Új Dunántúli Napló, 1998. augusztus (9. évfolyam, 209-238. szám)
1998-08-23 / 230. szám
MAGYARORSZAG - D NTUL 1998. augusztus 23., vasárnap Közelről Ötödik oldal Muszáj a börtönben dolgozni A hazai büntetés-végrehajtási intézetekben jelenleg 25 százalékos munkanélküliség van. De vajon miért rossz mindez? Erre adott választ Csóti András dandár- tábornok, a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának módszertani és vizsgálati főigazgatója. Magyarországon a börtönmunka nemcsak jog, hanem kötelesség is, azaz a törvényeink szerint a rabnak muszáj dolgoznia. Persze csak akkor, ha van mit. Mint azt Csóti András dandártábornok lapunknak elmondotta, legvégső esetben a fogvatartottak az intézeten belüli házimunkát végzik, segítik a rendet és a tisztaságot, illetve egyéb teendőik is akadhatnak. Lehet rab a könyvtáros, karbantartó, vagy akár mindenes. De a legfőbb belső foglalkoztatás a termelési szféra. Magyarországon tizenkét büntetés- végrehajtási vállalat van, ebből három mezőgazdasági jellegű, a többi pedig ipari cég. Megtalálható profiljukban a bútorgyártástól a vas- és fémiparon át a zöldségtermesztésig minden. Gyártanak lapradiátorokat (Dunaújváros mellett) és varrnak focilabdákat, például a budapesti Büntetésvégrehajtási Intézethez tartozó Márianosztrán. A 75 százalékos foglalkoztatással a hazai börtönök világviszonylatban is az élen Szigetvári aszfaltcsend A városban közel 30 kilométernyi gödröt ásnak ki ezekben a napokban és a település minden utcáját felbontják a földgázvezeték építői ahhoz, hogy 1100 lakást szeptember végére be lehessen kötni a hálózatba. A munkálatokat azonban, a város vezetőivel egyezségben úgy ütemezik, hogy a szeptember 5-én és 6-án esedékes, megyehatárokon túlra is mutató várfesztivál színhelyein nem törik fel az aszfaltot. Csak a fesztiválzáró harsona hangjai után. K. F A távirat gyorsuló halála A kengyelfutó és lovas hírnök néhány ezer évig bevált. A táviratnak, úgy tűnik, egy bő évszázad jutott. Ma már postafaxot használnak mindenütt. „Szerdaan haarom orakor joevoek stop beela baacsi stop” - no, ez az, ami már történelem, ugyanis ilyen távirat manapság nem létezik. Mi több, igazából távirat sem létezik, mert helyét a korigénynek megfelelő postafax vette át rohamléptekben az 1990-es évektől - tájékoztatta a VDN-t Jánosi Tibor pécsi postave- zető-helyettes. Ez utóbbi szolgáltatás már több, mint 1000 postán működik, ám ha valakinek nincs otthon saját faxkészüléke (és azért még vagyunk néhányan), akkor azért még mindig motorjára pattan a „táviratos” postás, és a hírrel száguld hegyen-völgyön át. Méhes K. állnak. Sok helyen megirigyelnék ezt a foglalkoztatottságot, mely eredendően a rendszerváltás előtt alakult ki, de utána formálódott a profilja és lépett piaci körülmények közé. A dandártábornok szerint minden jobb a semmittevésnél, s ezért a foglalkoztatást első számú nevelő és időt eltöltő eszköznek tekintik. Mindezeken túl természetesen talán fontos az is, hogy a rabköltségek egy részét így is meg lehet téríteni, másrészt pedig a fogvatartott keresményével saját ellátását, családját tudja segíteni. Végül az sem utolsó, hogy tartozásait (gyermektartástól a rablási kárig) részben havonta törleszteni tudja. Kozma Ferenc Ebben a zárt környezetben a semmittevés veszélyes lehet, itt terápiának számít a munka illusztráció: wéber t. Félkarú és kétkarú rablók Casino, pénznyerő automaták, jackpot - nappal is villogó lámpasorok, feliratok, lefóliázott kirakat. Siófok, belváros. Az ajtó nyitva, hadd járjon a kereszthuzat.- Pang a bolt - közli a bizalmatlanul pislogó „szóvivő”. - Tudod, ide a németek spórolni járnak, ha meg mégis a brifkóba nyúlnak, inkább kajálnak valami jót. A déli part egy másik helyén a játékterem voltaképp átalakult bárrá. Igaz, délelőtt hiába roskadoznak a polcok a márkás italoktól. „Este van itt élet” - közük szűkszavúan. Egyébként megtudhattuk, hogy a csillogó masináknak még mindig erős konkurenciát jelentenek a „kétkarú rablók”, nevezetesen piacokon, vásárokban űzött „itt a pirosozás”. Mégis csak emIdőtöltés és a pénzköltés együtt - miből mennyi van? berközpontúbb, ugyebár, ahogy a küzdő feleket körbe- állják a kíváncsiak, lesni, vajon melyik gyufásskatulya rejti a piros labdácskát. - Ott jobban el is vesztik a fejüket az emberek - mondja egy szakértő. - Nincs egy hete, hogy láttam, amint legalább 300 DM-t legomboltak egy haverról! Persze, a komoly helyeken komolyan is veszik magukat. Azokban a casinókban - ilyen a pécsi is -, ahol nem csupán a forgalomra utaznak, ott betartják a működési engedélyhez kötött előírást, tehát ellenőrzik, hogy a betérő elmúlt-e 18 éves. Aki igen, az jöhet, így aztán a vendégkört 18-50 évesekben jelölik meg. És sokszor az ifjaknak van a több pénze. M. K. Bagolai blokád Nagykanizsa szemete ellen Eredménytelen volt az a háromhetes tárgyalás- sorozat, amelyben a bagolai városrész lakói a területükön található hulladéklerakó ellen tiltakoztak. Noha az előző polgármestertől már ígérettel bírtak a telep bezárását illetően, most annak bővítését szorgalmazza a város vezetése. Az ott lakók már minden lehetséges fórumot megjártak tiltakozásukkal, ám mégsem tudják növekedésében megállítani a szomszédságukban tornyosuló szeméthegyet. A több évre visszanyúló ellenkezésük végső eszközeként a Gonda Antal vezette Bagolai Városszépítő Egyesület a szükséges bejelentések és engedélyek megszerzése után, hétfőn 7 órától 17 óráig elzárja a szeméttelep bejáratát, illetve félszélességben eltorlaszolják az odavezető utat. Krémer József alpolgármester úgy véli, nehezen érthető a tiltakozók motivációja, hiszen Bagola Nagykanizsa más városrészeihez viszonyítva lényegesen több pénzt kapott és kap a költségvetésből, éppen a szeméttelep eltűrése miatt. Az alpolgármester továbbra is kiáll a képviselő-testület ákal is támogatott szeméttelepbővítés mellett. Dóró János Hőben újra rómaiak leszünk? Egy-egy felmelegedési és eljegesedési korszak átlag- hőmérséklete között mindössze 5 Celsius fok a különbség. Ennek a harmada is elég ahhoz, hogy átrajzolja a klímaövezetek határait. Akár nálunk is. Amerikai kutatók szerint a 90-es években élte meg az emberiség az elmúlt hat évszázad három legmelegebb átlaghőmérsékletű esztendejét az északi féltekén. 1990- ben, 1995-ben és 1997-ben a hőmérséklet átlagosan 0,5 fokkal volt melegebb az évszázad átlagánál. De 1998 sem marad ki a sorból. A július a legmelegebb volt az utóbbi hat évszázad során Itáliában, az év első harmada pedig évszázados melegrekordot döntött meg. Ökológusok szerint a felmelegedés miatt Itália területének 10 százalékát a sivatagosodás fenyegeti. Az észak-afrikai klíma akár néhány száz kilométerrel feljebb tolhatja a földgömbön a mediterrán klímát, amely már eddig is ki-kinyúlt a Mecsekig. Évtizedek múlva akár a mostani rómaihoz hasonló klíma juthat nekünk. Az Örök Város a január átlaghőmérséklete az utóbbi időkig 7,5, a júliusi 24,2 fok volt, ami 30 fok feletti napi csúcshővel jár. Pécs a januári -0,8, és júliusi 21,5 fokos havi átlaggal az ország legmelegebb tája. A Misinán a napsütéses órák száma 2181 óra egy év alatt a lehetséges 4444-ből. A hónapok csúcstartója - 305 órával - augusztus: egy-egy napra 9 óra 50 percnyi napsütés jut, a lehetségesnél csak 4,5 órával kevesebb. A fél fok átlaghőmérséklet-növekedés legalább 100 óra napsütés-pluszt hozhat évente. A római klíma „importálása” nem is képtelenség az évtizedes átlagértékek maximumai szerint: a legmelegebb január 5,8, a legforróbb július 26,2 fok átlagú volt Pécsett. A nyári csúcsérték túlfutott a római átlagon. Dunai Imre ÍADIO MELLETT A szentéletű hölgy kocsmajárása Egyszer a Nádor kávéházban - mert valamikor minden történet ott esett meg -, azt mondja a .barátom - aki vendéglátós - igyunk nagyfröccsöt. Jön az öreg pincér, a lúdtalpas Ferenc úr: „Mit hozhatok az uraknak?” - „Kétszer két deci bort és kétszer egy deci szódát” - mondja a barátom. „Tehát két nagyfröccs!” - „Nem, úgy hozd, ahogy kértem!” Nem értettem, miért cifrázzuk, ám hozzám fordult: „Ha az öreg megy a söntésbe, kerülj eléje és hallgasd meg hogyan reagál a csaposnő?” így is történt, Ferenc úr felsorolja a rendelést, majd a végén: „Kétszer két deci bor és két szóda!” A csaposnő éles hangon felkiáltott: „Ki ez a szemét csálinger megint?” Beszámoltam a történtekről, mire a barátom elnevette magát: „A külön bor és külön szóda azért dühíti a csaposokat, mert így láthatóan meg kell lennie a bornak a pohárban és ezt csak a csálingerek tudják ...” A „csálinger” (magyarul: pincér) tehát ismeri a dörgést, tudja, hogy nagyfröccsben soha nincs kettő deci bor; tízből kimérik a tizenkettediket is. Ma már nehéz lenne kideríteni, ki keresztelte el a három deci bor és két deci szóda kavirtját „házmesternek”. A kocsmákban valamikor hasas és vékonyodó fehér üvegben szolgálták fel a „maflát” (Maflás- üveg!), azaz fél liter bor és fél liter szóda keverékét. A kocsmai zsargon csúcsa a szabadnapos buszsofőrtől származik vagy két esztendeje kedvenc klubomban: „Dódikám, hozzál nekem légy szíves egy kispap-fröcs- csöt!” Dódi felszolgálta neki a hét- decis üveg bort és külön három deci szódát, plusz egy üres poharat. Ám a napokban kiderült, hogy a csálingerek zsargonja nem csak a pincérek sajátja. A belváros egyik eldugott kis utcájában működik egy kis presszóféle, vagy kiskocsma. A törzsvendégek - férfiak - söröznek, fröccsöznek, politizálnak, hülyéskednek, a kocsmároslány pedig elégedetten méri az italokat. Aztán az asztaloknál hirtelen elcsendesedtek. Belépett a karcsú, szép arcú hölgy, bokáig érő szerzetes-barna szövetruhában, derekán füzér és kereszt, fején barna - fehérszegélyű - fi- tyula, olyan apáca féle. Hát ilyen még nem volt, a férfiak bámulnak, feszengenék, nehogy véletlenül is valami rondaság hagyja el a szájukat, amint ez kocsmában megszokott. A hölgy közben kikéri az italát. „Két deci fehér bort és deci szódát kérek” - mondta kedvesen. A kocs- márosné felhúzza a szemöldökét és megjegyzi: „Tehát egy nagyfröcs- csöt.” A hölgy elnézően mosolygott, majd így szólt: „Hát ha maga annak nevezi, akkor legyen az, de úgy, ahogy kértem.” A férfiak kuncogtak, elismerően bóüntgattak, főleg annak láttán, hogy a hölgy két hajtásra leküldte a bort, rá a szódát, majd megkérdezte a kocsmárosnét, merre van a női illemhely? Átvette a kulcsot és kiment, akkor látták, hogy a vállán egy háziszőttes-féle tarisznya lóg, felirattal: „Segíts, hogy segíthessünk!” Ám torkukon akadt a szó, amikor a hölgy visszatért, ezúttal divatos lenge blúzban, merész kis miniszoknyában, lópata cipőben, divatosan, frissen és még szebben. A tarisznyába becsomagolt apácaruhával együtt - illően elköszönve - elment. A férfiak egyike tűnődve szólalt meg: „Én már láttam ezt a lányt többször is így civilben a Király utcában.” Á kocsma népe azóta is töpreng: szentéletű-e a hölgy ám modern gondolkodású, vagy nem szentéletű ám modern gondolkodású szélhámos, aki időnként egyenruhába öltözve gyűjtöget a szegények javára.
