Új Dunántúli Napló, 1998. augusztus (9. évfolyam, 209-238. szám)

1998-08-21 / 228. szám

1998. augusztus 21., péntek Baranyai Tükör Dünántúli Napló 5 Hírcsatorna Dióspuszta elvált Vásá- rosbéctől. A helyi népsza­vazáson a falurész 67 sza­vazásra jogosult polgára kö­zül 52-en jelentek meg. Az elszakadás mellett 40-en voksoltak, és az új anya­községnek Somogyapátit je­lölték meg. A lakók abban bíznak, hogy a csatlakozás után felújítják a kátyús utat, az állástalan emberek pedig közmunkához j útnak. (cs) Karbantartás miatt át­menetileg bezárt a pécsi külfejtési szénbánya Vasa­son, valamint a Karolina- völgyben. Augusztus 24- éig, a termelés újrakezdé­séig a berendezéseket fel­újítják. A hőerőmű addig a raktáraiban tárolt szenet használja fel az elektromos energia előállításához, (cs) A pécsi városházán ki­váló teljesítményt nyújtó fiatalokat fogadtak augusztus 19-én. Köszöntöt­ték Katus Attilát, Katus Ta­mást és Szentgyörgyi Ró­meót, akik Brazíliában aero­bic-világbajnokságot nyer­tek. Ezen a napon a Széche­nyi téren szülők és barátok is várták a C. R. Nagy Lajos Gimnázium tanulóit, akik Pámer László irányításával kerékpáron járták végig az első világháborús isonzói csaták színhelyét. (cs) Többek szerint a vízmű, önös érdekből, nem is erőlteti az óracserét Ketyeg az időzített vízóra-bomba Néhány éve remek ötletnek tűnt elárasztani a várost az immár hírhedt Sameco típusú hidegvízfogyasztást mérő órával, hiszen ez a szerkezet olcsó volt. Tízből nyolc pécsi háztartásban Sa­meco van. Tízből legalább hét pécsi háztartásban fogalmuk sincs a fogyasztóknak, hogy most mit csináljanak: kidobják vagy ne ezt az órát, melyet javítani, hitelesíteni lehetetlen. Idő­zített vízóra-bomba ketyeg a városban. PÉCS Kacagtató, hogy a megyeszék­helyen egy olyan vízmérő szer­kezet pörög a lakások döntő többségében, melyet már évek­kel ezelőtt ki kellett volna dobni. A híres-neves Sameco- kat ugyanis nem lehet javítani, következésképpen hitelesíté­sükről sem lehet szó. (A pon­tosság kedvéért: úgy lehetne hozzáférni, ha összetörnék.) Két évvel ezelőtt járt le az a négy év, melyet az illetékes ha­tóság adott ezeknek a szerkeze­teknek, aztán ezt - talán a tö­meges óracseréből következő bonyodalmaktól félve - még két esztendővel megtoldotta. A kétszer 365 nap azonban né­hány hónapon belül letelik. Mint tudjuk: Pécsett víz­ügyekben teljes a homály és a bizonytalanság. A fogyasztók többsége tele van kérdéssel. Egyesek meg vannak róla győ­ződve, hogy a vízmű biznisze az egész óracsereakció, mások közös képviselőiket a vízszol­gáltatóval való érdekközösség­gel vádolják. Bonyolítja a helyzetet az is, hogy - amint la­punkban ol­vashatták - vállalkozók kezdtek el há­zalni a város­ban, s a vízmű kötelezésére hivatkozva, meg­bízható vízórákat ajánlottak. A fogyasztók bizonytalanságát és az általános tájékozatlanságot kihasználó, haszonleső szeren­cselovagok mellett persze, kor­rekt, becsületes szerelők is vol­tak köztük. Rengetegen azon­ban megijedtek attól, hogy át­verik őket, és senkitől nem mer­tek vízmérőt vásárolni, hagyták Samecóikat tovább működni. Az Országos Fogyasztóvé­delmi Egyesület megyei szer­vezetének egy neve mellőzését kérő tagja - aki egyébként több társasház közös képviselője - úgy véli: városszerte egyre erő­sebben tartja magát az a véle­kedés, mely szerint a Pécsi Vízműnek tulajdonképpen nem is érdeke a Samecók mielőbbi szemétdombra juttatása. Kifej­tette: a vízműnek szerinte az az érdeke, hogy az egyedül hite­lesként elfogadott főmérő alap­ján számlázzon, hiszen így ren­geteg munkát, következéskép­pen pénzt takarít meg. Azok ugyanis, akik jövő év elejéig nem szereltetnek fel új órát, a már nem hitelesíthető Sameco helyett, hirtelen átalánydíja­sokká fognak válni, ami - így a közös képviselő - a vízműnek a jelenleginél sokkal kényelme­sebb állapot lesz. A cserével el- késők igencsak ráfizethetnek, hiszen mindenki minél gyor­sabban új órát akar majd, s ez minden bizonnyal felveri majd az árakat. Nyirati István (képünkön), a Pécsi Vízmű Rt. műszaki igaz­gatója lapunk kérdésére vála­szolva kifejtette: az átalánydíj mindig rengeteg vitára ad okot, melyek időt és energiát emész­tenek fel, úgyhogy a vízműnek is az az érdeke, mint a fogyasz­tónak: hogy a valódi fogyasztás kerüljön számlázásra, kifize­tésre. Az igazgató elmondta még: hogy januártól a vízmű el­fogadja-e a Samecók által mért fogyasztást, az attól függ, az önkormányzat beleegyezik-e abba, hogy a szolgáltató átve­gye az órák javítását és hitelesí­tését. Amennyiben igenlő vá­lasz születik, úgy a vízmű négy különböző mellékvízmérő tí­pust ajánl majd felszerelésre. Nimmerfroh F. Felnyíltak az erdei sorompók Két éve vezette be a Mecseki Erdészeti Rt.: saját használa­tában lévő úgynevezett erdészeti feltáró utak - amelyek a Mecsek legszebb tájain kanyarognak az erdők között - használatáért fizetni kell. Sorompók, sorompóőrök álltak szolgálatba. BARANYAI KÖRKÉP-Megszüntettük az úthaszná­lati díjat - mondja most Szőnyi János, a részvénytársaság kárá- szi erdészetének igazgatója. - A bevételek nem fedezték a költségeinket. Ez azonban nem jelenti azt, hogy „szabad a gazda”. Külö­nösen nem ezeknek az utak­nak a pécsváradi erdészet te­rületére eső szakaszára, ahol továbbra is fizetni kell az út használatáért. Aki nem akar a zsebébe nyúlni - mondja Solt Péter, a pécsváradi erdészet műszaki vezetője -, megállhat a sorompónál és attól kezdve bármerre barangolhat. Aki azonban kocsival sze­retne behajtani, az a burkolt utat nem hagyhatja el. Első­sorban erdővédelmi okokból ­másként: fölöttébb sok a fa­tolvaj -, másrészt azért sem, mert ebben a hónapban kez­dődik a szarvasvadászat sze­zonja és ilyenkor nem veszik jó néven a vadgazdák a han­goskodó, szabálytalankodó erdőjárókat. A szabályokra Szőnyi János is felhívja a figyelmet. Eliga­zító táblákról tájékozódhatnak az útra betérők, időnként ellen­őrzéssel kell számolniuk, ami­nek feljelentés lehet a követ­kezménye. A Kelet-Mecseket átszelő Y- alakú, mintegy 17-18 kilométe­res útra Zobáknál, Magyareg- regynél és Pécsváradnál lehet ráhajtani. Elsősorban a kisújbányai ingatlantulajdono­sok érintettek, mostantól szá­mukra is feleslegessé vált a ko­rábban szükséges behajtási en­gedély kérelmezése. M. A. A barangolás és a megpihenés ingyenes fotó: Müller andrea A felsőoktatás területén a város számos lehetőséget kínál a fiataloknak fotó: Müller andrea Az egyetemek stratégiája és a városfejlesztés PÉCS A város fejlesztési koncep­ciója kiemelkedő jelentősé­gűként foglalkozik a felső- oktatási centrumszerep erő­sítésével, ugyanakkor az egyetemek területi fejlesz­tési elképzelései és a város- rendezési tervek gyakran jártak külön utakon. Pécs Közgyűlése idén nyáron ju­tott el oda, hogy a Pécsi Egyetemi Szövetség straté­giájának ismeretében hatá­rozzon a városfejlesztés, -rendezés és a felsőoktatás területi igényei összhangjá­nak megteremtéséről. A pécsi felsőoktatás mennyi­ségi fejlesztése, az intéz­ménynek térbeli széttagolt­sága, a műszaki és természet- tudományi kutatások labora­tóriumi igényének növeke­dése, a tudományos-techno­lógiai parkhoz kapcsolódó egyetemi funkciók jelentős lé­tesítményfejlesztést vetítenek elő. A jelenlegi funkciók ellá­tásához is legalább 14 ezer m2 alapterületű új épület kellene, ám a fejlesztési szükséglet távlatilag akár ennek duplája is lehet. A két egyetem, a JPTE és a POTE dinamikus fejlődésének következmé­nyeként az intézmények hall­gatói létszáma már jelenleg is meghaladja a 20 ezer főt, egyebekben pedig mindkét egyetem a térség legnagyobb foglalkoztatói közé tartozik. Ahogy a Pécsi Egyetemi Szövetség stratégiája megfo­galmazta: az egyetemek fej­lesztési terveit akár néhány éves, akár 50 éves távon egyeztetni kell az önkor­mányzattal, és az elképzelé­seknek, igényeknek meg kell jelenniük a városrendezési tervekben. Eddig az egyezte­tések csak az együttműködési megállapodás elvi szintjén kaptak szerepet, miközben ki­szemelt egyetemfejlesztési te­rületekre másféle építmények kerültek, még benzinkút is. A Pécsi Egyetemi Szövet­ség stratégiájából az önkor­mányzat most az szűrheti le, hogy az intézmények fejlesz­tését reálisan a jelenlegi egye­temi centrumokat övező terü­leteken - 48-as tér, Szigeti út, Ifjúság útja, Szántó Kovács János útja - lehet tervezni. Az inkább belátható közép- és rövid távon a volt Ziper- nowsky kollégium területét és épületét kell átadni a 48-as téri egyetemi pólus fejleszté­séhez - a szövetség területi javaslata nagyobb távlatban a Balokányligetig terjed -, il­letve a Sziget út és a Tüzér utca sarkánál, a volt Lakics- laktanya területének északi részét célszerű felhasználni az új orvostudományi-természet­tudományi oktatási centrum létrehozásához. D. I. (eta Kommentár az 1. oldalon) Nemere István (37.) Szomszédom a halál A harmadik, az őr éppen for­dult, amikor elkaptam a torkát, és kirántottam a betonra. Csiz­más lábával az egyik lábszá­ramhoz ütődött, belém nyilallt a fájdalom. Csépeltem, ő is. A szakma összes eszközét bemu­tattuk. Csak azt a lehetőséget nem kapta meg, hogy kiáltással riassza a társait - erősen szorí­tottam a torkát. A mellembe térdelt, úgy feszített el magától, én meg bevittem egy ütést a homlokára. Más ettől elkábult, de rosszul fogtam ki az ellenfe­let - ez küzdött a végsőkig. Amikor már nem volt más mód, kénytelen voltam lefejelni. Et­től fél másodpercre elkókadt, akkor bevittem egy nagyobb ütést, és ezzel rendeztük az ügyet. Ő is elnyúlott a betonon. A többieknek nem ment ilyen simán. Torbent megszúr­ták egy tőrszerű késsel, harc- képtelen volt. Dino és Eric megszerezték a másik dzsipet.- Hányán voltak?-Nálunk hatan, meg nálad három, az kilenc - összegezte gyorsan Dino.-Vigyétek be őket a han­gárba, egyenruhákat és sapká­kat elhozni, összekötözni, szá­jat kipeckelni - parancsoltam. A terepjárókon csak kézifegy­vereket találtam. A teherautó­ban viszont nem volt semmi, néhány pádon kívül... Ezen hozták a legénység egy részét. Nem volt sok időnk. Perce­ken belül felfedezhetik - vagy a francia állami kommandósok, Vagy a korzikaiak, Juliette em­berei - hogy a Catering-kocsi rakománya nem mi és a szerbek vagyunk. Akkor viszont vilá­gossá válik számukra, hogy a repülőgépen nincsenek túsza­ink, nyugodtan megrohamoz­hatják a gépet. Minél előbb el kell innen mennünk! Torben csak csöndben jajga­tott.- Danny ... mi lesz velem? - kérdezte anyanyelvűnkön.-Nyugodj meg! Elmegyünk innen egy másik repülőtérre, ott majd ellátják a sebedet.- Nagyon fáj, Danny. Nem feleltem. Mit mondhat­tam volna neki...? Besegítet­tem a dzsipbe. Futva jöttek a többiek, hozták a zubbonyokat.- Öltözzetek be komman­dósnak, aztán hozzátok a teher­kocsit, a másik dzsipet tegyétek használhatatlanná. Irány a gé­pünk! Máris futottam fel a lépcsőn, öklömmel megvertem az ajtót.- Danny vagyok, nyissátok ki! Rohantak le a lépcsőn. Min­denki felkapott egy komman­dós egyenzubbonyt. Petrovic, Zagubic és Mitrovic a teherau­tóra került, megbilincselve. A ponyva alatt még néhányan a mieink közül is találtak helyet. A franciául jól beszélők ültek a dzsipre, Paul vezette a tehert. Elisa, mint nő, szintén jobbnak látta eltűnni a ponyva aíatt.- Hová megyünk? - kérdezte Roger mellettem.- Körbe - feleltem, és csak­ugyan. A két jármű a lámpákat fel nem gyújtva, sötétben gurult a betonon. Nem jártam még itt, így kü­lönösen éjszaka, a lesötétített reptéren nem volt könnyű tájé­kozódnom. De mint főnök, nem mutathattam ki az embereim előtt, hogy fogalmam sincs, hol vagyunk. Ehelyett csak arra vi­gyáztam, ne menjünk le a be­tonról, de mindig valahol a rep­tér szélein maradjunk. Végre megláttam, amit kerestem. Egy újabb hangársor tűnt fel. Itt-ott szórványos fények is égtek, de csak belül. Nyitott ajtók előtt robogott a dzsip, mögötte a te­herkocsi. Az egyik hangárban egy he­lyes kis gép állt. Olyan, ami­lyennel a nagyon gazdagok szoktak száguldozni ide-oda. Az üzletemberek vagy a „Jet- set” tagjai. Az aranyifjak, akik szeretnek Londonban regge­lizni, Cannes-ban ebédelni, Rómában vacsorázni. Sugárhaj­tású gépeiktől kapták a nevü­ket. Kevés köztük az olyan, akinek tényleg nem mindegy, két órával később ér-e Milá­nóba vagy Lisszabonba, a fe­nébe is! A teherautó kint maradt a hangár előtt, mi bekanyarod­tunk. Két fiatalember támasz­kodott a gép mellett, láthatóan unatkoztak. Kipattantam elé­jük; és még tisztelegtem is. Igaz, hanyagul. Mint az igazi kommandósok.-Bon soir, Messieurs! Me­netkész a gép?-Mi köze hozzá? - kérde­zett vissza szemtelenül az egyik. Nyápic kis alak volt, kiugró ádámcsutkával, de a legújabb divat szerinti nyári öltönyben. És gazdag, pofátla­nul gazdag.- Bérbe veszem most azon­nal, egyórás útra. Az öné?- Az enyém - felelte, és fé­lig elfordult, megvetően. Nem kedvelhette a katonákat.- Ön a pilóta? - néztem a másikra, bólintott. - Üzem­anyag rendben?- Rendben - felelte a pilóta. (Folytatjuk) 1 1 I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents