Új Dunántúli Napló, 1998. augusztus (9. évfolyam, 209-238. szám)

1998-08-26 / 233. szám

1998. augusztus 26., szerda Kert - Szőlő - Balkon Dunántúli Napló 9 Oldalszerkesztő: Miklósvári Zoltán Gazdahírek Szőlészeti és borászati bemutató. Az FVM Szőlé­szeti és Borászati Kutató In­tézet (Pécs) és az érdekelt társintézmények bemutatót rendeznek szőlősgazdáknak szeptember 3.-án az intézet szentmiklósi kísérleti tele­pén. A program délután fél 2-kor kezdődik, amikor is bemutatják a szabadföldi kí­sérletek eredményeit, az új szőlőfajtákat, összefoglalják az idei év tapasztalatait, kü­lönös tekintettel a növény- védelemre, a trágyázásra, a tőkeművelésre, a metszésre, affinitási kísérletekre, to­vábbá szüreti tanácsadással szolgálnak a kistermelők­nek. Ezt követően az intézet pincéjében kóstolót adnak a jellegzetes kísérleti borok­ból. A bemutatót dr. Diófási Lajos igazgató vezeti. Szaktanácsadás. A Kerté­szek és Kertbarátok Egyesü­lete minden kedden és csü­törtökön délelőtt szaktaná­csadási szolgálatot tart Pé­csett, a Nagy Lajos király útja 9. szám alatt, az Agrár­kamara székházában. Szőlővédelem. A VYLYAN Szőlőbirtok és Borászati Rt. és más szer­vek, köztük számos nö- vényvédőszer-gyártó világ­cég rendezésében tanácsko­zást és gyakorlati bemutatót tartanak augusztus 27.-én, délelőtt fél 10-kor a villányi faluházban. Foglalkoznak a szőlő különféle kórokozói­val és károsítóival, az azok elleni hatékony védekezés­sel, a dél-dunántúli térségi tapasztalatokkal. A gyakor­lati bemutatóra Kisharsány- ban kerül sor. Varádicskóró. Elnézést kérünk Olvasóinktól, de a kertben is termeszthető, igen sokoldalúan felhasz­nálható „csodanövény" raj­zos ismertetőjével csak a jövő szerdán tudunk szol­gálni. Mint megírtuk, sokan érdeklődtek a legkülönbö­zőbb károsítok és élősködők ellen hatásosan alkalmaz­ható varádics termesztésé­ről. Rovatunk állandó szer­zője, Király László bajai új­ságíró szabadsága miatt csak a héten tudja postázni az ígért ismertetőt. Az őszi búza vetés előtti kötelező növényvédelme Az őszi vetések (búza, árpa) első legfontosabb növényvédelmi teendője a vetőmag csávázása (növényvédő szerrel való keze­lése). A csávázás olyan technológiai elem, amely nem hagyható el, kötelező, egyben egyedüli megoldás egyes kórokozók elleni védelemre (lásd üszöggombák). Mi ellen védekezzünk? Első­sorban a vetőmaggal és növé­nyi maradványokkal terjedő be­tegségek ellen. A maggal ter­jedő betegségek: kőüszög (csí­rafertőző); árpa fedettüszög (csírafertőző); árpa repülő­üszög (virágfertőző); zab repü­lőüszög (virágfertőző); búza repülőüszög (virágfertőző); árpa levélcsíkoltság; zab levél- csíkoltság. Maggal és talajban elfekvő növényi maradványokkal ter­jedő betegségek: törpeüszög; a búza septoriás levélfoltossága; az árpa hálózatos levélfoltos­sága; a gabonafélék barnafol­tossága (Septoria); az árpa le­vélfoltossága (Rhinhosporium); Fusariozis. A szél útján terjedő betegsé­gek: lisztharmat, rozsda, barna­foltosság (Septoria), levélfol­tosság (Rhinhosporium). A csávázószer kiválasztása: a vetőmag előzetes laboratóriumi vizsgálata, a termőhely isme­rete és a fajtafogékonyság is­merete alapján döntünk. A vetőmag; előzetes laborató­riumi vizsgálatát belső fuzári- umra a Baranya Megyei Nö­vényegészségügyi és Talajvé­delmi Állomáson végzik. Aján­latos az elverésre kerülő mag belső fúzáriumtartalmának megállapítása, mert ez alapján állapítható meg, milyen csává­zószert válasszunk ki. A kelési betegségek és a csí­ranövény pusztulást is okozó Fusarium fajok esetében - ha a belső magfertőzöttség megha­ladja a 10 %-ot - mindenkép­pen szisztemikus (felszívódó) hatóanyag használata szüksé­ges. Súlyosan (20 % felett) fer­tőzött magtételekben a készít­mények hatása már nem kielé­gítő, így indokolt a vetőmag­csere. Hazai körülmények között a Fusarium ellen eredményes ha­tóanyagok, illetve készítmé­nyek a következők: Benomil (Topsin Metil, Agrocit), Karbo- xin (Buvisild CB-CR, Vitavax 200 FF), Fuberidazol (Baytan, Baytan Universal), Triadime- nol (Baytan Universal), Kar- bendazim (Kolfugó) a leghaté­konyabbak. A forgalomban lévő csávázószerek közül a Triazol típusúak széles és hosz- szú hatásspektrummal rendel­keznek (Baytan Universal, Bio­sild BD és Raxil). Ha alacsony a fuzáriumfertőzés, akkor a Dithane M-45 2,5 kg/t dózisban elegendő. Az őszi búzában és árpában engedélyezett fontosabb gom­baölő csávázószerek: Biosild BD (20 dkg/100 kg), Buvisild BR (20 dkg/100 kg), Dithane M-45 (25 dkg/100 kg), Raxil 2 WS (15 ml/100 kg), Raxil 025 FS (12 ml/100 kg), Topsin Metil 70 WP (15 dkg/100 kg). Kis vetőmagtételek csává- zásának a legegyszerűbb módja a betonkeverő haszná­lata. Szakaszosan, 20-25 ki­logrammonként kitűnő mun­kát lehet vele végezni. A ki­mért csávázószert a forgásban lévő, tiszta betonkeverőbe tesszük, majd addig forgatjuk, amíg a csávázó anyag egyen­letesen el nem terül a dob belső felületén. A kimért magmennyiséget csak ezután tegyük bele a forgásban lévő dobba. Addig forgassuk, amíg egyenletes bevonat nem ala­kul ki a magon. Ehhez néhány perc is elegendő. Vigyázzunk a munkaegész­ségügyi előírások szigorú be­tartására (munkaruha, védő­kesztyű). A betonkeverőt por- csávázásra nem javasoljuk. (A csávázás lehet por, nedves és kombinált.) A csávázás aranyszabá­lyai a követ­kezők: csává­zatlanul ne vessünk el magot; annyi magot csá­vázzunk, amit el is vetünk; jó csírázóképes­ségű magot vessünk; csávázás után alaposan mossuk ki a gé­pet, illetve a betonkeverőt. A csávázott vetőmag veszélyes anyag, amelyet a tévedések el­kerülése végett megkülönbözte­tett jelzéssel megjelölve és el­különítve kell tárolnunk (pi­rosra festve a magot és a zsá­kot). A jól elvégzett csávázás az elvetett mag csírázási száza­lékát növeli, a kórokozók száma lényegesen csökken, a bokrosodás mértéke emelkedik. Csörnyei Lászlóné Gyógynövényünk: a katángkóró Társnevei: cikória, mezei ka- táng. Árokszéleken, utak mel­lett, legtöbbször réteken, min­denhol elterjed évelő növény (gyökeréből készült ínséges időkben a pótkávé, nemesített változatából ma is készítik). Gyökere 15-30 cm hosszú, karószerű, ujjnyira megvasta­godó, kívül szürkésbamás, be­lül fehéres, megfásodó, keser­nyés zamatú. Előbb a fiatal le­velek jelennek meg tőrózsában, szárat később hajt, ami akár egy m magasra is képes megnőni. Tőlevelei hasonlítanak a gyer­mekláncfű leveleihez, a szárle­velek kisebbek. Virágai egyen­ként vagy csoporto­san állnak, világos­kék színűek, napos időben virágzanak. Gyökereit és a vé­kony, 40 cm-nél nem hosszabb szár­hajtásait kell gyűj­teni, mindkettőnek 3:1 a beszáradási aránya. Teája ét­vágygerjesztő, segíti az emésztést, jó a magas vérnyomás ellen, de használják epe- és májpana­szok esetén is. Buzássv Lajos Dália a kertben A dáliát mintegy kétszáz évvel ezelőtt Mexikóból hozták Európába. A hamar népszerűvé vált virágnak azóta igen sok változatát, fajtáját nemesítették. Ennek köszönhető, hogy napjainkban a harminc-negyven centiméter magas, egyszerű kisvirágútól a kétméteres nagyvirágúig, a kak­tuszdáliáktól a dekoratívig, nagyon változatos formában és sok-sok színben láthatjuk virágait. Az alacsony fajtákat balkon­ládába, virágágyba, szegély­ként, a magasabbakat önálló növényként ültethetjük. Igen kedvelt vágott virágnak is, kü­lönösen a kaktuszdáliák. Az alacsony, egyszerű (margaréta) virágú fajták magról is szaporíthatok. Az egynyári virágokhoz hason­lóan márciusban meleg, vilá­gos helyen cserépbe vetjük a magját - tápdús kertiföldbe. A kikelt kis növényeket rit­kábban tűzdeljük, majd egyenként cserépbe ültetjük, így május végén bimbós-vi- rágos növényeket ültethetünk a balkonra, vagy a kertbe. A magasabb fajtákat tőosz­tással szaporítjuk. Húsos-ko- loncos gyökérgümőit kis szár­résszel úgy válasszuk szét, hogy mindegyik részen ma­radjon koloncos gyökér és szárrész is. Rügyek a szárrész tövén találhatók. A letört hú­sos kölönc nem használható. A nagyobb töveket az áprilisi kiültetés előtt osszuk szét. Az osztott tő dúsabban virágzik, mint az osztatlan. A dáliát napos helyre, táp­dús laza földbe sekélyen ül­tessük. Tőtávolsága a fajta magasságától függően har- mic-nyolcvan centiméter. A magasakat karózzuk is! Kiültetéskor negyven cen­timéter mély gödröt ássunk, amelynek aljára tíz centimé­ternyi magas érett trágyaföl­det, erre további tíz centimé - temyi földet tegyünk, majd jól beöntözve helyezzük rá a tövet, amit földdel takarjunk. A már kihaj­tott töveknél vigyázzunk, hogy a haj­tást ne törjük le! Száraz időben he­tenként kell öntözni. Néha levél­tetű szokta károsítani, ami el­len permetezzünk. Gazdagabb lesz a virágzás, ha az első bimbót kitörjük és az elnyílott virágokat az alat­tuk lévő első elágazásig éles késsel levágjuk. Vágott virágnak félig nyí- lottan szedjük a fent leírt mó­don. A vízbe kerülő szárrész­ről a leveleket szedjük le. Dudvás-csöves szára vízben könnyen rohad, ezért rendsze­resen cseréljük a vizét, nyál­kás szárvégéből mindig vág­junk le egy keveset. A dália fagyérzékeny évelő növény. Az első őszi deres reggel után, amikor levelei üvegessé váltak, a töveket laza földlabdával óvatosan ássuk ki, vigyázva, hogy hú­sos koloncai ne törjenek le. Szárát húsz centiméteres csonkra vágjuk, majd hűvös, fagymentes helyen teleltetjük. A nem túl nedves pince is megfelelő. Száraz levegőjű szuterinban nyirkos homok közé tegyük. Tavasszal - áprilisban - megtisztítjuk, a száraz és rot­hadt részeket levágjuk, a na­gyobb töveket szétosztjuk és kiültetjük. Búzás László ősi fortélyok kertészeknek Sárgarépa, saláta másodvetésben Eleink jól ismerték a konyha­kertészet minden csínját-bín- ját. Például az éppen termő bokros paradicsom alá kétujj- nyi szalmát terítettek. így a szép, pirosra érett és egyre sú­lyosabb termések nem értek le a talajra, nem penészedtek, nem rothadtak meg, és nem kellett róluk lemosni a sarat. A karós paradicsom eseté­ben gyakran megsérül a nö­vény szára, mert a zsinór, mellyel fiatal korában felköt­jük, megszorul és az egyre vastagodó növényt meg is „fojthatja”. A baj elkerülhető, ha nyolcas kötést alkalma­zunk, vagyis a növény szárán egyszer, a karón még egyszer áthajtjuk a zsineg egyik végét. és ügyelünk arra, hogy a kötés kellő mértékben laza legyen. A hagyományos (tehát a ví­rusbetegségeknek nem ellen­álló) téli, eltartható burgonyát lehetőleg kétnaponként töltö­gessük fel, és kéthetente per­metezzük burgonyavész ellen. Amennyiben kétszeresére kí­vánjuk növelni a hozamot, egy-egy jól megerősödött tő körül szedjük fel, és újkrump­liként használjuk el a kisebb, gyengén termő töveket. A kiválasztott vaskos tőre használt gumiabroncsból, deszkákból rakjunk keretet és fokozatosan töltögessük fel földdel. A magasítás meg­nyújtja a gyökérzetet, és jóval több gumó képződik, mint a bakhátak alatt. Ügyeljünk arra, hogy a feltöltött föld táp­anyagokban gazdag legyen (a legjobb, ha komposztot keve­rünk össze tőzeggel), és por- hanyós, laza maradjon. Agya­gos földben aprók maradnak a burgonyagumók, az állandóan túlitatott közegben hajlamo­sabbak a fertőzésekre. Július végén, de még, au­gusztusban is érik a karós bab. Minél gyakrabban szedjük, annál bővebben terem. Másodvetésben még ter­meszthetünk fejes salátát, hó­napos retket vagy sárgarépát azokban az ágyásokban, ame­lyekből felszedtük a borsót, a zöldbabot, a spenótot. Király László BÁLINT GYÖRGY ROVATA Lapok a kertész noteszából A szilva-, a ringló-, az alma- és kör­tefákról idő előtt lehullanak a férges és a rosszul megtermékenyült gyü­mölcsök. Ezeket nem szabad a talajon heverve hagyni, mert belőlük sok kártevő rajzik ki és veszélyezteti a következő évi termést. A hullott gyümölcsöt fel kell szedni; ha valamennyire érett, akkor érdemes edényben összegyűjteni és cefrét készí­teni belőle, amelyből később pálinkát lehet főzetni. A cefretartályt tartsuk félár- nyékos-árnyékos helyen és a felgyűlő anyagot olykor kever­jük át az erjedés egyenletessége céljából. Most van a gyümölcsfák nyári metszésének az ideje. Az őszibarackfák befelé álló, egy­mást keresztező és túlságosan sűrűn álló hajtásait tőből mes- sük ki. A letermett meggy- és cseresznyefák erős hajtásait kurtítsuk be. A metszéssel oko­zott sebek ilyenkor rövid idő alatt begyógyulnak, a sebek nem fertőződnek el, így a nyári, úgynevezett zöldmetszés nö­vény-egészségügyi szempont­ból is előnyös. Áki a zöldmet­szést idejében és gondosan el­végzi, annak sokkal kevesebb gondot kell fordítania a tavaszi fásmetszésre. Kerti növényeink a lombju­kon át gyorsan és hiánytalanul veszik fel a rájuk permetezett tápanyagokat, ezért a lombtrá­gyázás szinte mindig látványos növekedéssel és a terméshozam minőségének és mennyiségé­nek javulásával jár. A nitrogén, káli és foszfát tartalmú, vízben oldható műtrágyákból 0,3-0,5 százalékos oldatot kell készí­teni és ezt kell rápermetezni a növények lombjára. A lombtrá­gya növényvédő szerekkel is keverhető. Egymás után hozza a gyü­mölcseit a patisszon. Akkor kell leszedni a tőről, amikor 20-25 centi átmérőjű, mert ek­kor a legkellemesebb az íze és hámozás nélkül is elkészíthető. Szénhidrátot, fehérjét, kalciu­mot, magnéziumot, vasat és vi­taminokat tartalmaz.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents