Új Dunántúli Napló, 1998. augusztus (9. évfolyam, 209-238. szám)
1998-08-19 / 227. szám
1998. augusztus 19., szerda História - Művelődés Dünántúli Napló 11 Emlékező kövek és pergamenek Bár a Szent István-i életmű nálunk számos más megyénél hamarabb és termékenyítőbben hatott, az uralkodásának idejéből való emlékhelyek tekintetében Baranya és Pécs mégsem kiváltságos. Igen kevés helyről mondható el, hogy a szent királyhoz, illetve korához köthető; hiteles történelmi aurája van. A pécsváradi apátsági altemplom fotó: Müller a. A mai Baranya már Árpád idejétől a fejedelmi család szállásterületéhez tartozott. Neve nem a szláv „borona”, vagyis kapu szóból ered, hanem egy István korabeli határispán neve lehetett. Szent István király az egyházi szervezet kialakítása során nem véletlenül választotta Pécset az első hét püspökség egyikének székhelyéül. A 11. századi királyság 44 vármegyéjében nemegyszer több centrum is létrejött. Példa erre Baranya is, ahol az ispáni székhely Baranyavár volt, a királyi lakhely azonban Pécsett állt, ahol a püspök is lakott, a neves bencés apátsági központ pedig Pécsváradon épült fel. A pécsváradi apátsági altemplom az egyik legjelentő- i sebb viszonylag épen maradt és hitelesen Szent István idejéből származó építészeti emlék. De nem minden részében, hiszen a monostor a XII. században leégett és újjáépítésekor változtattak az altemplomon is. A pécsváradi hajdani Szent Benedek-rendi apátságot a történelmi hagyomány nem sokkal későbbi alapításúnak tartja, mint a pannonhalmit. Ezt azonban erősen kérdésessé teszi, hogy az az időpontok megjelölésében megbízhatónak bizonyult Pozsonyi Évkönyvek szerint a pécsváradi monostor felszentelése csak István halálának évében, 1038-ban történt. Ennek ellenére erősen feltételezhető, hogy Szent István király - ha nem is az apátság felszentelése idején, már idősen, betegen - járt a pécsváradi monostorban. Pécsvárad, apjának, Géza fejedelemnek - majd örökségképpen neki is - téli szálláshelye volt. A monostor nem a semmiből alapíttatott később, hiszen két királyi kápolnával rendelkező, várszerűen erődített udvarház volt már, amikor azt István a koronát hozó pápai legátusnak, Anasz- táz-Astrik lengyel apátnak egyházi célra és szálláshelyül átengedte. Anasztáz-Astrik - két névváltozat maradt fenn róla - 1000 és 1002 között tartózkodott pápai legátusként Magyar- országon. Később kalocsai püspök, majd esztergomi érsek lett. Ő kezdette el a pécsváradi monostor építését, amit halála után István király fejezett be. Igen valószínű, hogy Szent István Pécsett is járt. Például, amikor 1009 augusztusában Azo pápai legátus felszentelte a Pécsi Püspökséget. Mindezek ellenére Pécsett ma nincs olyan a föld felszínén akárcsak romjaiban is álló építmény, amely bizonyosan Szent István idejéből származna. A székesegyház múltja ugyan az ókeresztény időkből ered, ám az eddig fellelt régészeti emlékeiből azonban szinte semmi nem utal szűkebben Szent István korára. A székesegyház azonban mégis több vonatkozásban is páratlan jelentőségű. Pontos építési idejét nem ismerjük. Feltehető, hogy első püspöke, Bonipertus építtette. Krónikáinkból úgy tudjuk, hogy Orseolo Péter királyt itt temették el. A palotát és a templomot 1064-ben a húsvét éjjel támadt tűzvész elemésztette. A székesegyházat évtizedek során átalakítva építették újjá, ám a leégett templom köveit bizonyosan felhasználták. A pécsi székesegyház azért foglal el különleges helyet az Árpád-kori műemlékek sorában, mivel az első magyar egyházmegyék főtemplomai közül egyetlenként ma is áll, igaz ki- vetkőztetve eredeti román stílusú köntöséből. A múlt század elején Pollack Mihály hibát követett el a székesegyház neogótikus átépítésével, amelyen az 1890-es évek újrománosítása sem tudott teljesen segíteni. Mégis, minden beavatkozás ellenére a pécsi dóm altemploma és a templomtér is eredeti Árpádok korabeli. A kőtár faragványai pedig a korai művészetünk legnemesebb emlékei. A föld alatt ugyan, de van egy másik István, illetve akár honfoglalás korabeli építészeti emléke is Pécsnek: a Szent István tér 17. kertjében nagy méretű templom maradványaira bukkantak. Talán az a székes- egyház közvetlen őse. E zzel ki is fogytunk az építészeti emlékekből. A Szent István korából reánk maradt pécsi, baranyai vonatkozású dokumentumokból sincs sok, de mind - az eredeti tartalmuk jelentőségén túl - históriai forrásként is rendkívül becsesek. Legfőképpen a Pécsi Püspökség 1009. augusztus 23-ával keltezett alapítólevele, amely nemcsak az első hét egyházmegye határainak rekonstruálásához ad meghatározó támpontokat, hanem Szent István koronázásának időpontját is többek között ebből az okiratból következtették ki a történészek. A források egybevetésével keltezésében hamisnak bizonyult „1015-ös” pécsváradi alapítólevél - amelyet a XIII. század elején szerkesztettek össze - tartalmában mégis fontos és hiteles tudósítás Szent István korából: kiderül belőle, hogy milyen birtokállományt és miféle szolgálónépeket adott át István király Anasztáz-Astrik apátnak. A pécsváradi szöveg az ősmagyar hangállapotokról is tanúskodik a falvak megnevezésében. Mai átírásban ilyen ismerős helynevek szerepelnek benne, mint Vasas, Várkony, Hird, Pereked, Szilágy, Pali, Mecske, Kövesd, Berkesd, Szajk, Szűr, Babarc... Jeles művelődéstörténeti emlék, hogy Pécs első püspöke, Bonipertus kérésére Fulbert, Chartres hírneves püspöke elküldte Priscianus, akkoriban közkeletű latin grammatikatankönyvét a nemrég alapított magyar püspökségnek. Nem hagyható említés nélkül Pécs második püspöke, Szent Mór sem, aki 1036-ban lett főpásztora az egyházmegyének és az ő tollából származik Szent Zoerard és Szent Benedek életrajza. Szent Mór alighanem az első magyar származású püspök volt, így életrajzai a magyar irodalom első műveinek számítanak. Dunai Imre A pécsi dóm altemploma Árpádok-korabeli fotó: Tóth l. Bóka Róbert jegyzete Kenyér, korona Mi jut eszünkbe államalapításunkról? A meotiszi mocsarakat befelhőző nyíleső? Adalbert mozdulatai Vajk fölött? És mit érezhetett az államalapító király, amikor a korona, a Koppány vérével megszentelt, a bajor Gizella frigyével pántolt, megpihent a fején? Minden délben harangszó hirdeti a félelem Európa egéről elűzött fellegeit, hogy a közös emlékezetben ott ragyogjon máig Nándorfehérvár, de nem koptatja el Szigetvár, Pákozd, 1956 fényét sem az idő. Az állam fundamentuma, amit csak erőszak teremthetett meg - akamok politikai erő - gyorsan fölépült ott is, ahol igazán szükség volt rá - a lelkekben. Népünk nyelve szigetnyelv, mégsem lehetett belerobbantani a körülötte lévők tengerébe, a legsallangtala- nabbul képes fölölteni magára a görög időmérték ruháját; világokat definíciókba rángató filozófiája nincs, de gondolkodói - Bolyaitól Szent- Györgyi Albertig - enélkül is fölfedeztek számos rejtett erőt és törvényt, amely életünkben meghatározó. Lehet hát ez az ünnep a hité is, hogy a gyakran vérszegény önbizalmunkat táplálja. Azt mondják, számvetésféle is - kár, hogy a Kárpát-medence lakói közül sokan remény helyett gyakran csak a vágyakozás és a kétkedés képességét örökölték. Van ennek is elég oka: s most, hogy a világ egyes nagy szervezetei szolidaritást, a nemzetek integrációját, polgárosodásunkat hirdetik, néha üres díszként fityeg a „baloldalnak” tartott, de tulajdonképpen archaikus, „állami” gondolat, amely szerint a kenyér jussát a munka teremti meg. Más juss-filozófiák szerint a legbölcsebb munkáltató a civilizációs folyamatoknak is vakon parancsoló tőke. Egyelőre a regionális túltermelési válságokban, az egymással kiszorítósdit játszó piacok játékában a kicsi államoknak az alkalmazkodás a jussa. Bármilyen szépen is álljon a fejükön a korona. .ti««, hiúi. lU-VOnÄC-VAl-AUA-OK .va'M-: : Hot,- VACSY-f STMÁN - KIRÁLY:’ 11\5fc t> NI Gyászos •övíöjtt.i nmN • fi; k s o; no- Rd lo\t> • &MMÍKBXVIN - c^SO«l»Vt. N.\ k KV«vN' . • , Búval.-fi «.«aíoinar-; > •; Lankajwak - vrt v. .-.to ■> ak.'ai Szent István király Petty Béla az Árpád Akadémia világpályázatán aranyérmet nyert sorozatából (Szentesi Flórián gyűjteményéből) repró: t. l. Esztergomban rendezik meg a magyar szentek ereklyéinek első kiállítását Kincsek a raktár félhomályából Új, reprezentatív kiállítóhellyel bővül a kereszténység 2000. és a magyar államiság 1000. évfordulójára az esztergomi Keresztény Múzeum. A Bazilika melletti volt szeminárium, majd szovjet laktanya restaurálás előtt álló emeleti részén mód nyílik számos, ma a raktárak mélyén megbúvó érték, ritkaság- számba menő vagy éppen páratlan műtárgy bemutatására. Cséfalvay Pál kanonok, művészettörténész, a múzeum igazgatója nagy várakozással tekint a régen várt teijesz- kedés elé, és már kész a terve is: néhány egyedi értéket, a XIX-XX. századi képzőművészeti, valamint az iparművészeti gyűjteményt szeretné már az új helyen a közönség elé tárni. A látogatók várhatóan nem kisebb szenzációval szembesülhetnek majd, mint Dürer fametszetsorozatának, a Nagy Passiónak, a Kis Passiónak, a Mária életének lapjaival, az Apokalip- szissal. Köztük a Jelenések Könyve alapján készített A halál lovasa című munkájával, és rézkarcaival, az Ádám és Évával.- Ma nem csak páratlan értékük és a helyhiány miatt őrizzük nagy gonddal a fiókok mélyén ezeket a remekeket - mondja az igazgató. - A fényt és így a nyilvánosságot nem nagyon szeretik, besárgul a papírjuk, ezért nem ígérhetem 2000 utánra sem, hogy állandóan láthatók lesznek. A múzeum erősségei az úgynevezett nazarénus iskola művei, amelyek ugyancsak a raktárak mélyén rejtőznek. A XIX. század kedvenc és népszerű festészeti irányzatának legszebb római, német és magyar alkotásai ugyancsak közönség elé kívánkoznak. Bizonyos, hogy az Esztergomban őrzött népi kerámiák gazdagságban, szépségben és változatosságban Magyarországon az elsők közé tartoznak, ha nem éppen az elsők. Szenzáció- számba mennek a szintén raktárakban őrzött, és még a „beavatottak” előtt sem igen ismert kínai porcelánok, Zsolnay és habán kerámiák. Az igazgató büszke a szelencegyűjteményre is, no és az olyan egyedi tárgyakra, mint a XVIII. században valószínűleg Augsburgban készült míves monstranciára. A finoman munkált, arannyal bevont ezüst szentségtartóról évtizedenként egyszer kerül le a fehér védő lepel: utoljára Budapesten, a magyar egyház legszebb kincseit felvonultató kiállításon volt látható. Újabb kori különlegesség Salvador Dali szokatlan vonalú feszületé, kisplasztikája, amely a közelmúltban csere révén került a múzeum birtokába. A jeles évfordulók tiszteletére a nagy országos kiállítások egyikét a Keresztény Múzeum rendezi meg 2000-ben. Esztergomban gyűjtik majd össze és állítják ki a magyar szentek tárgyi és képzőművészeti emlékeit. A bemutatón ott lesz „saját” kincsük is, Szent Margit első hiteles ábrázolása, az 1500-as években készült színes fametszet, rajta az Árpád-házi koronával. Deregán Gábor l i A
