Új Dunántúli Napló, 1998. július (9. évfolyam, 178-208. szám)
1998-07-01 / 178. szám
6 Diinántúli Napló Politikai Vitafórum 1998. július 1., szerda Megint az érték nélküli pragmatizmus Tiltakoznak? Tiltakozzunk! Mozgalmas belpolitikai napjaink közepette alig kapott hírt nálunk az ENSZ június eleji kábítószer-ellenes rendkívüli közgyűlése és az ezzel szembehelyezkedő nemzetközi tiltakozás. A „Lehetséges a kábítószer nélküli világ” jelszóval megrendezett konferenciához 185 ország képviselője, köztük 35 államfő csatlakozott. Az ellene megfogalmazott, az ENSZ főtitkárához címzett tiltakozó nyilatkozatot a hazai közélet két ismert alakja, Kis János filozófus és Konrád György író is aláírta. Ez a Soros György intézete által kezdeményezett levél racionálisan érvel: „A kábítószer-ellenes harc megerősíti a szervezett bűnözést, ... felmorzsolja a belső biztonságot, . . . mindig több lesz a visszaélés, ... megerősödik a feketepiac, .. . mindig több lesz a betegség és a szenvedés.” Megint ez az érték nélküli pragmatizmus! Lehetnek ez ügyben persze praktikusnak tetsző észérvek, de itt elvi kérdésekről van szó. A nyílt levélben felsorakoztatott, kábítószer-liberalizációt sürgető érvek elfogadása megengedhetetlen. Ahogy a hazai politika néhány hangadó szereplője a közelmúltban a „megélhetési bűnözés” fogalmát vagy „a korrupcióval együtt kell élni” gondolatot szalonképessé próbálta tenni, most ugyanúgy megengedőek egyesek - nem először - korunk lelki pestisével szemben. Lehet kételkedni egy küzdelem sikerében, de az eszményt nem szabad feladni soha. Igenis szebb lenne egy kábítószer nélküli világ, mint ahogy szebb lenne, ha nem lennének balesetek, háborúk és terrorakciók sem. Utópia? Lehet, de eleve lemondani róla nem szabad. Nálunk különösen nem célszerű engedményeket tenni. A mi társadalmunk például az alkohol vagy a dohányzás terén sem képes egyelőre a betegségeket megelőző okos ön- korlátozásra (beszélnek erről az idevágó egészségügyi statisztikák), miért kellene akkor még egy újabb nemzetpusztító veszedelemnek szabad utat engedni? Tranzitországból amúgy is már célországgá lettünk, évről évre nő a drogfüggők száma, akik csak tengődnek, s drogéhségüktől űzve csúsznak a bűnözők és a betegek világába. A rendszer- változás kezdetéig ráadásul nem is volt szabad beszélni a hazai kábítószer-fogyasztásról, így aztán képünk sincs róla, hányán vannak, hányán lehetnek az ezzel összefüggő társadalmi problémák özönét ránk zúdító önpusztítók. Erkölcsi kötelességünk visszautasítani a Soros-Kis- Konrád trió által is aláírt nemzetközi tiltakozást. Jaj annak a társadalomnak, amelyik nem alakítja ki a fiatalokban a cselekedeteiket, gondolkodásukat irányító értékrendet! Ahogy Dante megírta: „Gondoljatok az emberi erőre: / nem születtek tengeni, mint az állatok, / hanem tudni és haladni előre!” Schmidt Pál dr. MDF, Pécs A nem-megbékélésről! Felháborítónak tartjuk Nagy Imre kivégzésének évfordulóját a megbékélés napjának nyilvánítani.- Cinizmus, ha csak azok békéinek meg, akik előidézői, haszonélvezői voltak a tömeges kivégzéseknek.- Cinizmus, mert a kivégzettek már nem tiltakozhatnak.- Cinizmus, mert a megbékélést hirdető hatalom - visszaélve erőfölényével, szellemierkölcsi terrorjával - csak önmagának bocsátott meg. A jelenlegi Történelmi Igazságtétel Bizottság tagjai leszögezik: 1. ) Feltétel nélküli megbékélést semmiféle erkölcsi rend nem ismer. 2. ) Feltétel: törekvés a bűnök beismerésére, megbánására és jóvátételére. 3. ) A megbékélés nem lehet ok újabb bűnök elkövetésére, nem szolgálhatja a bűnnel szerzett hatalom, vagyon átmentését, gyarapítását. 4. ) Hazug az a megbékélés, amelynek árát csak az áldozatoknak kell megfizetni. Regéczy-Nagy László a Történelmi Igazságtétel Bizottság elnöke Szerényen éltünk, de nem éheztünk Gondolatok egy ünnepről Május végén megható írásokat olvastam a gyermeknapról. A vidám tavaszi ünnep jelentőségét méltató anyagok böngészése közben kezembe került az ENSZ Gyermeksegélyezési Alap, az UNICEF magyar bizottságának beszámolója. A dokumentum kritikusan elemzi a gyermekekkel szemben elkövetett különféle bűnöket. Megállapítja, hogy hazánkban egyre gyarapszik az olyan élethelyzetű gyerekek száma, akiknek nincs mit enniük. Iskolás gyerekek, akik a bent kapott uzsonnával a kerítéshez osonnak, hogy megosz- szák kisebb testvérükkel, aki egyébként semmit nem ehetne. S hogy számos iskolában intézményesen délutánra tették a főétkezést, mert tudják, otthon aznap nem kapnak enni a diákok. Szíven üti az embert, ha ilyesmi jut tudomására. Annak ellenére, hogy jól tudja: a szegénység és a nyomor növekedése láttán voltaképp a tőkés rendszer kórtüneteinek egyikével szembesül. Talán ezért furcsállottam az egyik újságíró aggodalmait. Hiszen tudhatná: az olyan társadalmi rendszerben, melynek lényegéből következik a szegénységgel kézen fogva járó nyomor és kilátástalanság, evidens, hogy a nélkülözéssel a legvédtelenebb korosztályoknak, tehát a gyerekeknek és az öregeknek kell leginkább számolniuk. Aki a tárgyilagosság szabályait követi, megérti, itt már rég nem a rendszerváltás zökkenőiről, az átmenet nehézségeiről van szó, hanem a kapitalizmus lényegéről. „A gyermekkor a védettség, a gondtalanság emlékét jelenti a legtöbbünk számára” - vallják az emlékezők közül. Leginkább azok, akiknek gyermekkora a mostanság igazta- lanul szapult szocializmus időszakára esett. Az idősebbek meg azt emlegetik, hogy a II. világháború nem okozott akkora nyomort, mint a legújabb kori átalakulások. A negyvenes évek közepe utáni időszak gyermekeiként láthatták, hogy ebben az országban milyen gigászi építés folyt. Ismeretlen volt a mostanihoz fogható gazdasági morális rombolás. A rendszerváltoztatás ürügyén folytatott kétes jellegű machinációk aligha szolgáltak egyebet, mint az ország kifosztását, idegen multiknak való kiárusítását, a létfenntartáshoz nélkülözhetetlen termőalapok szisz- tematikus tönkretételét. Nem mindennapi amnéziában leledzik az az emlékező, aki szerint „ . .. hazugság volt az egykori gyermeknapok felhőtlen vidámsága, kötelező optimizmusa”. Mi, akik részt vettünk a hajdani gyermeknapok gondtalan vidámságot keltő rendezvényein, jól tudjuk, hogy örömünk nem „kötelező optimizmuson” alapult. Nem ránk erőltetett modorosság hatására ült ki arcunkra a vidámság, hanem mert nap mint nap láttuk, hogy szüléink általunk is boldogok, s mert tudat alatt még sejtettük, hogy érdemes bízniuk a jövőben. Szerényen éltünk, de nem éheztünk; a mi szüleinket akkor nem ítélték munkanélküliségre. Dr. Südi Bertalan Munkáspárt A gazdasági reform 30 éve Nem nagyon emlékeztek meg róla még a közgazdasági szakmai lapok sem az 1968-as gazdasági reform 30 éves évfordulójáról. Pedig érdemes pár szót vesztegetni rá. Akkor még élt az illúzió, hogy a „szocializmus” az valami jobb a kapitalizmusnál, csak egy kicsit meg kellene reformálgatni. Az 1956-os forradalom után sok minden megváltozott Magyarországon. Igaz, hogy a Kádár-rezsim végrehajtotta 1958-61 között a mezőgazdaság kollektivizálását, azonban kezdettől fogva a szovjet kol- hozmodelltől jelentősen különböző, sajátos magyar agrármo- dell alakult ki. így például Magyarországon nem volt beszolgáltatás, hanem állami fölvásárlás, ami lényeges különbség. Aztán a hazai szövetkezeti szektor nem lett beintegrálva a bürokratikus direktutasításos, tervlebontásos irányítási rendszerbe. A szövetkezetek nem kaptak sem kötelező naturális, sem kötelező pénzügyi mutatókat. Nem volt profilkötöttség sem. A közhiedelemmel ellentétben a Kádár-féle vezetés nem tért el a korábbi Rákosi-rezsim gazdaságpolitikai céljaitól, nevezetesen a nehézipar erőltetett ütemű kiépítésétől. 1958-65 között a nehézipar részaránya az ipari össztermelésből 62%- ról 66%-ra nőtt. Ez a gazdaságpolitika aztán 1963-64-re kifulladni látszott, jelentősen csökkent a növekedés üteme, különösen az eredeti tervekhez képest. Ugyanakkor a mezőgazdaság, ahol nem működött a tervlebontás rendszere, egyre inkább föllendülőben volt. Ilyen tapasztalatok is arra vezettek, hogy 1964-től kezdve fölerősödjenek a reformokat követelő hangok. Végül 1965 novemberében egy Központi Bizottsági ülésen döntés született a reform előkészítéséről. 1968 január elsején valójában a mezőgazdaságban már működő irányítási rendszert terjesztettek ki a gazdaság többi ágazatára. Az eredmény a politikai vezetőket is meglepte. A bürokratikus kötöttségek lebontása, legalábbis enyhítése önmagában éltető friss fuvallatot hozott az egész gazdaságba. Az 1968-73 közötti öt évről ma is úgy beszélnek neves közgazdászaink (igaz, ma már halkan), hogy az volt a magyar gazdaság aranykora. Évi 5-6%-nyi nemzeti jövedelemnövekedés, a fogyasztási cikkek termelésének látványos föllendülése, az életszínvonal gyors javulása. Az 1970-es évek elején évente 94 ezer lakás készült el. (Ma jó ha húszezer!) Ez az öt év alapozta meg a kádári „gulyás- kommunizmus”, a „fridzsider- szocializmus”, avagy a „láger legvidámabb barakkja” mítoszát. Hozzáteszem, hogy ekkor még szó sem volt eladósodásról, úgyhogy teljesen tarthatatlan az a mai szlogen, miszerint a Kádár-rezsim az adósságok fölhalmozása révén teremtett volna relatív jólétet! Igen jelentős volt a mező- gazdaság föllendülése. 1968-83 között, tehát 15 év alatt Magyarország növelte leggyorsabban az egy főre jutó élelmiszertermelést az egész világon a Világbank egy statisztikája szerint. Az 1970-es évek közepére kezdett kifulladni a reform. Ennek oka sokrétű. Az 1973 októberében kirobbant olajválság, a reform elleni első politikai támadás (a Biszku Béla vezette csoport föllépése), a szocialista rendszer már jelentkező világméretű válságjelenségei, stb. Kétségtelen tény, hogy a magyarországi reform tetemes előnyt jelentett számunkra még sokáig a többi „testvérországgal” szemben. Teljesen más kérdés, és egy külön cikk vagy tanulmány témája lehetne, hogy ezt a jelentős előnyünket a rendszerváltás után miért veszítettük el, ahelyett hogy tovább növeltük volna. Csak egy adalék: már Szlovákiában és Lengyelországban is magasabb az életszínvonal (egy főre jutó dollárban számolt jövedelem), mint nálunk! Ennek oka nem a rendszerváltás, hiszen az említett két országban is az volt. (Jóllehet Szlovákiában kissé korlátozottan!) Az ok a konkrét kormányzati politikákban, a magyar politikai „elitben”, annak alkalmasságában vagy inkább alkalmatlanságában keresendő. Elég csak az egykor méltán világhírű magyar mezőgazdaság szabályos tönkretételét megemlíteni ... Gazdag László Mi legyen a tb-önkormányzatokkal? Az elmúlt időszak egyik legjelentősebb alkotmánybírósági (AB) határozata volt az, amely az alaptörvényünkkel ellenesnek minősítette a társadalom- biztosítási (egészségügyi és nyugdíj) önkormányzatok jelenlegi felállásának módját. A Munkástanácsok Országos Szövetsége (MOSZ) is alkotmánysértőnek vélte a nevezett önkormányzatok felállását, ezért beadvánnyal fordult az AB-hoz. A MOSZ beadványában megkérdőjelezte azt a parlamenti döntést, amely a társadalombiztosítási (TB) önkormányzatok munkavállalói oldalának felállását az Üzemi és a Közalkalmazotti Tanács (ÜT- KAT) választások eredményéhez kötötte. Kifogásunk fő oka az volt, hogy a választásokat nem a tb-önkormányzatok felállítására írták ki, és az így történő delegálás felrúgja a demokrácia szabályait. Mint tudjuk, a munkavállalói oldalon megjelenő szakszervezeti delegáltak nem „fedik le” a társadalomnak azt a rétegét - vagyis a teljes magyar lakosság - amely igénybe veszi a tb-szolgáltatá- sokat. A munkahelyi ÜT-KAT választásokból kimaradtak azok a munkahelyek, ahol nem működik szakszervezet, az ötven fő alatti munkahelyek munkavállalói, a köztisztviselők, a munkanélküliek, a nyugdíjasok, a nagykorú diákok stb. Tehát az önkormányzatokban a társadalmi kontroll így nem teljes. Mint ismert, a választásokat megnyerő FIDESZ úgy nyilatkozott, hogy meg kívánja szüntetni a tb-önkormányzatokat. Lépésük első hallásra megdöbbentő és demokráciaellenesnek tűnik. De ha végiggondoljuk, milyen az egészségügy helyzete, és milyen kiszolgáltatottak vagyunk egyes egészség- ügyi szolgáltatások igénybevételénél, akkor nem is olyan veszélyes az önkormányzatok megszüntetése. Ha a leendő kormány olyan széles alapon nyugvó felügyeleti rendszert tud kidolgozni a tb-költségve- tések felügyeletére, amely biztosítja a társadalmi kontrollt és olcsóbbá teszi azt, akkor a kétkedők és a demokráciát féltők is megnyugodhatnak. A MOSZ úgy ítéli meg, hogy a felügyeleti rendszerre több alternatíva is elképzelhető. Most kettőt említünk: 1. Szociális választások eredménye alapján felálló ön- kormányzati rendszer, ahol az önkormányzatba bejutó összes képviselő választásokon mérettetett meg. A megmérettetésen a társadalom széles rétege vehetne részt. 2. Az átmeneti időszakban talán a legolcsóbb az lenne, ha a parlamenti frakciók képviselőkből állítanak fel egy felügyelő bizottságot, amelyik felügyelné a tb-önkormányzatokat. A lényeg az, hogy a társadalmi kontroll megmaradjon és a botrányok eltűnjenek a tb-ön- kormányzatok háza tájáról. Perényi József MOSZ Szövetségi Tanács titkár Új ügyvivő testület a pécsi SZDSZ-nél Az SZDSZ Pécsi Szervezete június 23-án megtartotta városi közgyűlését, melyen beszámolókat hallgatott meg és fogadott el a választások értékeléséről, az Országos Tanács munkájáról és az ön- kormányzati frakció tevékenységéről. Megválasztotta új ügyvivő testületét. Tagjai: Abrahám Hajnalka, Baracs Nóra, Bretter Zoltán, Horváth Zoltán, Mindum Károly, Molnár Tamás, Papp Béla, Petrovits József, Pörös Béla. Hidegtálak házhoz is! Holnap termékbemutató és -kóstoló a pécsi Konzum Supermarketben A kulináris élvezetek között egyre nagyobb szerepet vívnak ki maguknak a hidegkonyhai termékek, az ínycsiklandozó hidegtálak. Hogy ez mennyire így van, bizonyítja, hogy a pécsi FEMA Bevásárlóközpont területén működő hidegkonyha termékei egyre népszerűbbek a megrendelők körében. A Pécsi Szikla Kft. mintegy hetvenféle hidegkonyhai készítménnyel foglalkozik: a tengeri halakból, rákokból, kagylókból készült különlegességekkel éppen úgy, mint a tradicionális salátákkal, sonkatekerccsel, imbisszel, kaszinótojással. A saláták világában nálunk még kevésbé ismert, de igazi, nagyon finom különlegesség a mexikói babsaláta, amelynek népszerűsítésében úttörő szerepet vállal a Szikla Kft. A társaság természetesen nem csupán készíti a hidegkonyhai varázslatokat, hanem igény esetén helyszínre is szállítja. Ami különösen figyelemre méltó, hogy nem csupán nagyobb, több száz fős fogadásokra, rendezvényekre, hanem akár néhány fős családi, baráti összejövetelekre is elviszik hűtőkocsival a frissen készült ételeket. Sőt, a party service szolgáltatás keretében a rendezvény lebonyolítását is vállalják. A hidegkonyha friss készítményei mindennap többek között a FEMA Hypermarketben és a Konzum Supermarketben vásárolhatók meg. A társaság kóstolóval egybekötött bemutatót tart holnap, azaz július 2-án, csütörtökön a Konzum Supermarketben, amelynek során akciós áron, 20 százalék kedvezménnyel kínálják a hideg- konyhai készítményeket. Aki többet szeretne megtudni a hidegkonyhai termékekről, a szolgáltatásokról, hívja a 438-356-os telefonszámon a 60-as melléket. (hirdetés) i
