Új Dunántúli Napló, 1998. július (9. évfolyam, 178-208. szám)

1998-07-04 / 181. szám

1998. július 4., szombat Kultúra - Művelődés Dunántúli Napló 11 Magyarul magyarán Petrencerúd - nyomórúd - vendégoldal Az MTV 1 a napokban adott hírt arról, hogy az idén is megrendezik az immár ha­gyományossá váló visegrádi várjátékokat. Korábbi felvéte­leket láthattunk a rendkívüli erőt próbáló versenyszámok­ból, közöttük annak a bizo­nyos „rúdnak” a nyújtott kar­ral való kitartásáról. Az el­hangzott szöveg szerint ez a petrencerúd. Bizonyos va­gyok benne, hogy sem a szö­veg megfogalmazója, sem a megszólaltatója nem ismeri a szóval jelölt fogalmat. A he­lyes stílus első követelménye a tárgyszerűség, a valóság hi­teles ábrázolása. Ehhez kit hívhatnánk legmegbízhatóbb tájékoztatónként, mint Arany Jánost, aki a Toldiban többek között ezt a bizonyos eszközt is megénekelte „Hitelesen”. (L. epikai hitel elve!) Eleve kizárható a petrence­rúd. A béresek, akiknek a nyakára ült Lackó, boglyák hűvösében horkolnak. A sok­kal kisebb petrencék ugyanis - főként „déli nap hevében” nem adnak árnyékot, leg­alábbis nem akkorát, amely­ben hűsölhetne az ember. A kisebb méretű petrence szállí­tásához különben is két rúd szükséges, amelyet lehetőleg puhafából (hárs, fűz) készítet­tek. Alkar vastagságú, 2 - 2 és fél m hosszúságú dorong, amelyről lefejtik a háncsot és kihegyezik, hogy könnyen le­hessen a petrence alá dugni. Két ember, de asszony is ezekkel közelíti ki a petren- cékbe gyűjtött szénát a sze­kérrel járható út szélére. Hajó száraz ez a szerszám, az erő­sebb kamasz is képes föl­emelni és kitartani. Marad tehát a nyomórúd és a vendégoldal. Mindkettő ott lehetett a réten, ahol „üresen vagy félig rakottan / Nagy szénás szekerek álldogálnak ...” A szénát, kévébe kötött gabonát szállító szekér (Dél- Dunántúlon: hosszikocsi) szélesítésére való két rúd a szekér hosszában a vendég­oldal. A hős bemutatásában már a nagyjelenet előtt ez ol­vasható: „Szörnyű vendégol­dal reng araszos vállán”. De a szóban forgó tárgy nem ez, hanem a nyomórúd, a sze­kérre rakott szénát, gabona­kévéket leszorító 3 és fél - 4 m hosszú rúd, amelyet elül rendszerint lánccal, hátul kö­téllel rögzítettek. Gyerekko­romban már csigával húzták, szorították. Föltevésünket Ilosvai Selymes Péter históriája hite­lesíti. Ez volt ugyanis Arany János forrása a Toldi megírá­sához. Az Első ének mottója így szól: „Nyomó rudat félke­zével kapta vala, / Buda felé azzal utat mutatja vala.” - Az önérzetében mélyen sértett Toldi „ . . . a nehéz fát köny- nyedén forgatja, / Mint cse­kély botocskát, véginél ra­gadja ... Hosszan egyenesen tartja félkezével, / Mutatván az utat, hol Budára tér el. / S mintha vassá volna karja, maga válva, / Még csak meg se rezzen a kinyújtott szálfa. ” - Diákkoromban a gimná­zium és a polgári iskola III. osztályában az irodalom anyaga egy tanéven keresztül a Toldi volt Lehr Albert ma­gyarázataival. Az ilyenféle műsorok készítőinek, nem kevésbé a reklámszakembe­reknek javukra válna, ha megszólalásuk előtt tisztáz­nák a kimondott, leírt szavak pontos jelentését. Szerencsé­jükre a nézők, hallgatók se sokkal tájékozottabbak. Rónai Béla Futamok... Az ÁHZ belépett az OstiNA- TOba. Zongorázható a kü­lönbség: Chopin - Shopin. Okos nő: Énei Klopédia. Kemény drogos: mari(don)huanát szívott. Tegnapi sztár: Széppataky Elvirág. Jó ember: „Csó­kold meg helyettem is a fele­ségedet.” Molotov-koktél: T-55-ös tankpezsgő. Inter­net: gépi voyeurködés. Műve csupa alkoholmány # Vanitatum vonítás A Hatá­lyon Túli Magyarok Hivatala. # Értékes paradoxa órája volt. „És most Sadowska művésznőmazowkátadelő.” Magyar kenguru: megugrik az erszénnyel. Ifjú Nárcisz: Imádom az imázsom. Ajtó­toccata és fúga - Bevezetés a falazás művészetébe. Jó- kainé Angliában: Labourfalvy Róza. Virágozzék minden virág - a lobbykertekben. Közvélemény-kutató: „Csak a tesztemen keresztül.” Fixa ideális nő: csak rám gondol, írók elfajult vitája: walesi bárdolatlanok. (Marafkó László Futa­mok életre-halálra című, most megjelent könyvéből.) Ma kerámiabiennálé, megnyitó Harminc évvel ezelőtt nyílt meg Pécsett az első országos kerámiabiennálé. A Zsolnay gyár alapításának centennáriu- mán a város felkarolva a ha­gyományokat támogatta né­hány kortárs keramikusművész kezdeményezését: biztosította és azóta is biztosítja az orszá­gos áttekintést adó szakmai rendezvény feltételeit. Ekkor jött létre a siklósi kerámia szimpozion tanácsa: a biennálé és a siklósi alkotóház azóta is alkalmat ad a kortárs kerámia eredményeinek áttekintésére: a hagyományok ápolására és a kísérletekre. Bizonyítva, hogy a magyar kerámia - minden ne­hézség ellenére - őrzi vezető helyét a nemzetközi élvonal­ban. A mostani biennálén 42 al­kotó szerepel. Köztük hárman vannak olyanok, akik már 1968-ban is kiállítottak itt. Erő­teljes egy közép korosztály je­lenléte. Ugyanakkor - ahogy a pénteki sajtótájékoztató anyagá­ban olvasható - fájó hiány, hogy nem jelent meg egy új generáció a mezőnyben. Az alkotások mintegy háromnegyed része szobor, a többi használati tárgy. A zsűri a következő döntést hozta. Első díj: Kádasi Éva, második Molnár Sándor, har­madik Fusz György. A Műve­lődési és Közoktatási Miniszté­rium különdíját megosztva Ba­lázs Péter és Szalai László kapta, a Magyar Képzőművé­szek Szövetségének különdíját Berzy Katalinnak, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének különdíját Lammel Ilonának adták. Ezeket a vasárnap délelőtt 11 -kor kez­dődő megnyitón osztják ki más ösztöndíjakkal együtt. A Pécsi Galériában a meg­nyitót Pinczehelyi Sándor gra­fikusművész, a Galéria vezetője tartja. Ekkor nyitják meg Fü­zesi Zsuzsanna, a XIV. bien­nálé első díjasának kiállítását is. Tűzben menetelő vázák Foltos, szemcsés, vörhenyes felszínük mélyén sötéten izzó vázák, sötétbarnán lüktető hen­geres formák kerülnek ki Fü­zesi Zsuzsanna keramikusmű­vész kemencéjéből. Mintha csak tisztítótűzre volnának ítélve. A „Therafilm” című raku-sorozat, majd a ki­lencvenes évek elején a neveze­tes „lélektartók” teszik egyre ismertebbé művészetét. A pécsi kerámiabiennálék díjazottjai közé kerül, majd a legutóbbi, a XIV. Országos Kerámiabienná- lén már első díjat szerez archa­ikus erőt sugárzó, felületkép­zésben is meglehetősen egyedi szobraival. A mostani biennálén a ha­gyomány szerint önálló kama­ratárlattal mutatkozhat be. A tárlatra a Siklósi Kerámiamű­helyben most kiégetett, új munkákkal készül.- A redukciós égetés kocká­zatos eljárás, ötször, hatszor, hétszer is át kell égetni az anyagot, hogy a kívánt felület és szín létrejöjjön - mondja Fü­zesi Zsuzsanna. - Néha tönk­remegy az egész, de ez a koc­kázat is izgalmassá teszi a munkát. Tíz vagy húsz éve már, hogy mindig így csinálom. Az ember nem maga dönt a dolgok fölött. Csak kevés beleszólása van. És nem is tudom igazán megőrizni a szobraimat. Utóbb mindig felfedezek bennük va­lami hibát, így könnyen meg is válók tőlük, és újra kezdem. Ez a „csinálás”, a folyamat, ami igazán örömet okoz.- Kinél, kiknél tanult Zsu­zsa?- Amikor Pécsre, a Művé­szeti Szakközépiskolába jelent­keztem, Simon Béla, a nagy­szerű festő és pedagógus a raj­zaim alapján megjegyezte: „plasztikus gyerek”, amiből akkor még nem sokat értettem és beraktak a keramikusok közé. A három faszerkezetet ­később megtudtam, hogy ko­rongok - elég szörnyűnek talál­tam. .. De soha nem jutott eszembe, hogy nekem mást kéne csinálnom. Nagyon sokat tanultam Bizse Jánostól, Rét­falvi Sándortól, megszerettem „Megszerettem az agyagot” az agyagot, de azért ez az iskola kevés volt a szakma elsajátítá­sához. Viszont eltökélt voltam, Szekszárdon egy csatári mű­helyben, majd egy fővárosi ke­rámia háziipari szövetkezetben jártam végig a szamárlétrát. Egy barátnőmmel albérletes- kedtünk Pesten, ahol még egy pincét is béreltünk kerámiamű­helynek.- Törékeny nő létére nem le­hetett könnyű.- Az sem igaz, hogy nehéz volt. Nagyon sokat jelentett, hogy a szüleim hittek bennem, támogattak, segítettek. Ne­gyedszerre az Iparművészetire is felvettek. Igaz, hogy porce­lánszakra, holott én a kerámiára jelentkeztem, de szerencsére Schrammel Imre volt a taná­rom. Mivel ragaszkodtam a ke­rámiához, Schrammel rám­hagyta, hogy a kötelező alap­FOTÓ: MÜLLER ANDREA formákat agyagból csinálhas­sam. Aki tudja, mi a különbség gipsz és agyag között, elkép­zelheti mit szenvedtem! De én már megszoktam, hogy ötször annyi kört kell futnom, mint másnak, ha célba akarok érni. A főiskolai évek alatt ment férjhez, később elvált. Nagy fia, kamaszodó kislánya van. Taní­tott egykori gimnáziumában, a megélhetésüket a maga részéről vasszorgalommal végzett mun­kával, szenvedélyével is szol­gálta. Mint mondja, egy évtize­dig a hazai képcsarnoki hálózat egyik legnagyobb „beszállí­tója” volt. B. R. Hírcsatorna Nemzetközi néptánc­fesztivál. Július 8-án 20 órakor a városközpontban külföldi és helyi együttesek menettáncával megkezdő­dik az V. Pécsi Nemzetközi Néptáncfesztivál. A tánco­sok a Káptalan utcai Sza­badtéri Színpadig vonulnak, ahol 21 órakor nyitó gála­műsor lesz brazil, cseh, finn, görög, horvát, makedón, tö­rök vendégek fellépésével. 10-én, pénteken a szabadtéri színpadon tartják meg a Leőwey táncegyüttes 25 éves jubileumi műsorát. A nemzetközi néptánctalál­kozó július 12-én este tánc­házzal zárul. Várótermi tárlat. A pécsi Vasutas Művelődési Ház dí­szítőművész szakkörének és Mórocz Sándor fafaragónak a munkáiból nyílik tárlat jú­lius 10-én 10 órakor a MÁV pécsi várótermi galériájá­ban. A július végéig láto­gatható kiállításon Nagy Jó­zsef festő mond bevezetőt. Új arcok ősztől a Nemze­tiben. A Pécsi Nemzeti Színház az 1998/99-es új színházi évadra, illetve egy- egy szerepre kilenc új szer­ződést kötött zömmel prózát játszó színészekkel. Prókay Annamária, a budapesti Uj Színház művésze egy új da­rabban, a „Hollywoodi me- sék”-ben vállal szerepet, Za­laegerszegről Simon Andrea és Szél Horváth Lajos, Ka­posvárról Lipics Zsolt érke­zik majd. Pécsett lép fel ősz­től Nagy Adrien, az itt dol­gozó Márton András ren­dező felesége is. A balett­karhoz két román művész, Dórin Mirea és Parizek-Ti- tisan George, a Bóbita Báb­színházhoz Schneider János és Varga Orsolya szerződik. Orgonakoncert. Holnap este fél 8-kor a Pécsi Bazili­kában a meghirdetett Wer­ner Jacob helyett Király Csaba orgona- és zongora- művész ad koncertet. Nemzetközi szőttes- és cserépvásárt rendeznek Pécsett ma és holnap. A Széchenyi téren ma délután fél 4 órai kezdettel kozár- mislenyi, villányi és mohá­csi népi együttesek szóra­koztatják az érdeklődőket, vasárnap délelőtt fél 11-kor a Mecsek Táncegyüttessel kezdődik a műsor. A ren­dező Megyei Kulturális és Idegenforgalmi Központ Ausztriából, Erdélyből, a Felvidékről, Olaszországból és a Vajdaságból hívott meg kézműveseket. Itoskó Gábor budapesti festőművész kiállítását tekinthetik meg az érdeklődők Pécsett, a Kisgalériában. A tárlat augusztus 23-áig látogatható. fotó: müller andrea Középkori várat rejt a Zengő A Zengő-csúcson levő várat tárta fel az elmúlt hetekben Miklós Zsuzsa, a Magyar Tu­dományos Akadémia Régészeti Intézetének főmunkatársa. Az úgynevezett „Árpád-kori kisvárak” kutatójaként kérte fel a Pécsi Janus Pannonius Mú­zeum a feltáró munkára, amely a csúcsra tervezett katonai ob­jektum építését előzi meg. Megtudtuk, e „kisvárak” a XIII. században épültek, és többségük még e században vagy a század végén el is pusz­tult. Ez a vártípus ebben a kor­szakban nemcsak Magyaror­szágon, hanem egész Közép- Európában is elterjedt. Számuk több százra tehető hazánkban. Jelenlegi ismereteink szerint egy-egy kisnemes építette csa­ládja, vagyona védelmére.- Van-e köze a Zengő-vár- nak a pécsváradi apátsághoz, a monostor védelméhez?- Nincs - a nagy távolság miatt, és mert ennek a várnak egészen más volt a rendeltetése.- Kapcsolható-e IV. Béla ta­tárjárás utáni várépítéseihez?- Ezt sem bizonyítani, sem cáfolni nem tudjuk. A leletek szerint a Zengő-vár a XIII. szá­zadban épült. Azt azonban nem lehet eldönteni, hogy a század első vagy második felében. Tisztáztuk az ásatás során az erődítés szerkezetét és feltártuk a vár északi szélén az egykori lakótorony maradványait. Ä vá­rat körben mély, sziklába vá­gott árok és annak külső szélén sánc övezi. Az így védett terü­leten építették fel a 12 méter átmérőjű kő lakótornyot. A torony belsejét kincske­reső gödörrel erősen megboly­gatták. Az erődítés szépen megőrződött az eltelt 700 év el­lenére, mivel erdőben van, a te­lepülésektől viszonylag távol. Kerámiafazék- és fedőtöre­dékek kerültek elő. Az ilyen tí­pusú várakban viszonylag ke­vés a leletanyag, mivel általá­ban rövid életűek voltak ezek az erődítések. A továbbiakban műemlékes szakemberek irányításával óv­ják meg a tornyot a további pusztulástól, és pótolják a hi­ányzó falrészleteket is. A feltárás a Zengőre terve­zett katonai objektum „ered­ménye”. Reméljük, hogy annak építése és működtetése miatt a vár nem fog megsérülni. Gállos Orsolya

Next

/
Thumbnails
Contents