Új Dunántúli Napló, 1998. augusztus (9. évfolyam, 209-238. szám)
1998-08-16 / 224. szám
A filmgyártás üzlet volt és üzlet lesz Százmilliókban számolnak a sztárok Nincs mese: továbbra is a nagy mesegyártó, Hollywood uralja a piacot a filmgyártásban és -eladásban. Tavaly már több mint tízmilliárd dollárt költöttek a celluloidálmok megvalósítására, jó egymilliárddal többet, mint 1996-ban. Bár a cégek hatalmas nyereséget söpörhetnek be a filmekkel, lassan már nem lesz, aki egymaga nagyobb összeget áldozna egy-egy alkotás elkészítésére. Mind több befektető ugyanis attól retteg, hogy kicsúszik a rendezők kezéből az irányítás, és akkor oda a tengernyi pénz. Talán ez is az oka annak, hogy 1997-ben már „csak” 676 produkciót gyártottak Hollywoodban, negyvennel kevesebbet, mint egy évvel előtte. Ugyanakkor jócskán megdrágultak a filmek. Mindenekelőtt a szupersztárok kezdenek megfizethetetlenné válni. NémelyiBanderas, az új Zorró, a kasszasiker letéteményese kük már nem is tudja, hogy mennyit kérjen. A lényeg, hogy minél magasabb legyen a gázsi, persze millióban és dollárban. Eközben a különleges látványhatások, a számítógépes programok ára is megállíthatatlanul kúszik fölfelé. Tavaly egy-egy hollywoodi film átlagosan 14 millió 530 ezer dollárba (azaz 217-szer több forintba) került, azaz többe, mint amennyi mostanában az egész magyar filmgyártásra jut. Sem a britek, sem a szegénynek nem mondható németek nem engedhetik meg maguknak az ennyire drága filmkészítést: harmadával, kétharmadával költenek kevesebbet a produkciókra. Persze lehet, hogy ily módon viszonylag nagyobb a nyereségük az európai „szegényeknek”, elvégre a technikai csodákkal fölszerelt multiplex mozik vonzzák a közönséget. Nyugat-Európában tavaly 666 film készült, 21 -gyei több, mint 1996-ban; napjaink európai filmgyártó „nagyhatalma” Franciaország, ahol másnaponként tarthatnak egy-egy bemutatót. Nézze meg az ember! Az igazság lovagja újra száguld A nyolcvanas évek elején bukkant föl a képernyőn Michael Knight, a XX. század magányos lovagja, az igazság elkötelezett védelmezője. Megjelenésével új fejezetet nyitott a televíziós sorozatok történetében. Mivel magyarázható a Knight Rider sikerének titka? Glen A. Larson sorozata ügyesen elegyítette a régi lovagi eszményeket - önzetlenség, erkölcsösség, bátorság - a XX. századi technikával. Hőse a halálból visszahozott rendőr, aki új személyazonosságot kap. Immár Michael Knightként küzd a Jogért és Igazságért Alapítvány céljának megvalósításáért, az igazság kiderítéséért, a bajba jutottak megmentéséért. Nem véletlen, hogy rettegnek tőle a bűnözők. KITT, a szuperautó népszerű társa a játékban. Nehéz eldönteni, ki a sorozat igazi sztárja. A mindenféle technikai mütyürrel fölszerelt, beszélő, sőt gondolkodó, szuperintelligens csodaautó, vagy David Hasselhoff. Tény és való, remekül kiegészítik egymást. Ezért is volt meglepő, hogy négy sikeres évad után a sorozatot abbahagyták. Hasselhoff a hűs malibui habokban vigasztalódott, míg a sorozat - immár nélküle, Knight Rider Team címmel - tavaly új életre kelt. (Vasárnap, RTL Klub 15.00). -szigA szemérmes DiCaprio Peren kívül megállapodott Leonardo DiCaprio a Playgirl szexmagazinnal. A Titanic férfi hőse még a tavasszal perelte be a képeslapot, miután a Playgirl bejelentette: képeket tesz közzé a lányok bálványáról, DiCaprióról - ruhátlanul. Az elsősorban nőknek készülő magazin tavaly Brad Pitiről közölt leplezetlen fotókat. A sztár nyomban bírósági beavatkozást, ideiglenes intézkedést kért a szándék megakadályozására. Ügyvédje ekként érvelt: értelmes ember, ha csak átlagos mértékben szemérmes is, nem mutatja meg a testét olyan képeslapban, amely egész Amerikában, sőt a nagyvilág számos országában megvásárolható. A színész magánéletének a megsértéséért és lelki fájdalom okozásáért követelt kártérítést a Playgirltől. A magazin ügyvédje megerősítette, hogy „barátságos megállapodás” született az ügyben, ám a részletekről nem szólt. Japánban a nej ma is térden csúszva hozza be férjének a vacsorát Csak pajzán ? Münchenben világsikerre számot tartó könyv jelent meg: Michael Stein történész műve, a Japán kurtizánjai. A kötet alcíme bár kissé terjedelmes, de önmagában mindent elárul a témáról. így hangzik: A szórakoztatás és az erotika művésznőinek kultúrtörténete. A legfrissebb kutatási adatok birtokában készült kötet szerint a világ egyik legrégibb és legjobban tagozódott államában az effajta hölgyek hierarchiája tizenkét hosszú évszázadon át alakult-finomo- dott. A piramis csúcsán azok a kevesek álltak, akiket még a császári udvarba is meghívtak, hogy nagy ünnepségek idején nívós örömökben részesítsék a meghívottakat. A szerző gondosan megjegyzi, hogy ez nem szorítkozott a férfiakra, és ebben a szűk körben valóban a társalgás, a tánc, a zene volt a lényeg, az alantasabb kívánságokat ezeknek a szupergésáknak joguk volt visszautasítani. De csak nekik. Ahogy lefelé haladunk a piramison, a dolog egyre nehezebbé vált. Stein rengeteg forrás alapján érdekes megállapítást tesz. Eszerint a gésák hölgyként Az effajta hölgyek viselkedése tizenkét hosszú 11 évszázadon át alakult, finomodott való kezelése még magasabb társadalmi körökben is csak akkor volt elfogadott, amikor béke és nyugalom volt, s a férfiak éppen nem ölték egymást. Ahogy a sogunok és szamurájok egymásnak estek, az erre szakosodott lányokat, függetlenül attól, hogyan énekeltek és táncoltak, csak a számukra legfontosabbra, vagyis kizárólag az ágyban használták. A gésahierarchia egyébként a 794-től 1185-ig tartott Heian-korszakban alakult ki. Kezdetben az ilyen hölgyek céhfélékbe szerveződtek és maguk képviselték érdekeiket, futtatók nélkül. Ez a rangsor kristályosodott ki és maradt meg nagyjából mindmáig Yoshiwarában, Tokió híres vöröslámpás negyedében, ahol a lányok rangsora nyolc kategóriát jelent. A legfelsőbb kaszt hölgyeinek árfolyama - a szerző nyilván német alapossággal folytatott tanulmányai szerint - elérheti a legalacsonyabb csoportba soroltakénak a százszorosát. A könyv arra is emlékezteti a nyájas olvasót, hogy a Felkelő Nap országában minden egészen más. A gésák helyzetét sokkal elviselhetőbbé teszi az a tény, hogy egy jobb famíliában a nej ma is térden csúszva hozza be férjének a vacsorát. Harmat Endre Szokatlan születésnapi emlékezés „Én már voltam... ” S Ben kő Gyula, akit mindenki szeretett Benkő Gyula most lenne nyolcvanéves. Nem sokkal halála előtt a Rátkai Klub Madarat tolláról című sorozatának vendégeként még találkozott a közönséggel. A beszélgetés, amelyből most részleteket közlünk, akkor készült.- Hogy van? Köszönöm, jobban. Néhány napja még nem voltam biztos benne, hogy el tudok jönni ide.- Meg lehet szokni, hogy egy embertől egy ideig mindig azt kérdezgetik, mit csinál, egy idő után meg csak azt, hogy van?- Várkonyi mondogatta, aki nem akar megöregedni, az haljon meg időben. Miután nem haltam meg „időben”, tudomásul kell vennem mindazt, ami az öregséggel jár. Szerencsére a színészet fegyelemre szoktatott, így azt játszom, hogy szerepem szerint egy öregember vagyok.- Fel lehet erre készülni?- Csak tudomásul lehet venni. Méltóság kérdése, hogy az ember, hogyan viseli az ilyesmit.- Honnan hozta ezt az eleganciát? Hazulról?- Ugyan, dehogy! Mi nagyon szegény emberek voltunk. Talán a külsőmet hazulról hoztam, meg a jókedvet, de azt a fajta polgári mintát, amit sokan aztán az én alakításaimból sajátítottak el, azt már én is a színházban tanultam.- Ön akkor került ifjú emberként a Vígszínházba, amikor az fénykorát élte. Mi kellett ekkora szerencséhez?- Nem szerencsés, ha az ember önmaga külsejét minősíti, de rám azt mondták, jó svádájú fiatalember voltam. A Vígszínház a maga jó ízlésű polgári repertoárjához kereste az ilyen embereket. A többi már rengeteg munka dolga volt csupán.- Mikor lett volna legszívesebben fiatal?- Természetesen egyfolytában, hiszen a fiatalság a létező legjobb állapot. De mert ilyen nincs, így várjon csak... Tudja, mit? Most volna jó húszévesnek lenni.- Ritka az olyan idős ember, aki ne a saját fiatalságát emlegetné aranykorként.- Ezek általában olyan emberek, akik sohasem voltak sikeresek. Mindig vártak a következő napra, a következő évre, mindig áldozatnak érezték magukat. Én szerencsés vagyok, hisz világéletemben azt csinálhattam, amihez kedvem volt. Nekem nincs miért sajnálkozni, nem mondhatom, hogy ez vagy az a lehetőség elment mellettem.- Soha nem gondolt rá, hogy ezzel a külsővel, játékkészséggel, intellektussal bárhol másutt is megállta volna a helyét?- Valamikor szerepeltem külföldi filmekben, de soha nem gondoltam arra, hogy én lehetnék más is, mint magyar színész.- Járja még az erdőt?- Már csak lélekben. Ehhez már nincs erőm. Gyakran álmodom arról, hogy újra kint vagyok a lesen.- S miről álmodik még? Régen a nagy színészeknek szerveztek jutalomjátékot. Írattak részükre egy szerepet vagy elővettek a kedvükért egy nagy klasszikust.- Ennek a gyönyörű pályának van egy nagy hátránya, az ember csak azt játsz- hatja el, amit rábíznak. Egész estés szerepre már nem lennék képes, de ha valaki megtisztelne azzal, hogy írna nekem, azt örömmel eljátszanám. Egy hosz- szabb, zárt jelenetben, húsz-harminc percben még talán tudnék nyújtani valamit a közönségnek.- Önről a fiatalok is szeretettel beszélnek. Minek köszönheti ezt?- Talán annak, hogy ez a dolog kölcsönös. Irigység nélkül, szeretettel szemlélem a fiatal tehetségeket, hiszen egy pillanatig sem állítottam, mert nem is éreztem, hogy bárminek is velünk lenne vége. Nekik még van vesztenivalójuk, nekem már nincs. Ameddig élek még, igyekszem jól érezni magam ezen a világon, de ha ma láttak utoljára, mert hazafele menet bármi történik velem, én már akkor is nyugodt lehetek, hiszen én már voltam. Siposhegyi Péter HALK Eszenyi Enikő színész kolléganőjével, Szabó Gabival filmforgatókönyvet írt. A századelő elfelejtett írónőjéről, Szabó Karoláról szólna a mozi, ha a forgatásra meg tudnák szerezni az anyagi fedezetet. Friderika Feltárcsáztad a szívem című dalát immár remix változatban is hallhatják azok, akik szeretik a „megbolondított” zenét. Utcabál lesz augusztus 21-én Budapesten, a Nagymező utcában. Ott lesznek a Hotel Menthol szereplői is, imigyen is készülve az operettszínházi siker őszi felújítására.
