Új Dunántúli Napló, 1998. augusztus (9. évfolyam, 209-238. szám)

1998-08-13 / 221. szám

1998. augusztus 13., csütörtök Környezet- Es Természetvédelem Dünántúli Napló 7 Oldalszerkesztő: Szélvíz Műemlékek megóvása. Közel 54 millió forint tá­mogatást kaptak műemléki feladatok végrehajtására a pályázók a KKA közcélú előirányzat „A műemlékek megóvása” keretből a leg­utóbbi elosztáskor. A nyer­tesek között baranyai pá­lyázó most nem volt. Milli árdok a környe­zetre. Legalább tíz évet és akár 4500 milliárd forintnyi beruházást igényel hazánk környezetvédelmi felzárkó­zása az Európai Unióhoz. Az MTA ezzel foglalkozó iríűhelye szerint csak a víz­minőség-védelem és a vízel­látás közel 700 milliárd fo­rintot igényel. HWF-program. A Világ Vadvédelmi Alap (WWF) egyik célja, hogy 2000-ig a jelenlegi 6 százalék helyett nyilvánítsák védetté a Föld erdeinek 10 százalékát. Ez az arány Baranya megyében jelenleg 4 százalék, megkö­zelítőleg 18 000 hektár. Árvízvédelem. A szakem­berek szerint a legsürgetőbb árvízvédelmi feladatok ellá­tására 1998^2002 között mintegy 25 milliárd forintra lesz szükség. A vízügyi kormányzat ősszel terjeszti a parlament elé az ár- és belvíz elleni védekezéssel kapcsolatos elképzeléseit. Légörvények. A dél-dunán­túli régióban az utóbbi hetek­ben több ízben volt légör­vény. Tolna hat településén több száz fát tört ki, Bara­nyában gyümölcsfákat fordí­tott ki a földből Baranyahíd- végen. Ennek a tornádónak az útját a Zengőn lévő jég- eső-elhárító központ radaiján is figyelemmel kísérték, (cs) A pécsi szmog kialakulását a tarlóégetések nagy füst- és porfelhői is előidézik, ame­lyek naponta több hullám­ban érik el a megyeszékhely légterét. (cs) Oldalunk a Környezetvédelmi Minisztérium támogatásával készült A természet fogságában Karmestere - ha kell, hadvezére - a dél-dunántúli természeti értékek megőrzését célzó erőfeszítéseknek a Duna-Dráva Nemzeti Park (DDNP) Igazgatóságának vezetője, dr. Iványi Il­dikó. Olykor valóban harcról van szó, amennyiben a termé­szetvédelem és más érdekek ütközése során kemény vitákat kell lezárni. ismerte a problémáinkat, sokat segített. Egyébként már az is segítséget jelent, ha foglalkoz­nak - különösen ha gyorsan - a jelzett gondjainkkal. Ilyen szempontból igen sokat jelen­tett a DDNP-nek dr. Szili Kata­Nem szerette az irodai munkát dr. Iványi Ildikó, a DDNP igaz­gatója. Volt része benne, mert a jogi egyetem elvégzése után vállalathoz, majd a vízügyi igazgatóságra került, s bonyo­lult jogi ügyekkel kellett fog­lalkoznia. Bár - teszi hozzá - az utóbbi helyen már élvezte is hivatali teendőit, mert azokra az évekre esett a vízgazdálko­dási társulatok megalakulása, működésük törvényességi fel­ügyelete, s ez akkor merő­ben újszerű feladat, ko­moly kihívás volt. 1990-ben már a termé­szetvédelem közvetlen kö­zelébe került, amikor megala­kultak az önálló környezetvé­delmi felügyelőségek, majd ké­sőbb a természetvédelem regi­onális szervezetei. A Pintér­kertbe hívták, itt is kezdetben a jogi osztályon dolgozott, majd megbízott, később sikeres pá­lyázata révén első számú ve­zető lett.- Neves elődei voltak: Reuter Camilló, Szabó Lajos, Leh­mann Antal. Nem szorítja az örökség?-Nem. Valóban idegenked­tem az irodai munkától, -de ijó szervezőnek tartom magam, jó kontaktust tudok kiépíteni az A pécsi Pintér-kert emberekkel. Szakmai oldalról pedig egy kiváló, ambiciózus, fiatalos lendülettel dolgozó gárda látja el az igazgatóság feladatait, mellettük én is nyu­godtan dolgozhatom.- Mégis gyakran hallom Ön­től: mi minden kellene még az eredményesebb munkához. A mohácsi Történelmi Emlékhely rendbetétele fontos feladat lin és Rozs Csaba támogató közreműködése. Maga a nem­zeti park létrehozása öt évig húzódott, igen sokan próbálták megtorpedózni, vagy kettőt - egy drávait és egy dunait - csi­nálni belőle. Hogy így alakult, abban Szili Katinak is nagy szerepe volt.-Mégis azt kell mondjuk: még nincs „készen” a Duna- Dráva Nemzeti Park.- Nem kell ezen semmit sem szépíteni. Több mint 50 ezer hektárról van szó, ahol külön­böző fokozatú védelem alatt álló területek vannak, amit le­het, közkinccsé tenni, közben megteremteni ennek infrastruk­turális hátterét, gondoskodni őrzéséről, más részei rehabili­tációjáról - egyszóval szerte­ágazó feladatról van szó. Ezt egy csapásra készre nem lehet csinálni és talán nincs is, aki ezt várná tőlünk. Vannak viszont a fontossági sorrendben legsürgetőbb mun­káink. Idén az év végéig el kell készítenünk a DDNP kezelési tervét, kidolgoztatni a terület idegenforgalmi hasznosításá­nak koncepcióját. Én ugyan­csak a legsürgetőbb tennivaló­ink közé sorolom a mohácsi Történelmi Emlékhely rendbe­tételét és utóbbira remény is van már az egészen közeli jö­vőben.-Az ország egyik legszebb tája a Duna-Dráva mente, Ön­nek módja van minden részébe eljutni. Van ezen belül kedvenc területe?-Az egész park a szívem csücskében van, de talán a Zá- kány-őrtilos környéki rész áll hozzám legközelebb. M. A.- Csakis a pénzre és a köztu­dat megváltoztatásának szük­ségességére gondolhat. Az utóbbi jelenti az egyik legna­gyobb akadályt azon az úton, amelyen a természeti értékeink megőrzése, megtartása felé kell mennünk. Bizonyára hallott er­dőpusztításról, engedély nél­küli építkezésekről, lopásokról - és mi kevesen vagyunk. Ha a természetes környezetről való gondoskodás szükségességének felismerése irányítaná az embe­rek, gazdálkodó szervezetek cselekedeteit, sokkal könnyebb dolgunk lenne nekünk, hivatá­sos természetvédőknek.-A pénzzel kapcsolatban jut eszembe: előnyt jelentett dr. Szili Katalin környezetvédelmi minisztériumi államtitkársága a DDNP Igazgatóságának?- Természetesen. Dr. Szili Katalin ismerte a szakmánkat, Egy hét Kommandón DRÁVAFOK-ERDÉLY Negyven baranyai és erdélyi diák vett részt a Három- széki-havasokban az Or­mánság Alapítvány és az Erdélyi Magyar Műszaki Értelmiségiek Társulása szervezésében környezetvé­delmi táborban. A napokban hazajött fiatalok már korábban is letették név­jegyüket a fenntartható fejlő­dés fontosságát zászlajára tűző Ormánság Alapítvány asztalára. Mint Lantos Tamás (képünkön), a kuratóriumá­nak elnöke elmondta, sokat dolgoztak a drávafoki székhe­lyű alapítvány céljaiért a diá­kok, s most a legszorgalma­sabbak közül húszán mehet­tek Erdélybe, ahol Kom­m <**• L > mandó köz­ség mellett volt az egy­hetes tábor. Az erdélyi Értelmiségi Társulással immár ez a baranyai ala­pítvány har­madik közös programja. A tá­borban intenzív és sokoldalú munka folyt: részben környe­zeti nevelés, részben pedagó­gusképzés - ennek volt mint- egy gyakorlati „műhelye” a tábor -, illetve többnapos tan­folyam a fenntartható fejlő­désről. Ez utóbbit egyébként a Hélix Alapítvány szervezte, amelyen a Kommandó kör­nyéki polgármesterek, köz- igazgatási, gazdasági szak­emberek és pedagógusok vet­tek részt. Végtelen méreg GARÉ Miközben csomagolják és szállítják Garéból a veszé­lyes hulladékot Dorogra, a munka megkezdése után is minden érintett változatla­nul elégedetlen és nyugta­lan. Úgy tűnik, messze nincs még vége a méregügynek. A nyugtalan­ságra az ad okot, hogy az itt felhal­mozott sok i ezer tonna tetraklórben- zol-szárma- zéknak csak töredékét szállítják el a dorogi égető­műbe, a többi a helyszínen marad. Ennek végleges sorsa rendezetlen, azaz változatla­nul veszélyérzetet kelt a kör­nyéken élőkben. Számos szakmai érv hang­zik el, hogy a maradék tárolá­sára használt betonedényeket előbb-utóbb átrágja majd a veszélyes hulladék. Ézzel például - véli dr. Bóna István (képünkön), a Hugaropec Rt. igazgatója - hosszú távon számolniuk kell a termékeik jó hírét féltő villány-siklósi bor- és szőlősgazdáknak, de a többi égetőmű-ellenzőnek is. A Hungaropec szándéko­zott felépíteni a garéi hulla­dék megsemmisítését szol­gáló égetőművet. Bóna István szerint ha az égető már két éve működhetne, mostanra befejezték volna a méreg ár­talmatlanítását. Információink szerint a ga­réi telepen gyorsabb az át­csomagolás ritmusa, mint ahogy Dorog a szállítmányo­kat fogadni tudja. Egyébként már most érkeznek Pécsre, a MÁV konténerpályaudvarára azok a hatalmas betonhordók, amelyekben majd tárolni fog­ják a veszélyes hulladékot. Építészeti örökségünkért 14-18 év közötti diákok számára írt ki pályázatot a Környezet- védelmi Minisztérium Kömyezet-építészet-örökség’98 címmel. A cél a lakókörnyezet építészeti és településszerkezeti értékei történeti fejlődésének megismerése, bemutatása, a helyi véde­lem jelentőségének felismerése és elősegítése érdekében. A pályázaton egyéni és csoportos munkákkal lehet részt venni, három kategóriában: az építészeti értékek megismerésé­hez kötődő személyes élmény leírása, ábrázolása, a lakókör­nyezet építészeti és településszerkezeti értékeit bemutató dol­gozat készítése, illetve építészeti értékekről készülő helyi gyűj­temény összeállítása, fejlesztése, erről dokumentáció készítése. A jeligés pályázatok beadásának határideje 1998. október 15., s a minisztérium Személyügyi és Oktatási Főosztályának kell címezni (Budapest, Fő u. 44—50. 1011.) Bővebb felvilágo­sítást a 213-1912-es telefonszámon Kovács Ervinné ad, az Or­szágos Műemlékvédelmi Hivatalban. örtilostól Szentborbásig Remélhető, hogy a Duna-Drá­va Nemzeti Park somogyi sza­kaszát bemutató friss kiadványt követően megjelenik az ismer­tető a nemzeti park baranyai, il­letve a Dunát kísérő gemenci területéről is. A cél egyértelmű: az idegenforgalmi szempontból is értékes tájegységet a turisták, természetkedvelők érdeklődé­sébe ajánlani azzal, hogy egyút­tal avatott szakember tollából felhívni a figyelmet ritka nö­vény- és állattani értékeire. Dun»-Dráva Nemzeti Farit Somogyi szakasz XtatlWtr G*W*M*»e JMft Mt*u* Fokozottan védett növényeink A Szársomlyó féltett árvája Felfedezésének érdekessége, hogy 1867-ben egy Janka nevű - botanikus érdeklődésű - császári katonatiszt írta le a Villányi-hegységből, a Nagy- harsány feletti Szársomlyóról. Mivel Magyarországon ta­lálta, magyar kikericsnek (Colchicum hungaricum) ne­vezte el. A későbbi kutatások során bebizonyosodott, hogy hazánktól délre többfelé is te­rem. Nyugat-balkáni elterje- désű növény. Elsősorban Horvátországban, a dalmáciai hegyvidékeken él. Elterjedé­sének északi határát hazánk­ban éri el, ahol Janka felfede­zése óta máshonnan nem ke­rült elő. Mintegy 10-15 cm magas növény. Két tőlevele virág­záskor felfelé áll, majd ké­sőbb ívesen elhajlik. Fehér vi­rágai olykor lilás, vagy rózsa­színes árnyalatúak. Január végétől március közepéig nyí­lik. Enyhe tél esetén virágzása már decemberben megkezdő­dik. A meleg, száraz, napsüté­ses helyeken él, elsősorban sziklás, vagy legalábbis tör­melékes talajokon. Mészkő­sziklagyepekben és pusztafü­ves lejtőkön találja meg élet- feltételeit. Igen erős mérgező alkaloidot (colchicin) tartal­maz. A magyar kikerics az első hatóságilag védett hazai nö­vényünk, ugyanis már a ter­mészetvédelmi törvény kihir­detésének évében (1935) olta­lomban részesült. 1944-ben termőhelyét - a Szársomlyó déli oldalát - is védetté nyil­vánították. Sajnos az eredeti­leg levédett terület egy részét a ’60-as évek elején a Termé­szetvédelmi Hivatal átengedte a hegy nyugati oldalán mű­ködő kőbányának, s a védett növény leggazdagabb állo­mánya a bányászkodás áldo­zatává vált. Sok kárt okoznak a gondat­lan kirándulók is, akik virágait csokorba szedik, hagymagu­móit pedig kiássák. Az átülte­tést nem tűri, kertekben csak pár évig képes életben ma­radni. Eszmei értéke: 30 000 fo­rint. Dr. Kevey Balázs Rajz: dr. Békefi Irén

Next

/
Thumbnails
Contents