Új Dunántúli Napló, 1998. július (9. évfolyam, 178-208. szám)
1998-07-01 / 178. szám
1998. július 1., szerda Oldalszerkesztő: Miklósvári Zoltán Gazdahírek Magyar-román borverseny Pécsett. A rendezvényt követően a Földművelésügyi Minisztérium nagy- díjjal tüntette ki a villányi Tiffán Edét és Balázsfalva szőlészeti kutatóállomásának közösségét. A budapesti román nagykövetség különdíjasa az ugyancsak villányi szőlősgazda, Bock József lett. A pécsi Gála Borház különdíját a siklósi Bajor Péter nyerte. A második magyar-román borseregszemlét 1999-ben Nagy- enyeden tartják. (cs) Szaktanácsadás. A Kertészek és Kertbarátok Egyesülete minden kedden és csütörtökön a délelőtti órákban szaktanácsadási szolgálatot tart Pécsett, a Nagy Lajos király útja 9. szám alatt, az Agrárkamara székházában. (k) Poszméhek a sátrakban. A paradicsomhajtatásban egyre több kertész próbálkozik biológiai növényvédelemmel, ahol a készítmények használata során figyelembe kell venni, hogy gyakran poszméhek segítik a megporzást. A kaptárát megfelelő hőháztartás miatt a sátrak árnyékos részére kell helyezni, és lehetőleg későn kell csukni a sátrak szellőzőit, hogy ne zárjuk ki a hasznos segítőket. (k) Kerti gépek vizsgálata. A fogyasztóvédők tíz megyében, 217 boltban tartottak vizsgálatot. A kereskedők 32 esetben nem tudták bemutatni a villamos biztonságtechnikai vizsgálat elvégzéséről szóló tanúsítványt és 73 esetben hiányzott a kötelező minőség- vizsgálatot igazoló szakvélemény. A termékek forgalmazását a fogyasztóvédők megtiltották, illetve feltételhez kötötték. A felügyelők megállapították, hogy 380 termékhez hiányos tartalmú jótállási jegyet adtak. Egyik tipikus hiba volt, hogy a jótállási jegyen nem tüntették fel a termék fődarabjait. Ez hátrányos a fogyasztóra nézve, ugyanis a fődarab cseréje esetén a jótállási idő a termék ezen részére újra kezdődik. (k) Bonsai - a kertészet művészete Kert - Szőlő - Balkon A bonsai hazánkban is egyre elterjedtebb, sok lakást, középületet díszítenek vele. A művészet és gasztronómia jegyében rendezett fesztiválsorozat részeként a Pécsi Kulturális Központban bonsaikiállítást is rendeztek. A pécsújhegyi szőlők között bújik meg a Három cédrus kertészet. Az üvegházakban különleges növények. Tőlük alig néhány méterre a bonsaikert, amelynek minden szeglete apró fácskákkal van tele. Fóliasátor alatt a hegyen-völgyön, árokparton gyűjtött különleges fák kelnek újra életre, szinte már csak egy-egy oldalhajtásuk ép. Az asztalokon pedig már egymás mellett sorakoznak a tálakban nevelkedő törpefák.-Együtt élek már szinte a növényeimmel, ismerem minden rezdülésüket, még azt is megérzem, ha szomjaznak, s bármilyen messze vagyok, azonnal indulok haza - mondja Burschl József bonsaimester, aki sárga szalmakalapjával mesebeli kertészre emlékeztet. - Magam nevelem, alakítgatom ezeket a bonsaikat. Járom az erdőket. Hol itt, hol ott akadok egy-egy különleges fára. Volt olyan, amelyikbe a villám csapott, s már csak egy kis ága élt, egy másik a sziklák között próbált utat tömi magának, s közben körbefonta azt. Akadt olyan is, amelyet élete során több csapás ért. Kőomlás temette maga alá, derékba tört egy szélvihart követően, de újra és újra kihajtott, a földön szinte szétterültek az ágai. Ezek a különleges példányok az előnevelőbe kerülnek, ahol először a haldokló fákat életre keltik. A sérült részeket eltávolítják belőlük, s különleges anyaggal kezelik. S amikor megerősödtek, kerülnek a tálakba, ahol megkezdődik kis fácskákká formázásuk.-Egy bonsai akkor igazán értékes, ha valaki rátekint és a mezőn, vagy a hegyoldalban álló fa jelenik meg lelki szemei előtt - folytatja Burschl József. - Amikor egy-egy haldokló fára rátalálok és hazahozom, elképzelem, hogy milyen lehetett egykoron. Ezután ennek megfelelően elkezdem alakítani. Hosszú évek alatt aprólékos munkával születnek meg a mini fák. Két olyan bonsai van most itt a kertemben, amelyik Japánban vagy Kínában is megállná a helyét az évente megrendezett bonsaifesztivá- lon, ahol minden egyes fát minősítenek, s úgynevezett tanúsítólevelet kapnak. Alkalmanként több száz bonsaiból, alig néhány érdemli ezt ki. Ezekben a bonsaiokban testesül meg a legjobban a tiszta arányok és a formák közötti harmónia. Fotó: Müller Andrea BÁLINT GYÖRGY ROVATA Lapok a kertész noteszából Nyugat-Eu- rópában nemes hagyomány, hogy rangos szakmai testületek „az év fájának” választanak valamilyen hasznos vagy díszítő értékű fát. Az évek során ebben a megtisztelő címben részesült a tölgy, a hárs, a berkenye, az idén pedig a vadkörtefa. Nálunk nem ritka az erdőszéleken, réteken álló, nemes formájú vadkörtefa, amelynek apró gyümölcsei éretlenül ugyan rendkívül fanyarok, de beérve, „megszotyósodva” finom csemegéi az erdőt-mezőt járó embernek. A vadkörtéből kiváló pálinka főzhető és ecet erjeszthető; fejfájás és hasmenés ellen gyógyszer, sűrű szövetű fája pedig kedvelt alapanyaga a bútorkészítőknek. Nagyobb figyelmet érdemelne ez az ősszel pompásan színeződő fa. Védelme a természet változatosságának fenntartását célzó törekvésünk jelzése is lehetne. Az utóbbi néhány évben drága portéka lett a jó minőségű méz! Ennek okát a méhészek számának és a szakma megbecsülésének csökkenésében kell keresnünk. Pedig a méz nagyon egészséges táplálék és fontos exportcikk, nem beszélve arról, hogy jó néhány növény virágainak megtermékenyítésében a méheknek kiemelkedő szerepük van. A legjelentősebb „méhlege- lők” az akácerdők, a repce- és a napraforgótáblák, de a nyár második felében és ősszel is szükség van nektártermő, virágzó növényekre. Sajnos, a tisztesfű fehér virága a gabonatarlókon már teljességgel kiveszett. Helyette viszont terjed a selyemkóró (vaddohány), ez az agresszív, kellemetlen gyomnövény. Ritkán vetik mostanában - pedig érdemes volna - a mézontófüvet (facélia), amelynek kékeslila virágait a bőséges nektár miatt szívesen keresik föl a méhek. A növény magja keresett exportcikk! Vessen őszirózsamagot! A gyorsan fejlődő virág hangulatossá teszi a nyárvégi kertet. Dlinántúli Napló 9 Veszélyek a szőlőben Számolni kell a fakórothadással Elfeledett betegségnek tűnt az elmúlt évtizedekben a fakórothadás, az utóbbi három évben azonban sajnos a baranyai borvidéken is megjelent, fajtától és helytől függően súlyos kártételt okozva. Várthatóan az idén is számíthatunk a kártételre. A június közepén lehullott jelentős csapadékmennyiség - a pero- noszpóra mellett - nagymértékben növelte a szürkerothadás és a fakórothadás veszélyét is. E két betegség ellen folyamatossá kell tenni a védekezést. A fakórothadás ellen hatékony növényvédő szerek: a Chinoin Fundazol 50 WP, a Topsin M 70 (mindkét készítmény felszívódó), továbbá a Buvicid F, az Ortho-Phaltan FL, az Europen, a Folpan 50 WP és a Ridomil Combi. Cz. Cs. Ültessünk sárgadinnyét! Ha dinnyét említ a falusi ember, általában nem a vörös vagy sárga bélű, rendkívül kényes görögdinnyére, hanem a könnyebben termeszthető sárgadinnyére gondol. Ez az egynyári, uborkával rokon növény védett, napos helyen terem a legjobban. Az a legbiztosabb, ha a gazda márciusban-áprilisban fólia alá veti a magot. Általában 18 fokos talajhőmérsékletet igényel a csíraképes csávázott mag. Hazánkban leginkább április derekán vetik 8-as cserépbe, kettesével a magot. Kelés után a gyengébb hajtást szokás eltávolítani. Májusban 90 centiméteres sor- és tőtávolságra ajánlatos kiültetni a palántát - földlabdával együtt -, ha lehet, még mindig fólia alá. Az ároksze- rűen kialakított palántaágy védi a zsenge növényt a kártevőktől és a kiszáradástól. Amikor már megerősödött a növény, a fóliatakarót leemelhetjük, de az árkokba esténként minél több állott vizet engedjünk. A gazdák pontosan tudják, hogy az érett marhatrágya sohasem „hazudik”. Ezt nem lehet túladagolni, míg például a híg sertés- vagy baromfitrágya képes megperzselni az igen érzékeny diny- nyét. Faluhelyen fészekbe ültetik a dinnyét. Egy-egy fészket 1- 1 méter sor- és tőtávolságra helyeznek el. Kapával arasznyi gödröt kaparnak, ebbe helyezik a homokkal, kerti földdel, érett istállótrágyával ösz- szekevert fészekaljat, melybe 2-4 magot, illetve egy-egy palántát helyeznek el. (Ä legtöbb sárgadinnye beérik akkor is, ha augusztusban magról vetjük.) Három lomblevél felett csípjük le a csúcsrügyet. Az ellenállóbb fajták: Zen- tai, Tétényi, Homok kincse, a zöld húsú Magyar kincs, a Muskotály és a Dixi. Király László A talajjavító alginit Már a kilencvenes évektől használták az alginitet a biotermékek előállításához, és most - három év után - ismét megjelent a piacon. Az alginit ásványi anyag, mely a mész és humusz mellett nitrogént, káliumot, magnéziumot, foszfort is tartalmaz, gyakorlatilag azokat az elemeket, amelyek az istállótrágyában megtalálhatók. Húsz évvel ezelőtt a Bala- ton-felvidéken bukkantak rá a geológusok egy tűzhányó kráterében. A 62 féle makro- és mikroelemet tartalmazó képződmény kiválóan alkalmas a komplex talajjavításra. Alkalmazásával nő a talaj tápanyagtartalma és vízvisszatartó képessége. Egy kiló alginit képes egy liter vizet lekötni és azt folyamatosan átadni a növényeknek. Hatására növekszik a savanyú talajok mésztartalma és javul a köny- nyű homoktalajok szerkezete. Ha négyzetméterenként 4-6 kilogramm alginitet dolgozunk be a legsoványabb homoktalajba, akkor az visz- szanyeri termőképességét. Kötött talajoknál is jó eredmény érhető el vele. A szántóföldi növénytermesztés mellett a fóliások és az üvegházi növénytermesztéssel foglalkozók az alginit rendszeres használatával akár a nem kis költséggel járó talajcserét is megtakaríthatják. Gyógynövényünk: a málna Közismert gyümölcstermő növényként. Vadon, a természetben a hegyvidéki erdőségek tisztásszéli növénye, előfordul erdőszéleken, erdők ligetes részein. Gyűjteni a levelét kell, célszerű kesztyűben végezni, mert a tüskék könnyen fel- sebzik a kéz bőrét. A szárítás során négy kilogramm nyers levélből lesz körülbelül egy kilogramm szárazáru. A termésért termesztett málna levele is gyűjthető, egy szigorú feltétellel, ha a bokrokat növényvédő szerrel nem permeteztük. Ha igen, akkor abban az évben inkább tekintsünk el a levelek gyógynövényként való gyűjtésétől. A málna teája vese- és hólyagbán tal- mak ellen használatos, alkalmazható cukorbaj ellen és izzasztó teakeverékek alkotórészeként. Önmagában, gyógy- hatás igénye nélkül is fogyasztható, a szedertea pótlására. Buzássy Lajos Egynyári virágok - házi maggyűjtéssel Az egynyári virágok magját évente vásároljuk a vetőmagboltokban. Tapasztalhatjuk, hogy az egységáras magok ta- sakjának egyike-másikában alig pár szem mag található. Ez a hibrid magokra jellemző, ugyanis előállításuk évről évre igen költséges. Talán emlékszik a kedves olvasó a kukoricacímerező táborokra. Minden évben újból és újból keresztezni kell a fajtákat, hogy hibrid vetőmagot kapjunk. Ebből csak az első évben lesz kiugró eredmény, a következő évben elvetve már gyenge minőséget kapnak. A virág- (és zöldség-) magok tasakján feltüntetik, hogy az FI, vagyis a keresztezés utáni első nemzedék. Sok esetben hiába keresünk magot az ilyen növényen - mert nincs -, vagy ha találunk is, jövőre már nem lesz belőle szép virág. A telt virágú, fodros szirmú, a futó vagy csüngő petúnia magját továbbra is meg kell vásárolnunk. De vannak virágok, amelyeknek magját magunk is begyűjthetjük, és a következő évben ugyanolyan szép virágot nevelhetünk belőle. Ilyen az egyszerű virágú petúnia, a sokszínű záporvirág, a kisebb virágú bársonyvirág, a sárga körömvirág, a színes tátika, a réz virág, a kukacvirág, a lepkevirág, a sárga viola, a nyári viola és még sok más virágunk. A magokat tálcán kiterítve szárítsuk Általános jellemző, hogy virágaink nagy része idegen be- porzású, ezért az utódok is vegyesek. Az egy-egy fajtára jellemző magasság, virágszín, virágnagyság, teltvirágúság, csak a hibrid magokból nevelhető, tehát azokat továbbra is meg kell vásárolnunk. A házi magbegyűjtést száraz, meleg időben végezzük, a termés vagy mag beérésekor, mert csak így lesz csíraképes. Egyöntetű, egészséges állományból szedjünk magot. Begyűjtés után száraz, szellős helyen terítsük ki, majd tisztítás után papírzacskókban tegyük el a jövő évi vetésig. Mindig ügyeljünk a pontos jelzésre, feliratozásra. Molyoktól, egerektől óvjuk a tárolt magokat. Búzás László
