Új Dunántúli Napló, 1998. augusztus (9. évfolyam, 209-238. szám)

1998-08-09 / 217. szám

A trópusok lakóinak szexaktivitása nem a meleg adománya

A kánikula hűti a szenvedélyt

Különféle erőnléti és az intelligenciavizsgálatok szerint akkor vagyunk szellemi, testi és szexuális teljesítőképességünk csúcsán, ha süt a nap, 20 Celsius fok körüli a hőmérséklet, és a levegő relatív páratartalma - ahogy a tengerpartokon szokott - 70-80 százalékos.

Az éghajlati különbségek persze némi eltérést okoznak, de az európai emberek esetében nagy átlagként kimutatták, hogy a fentebb jellemzett hőmérsékleti körülmények között a nemi hormonok tevékenysége fokozódik, és ezzel együtt növekszik a fogamzóképesség.

Egy angol biometeorológus, aki lexikonok tanulmányozásával arra a megállapításra jutott, hogy a híres emberek átlagosnál nagyobb hányada áprilisban, májusban és júniusban fogant - már amennyiben valóban 9 hónapra születtek januárban, februárban, márciusban. Kö- zép-Kelet-Európa déli részén - a Kárpátok karéján belül és az Alpok vonalától délre, ahol korábban tavaszodik, legalább fél hónappal előrébb jár ez a biológiai óra. A mediterrán vidékeken ez már több mint egy hónap, az északiakon viszont hasonló mértékben késik.

A tavaszi jó közérzet valószínűleg a fajfenntartási ösztönnek köszönhető, hiszen az utódok szempontjából ez a legkedvezőbb időszak a nemzésre. De nem annyira a meleg a fontos, hanem a napsütés.

Bebizonyították, hogy a hormontevékenységre a hosszú, derült napok hatnak serkentőleg. Túlságos melegben viszont romlik az ember közérzete. Ilyenkor ellustul, eltompul, a testi szerelem is kevésbé jut eszébe. A „túlságos meleg” persze relatív értékelés, ám ha a normál emberi testhőmérséklet felé közelít, és eléri a 80 százalékát - kb. 30 fok -, az már szinte mindenütt és mindenkinek sok.

Mivel lehetne akkor magyarázni a trópusi országok lakóinak állítólagosán heves szexuális vérmérsékletét? Lehet némi hatása a könnyű ruházatnak, a természetesebb táplálkozásnak, a sajátos fűszereknek, de a hőségnek aligha. Bebizonyították, hogy a nemi vágy - legalábbis Nyugat-Európában - 20 fokos hőmérsékleten a legerősebb, és 26 fok felett már erősen csökken.

Ez a 20 fok nagyjából megegyezik a legmelegebb európai hónap, a július napi átlaghőmérsékletével. Egyébként ez nálunk, a Mecsek vidékén 21,5 fok. Dunai Imre

HÍRCSOKOR

Leilei borhét. Ma ér véget Balatonlellén a több, mint egy hete tartó borhét, amit ötödszörre rendeztek meg. A környék borosgazdáinak bemutatkozása mellett a mólószínpadon naponta volt felnőtt és gyermek néptáncbemutató, koncert és éjszakába nyúló táncház. (sz)

Sűrű augusztus. A barcsi Riverside Bigband a hónap első napján Nagyszakácsiban lépett fel, most hétvégén Szegeden és környékén zenélnek, majd következik a Balaton déli partja, s végül a Szigetvári Zrínyi-napokon zárják a koncertsorozatot. (sz)

Pellérd megfoghatatlan rókája. A település főútján még nappal is nem egyszer róka tűnik fel - veszélyeztetve a járművek közlekedését. Nincs kizárva a veszettség gyanúja. Ezért a vadász és az állatorvos is keresi a ravaszdi tanyáját, hogy ártalmatlanítsák a hívatlan vendéget. (cs)

Beszélő paksi szirénák

A közelmúltban egy véletlen során megszólaltak a paksi atomerőmű harminc kilométeres körzetében a szirénák. Szerencsére pánik nem tört ki, de jókora botrány kerekedett a dologból.

A vizsgálat során napvilágra került: a magyarországi szirénarendszer olyan elavult, mintha füstjelekkel akarnánk a híreket továbbítani az internetes világban. A dolog pikantériája, hogy Szekszárdon két éve már az úgynevezett 160 lakásos bérház tetejére felállítottak

egy olyan szerkezetet, amely élőszóval riaszt, és a tennivalókat is elmagyarázza.

Pakson is hasonló technikával szeretnék korszerűsíteni a rendszert. Olyan intelligens szirénarendszert szerelnének fel - csak 250 millió forintba kerülne -, amely képes kizárni a téves riasztást, sőt beszélne is a lakossághoz. A közelmúltban egy felmérés során kiderült: a békeviselt nemzedéknek fogalma sincs arról, hogy a szirénák jelzései mit is jelenthetnek, hogy természeti katasztrófa esetén mit is kell tennünk. Hazafi J.

Villámleső Véménden

A zivataros idők villámainak csak kis része tör elő a felhőkből, csap a földfelszínre. A java valahol az „égben marad.”

Közép-Kelet-Európában elsőként a magyar meteorológiai szolgálat épített ki villámfigyelő hálózatot, a rendszert a napokban állították munkába. Az ország öt pontján - közöttük a baranyai Véménden is - vannak a detektorok, a „villám- lesők”, amelyek bámulatos teljesítményre képesek. A minap Magyarország felett átvonult zivatarzónában például 72 000 villámot regisztráltak.- Ennek a „közönséges halandók” - mondja Sallai

Márta meteorológus - csak a töredékét - a felhő-föld- villámokat - látják, a felhővillámokat nem.

A detektorok előrejelzőként is működnek. A tényleges zivatar kitörése előtt fél órával már regisztrálják a különböző töltésű részecskék elkülönülését, ami előzménye az elektromos kisülésnek. Bizonyos időközönként, más-más szín- árnyalatot használva a képernyőn, az is látható, merre vándorolnak a villámok, mi a zivatargóc útja.

Ez sok esetben nagyon fontos - gondoljunk csak a kármegelőzés lehetőségére, vagy a repülésmeteorológiára: a gépek így időben kikerülhetik a csapkodó „mennyköveket”. M. A.

Belekötni nem csak a karabinerbe lehet- Nyers presztízsharc folyik - szögezi le az egyik legnevesebb hazai barlangász, a miskolci bányamentő szervezet vezetője, Lehoczky László. - Ennek komoly hátránya - folytatja -, hogy a mentésügy kidomborítása helyett reklám- és szpon- zorhajhászás folyik.

A lassingi bányamentés alaposan ráirányította a figyelmet a mélyben bekövetkező, bekövetkezhető tragédiákra - bár a mecseki szénmedence veszélyessége a környéken élőket edzettebbé tette - és a bányamentés szükségességére, a fel- készültség, a gyorsaság előnyeire.

Természetesen a hátrányaira is. Magyarországról egyébként az osztrák falunál bekövetkezett bányaomlásnál nem csak a Pavlecze László vezette fehérvári csapat, de a budapesti különleges mentőosztagtól is voltak - utóbbiak nem hivatalos „kikérővel”, nem is vettek részt a munkában.

Irtózatos pénzekbe kerülnek a mélybe mások megmentése érdekében ereszke- dők felszerelései. És ráadásul gyorsan elhasználódnak. Ez különösen a kötelekre vonatkozik: nem annyira fizikai állapotuk gyengülhet, mint inkább „erkölcsi kopásuk” a jellemző, mert nincs az a becsületes bánya- vagy barlangmentő, aki egy megnyúlt, túlhasznált - egyébként még sok mindenre jó - kötéllel

hozná fel a lent rekedt embereket. Vagyis: a sűrű cserén szó szerint élet és halál múlhat.

Ezért mondja Lehoczky: reklám- és szponzorhajhászás folyik, hozzátéve, hogy nem is mindig a speciális felkészültséggel bíró társaságok nyerhetik el ilyen úton a megbízásokat, kapják azután meg a mentésért a pénzt. És kötnek bele egy másik csapat munkájába, hogy a következő megrendelés is az övék lehessen.- Az elvégzett munka „tálalása” - teszi hozzá - ezért gyakorta elrugaszkodik a valóságtól. Ráadásul a mentés mindig csapatmunka. Nem csak a beomlott járatba, elárasztott barlangba ereszkedők, de a fent dolgozó mentők, híradósok, orvosok, speciális képzettségű emberek kitartására, bátorságára is szükség van - a munka teljes összhangja mellett.

Mészáros A.

A bányamentők egyaránt bajlódnak a kötelekkel és a kötélhúzással

________________________Rádió mellett_______

Ny

ári „mulaccságok” . ..

Ha valahonnét kapok egy hivatalos papírt, fölbontom, elolvasom és azt mondom: jól van. Mert ezt a nyelvezetet egyszerűen nem értem. Csak nézek magam elé bárgyú egykedvűséggel, mint a macska, amelyik éppen most kapta be az egeret. A csekken - amelyet most kaptam - több rovat szerepel, név, cím, aztán a feladandó összeg helye számokkal és betűkkel, ahogy ez illik, ám a középső részén pontosan tizenhat kis kocka látható, fölötte egy szó: „Befizetőazonosító”. így, egyben. Kérjük - figyelmeztetnek - „... olvassa el a tájékoztatót a hátlapon ...” Elolvasom: „A befizetőazonosító rovat kézi kitöltésekor kérjük, hogy az adat az első osztásközzel kezdve kerüljön feltüntetésre, az esetlegesen fennmaradó üres osztásközöket kihúzni nem kell.”

Tetszik érteni? Én ezt ugyan nem értem, csupán azt, hogy minden szakmának megvan a maga zsargonja, amit csak a bennfentes ért meg, a jámbor címzett soha. Mert itt a lényeg. Ugyanis a csekket nem a szakmabelieknek küldik, hanem az ügyfélnek. A polgárnak. Aki majd fizet. Képzeljék csak el, hogy az újságolvasónak - aki megvásárolja a lapot az árustól, ilyesmivel tömném a fejét: „.. . bekapcsolom a

Pentiumot, megjelenik a képernyőn a PPedit Logon felirat, majd az „ASM”, majd a klaviatúrán billentyűzöm a személyi kódot, aztán a lista jön és ismét egy felirat. File. Nem Füle, hanem File.” És még egy marokra való olyan szakkifejezés, amelyek révén tulajdonképpen készül az újság. A csekket szövegező hivatalnok érti ezt? Bizonyára nem. Én sem értem, de egyedüli újságírója vagyok a lapnak, aki nem számítógépen írja a leckéjét, hanem egy öreg, Erika nevű írógépen. Az újságolvasó számára mindegy, ha nem is érti eme blickfangos hülyeségeket, attól még olvashatja a

lapot. Ám én még mindig nem tudom, hogy mennyi a befizetőazonosító számom. Következésképpen nem tudom kitölteni a csekket.

Más dolgom ezúttal nem lévén, bekapcsolom a tévét a rádió hírei után, és arról értesülök - vidáman -, hogy egyik ország derék főszakácsa remek ételekkel lepi meg a vendégeket. Különböző virágokból készít előételt, mártást, főételt, köretet, a felszolgált pe- • csenyéstálak olyan színesek, mint egy virágkertészet. Régen ugyan egyszer ettem már virágból készült, bolgár gyártmányú üveges rózsasziromlekvárt, és nekem ízlett.

Igaz, nem sokkal olcsóbb a virág sem, mint a hús, de azért kevesebb dohányból is megúszhatnánk egy kitűnő pörköltet. A virágboltból beszer- zem a hozzávalókat, vegyesen: negyed kiló bársonyos bőrű nefelejcset, fél kiló krizantémot és még fél kiló tulipánt, ha lehet sárgát, ami már érett. Összefőzöm, pirospaprika helyett jó a muskátli mélypiros szirma (ezt nem tudják hamisítani), köretnek pedig készítenék bogáncs-galuskát, aperitifnek ajánlanék pipacspálinkát.

Gyermekkoromban kedvenc eledelünk volt a vadsóska, a vasúti töltés oldalán

szedtük, amíg csak rá nem jöttünk, hogy az elsuhanó vonatok vécéjéből kicsapódó szennyvízzel öntözik. De van futósóska is, évekkel ezelőtt a Hunyadi úton fölfele menet a plébánia kerítésére futó indáról téptem le marokra való sóskalevelet, és jókedvűen eszegettem, korai éveimre nosztalgiázva. A busz utasai ugyan elhűlve figyelték, hogy ez a vén „hippi” mit legel a kerítésről, de hát „olyan jó nosztalgiázni néha” - mondogatja naponta a tévében is Kabos László, a lottóreklám képein.

u