Új Dunántúli Napló, 1998. augusztus (9. évfolyam, 209-238. szám)
1998-08-24 / 231. szám
1998. augusztus 24., hétfő Baranyai Tükör Dünántúli Napló 5 A morfium utáni nyomok a 400-ágyashoz vezettek PÉCS Kórházakból kilopott mor- fiumampullák után nyomoztak a rend őrei, s a nyomok a pécsi 400-ágyas klinikához vezettek. Erről tájékoztatta a hét végén lapunkat Kertész Gábor, a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság sajtóreferense (képünkön). Mint mondotta, a nyomozás során kiderült, hogy a klinika egyik gyógyszerszekrényéből csente el rendszeresen az ampullákat egy ápolónő, aki beismerte tettét. Arra hivatkozott, hogy tanulmányi vizsgái váltottak ki benne olyan feszültséget, amit valahogy enyhíteni kellett. Egyben az ápolónő vállalta, hogy önként, intézeti elvonókúrán vesz részt és hat hónap múltán - ezt a törvényeink lehetővé teszik csekély mennyiség esetén - igazolja, hogy megszabadult a morfiumrabság alól, tehát tiszta. A kábítószerek forgalmazása, tartása, fogyasztása kérdéskörben egyébként a Legfelsőbb Bíróság büntető kollégiuma határozta meg, hogy mekkora a „csekély mennyiség” és mekkora a jelentős mennyiség”. Csekély meny- nyiség az, ha az érintett személy az egyébként nem drog- fogyasztó ember számára halálos adagnak számító meny- nyiség legfeljebb tízszeresét tartja magánál. A jelentős mennyiség a halálos adag százszorosa! K. F. Ismét lesznek mezőőrök? SIKLÓS A képviselő-testület csütörtöki ülésén születik döntés arról, hogy alkalmaznak-e mezőőröket a határban. Az 1947-ben kiadott Igazgatási rendészet és rendőri büntető bíráskodás című könyvben még szerepel a mezőrendőri törvény, melyet 1894- ben alkottak meg a honatyák. A világ azóta sokat változott, ma már az önkormányzatok a pénztárcájuktól teszik függővé, alkalmaznak-e a határban őröket. A siklósi képviselőknek most el kell dönteniük, hogy szánnak-e pénzt arra a feladatra, mely a jelek szerint nem a legkedvezőbb képet mutatja. Az előterjesztésből ugyanis kiderül: „a város köz- igazgatási területéhez tartozó termőföldeken viszonylag gyakran fordulnak elő betörések, lopások, az elkövetők zavartalanul tevékenykedhettek a területen, nem kellett tartaniuk attól, hogy megzavarják őket.” K. J. Osztogató betörők SZENTLŐRINC Egy 13 éves gyermek és egy 16 esztendős kiskorú követte el az utóbbi hónapok betöréseinek többségét a kisvárosban. A zsákmány egy részét elosztogatták. A közelmúltban ismeretlen tettesek betörtek a 100 forintos üzletbe Szentlőrincen. A rendőrség az adatgyűjtés során megfelelő személyleírás birtokába jutott, néhány környékbeli ugyanis látta az elkövetőket. A rend őreinek sikerült előállítani egy 13 éves személyt, aki - mint később kiderült - barátjával, egy 16 éves kiskorúval az elmúlt hónapokban több betöréses lopást követett el a városban. A tizenöt bűntény egy része a kisebbik fiú lelkén szárad - aki egyébként korábban már összeütközésbe került a törvénnyel vagyon elleni bűn- cselekmények miatt -, a többi közös akció volt. Nem holmi csipcsup betörésekről van szó: egy alkalommal úgy egymillió forintnyi áruval távoztak egy butikból a rossz útra tért fiatalok. A házkutatás során előkerült az eltulajdonított értékek jelentős része. A fiúk egyébként - modem Robin Hood- ok módjára - nem eladták, hanem gyerekeknek elosztogatták a zsákmányt. A rendőrségtől származó értesüléseink szerint a fiúk családi helyzete meglehetősen sanyarú, ez magyarázatul szolgálhat?) arra, hozzátartozóiknak miért nem tűnt fel a rengeteg lopott holmi. Nimmerfroh F. (Kommentár az 1. oldalon) A gyermekek számára természetesen az állatok voltak a legérdekesebbek fotó: wéber tamás Ninanizuka úr a gazdák között Immáron ötödször rendezték meg a Szentlőrinci Gazdanapokat. Tegyük hozzá: nagy sikerrel. Még az eső sem tudta elmosni, s közel 17 000 ember (többnyire a földből élők) jöttek e nemzetközivé nőtt mezőgazdasági seregszemlére. SZENTLŐRINC A tokiói egyetem professzora Shingo Ninanizuka úr, aki a hetvenes években Magyarországon volt ösztöndíjas, s mellesleg a gombatermesztés és -értékesítés szakértője Yamato városában. A régi emlékek is hozták hozzánk, s a kellemest összekötve a hasznossal, ő volt az egyetlen tengereken túli egyéni kiállító a Szentlőrinci Gazdanapokon. Még gombafőzést és -kóstolót is tartott. Egyébként a gazdanapokon 170 kiállító vett részt, s mint azt dr. Péter- fia Tamás vásárigazgató, a Baranya Megyei Vállalkozói Központ igazgatója (kis képünkön) említette, eddig soha ekkora érdeklődést nem tapasztaltak. Bebizonyosodott: a mező- gazdasággal foglalkozó gazdákat nem elsősorban a drága gépek (természetesen azok is), hanem a termesztési technológiák, a növényvédelem újdonságai is érdeklik. Itt tudnak akár a várható gazdasági tendenciákról tájékozódni, támpontként a munkájukhoz. Ezt mondta Tóth János mohácsi gazda, de hasonlóképpen vélekedtek mások is. Ezt fogalmazta meg Máté László, a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének országos alelnöke, s ezért jött el Baranyába (vásárrendezést tanulni) Virágh László, a Kárpátaljai Magyar Gazdák Szövetkezetének elnöke. A hétfőn záródó nagyszerű seregszemle egyetlen szépséghibája, hogy időnként az áramszolgáltatás nem bírta a megterhelést. Főleg, ha demonstráció gyanánt a favágó gépet is bekapcsolták. Koznia F. Utolsó mentsvár a Támasz A Támasz Alapítvány a vég: innen senkit nem lehet tovább küldeni. Nincs hova. Nem oldanak meg mindent maguk, de megtalálják a megoldást. PÉCS Lehet, hogy a különböző karitatív-szociális szolgálatok között is van némi konkurenciaharc? Ki jobb, ki segít többet? Nehéz ezt eldönteni, és felesleges is az efölötti meditáció, ám tény, hogy a Támasz Alapítvány vezetőit meglepte és felbosszantotta az a nyilvánosan is elhangzott vád, miszerint egy hajléktalan azért lett volna bűncselekmény áldozata, mert ők nem fogadták a szállásra.- Ide bárki, bármikor „megérkezhet”, még Debrecenből is volt lakónk - mondja Lőcsei Attila (képünkön), a gondozási központ vezetője. - Sajnos, inkább az igaz, hogy délután 4 órától és péntek déltől a városban már csak a Támasz létezik, semmiféle szociális ellátó nem érhető el, még éjszaka is nekem telefonálnak sokszor! Karácsony este egy Kislippó- ról, a részeg férj által elkergetett anya három gyermekével hiába jelentkezett az egyik intézményben, a beutalót kérték tőlük - persze, hogy nálunk kötöttek ki! Lőcsei Attila szólt arról is, hogy tíz év alatt elegendő tapasztalatot szereztek, miként szervezzék meg az életüket. Sőt, arra is rájöttek, jobb, ha maguk látnak neki a munkának, a szervezésnek, mert akár még a törvényi szinten kötelezően előírt segítség is nehézkesen érkezik. Az önkormányzattal a Szociális Törvény értelmében köttetett egy ellátási szerződés, ám minden évben harcolni kell az amúgy megjáró pénzért. így is az évi 70 milliós költségvetésbe csupán 12 millióval száll be a város. Pedig ma az alapítvány munkája már régen nem a hajléktalanok altatásáról szól. Étkeztetnek, orvost és jogászt alkalmaznak, termelnek, foglalkoztatási programokat indítottak, mert rájöttek, nem azt kell mondani a hozzájuk kerülő embereknek: menj el dolgozni, hanem munkát kell biztosítani a számukra. Természetesen az adományokat mindig is szívesen fogadják ők is, ám néha elgondolkodnak azon, hogy vajon miért - tisztelet a kivételnek - csak lejárt szavatosságú élelem érkezik hozzájuk.- A csöviknek jó ez is, gondolják. Ezek szerint mégis létezik elsőrendű és másodrendű ember? De egy biztos: mi a Támasz Alapítványtól rászorulót még soha nem küldtünk. Ha magunk nem is vagyunk képesek minden problémával helyben megbirkózni, addig nem engedünk, míg megoldást nem találunk. M. K. Hírcsatorna Az ormánsági ártéri gyümölcsészet címmel csaknem kéthetes kurzus zárult augusztus 19-én a drá- vafoki Fodor-kúrián. A résztvevők az újra felfedezett táj fajták terméséből lekvárt és aszalványt készítettek, amit a megyeszékhelyen értékesítenek. Eddig csaknem harminc gyümölcsfajta, köztük a hólyagos cseresznye, a piros bélű körte és a párizsi alma - génbankját alakították ki egy év alatt. (cs) Tűzijátékok megye- szerte. Baranyában ennyi tűzijátékot, mint most augusztus 20. alkalmából, még sose tartottak. Égi sziporkaparádé volt Bolyban, Hosz- szúhetényben, Kozármis- lényben, Kővágószőlősön, Mecsekszabolcson, Sikon- dán, Szászváron, Szentlőrincen. Sokan várakoztak a pécsi Széchenyi téren, de a megyeszékhelyen nem terveztek ilyen programot. Pa- tapoklosiban 22-én, míg Szigetváron 23-án kedveskedtek az ünneplőknek tűz- pompával. (cs) Stuttgarti hangfizikusok, köztük dr. Angster Judit, az egykori Angster Orgonagyár alapítójának dédunokája is - tanácsadó előadást tartottak augusztus 19- én a megyeszékhelyen, egy orgonaépítő kft. központjában. A rendezvényen a régió több ismert előadóművésze is megjelent. (cs) Egerágon a második orvosi rendelő készült el döntően minisztériumi támogatással - augusztus 20- ra. Nyitása szeptemberben várható. Egyik újdonság, hogy a környékbeli dolgozók foglalkozás-egészségügyi ellenőrzését is ellátja az orvos. (cs) A mozsgói diákok a természetvédelmet is tanulják, a Lengyeltóti János Általános Iskolában most először, kísérleti jelleggel szervezett, ún. vakációs táborban. A programban horgásztúra és kirándulás is szerepel. (cs) A pécsi POTE Gyermekklinika javára augusztus 21-én a kökényi italbolt és a malomvölgyi falatozó a Kökényi-tónál jótékonysági fesztivált szervezett. A befolyt összeget a rendezők és a célra adakozó mintegy húsz támogató gép és eszköz vásárlására ajánlották fel. (cs) Nemere István (39.) Szomszédom a halál Ketten maradtak az üldözők, és lőttek veszettül. Én már a harmadik tárat fogyasztottam. Volt, amikor arra sem maradt időm, hogy tárat cseréljek, felkaptam a következő töltött fegyvert az ülésről, és lőttem. A másik dzsip kerekeire céloztam, és a homályosan látható sofőrülésre. A bal oldali reflektor fölé egy fél méterrel... Tűz lobbant. Az autó lángra kapott, és ott a betonon, menet közben felrobbant. Egy tűzgömb szaladt utánunk, kísérteties fényeket szórva minden irányban, megvilágítva még az eget is.- Most menj mellé! - kiáltottam Ericnek. Ajkát beharapva nyomta a gázpedált. Megkerültük a repülő farkát. Ekkor vagy száznegyvennel robogott mindkét jármű. Tudtam, hamarosan át kell szállnunk, hiszen ahhoz, hogy felszálljon a gép, legalább kétszázzal kell mennie. Ennyit a terepjáró aligha teljesít. Az a rejtélyes autó most egyszerre vagy tíz fényszórót gyújtott ki a vezetőfülke fölötti sorban. Tudtam már, ez egy repülőtéri különleges kocsi lehet, talán éppen a katasztrófaelhárítók járműve. Egyre gyorsabban jött, ez még utolér bennünket!-Mostközel, Eric! Láttam Dinót a repülő ajtajában, a farok fölött lőtt hátrafelé. Én még kilőttem az utolsó sorozatot. És akkor furcsa dolog történt. A mi kocsink távolodni kezdett a repülőtől. Még üvöltöttem, hogy „közelebb, te marha!”, csak utána néztem Ericre ... A feje helyén csak egy véres csomó volt. Különleges lövedékkel lőhették meg, és az szinte elvitte a fejét. Már nem is élt, bár a két keze még halálos görcsben markolta a volánt... azt hiszem, csalódottan és haragosan üvöltöttem - erre később sem tudtam visszaemlékezni. Káromoltam a világot, és bömböltem is, amikor Eric halott testére nehezedtem. Lábammal az ő lábán keresztül nyomtam a gázpedált. Nem volt már idő helycserére. Különben is, hogyan cseréltem volna egy halottal... Ahogyan életemben annyiszor, ismét szomszédom lett a halál. Lehúztam a fejemet, ismét közelebb kormányoztam a repülőhöz. Dino alighanem látta, mi van, ledobta fegyverét és kinyújtotta a kezét. Őt fogták a többiek, tisztán láttam, hogy valaki hátulról egy kötelet vet Dino dereka köré... Az üldözők ismét lőttek. A dzsipem hátsó részébe csapódtak a golyók. Láng is lobbant.-Gyere, Danny! - üvöltötte Dino. Még nyomtam a gázpedált, aztán ugrottam. Volt egy pillanat, amikor nem voltam sem az autón, sem a gépen. Még a levegőben úsztam, amikor belobbant a dzsipem ... Lábam a gép lépcsőjére csapódott, kezem Dino kezére talált. . . Erős volt a szorítása. a gép farka szerencsére elkerülte a dzsipet. Roger bukkant ki az ülő Dino feje fölött, egy zsákmányolt vastag csövű fegyvert emelt fel. Kis páncéltörő rakéta. Igen, az kell ide! Hamarabb is eszébe juthatott volna! Roger lőtt, mögöttem még egy nagy fényvillanás az égen, és berántottak a gépbe. Mire becsukták az ajtót, Roger büszkén jelentette, hogy az üldözőknek végük van. A gép akkor szakadt el a betontól. Előrebotorkáltam a pilótához. Elisa őrizte, fegyverrel a kézben.- Irány dél, Szardínia. Pontosabban Sassari repülőtere. Ismeri? A pasas úgy nézett rám, mint aki kísérletet lát. Elisa csöndesen megjegyezte.- Csupa füst, olaj és korom az arcod, főnök.- Ismerem Sassarit - felelte a pilóta; még mindig nagyon nyugtalan volt. Akkor fordultunk el a tenger fölött. Felhőtlen volt az ég, kisütött a hold. Ezüst-halott kísérteties fény lebegett a táj fölött. Szegény Eric. - De az a reptér éjszaka zárva van.-Minket fogadnak! -ígértem. Hátrasiettem. Petrovic és társai néma gyűlölettel ültek a székeken, kezüket a fiúk az üléskarfákhoz bilincselték.- Hogy vagy? - hajoltam Torben fölé.- Mindjárt utolérem Ericet - nyögte, és elfordította a fejét, ő volt a csapatban a legfiatalabb, huszonhárom éves. Az ördögbe! Nem hagyhatom, hogy odavesszen! Gyorsan kötést tettünk rá, de a sebe még bőven vérzett. Sápadt volt, és többet nem szólt.- Húsz percig tarts ki, fiú - mondtam neki, és visszasiettem a pilótafülkébe. Megjártuk Afrikát veszteség nélkül, és akkor itt, az utolsó órákban fogyatkozik meg a csapat...? (A befejező rész következik)
