Új Dunántúli Napló, 1998. augusztus (9. évfolyam, 209-238. szám)

1998-08-15 / 223. szám

1998. augusztus 15., szombat Háttér - Riport Dlinántúli Napló 9 Színes világ Banderas nem lesz Ata- türk A görög származású amerikaiak heves tiltakozá­sának hatására Antonio Banderas visszaadta a rá ki­osztott főszerepet a Musz- tafa Kemal Atatürkről ké­szülő filmben. A The New York Times jelentése sze­rint Banderas elhatározása következtében a 25 millió dolláros költséggel készülő alkotás sztár nélkül maradt. Firenze is szigorít. Ve­lence és Róma után Firenze is jobban vigyáz a város tu­rista attrakcióira. Lapjelen­tések szerint azonnali ha­tállyal megtiltották, hogy tu­risták és helybéliek leülje­nek a városközpontban lévő Palazzo Vecchio lépcsőire, s ott ételt és italt fogyassza­nak. Aki ezután letelepszik a palota lépcsőire, az szá­míthat rá, hogy pénzbírságot kell fizetnie. A velencei Szent Márk téren is szigo­rúan tilos piknikezni. Ró­mában, a Spanyol Lépcsőn 1995 december óta tilos enni, inni, vagy aludni. Aki a tilalom ellen vét, azt 500 ezer líráig terjedő pénzbün­tetéssel sújtják. Varsó a felhőkarcolók városa. Az ezredforduló közeledtével nem uralkodik már egyedül Varsó látképén a Szovjetunió ajándéka, az 1954-ben épült Kultúra és Tudomány Palotájának 234 méter magas, „Sztálin-góti- kus” stílusban épült tornya. Mellette több felhőkarcoló is magasodik, így a Mariott és a Forum Szálloda, és körben gomba módra nőnek ki a földből a csupa üveg, alumínium és gránit tor­nyok. Az ezredfordulón a tervek szerint a lengyel fő­város belvárosában már ti- zenegynéhány monumentá­lis iroda-, üzlet- és szolgál­tatóház lesz, közülük néhá­nyat hamarosan átadnak rendeltetésének! Több a szexbűntett Bécsben, a hőségben. A hőséggel együtt növekszik Bécsben a szexuális bűncse­lekmények száma - írta a Kurier című bécsi lap. Mos­tanában napi 3-4 ilyen cse­lekményt jelentenek, mi­közben hűvösebb időkben legfeljebb heti egy-két ilyen fordul elő. A bejelentett cse­lekmények a molesztálástól az exhibicionizmus megje­lenési formáin át a nemi erőszakig terjednek. Nyáron megnő az ilyen kilengések­hez való kedv és több alka­lom kínálkozik - állította a lapban egy kriminológus. Semmi szex, csak szórakoztatunk Habár Magyarországon jelenleg még illegális a prostitúció, mégis, csupán Baranyában közel félszáz olyan intézményről szól a fáma, ahol kedves ifjú hölgyek társaságában feledtethet­jük el a hétköznapok fáradalmait. Az alkalmankénti razziák ellenére a bordélyok léteznek, nem úgy, mint déli szomszé­dunknál. Horvátországban nem csupán tiltják működésüket, de a rendelkezéseket be is tartatják. Eszéken hétköznap éjfél után zár az éjszaka. A késő délután meginduló korzózás egy ideig még a kávéházak teraszain folytatódik, de nem túl sokáig. A világbajnoki mérkőzések után még marad idő a legfonto­sabb momentumok, kihagyott helyzetek megtárgyalására, és ennyi. Ejfél körül bezárnak a kis­kocsmák és az éttermek egy­aránt. A város életéből hiányzik a night club műfaja. Nem csu­pán hiányzik, de hiányolják is, mindhiába. Az éjszakai bárokat a hivatalos szervek, nem min­den alap nélkül, a bordélyokkal azonosítják, ezért működésüket nem engedélyezik.-Volt idő, amikor megpró­bálkoztak ukrán meg moldáv lányokkal, sztriptízbárt nyitot­tak, de a rendőrség rövid időn belül véget vetett a szórakozás­nak - mondja Petar, aki a helyi médiában dolgozik. - Mára egész Szlavóniában és Bara­nyában egyetlen night club ma­radt talpon, talán ezért is olyan sok a horvát vendég a határ menti magyar kupikban. Elindulunk hát felkutatni az utolsó mohikánt. Eszéktől mintegy húsz-huszonöt kilomé­terre található, van időnk be­szélgetni. .iuiuubu 1 - Én a háború alatt voltam itt először. A front itt volt a közel­ben, ha valami ok folytán ki­sebb intenzitással ment a lövöl­dözés, egy-egy éjszakára átruc­cantunk mulatni - meséli Zo­ran. Három éven át harcolt a gárda tagjaként, tapasztalata a háború minden melléktermé­kére kiterjed. - Abban az idő­ben még elnézték a kupik mű­ködését. Szinte csak katonákat szórakoztattak a lányok, akik között én külföldit nem is is­mertem. A falu, amelyet keresünk, két város közé ékelődik be. Az első forgalmi tábla mellett már ott virít egy kézzel festett felirat: NIGHT CLUB 18-02. A helyi­ség tipikusan szétterülő szlavó­niai község, majdnem elkava- rodunk, amikor a templom előtt rátalálunk a néhány perce meg­ismert tábla másolatára, plusz a hely közelségére figyelmeztető 50 m feliratra. A ház alig van kivilágítva, a parkoló teljesen üres. Az óránkra nézünk, háromnegyed kettő. Azért még teszünk egy próbálkozást és becsengetünk. A harmadik csengetés után ál­éjszakára Magyarországra. Per­sze nem annyian, mint bevásá­rolni, de szerintem ez a máso­dik számú úticél. Szomszédaink elsősorban a határ menti bordélyokat isme­rik, Pécsre ritkábban utaznak fel. A magyar szerelem-piacon mos, szőke hölgy érkezik. Ránk csodálkozik, de azért egy ital erejéig még kinyitja a kiskaput. A szórakozóhely tulajdonosa olimpikon, két olimpián is vízre szállt hazája színeiben. Ezt, úgy tűnik, nem is rejtegeti, hiszen az egyik falon majd életnagy­ságban csodálhatjuk meg sikert hozó kenujában/ Arra á!;kéí- désre senki sem tudja a választ, neki hogyan sikerült megőriz­nie a működési engedélyt, ami­kor a háború befejeztével a ha­sonló intézményeket bezárták.- Régen úgy működött a do­log, hogy idejöttél, megnézted a táncoló csajokat, kiválasztot­tál egyet, fizettél és vihetted a nőt. Szobákra nem emlékszem. / azok nem voltak, de a közelben működik néhány hotel és pan­zió. Az a szőke a tulaj felesége- mutatja Petar - neki kellett le­számolni a pénzt, akkoriban száz márkát, komolyabb idő- korlátozás nélkül. Elég volt, ha reggelre visszahoztad a lányt. Ezen az éjszakán rajtunk kí­vül senki sem érdeklődik. Há­rom lány és egy sportosan fel­pumpált fiatalember üldögél a szemközti asztalnál és a DSF- en bámul valami rallyt. Kihoz­zák a rendelt italt, a pódiumon nem táncol senki.- Magyarországon már szinte az ajtóban rád ragad egy csaj, itt meg látod, semmi - kezdi az összehasonlítást Zo­ran. - Eszékről, meg hát a kör­nyékből is, elég sokan járnak át a megyeszékhely törzsvásárlói az SFOR kötelékében szolgáló katonák, míg délebbre a horvát férfiak. A magyar lányok az üz­leti találkozókon is népszerűek, volt már olyan konferencia is, ahová a határ túloldaláról ér­keztek rövid műszakra az éj­szaka pillangói. Mintegy fél órácskát beszélge­tünk, amikor a lányok közül ketten áttelepülnek a mi aszta­lunkhoz. Meglehetősen egyol­dalú beszélgetés bontakozik ki. Mi érdeklődünk, ők tagadnak.- Itt csak tánc van, az is csak felül semmi. Meg szórakoztat­juk a vendégeket. Leülünk hoz­zájuk és beszélgetünk. Más semmi,. Senkivel nem megyünk el 'szífflbára, olyan itt nincs, ez nem Magyarország - kérik ki maguknak. A bizalmatlanság lebegi kö­rül az asztalt. Még üldögélünk egy darabig, aztán felkereke­dünk. A madam kikísér ben­nünket. A kiskapuban még egy­szer megkíséreljük a kérdést, ennyire megszelídült a hely, már tényleg semmi szex?- Ilyenkor már nem. Késő van. Meg hát nem is ismerem magukat. De ha előtte telefo­nálnak és megbeszélünk egy időpontot dél és este hat között, akkor lehet róla szó. Félnek a lányok és fél a ma­dam is. Itt nem igazán szabad a vásárolt szerelem. És szórakoz­tatás sem volt igazán. Győrffy Zoltán Békéssy Gábor jegyzete Szabvány szerint Karsai József, battonyai gaz­dajegyző ismét tiltakozott. Most éppen az váltotta ki a haragját, hogy túl szigorúak az átvételi minősítések, ha ezen enyhítenének, sok gazda búzája átkerülhetne a közrak­tárakba. Karsai úr azonnali in­tézkedést sürgetett, a minisz­térium szakemberei is tárgyal­tak vele, úttorlaszokat emelt, szóval komolyan kellett venni, amit mond. A gazdajegyző a 6383. ma­gyar szabvány ellen tiltako­zott, amely viszont nem szi­gorúbb az Európai Unió mi­nőségi követelményeinél. Márpedig ezt szigorúan be kell tartanunk, ha gabonafe­leslegünket, a 2-3 millió ton­nát exportálni akarjuk. A szabvány szerint a fuzáriu- mos, penészbevonatos sze­mek aránya maximum 0,5 százalék lehet. Ezt szeretné a battonyai gazda 5-6 száza­lékra módosítani. Módosításra viszont nincs lehetőség. A fuzárium ugyanis egy gomba által ter­melt méreganyag, fogyasz­tása egy bizonyos szinten fe­lül életveszélyes is lehet. Az úgynevezett eurobúza az EU- ban is csak egy minőségi ka­tegória, ott is van ennél jobb minőség. A malmi I—II kate­gória 28 sikértartalom feletti, a minőségvédelem miatt ez sem változtatható. Külföldön eladni csak az ellenőrzött, jó minőségű búzát lehet. Vagyis lehet tiltakozni, bú­zát égetni, utat torlaszolni, et­től még a fertőzött gabonát továbbra sem veszik át a malmok és a kijelölt közrak­tárak. Egyébként az idén ter­mett búza minősége az átlag­nál jobb, fuzáriumfertőzött- sége pedig nem nagyobb, mint a környező országokban. Mindez a Földművelésügyi Minisztérium Torgyán József aláírásával megjelent közle­ményében szerepel, mint ahogy az is, hogy az egész­ségvédelmi szempontok mi­att, továbbá a világszerte ke­resett, kiváló magyar búza hírnevének és piacának meg­őrzése érdekében a „minőségi előírásokat be kell tartani.” Dohányzó-sarok FOTÓ: MÜLLER ANDREA Jacky bácsi és a tanítványok Magát félrecsúszott ember­nek mondta, tanítványok százai - köztük professzorok is szép számmal - mégis le­gendaként emlegetik a ma 90 éves Péter Jakabot. A Pécsi Orvostudományi Egyetemen 1954-ben csodaszámba ment, hogy az orosz lektor mellé felvették őt is, pedig „csak” angolul és németül tudott. Az, aki az ötvenes években an­golul tanult vagy CIA-kémnek készült, vagy egyszerűen nem tudott mit kezdeni jó dolgában. Ma már az illetőt vagy szüleit inkább előrelátásért lehet di­csérni. Péter Jakab, akit leginkább Jacky bácsiként ismer és tisz­telt mindenki, orvosnak ké­szült, s bár apja anyagi okok miatt katonatisztnek adta, mégis az orvosegyetemen töl­tötte élete legnagyobb részét.- A Ludovikán kötelező volt egy nyelv tanulása, a világ­nyelvek mellett az utódálla­mok nyelveit is oktatták. Fran­ciára jelentkeztem, elküldték, hogy tanuljak szlovákot, de az­tán átkértem magam szerbre, ha már egyszer onnan szárma­zom. És emellé felvettem az angolt. Akkoriban is, tehát a harmincas években, nagy kü­lönlegességnek számított, ez volt igazából az „idegen nyelv”, mert németül majdnem mindenki beszélt.- Pécsre vezényelték?-Heten végeztünk híradó­sok, és a cél az volt: vagy Pes­ten maradni, vagy nem Pécsre kerülni. Ugyanis itt nagyon szigorú hírben állt a parancs­nok. Mivel semmilyen össze­köttetésem nem volt, én jöt­tem. De Eszak-Erdély vissza­csatolása után Kolozsvárra ke­rültem, majd a háború után há­rom év fogságba a Krímre. Vi­szont ide jöttem haza, Pécsre.- És belevágott az angolta­nításba?- Először műszaki rajzoló voltam, majd faszenet csoma­goltam; később az apósom azt szerette volna, ha kocsis le­szek. Közben meg is beteged­tem, és Beöthy Konrád közve­títésével Boros Béla, a POTE rektora megműtött. Mondtam, én ezt semmi mással nem tu­dom meghálálni, mint fordítás­sal. Ettől kezdve jártam először a Szemklinikára, és lassan a többi intézet is keresett.- Lehetett angollal keres­kedni az ötvenes évek elején?-Az orosz befolyás meg­kérdőjelezhetetlen volt. Am néhányan azért ápolták az „án- tivilágból” való angolszász kapcsolatokat is. 1952-ben fel­vetődött az igény, hogy legyen angol lektor is, személyemben. Ezt pártvonalon leállították, ám végül két évvel később jó­váhagyták. Közben Hámori professzor kitiltott a II. Belkli­nikáról, mondván, igaz, hogy a tudományos élethez kell az an­gol, de hivatalos épületben nem taníthatok! Pedig akkor már olyan „tanítványaim” vol­tak, mint Emst Jenő, Kömyei István, Romhányi György, Benkő György professzorok, később Grastyán Éndre, vagy a maiak közül Pintér András és Szelényi Zoltán.- Gondolom, idővel azért változott a világ.- Persze, de továbbra sem lehetett könyveket, szakiro­dalmat kapni. Szereztem egy könyvet, amit spanyoloknak ír­tak, ezt adoptáltam. Azonban ha valaki angol, amerikai ven­dég jött az egyetemre, azonnal ráakaszkodtam, és rávettem őket, hogy egy-egy fejezetet olvassanak nekem magnóra, s így szép lassan az egész meg­volt anyanyelvi tolmácsolás­ban. A diáksággal viszont sze­rencsém volt, mert az angol fa­kultatív volt, és csak az jött, aki úgy érezte, erre szüksége lesz: és ez volt a hallgatók krémje.- Mire büszke igazán?- Egy professzornak megje­lent egy kanadai szaklapban egy cikke, amely a minősítéskor a lé­tező legmagasabb pontszámot kapta. Az én fordításom.- A mai világ pedig Kánaán egy angolos számára. Élvezi?- Persze. Mindig is azt val­lottam, hogy az angol nyelv ab­lak a világra. Méhes Károly

Next

/
Thumbnails
Contents