meg­emlékezést tart Ezeréves a Pécsváradi Bencés Apátság címmel. Kárpáti Gábor, a Janus Pannonius Múzeum régésze bemutatja az apátság maradvá­nyait. 18 órakor Csóka Gáspár, a Győri Bencés Rendház fő­nöke: Az első magyar bencés egyházalapítások, Gállos Or­solya a Várbaráti Kör el­nöke: Szűz Mária és Szent Benedek monostora Pécsvá- radon címmel tart előadást és megnyílik Tálos Zoltán, a pannonhalmi gimnázium ta­nárának fotókiállítása. „Számé d’ nőj - Vigyázz reánk” Kedves énekünk volt a jel­igéje itthoni táborainknak. Jú­lius 20. és augusztus 2. között két egyhetes csoportban, ösz- szesen száznegyvenen tábo­roztak az alsószentmártoni róm. kát. Egyházközség gyermekei és fiataljai Gilván- fán, a Karitász Házban. Első alkalommal volt arra lehető­ség, hogy a két homogén ci­gány közösség fiataljai hosz- szabb időt töltsenek együtt. Gilvánfa lakói a hagyomá­nyos cigány vendégszeretettel fogadták a táborozó cigány- gyerekeket. Esti tábortüzeink valóságos falusi népünnepély­éé váltak, aminek a közös éneklés, zene, tánc, kenyérsü­tés, a frissen született barátsá­gok adták meg a hangulatát. Köszönet támogatóinknak, a Magyarországi Nemzetiségi és Etnikai Kisebbségekért Közalapítványnak és a Gyer­mek és Ifjúsági Alapprogram Tanácsának. Lankó József Cigányok lelkipásztora, Alsószentmárton Ismerni, érteni Az egyház közösségére nemcsak a hierarchikusság és tagjainak szolgálatbeli különbözősége jel­lemző, hanem az is, hogy ez a közösség a szentek közössége. Ennek a kifejezésnek két, egy­máshoz szorosan kapcsolódó ér­telme van. Először „a szent dol­gok közösségét” jelöli, ugyanak­kor „a szent személyek közössé­gét” is. A „szent dolgok közössége” kifejezésben tulajdonképpen a szentségek közösségéről van szó. Az összes szentség gyümöl­cse mindenkié. Hiszen a szent­ségek - főleg a szentség, amely által az emberek az egyházba be­lépnek - mindegyike szent köte­lék. Ezek mindnyájunkat egybe­kötnek és valamennyiünket Jé­zus Krisztushoz kapcsolnak. Te­hát a szentek közössége a szent­ségek közössége. A közösség szót minden egyes szentségre le­het alkalmazni, mert mindegyik Istennel egyesít minket. Mégis a legjobban az eucharisztiát jelöli, mert főképpen ez teszi teljessé és valósítja meg a hívők egységét. A szentek közössége elneve­zés „a szent személyek” közös­ségét is jelenti. Vagyis Krisztus valamennyi hívének közösségé­ben hiszünk. Azokéban, akik a földön élnek és vándorolnak, akik meghaltak és a földi élettől eltávozva tisztulnak és akik már megdicsőült állapotban vannak és boldogok az égben. Mindezek egyetlen nagy csa­ládot, Isten családját alkotják. Ez az egyház, amelyben egyek va­gyunk mindnyájan, hiszen - jól­lehet más és más fokban és mó­don - de Isten és a felebarát ugyanazon szeretete köt minket össze. Rozs Szilvia Közösségi ház a kertvárosi templom szomszédságában Találkozás a hajléktalanokkal A pécs-kertvárosi Szent Er­zsébet plébánia és az Egy­házmegyei Karitász - át­érezve szerencsétlenül járt embertársaik ellehetetlenülő szociális helyzetét, valamint az egyházközség lelkipász­tori szolgálata érdekében: a szegények gondozására, a nagycsaládosok és hajlékta­lanok támogatására, vala­mint az ifjúság és felnőtt kö­zösségek képzésére - közös­ségi házat vásárolt a kertvá­rosi templom szomszédsá­gában, a Szent Erzsébet utca 4. szám alatt. Az épület és a tevékeny­ség megáldására augusztus 10-én, hétfőn kerül sor. Mayer Mihály megyés püs­pök úr reggel 8 és 9 óra kö­zött találkozik a naponta tá­mogatásban részesülő haj­léktalanokkal. 9 órakor megáldja a házat, és a Min­denható Isten kegyelmét kéri a szeretetben való megerő­södésünkre, majd utána ta­lálkozik a meghívott szom­szédokkal és a Polgármesteri Hivatalnak, valamint a város egészségügyi intézményei­nek meghívott vezetőivel. Mindez Szent Lőrinc ün­nepén történik, aki a szere­tetszolgálatnak kiemelkedő egyénisége volt. Dr. Szalay János, az Egyházmegyei Ka­ritász igazgatója és Garad- nay Balázs plébános, az egyházközségi Karitász ne­vében várják az eseményre az érdeklődőket. Megújult az izményi templom Bensőséges, szép, magyar-német nyelvű istentiszteletet tartottak Izményben augusztus 1-jén az evangélikus temp­lom felújításának be­fejezése alkalmából. Az ünnepségre eljöt­tek a kitelepítettek Németországból, az országban szétszó­ródott izményiek és a környező falvak képviselői. Az 1995 óta tartó munkák 8,5 millió forintba kerültek. A terveket Müller György, Izményből elszármazott pécsi mérnök készí­tette. A felújításhoz jelentősen hozzájárult a Bajor Evangélikus Egyház, a Diatonisches Werk, Stadt Maxhütte - ahol a kitelepí­tett izményiek nagyobb csoportja él, - a Magyar Evangélikus Egy­ház, a Műemlékvédelem, a kör­nyező falvak lakossága és a szé­leskörű egyéni gyűjtés. Az ünnepi isten­tiszteletet Krähling Dániel esperes és Ócsai Zoltán lel­kész tartotta. A gyü­lekezetét köszön­tötte a maxhüttei lelkész, közremű­ködött a pécsi Evangélikus Egy­házközség ének­kara. Délután emlék­művet avattak a polgármesteri hivatal előtti parkban és megál­dották a község zászlaját és címe­rét. Az egész napos programot kulturális műsor és néprajzi kiál­lítás foglalta keretbe.

Next

/
Thumbnails
Contents