Új Dunántúli Napló, 1998. augusztus (9. évfolyam, 209-238. szám)
1998-08-12 / 220. szám
6 Dlinántúli Napló Politikai Vitafórum 1998. augusztus 12., szerda Vagyunk-e, leszünk-e sportnemzet? Sportnemzet vagyunk, kiáltja az éterbe a riporter, lelkesedik és lelkesít egy-egy világverseny fényesen csillogó érmét a magyar sportoló nyakában látva. Magyarország lélekszámát tekintve olimpiai és világbajnoki sikereink valóban az elsők közé röpítenek bennünket. Csak hát dobogón vagyunk másban is. Szívbetegségben, mozgásszervi bajokban, daganat okozta halálozásban, öngyilkosságok terén, s a sor korántsem teljes. E kétféle dobogó között egy világ terül el. Riasztó jelzés jövőnkre nézve, hogy a 18 éves fiúk egyharmada egészségi okokból alkalmatlan a katonai szolgálatra. Sportnemzet vagy beteg nemzet vagyunk tehát? Pár száz arany-, ezüst- és bronzérem elismerést érdemel, de én arra lennék igazán büszke, ha ifjúságunk rendszeresen, heti 2-4 alkalommal sportolna, s ezt a szokását felnőtt korban is megőrizné. A testedzést ugyanis egészség- védő, betegségmegelőző tevékenységnek tekintem, testilelki vonatkozásban egyaránt. S az edzettség a betegségekből való kilábalásban is segít. „Ha az ember gyermekkorától kezdve hozzászokna, hogy mindig több fáradságot bírjon ki, milyen sokra vihetné”, írta már az ifjú Széchenyi, majd később így fogalmazott: „A gimnasztikának nem csak a test minémüségére, hanem a lelki tulajdonságokra is a leghatha- tósabb befolyása van”. Valóban a sportnak jelentős a szerepe az emberek egészségének és a fiatalok személyiségének formálásában. Kitartásra és valamely kitűzött cél elérésére nevel, teljesítményre sarkall. A sport megtanít küzdeni, győzni és veszíteni is. Aki sportol, az terveket sző, kiugró teljesítményről álmodik, s megtanulja felmérni helyét a teljesítmények sorában. Eközben a mozgás maga, az időtöltés jellege, s a haszontalan vagy káros programoktól való távolmaradás az egészség megőrzését segíti elő. E cél eléréséhez meg kellene szervezni a rendszeres sportolás lehetőségeit. Van-e minden iskolában megfelelően felszerelt tornaterem? Hol vannak azok a sportpályák, uszodák, amelyek a vékony pénztárcájúak számára is hozzáférhetők? Van ugyan Balaton-átúszás évente egyszer, van Challenge Day meg néhány hasonló nagy durranás ugyancsak évente, de mi van közte? Több törődést érdemelne az az idő, ami két Balaton-átúszás között eltelik. Ösztönözni és jutalmazni kellene azokat, akik valamely alkalmi nekibuzdulást követően lehetőséget, sportpályát, megszervezett jó kedélyt és edzést, s ezen keresztül egészséget szolgáltatnak. Az egészség értékének felismerése és biztosítása után mondanám csak azt, hogy sportnemzet vagyunk. Schmidt Pál dr. MDF Pécs Emlékezzünk méltó elődeinkre Dr. Matheovits Ferenc Dr. Matheovits Ferenc Pécs és Baranya országgyűlési képviselője volt 1947 augusztusától. 1914. május 20-án Brassóban született. Édesapja brassói ügyvéd, édesanyja magyar-történelem szakos tanár volt. A család az első világháborút követő összeomláskor menekült Magyarországra. Budapesten, majd Szombathelyen éltek. Ifjú Matheovits Ferenc 1932-ben került Pécsre. Kiváló felkészültségével, gerinces kiállásával hamar kitűnt környezetéből. Jogi tanulmányait és gyakornoki éveit követően az egységes bírói vizsgáit 1941- ben tette le. Tanulmányait mindvégig kitűnő eredménnyel végezte. 1942-ben nevezték ki pécsi járásbírónak. A Néppártban betöltött szerepe nagyban hozzájárult a párt népszerűségének a növekedéséhez. Parlamenti beszédei nemegyszer akadémiai értékű tanulmányok voltak. A keresztény állameszméről, szabadságjogokról, a népfelségjogról alkotott nézetei valóban demokratikus és szabad nemzet képét vázolták föl. A „proletárdiktatúra” számára ezek a nézetek tűrhetetlenek voltak. Igazi keresztény és demokrata politikusként küzdött Magyar- ország demokratikus átalakulásáért, a vesztes háborúk okozta sebek gyógyítását keresztény alapokon kívánta elősegíteni. Ez volt a fő bűne is egyben. Tizenkilenc és fél évet ült Rákosi, majd Kádár börtöneiben. A vád ellene szervezkedés a „demokrácia” megdöntésére, más szóval koholt vádak, koncepciók áldozata volt. A Rá- kosi-rendszerrel szemben polgári demokráciát, szabadságjogokat, igazi nemzetmentő és építő gondolatokat, programokat fogalmazott meg. Mindez elég volt a hosszú és kegyetlen börtönbüntetéshez, mely azonban nem törte meg hitét és meggyőződését. Az életét meghagyták, de a hosszú börtön- büntetés erősen megviselte. Szabadulását követően magánfordítóként dolgozott. Öt nyelven beszélő, kiváló hazafi és szakmai munkájában páratlan fölkészültségű politikus volt. 1995. április 8-án 81 évesen halt meg. Pécs díszpolgára és a Köztársasági Emlékérem tulajdonosa volt. A Pécs város által adományozott díszsírhelyen temették el. A méltó emlék és példa tisztelete azonban ennél többet követel tőlünk. A Magyar Kereszténydemokrata Szövetség pécsi és baranyai szervezete kezdeményezi Pécs Megyei Jogú Város polgármesterénél, hogy dr. Matheovits Ferenc emlékét Pécsett méltó helyen emléktáblával és közterület elnevezéssel örökítsük meg. Munkássága, emberi tisztessége és tartása példát adhat valamennyi politikai tényező számára napjainkban is. Személye legyen jelképe a keresztény és a nemzeti szabadelvű gondolkodás és politikai gyakorlat találkozásának, az új jövőbe mutató összefogás, nemzetépítés kimunkálásának. Hídvégi Péter Magyar Kereszténydemokrata Szövetség Egymás mellett Érdeklődéssel olvasom lapjukban szerdánként a „Politikai vitafórum” oldalt. Gondolom azért adnak lehetőséget különböző pártok képviselőinek, hogy aktuálpolitikai kérdésekben egymással vitatkozva kifejtsék véleményüket. Érzésem az, hogy ez az elképzelésük nem valósult meg, hisz legtöbb esetben ugyanazon személyek mondják el véleményüket elbeszélgetve egymás mellett. Nézzük a július 22-i számban megjelent írásokat. Dr. Schmidt Pál „Berlinben jártam” című írásában kifogásolja, hogy hazánkban a kommunizmus áldozatainak emlékére még kevés szobrot, emlékművet emeltek. Szerintem ezt elsősorban talán 199094 között kellett volna megtenni. Kifogásolja, hogy a június 26-i szoboravatáson nem jelent meg Horn Gyula, Göncz Árpád és Demszky Gábor. Kérdem én, Fehérváryék meghívták őket? Kétlem, hogy erre igen lenne a válasz. Ami a bocsánatkérést illeti: ki kitől kérjen bocsánatot, hisz jó néhányan olyanok is vannak, akik hol üldözöttek, majd üldözők, majd ismét üldözöttek lettek, de sok emberről csak 90-91 táján derült ki, hogy üldözöttek voltak. Kádár János élete végén bűneinek súlya alatt eszét vesztette, ennél őszintébb bocsánatkérést nem tudok elképzelni. Horn Gyula Nagy Imre sírjánál együtt koszorúzott a mártír miniszterelnök leányával, ez is felér egy bocsánatkéréssel. Mások nyíltan elmarasztalják a közszolgálati TV-t, mert nem közvetítette a Kádár sírjánál tartott kegyeleti megemlékezést. Igen, erről egy korábbi számban Südi Bertalan írt ami ugyan nem igaz, hiszen a médiák megemlékeztek az eseményről. A Kádár-rendszer idején sok kritikus írását olvastam Südi úrnak, azok jobban megnyerték a tetszésemet, mint a maiak, amelyek most kritikátlanul dicsérik azt a kort. Mostani írásában a szabadságról és a rendszerről ír összehasonlítva a két rendszer közti különbséget. Kérdezem Südi urat, amikor egy rendszerben ezrek sínylődnek börtönben és százak végzik életüket bitófán politikai nézeteik miatt, akkor ott beszélhetünk szabadságról és rendről? Avagy azt hiszi Südi úr, hogy az ország kollektív emlékezetvesztésben szenved és csak arra emlékszik, hogy a 70-es években a többi, úgynevezett létező szocialista országhoz képest viszonylag jól éltünk. De most már azt is tudjuk, hogy milyen áron. Puchert János, Komló _______________PÁRTHÍREK_______________ Dr . Kádár Géza, a 10. sz. választókerület önkormányzati képviselője augusztus 13-án (csütörtökön) 17.00 órakor a Mezőszél Utcai Általános Iskolában fogadóórát tart. Kosz Margit, a pécsi 4. sz. választókerület önkormányzati képviselője fogadóórát tart augusztus 13-án, csütörtökön 17 órától a Városháza (Pécs, Széchenyi tér 1.) II. em. 91-es sz. helyiségében, valamint augusztus 17-én, hétfőn 17 órától a Gyárvárosi Általános Iskolában. Kárpótlás pótlás A kárpótlásról azt tartják, hogy erkölcsileg teljesen jogos, gazdaságilag ugyanakkor ésszerűtlen, társadalmilag pedig igazságtalan volt. E megállapítás többé kevésbé helytállónak tűnik. Erkölcsileg valóban indokolt lehet a jogsértettek kárpótlási igénye. Az államilag vagy annak képviseletében előidézett sérelmeket utóbb legalább anyagilag illik kompenzálni. A rombolásnak, pangásnak kitett magyar gazdaságtól azonban sok milliárd forintnyi többlet teher teljesítését elvárni könnyelműség volt. Társadalmilag azért minősíthető igazságtalannak a kárpótlás, mert a jogsérelmet szenvedettek köre sokkal szélesebb volt annál, mint akiket a rendszerváltás után alkotott jogszabályok függvényében kárpótolni rendeltek. Ugyanakkor feltehetőleg olyanok is részesültek kárpótlásban, akik jogsérelme nem volt megállapítható, míg némely jogsértetteket politikai diszkriminációval kizártak a kárpótolandók köréből. S ez bizony igencsak igazságtalan megoldásnak tűnt. A kárpótlást a II. világháború időszakában, annak következményeként, valamint a szocialista rendszerben hozott különféle jogsértő intézkedések, eljárások kárvallottjai, illetve közvetlen hozzátartozóik számára nyújtották, több évtizeddel az elszenvedett jogsérelmek után. Az ilyen adományozások évekig folytatódtak, mára nagyobbrészt lezárultak. , A mai társadalmi helyzet ismeretében valamiféle kárpótlásnak ezután is lenne létjogosultsága. Kik, mikor és mivel kárpótolják azon honpolgárok millióit, vagy leszármazóikat, akiket nyolc évvel ezelőtt megtévesztő szónoklatokkal, felelőtlen ígéretekkel eufóriába ejtettek, majd leszavaztatták velük a hatalomból azt a politikai rendszer, melyben gyarapodhattak, s melynek boldogulásukat, biztonságos életüket köszönhették. Mivel kárpótolják a munkanélkülivé tett polgárok százezreit, akik elveszítették önbecsülésüket családjuk előtt, az iskolába éhesen menő gyermekeket, a felsőfokú tanintézetekből anyagiak híján kiszorult fiatalokat, az éhhalálra ítélt kispénzű nyugdíjasokat, a kukákban, szeméttelepeken guberálókat, a hajléktalanokat, az ingyenkonyhák kondéijai előtt táborozó páriákat? Mit kapnak a köztulajdon örökéből kitagadott milliók, a munkával szerzett háztáji föld használati jogától önkényesen megfosztott tsz-nyugdíjasok, a lakáshitelek törlesztésére képtelenek? A kapitalizmus restaurálásával a lakosság jelentős hányadát a leszakadók, a nélkülözők, a máról holnapra élők, a tengődök élethelyzetébe kényszerítették, s ezzel átörökíthetően a perspektíva nélküliek státusát állandósították számukra. Vajon miként lehetne kárpótolni ezeket a - tisztességes élethez való jogától megfosztott - embertömegeket? Dr. Südi Bertalan Munkáspárt Hallgattassák meg az ellenfél is! A Politikai vitafórumban a Munkáspárt nevében dr. Südi Bertalan azt nehezményezte, hogy a közszolgálati televízió diszkriminál, ugyanis nem tudatta ország-világgal, hogy évfordulója volt Kádár János halálának, akinek országlása alatt a Táborban hazánk volt a legvidámabb barakk. De hogy barakk volt, azt tudtuk és főleg a létezésünk minőségén éreztük. Emlékezetem szerint Südi Bertalan akkor még alföldi lakosként, párttitkárként sokszor ostorozta a kádári rendszernek a maga környezetében tapasztalt fonákságait, ellentmondásait. írásaiból és a kapott válaszokból az tűnt ki, hogy ő a gulyás-kommunizmus egyik fenegyereke (volt?). Elvétve sem találok sok ezer ismerősöm, lakótársam között olyan személyt, aki kádári érában jól élt, vagyis keveset dolgozott és nagy jövedelemre tett szert, ma pedig „mostoha társadalmi körülmények okozta gyötrelmeket kénytelenek elviselni”. Az akkori appa- ratcsíkok mára átmentek kapitalistába és most polgári demokráciáról, piacgazdaságról, fogyasztói társadalomról, igazságosságról, identitásról, Európáról, NATO-ról beszélnek és a gyáraikból, vállalataikból meg a kádári időben kiépített kapcsolataikból jobban élnek, mint eddig bármikor, vagy ülnek a megszerzett pénzükön és fennen hangoztatják, hogy ők nem politizálnak, de vonzáskörükbe tartozókkal együtt kizárólag az MSZP-re szavaznak. Pénzéhségük kielégíthetetlen. Nem elég az országgyűlési képviselőség, de a kisvárosi polgármesterség is kellene. Akik szenvednek a mai helyzetben, azok az elmúlt évtizedekben éjt nappallá, ünnepnapot hétköznappá téve dolgoztak azért, hogy biztosítani tudják családjuk részére az átlagos magyar életnívót: panellakást, vagy az egyensátor- tetős családi házat, a Trabantot és a hétvégi deszka vagy farostlemez bungalót távol az állami, párt és tsz-káderek megzavarhatatlan luxusüdülőitől, és kikerekedett szemmel bámulták a Nyugatról hozzánk nyaralni járó munkások lakókocsis Mercédeszeit. Ebből a körből került ki a mai szegények, munkanélküliek és kisnyugdíjasok túlnyomó többsége. Á fennmaradó rész lumpen eredetű. Südi dr. vállalkozott arra, hogy „csakazértis” közhírré tegye e lap hasábjain azt, amit országosan nem tartottak ildomosnak, mivel az 1956-os forradalom kitörését a magyar nép elleni jogtalanságok sokasága eredményezte, de legfőképpen hazánk katonailag megszállt gyarmati helyzete. Ma október 23-a egyik nagy nemzeti ünnepünk, és akiben van egy szemernyi hazaszeretet, az annak is tartja. Skizofrénia lenne, ha a közszolgálati TV-ben hírt adnának arról, hogy szegény, nyomorgó elvtársak mély tisztelettel és sűrű könnyhullajtás közepette emlékeznek meg Kádár Jánosról, akinek országlása úgy kezdődött, hogy a Nagy Imre kormány államminisztereként elszökött Moszkvába és ott felvállalta a forradalomnak a szovjet katonaság általi vérbe- fojtatását, majd levezényelt a bosszúhadjáratot. Számtalan magyar hazafi életét oltották ki és még többen sínylődtek a börtönökben és táborokban, melyekből szabadulva emberi roncsként tengődhettek tovább halálukig. Sokan vagyunk e hazában, akik szeretnék megérni azt, hogy a többiekével együtt Kádár hamvai is elkerüljenek a nemzeti nagyjaink földi maradványait őrző Panteonból, a Kerepesi temetőből. Csilja-Csoknya Ferenc Új Szövetség-MIÉP Mohács Negyedszer is kiöntött a Nyárád Július 16-án 21 óra körül újra utat vágott magának a vízár a Marosvásárhely melletti Luka- falva (ma Dózsa György) felőli hegyekből. Ezt a Murok országnak nevezett területet évek óta elönti egy-egy kisebb árvíz, köszönhetően a Ceausescu idejében ésszerűtlenül emelt töltésnek, amely az akkori tsz-t volt hivatva védeni. A falubeliek többszöri próbálkozása és kérle- lése ellenére sem tettek semmit a vízügyi szervek a már a 70-es évek óta jelentkező probléma elhárítására. A négy héttel ezelőtti - első - áradás az itt élőket felkészületlenül érte. A 800 lelkes falu házaiban ostromállapotra emlékeztető körülményeket okozott a közel kétméteres víz. Az Ifjúsági Demokrata Fórumtól 20 fő érkezett a kár felmérésére és a romok eltakarítására, továbbá egy szakértő a Bács-Kiskun megyei Polgári Védelemtől. Megérkezésünk utáni napon már hajnaltól esett az eső és a hömpölygő víztömeg szemünk láttára törte át pontról pontra a gátat és a vasúti töltést. Az emberek még próbálták menteni értékeiket: a hűtő- szekrények ismét az asztalokra kerültek, az ágyak, szekrények lábai alá pedig téglák. A lukafal- viak tudták ottlétünket, az idősebbek kérték a segítséget, de mi is jártunk házról házra, hisz sok helyütt elkelt még egy kéz. Ha máshoz nem, hát a disznók konyhába tereléséhez. így telt az éjszaka, együtt vártuk a szállásadó családjainkkal, vajon bejön- e víz a házba, s lesz-e villany. A rákövetkező napon már combig érő vízben jártunk, de voltak utcák, ahol csak csónakkal lehetett közlekedni. Az elkeseredettség nem, de az emberek fáradtsága, magatehetetlensége érezhető volt. Nem is csoda, hiszen a lakosság 90 százaléka zöldségtermelésből él és már a jövő évi tartalék vetőmagjaikat is elvetették, ezt azonban a második majd harmadik áradás végképp tönkretette. Egy hónap leforgása alatt a vízügyesek nem mérték fel a károkat, sem annak lehetőségét, hogyan lehetne egy újabb gáttörést megakadályozni. Sajnos nem tudtunk olyan nagy mértékben segíteni, mint ahogyan szerettünk volna, ám a tábor, amelyet Fonyódligeten 40 községbeli gyermeknek szerveztünk, igen nagy örömet okozott. Ehhez anyagi támogatást nyújtottak az MDF-es vezetésű ön- kormányzatok. Az RMDSZ Ifjúsági szervezetétől Nagy Zsolt alelnök vett részt a lebonyolításban . A kár Lukafalva és környékén jelentős. A kérdés csak az, mennyire tudja befolyásolni az RMDSZ a vízügyi szerveket, hogy a magyarlakta település problémáit egyszer s mindenkorra megoldják. Tomcsányi Kata Ifjúsági Demokrata Fórum J t »
