Új Dunántúli Napló, 1998. július (9. évfolyam, 178-208. szám)

1998-07-31 / 208. szám

1998. július 31., péntek Baranyai Tükör Dünántúli Napló 7 Zűrös „gettó” a város szívében — A képviselők egy része a felszámolást szorgalmazza A romos átjáróban naponta kitör a balhé A város kellős közepén álló lerobbant szükséglakások lakóit már jól ismeri a rendőrség. Ritka az olyan hét, amikor nem lá­togatnak el a sportudvarba. Szenny, kosz, viták, verekedések. A város egyelőre nem tud mit kezdeni a kialakult helyzettel. SIKLÓS Siklóson kriminológiai szem­pontból három hely tekinthető veszélyesnek: az egyik a Fel- szabadulás utcában, a másik - jelenleg már felszámolás alatt lévő - a volt szódagyári udvar­ban, míg a harmadik a Sport vendéglő mögötti, a köznyelv­ben sportudvarként ismert ré­szen található, erősítette meg kérdésünkre dr. Schmidt Henrik (képünkön) városi rendőrkapi­tány. Az utóbbi helyszínen, mely a város főutcája, illetve az Iskola úti lakótelep között he­lyezkedik el, régen szükségla­kások álltak, közülük mára hármat a lakók megvásároltak. Ma már inkább elköltözné­nek, de lakásukat senki sem ve­szi meg az ott uralkodó ál­lapotok miatt, panaszolják. Szavaik sze­rint szinte mindenért egy család okolható: a balhékat az egyik szükséglakásban élők, il­letve a hozzájuk beköltözők idézik elő nap mint nap.- Van, amikor tízen laknak abban a kis szoba-konyhás lyukban - véli az egyik lakó. - Ahány csavargó csak a vá­rosba téved, vagy épp a börtön­ből szabadul, az mind megfor­dul itt. Amikor a háziúr meg­kapja a nyugdíját, azt elveszik tőle, és elisszák. Állandó a ve­szekedés, verekedés. Az egyik gyerek - amelyik napközben a kukákat bújja - egyszer beöltö­zött lánynak, a „micsodáját” meg kint hagyta, és úgy mász­kált a városban. Az anyja meg csak röhögött.- Jó, ha egy órakor el tudok aludni - sopánkodik egy idős férfi. - Hiába szólunk a rend­őröknek, kijönnek, elviszik, az­után meg kiengedik. És minden kezdődik elölről.- Szóltam már a polgármes­ternek, ő is itt lakik a szom­szédban, itt jár át, ha a városba bemegy. Ezekkel még talán ők se tudnak mit csinálni - mondja a felesége. - Aki erre jár, már­pedig sokan fordulnak meg az átjáró miatt, azok mind látják meg hallják, hogy mi folyik itt. Egyszer azt mondták, hogy ez a siklósi gettó; napokig még az utcára se mertem kimenni szé­gyenemben ... Dr. Marenics János képvi­selő közel, két éve szorgal­mazza a fennálló állapot meg­változtatását. Véleménye sze­rint a sportudvar a város szé­gyene. Az önkormányzatnak fe­lül kellene emelkednie önma­gán, s a lakókat ingatlancseré­vel el kellene költöztetni onnan, hogy eltakaríthassák a belvá­rosból ezt a részt, ahol még mindig udvarra nyíló WC-k vannak, állandó a bűz, az em­berek pedig rendre ott járnak át a lakótelep felé. Mint a képvi­selő mondta, csodálja, hogy az ÁNTSZ szó nélkül hagyja ezt az állapotot.- A vizeletet egyszerűen az útra, vagy a sövény mellé öntik- meséli a utcafronti vendéglős.- A sövényt is azért ültettük, hogy aki bejön, legalább ne lássa, hogy mi van odakinn. Hallani meg úgyis halljuk. A város egyelőre nem tud mit kezdeni a problémával. Csak tervei vannak, de a meg­valósításhoz más is kell.- Az itt élők közül többen megvásárolták az ingatlanokat, amit az 1993-as lakástörvény lehetővé tett a számukra. A vá­ros négy éve készített egy rész­letes tervet a belváros rendezé­sére, első lépésként el is készült a Munkaügyi Központ épülete - magyarázza dr. Priol János, Siklós jegyzője. - Itt azonban megakadt a munka, lévén a vá­rosnak nincsen rá pénze. A sportudvar gondját is csak úgy lehetne megoldani, ha lakáscse­rével kiköltöztetnénk a lakókat, és a helyére felépülne a terve­zett társasház, illetve az üzle­tekkel beépített átjáró. Az önkormányzat korábban tervezett egy másik helyen la­kásépítéseket, de erre nem sike­rült befektetőt találnia.- Ez persze nem jelenti azt, hogy feladtuk volna a rendezést - mondja a jegyző. - Amíg azonban a befektetők nem lát­nak fantáziát a lakásépítésben, addig az önerő kevésnek bizo­nyul a próbálkozásainkhoz. Ebből nyilvánvalóan követ­kezik, hogy a környék béké­sebb lakói még hosszabb ideig kénytelenek lesznek elviselni az átjáró meghittnek egyáltalán nem nevezhető hangulatát. Gy. Z.-K. J. A távfűtés vitatott kérdései SZIGETVÁR A nagy melegben, a képvi­selő-testület tegnapi ülésén a 17 napirendi pontból 5 foglalkozott a fűtéssel. A városnak nincs pénze, hogy átállítsa intézményeit az energiatakarékos földgázra, ezért több pályázat benyújtá­sáról is döntöttek. A Zrínyi és a Radován téren néhány éve váltották ki a méregdrága olajfűtést tartá­lyos gázzal, ám az utóbbi mű­szaki megoldása azóta is vita­tott. A város eddig hiába is igyekezett kiutat találni. Most eldöntötték: igazságügyi bíró­sági szakértőt kémek fel, és annak megállapításai alapján mérlegelik, felmondják-e a korábbi szerződést. A távfűtési szolgáltató cég tavalyi rekonstrukciós terve több mint 26 millió volt; a ta­valyról megmaradt pénzzel csökkentve ezt 17 millió fo­rintos összegben fogadta el erre az évre tegnap a testület. Ez azt jelenti, hogy a szol­gáltató az általa üzemeltett távfűtő hálózatért nem fizeti az éves mintegy 10 millió fo­rintos bérleti díjat, azt a rend­szer elodázhatatlan korszerű­sítésére fordítja hosszú éve­ken át. A képviselők meg­nyugodtak, mert a lakosságot anyagilag ez nem érinti, sőt az idei beruházásokkal eleget tudnak tenni a távhőtörvény előírásának, és mindenhol mérhetik majd a lépcsőhá­zakban ténylegesen elhasznált hőenergiát. A város Phare-pályázatot ad be egy energiafelhaszná­lási és -takarékossági átfogó tanulmányra. B. M. L. A lakásépítési program a gyermekáldáson múlik Falurendezés szocpol-hitellel Egyedülálló lakásépítési programba kezdtek a nagyrészt ci­gánykisebbség lakta településen. A helyiek a szociálpolitikai hi­telből építik az új lakásokat, házakat. Az ötlet a polgármester­től származott, hiszen az önkormányzat ilyen célra nem tud támogatást adni. GILVÁNFA Mint sok más apró baranyai fa­luban, itt is többségében régi és rossz állapotú házak vannak. Azonban sokan megszokták a kidőlt-bedőlt falú épületeket, és eszükbe sem jut, hogy új lakást építsenek maguknak. A polgármester ennek elle­nére úgy gondolta, hogy érde­mes lenne kicsit feljavítani a fa­lucska képét, ezért lakásépítési programot hirdetett. A tervhez viszont semmilyen pénzforrást nem tudott felhajtani az ön- kormányzat. Ekkor jött a men­tőötlet: az építkezők állami ke­retből, a szocpol-hitel néven ismert lakásépítési támogatás­ból tudnak pénzt szerezni az új lakóházakhoz. Mint azt Orsós János, a köz­ség polgármestere elmondta, eddig öt építkezést indítottak be, és a tervek szerint még 30-40 ház fog felépülni ilyen hitelből. E pillanatban csak egyetlen problémájuk van, hogy a hitelfolyósítással fog­lalkozó bank túlságosan lassan intézkedik. Persze, az intézkedés lassú­ságának is oka van, hiszen a támogatás megszerzésének is vannak feltételei. Először is a támogatás mértéke a gyerekek számától függ. így ha a fiatal házaspárnak már van három gyereke, akkor akár 2,2 millió forintot is kaphatnak. De a bank gyerekvállalásra is tud hosszú távú hitelt adni. S ha a gyer­mekáldás megérkezik, illetve folytatódik, a tartozásból le le­het írni a gyerekek után járó támogatást. Á hitel folyósításá­nak legfontosabb feltétele, hogy a törvény szerint nem fe­dezheti a teljes költséget - egé­szen pontosan csak 65 százalé­kát. Emiatt ez a módszer nem je­lentheti a probléma tökéletes megoldását, hiszen csak azok tudnak így építkezni, akiknek amúgy is van tőkéjük. Ez lehet az oka annak is, hogy jelenleg mind az öt építkezés áll, mivel a tulajdonosok a Balatonon nyaralnak. Cz. B. (A) Kommentár az 1. oldalon) Hírcsatorna Dióspuszta válni akar Vásárosbéctől, és Somogy- apáti közigazgatási része szeretne lenni. Az ügyben a falugyűlésen nem tudtak dönteni, ezért még idén nép­szavazásra kerül sor. Diós Hitmes néven templommal rendelkező helység volt a középkorban. (cs) Az Egregyi-völgy mind szennyezettel»!». A levegőt elsősorban nyáron Zobáktól Mányokig a nagy közúti forgalom következtében füstgázterheltség éri. A pa­takok vízfelületén nemegy­szer olajfoltok úsznak. Su- rányi Miklós lokálpatrióta megfigyeléseiről mérések­kel is igazolt írásos feljegy­zést készít a természet- és környezetvédelmi hatósá­goknak. (cs) Csalt a személyi igazol­vánnyal. Egy ismeretlen tettes után nyomoz a rend­őrség, aki egy kátolyi hölgy 1997 őszén elvesztett sze­mélyi igazolványát felhasz­nálva, illetve azzal vissza­élve két mobiltelefont vásá­rolt, és a készülékekkel mintegy kétszázezer forint értékben telefonált - a sze­mélyi valódi tulajdonosának a számlájára. (sn) Vízállások és hőfokok a Dunán és a Dráván. Mo­hács 308 cm, áradó, 24,0, Barcs -48 cm, apadó, 21,0, Barcs 88 cm, áradó, 22,2, Drávaszabolcs 169 cm, apadó, 23,0 fok. Nincs már útdíj PÉCSVÁRAD Zobákpusztát Pécsváraddal csaknem húsz kilométeres, egysávos erdei feltáróút köti össze, amit eddig reggel hat­tól délután négyig sorom­pók óvtak, és ezalatt az őrök 100 forint útdíjat kértek a behajtóktól. Márton Zoltán, a Termé­szetbarátok Megyei Szövet­ségének versenyalbizottsági vezetője elmondta, az erdé­szet megszüntette a díjsze­dést. Ugyanakkor több he­lyen kitették a 30 kilométe­res sebességkorlátozásra intő táblákat, nehogy pél­dául biciklis és fakitermelő erőgép ütközzön. A megnövekedett forga­lom közlekedési szabályai­nak betartására - főként a hétvégéken - rendőrök és természetvédők is vigyáz­nak. Cs. J. Nemere István (20.) Szomszédom a halál Sóhajtottam. Azt hittem, ez az akció nem követel halottakat - és lám, hárman máris kihűl­tek. De nem volt lelkiismeret- furdalásom. A házban Lirra várt. Hozzám simult.- Ugye, nem mondtad komo­lyan, hogy „egy fekete nővel kevesebb. ..?”- Nagyon hiányoznál - felel­tem, megcsókoltam sebes szá­ját. Felszisszent. Kimentünk a fürdőszobába, szerencsére volt nála minden, amire szükség le­het egy sebesülésnél. Fertőtle­nítés után még helyes kis ragta­paszokkal is elláttam. Aztán a három géppisztolynak is talál­tam egy kopott bőröndöt.- Figyelj, Lirra. Menj a hátsó kijárathoz, és hagyd nyitva az ajtókat. Ha katonák vagy rendőrök jönnének, tűnj el, találkozunk a Hotel Liberty- vel szemben, az árkádok alatt. Ha egy taxi jön, maradj nyu­godtan, az én leszek. És már mentem is. Baj nélkül eljutottam a belváros szélére, és hamarosan le is intettem egy taxit. Középkorú, kopaszodó fickó vezette. Első látásra elég bizalomgerjesztőnek tűnt.-Salut - ültem be melléje. Udvariasan mosolygott,. és várta a címet. De én nem siet­tem. Lassan gurultunk az utcán, már alig járt ott valaki. Fél kettő lehetett. - Mi a neve?- Littun, Monsieur.-Akar nagy pénzt keresni, Littun?- Nagyon - felelte őszintén, és megélénkült. Néztem az ar­cát, aztán mondtam az utca ne­vét. Hamarosan ott voltunk. Amikor megálltunk a ház előtt, szóltam, tolasson be farral a ház mellé. A környék csöndje szinte szétfolyt, amikor lekap­csolta a motort.-Tízezer frank - mondtam. Littun döbbenten nézett rám. Tízezer...? Ez itt hatalmas összeg, egy évig is elélhet be­lőle egy kisebb család.- Semmi kérdés. Segíteni kell, és utána hallgatni, míg csak él. A saját érdekében is.- Oké - lehelte, még mindig az összeg hatása alatt állva. Felemeltük a csomagtartó fede­lét. Szerencsére elég nagy kocsi volt. Littun megmarkolta a zsá­kok egyik végét, én a másikat. Az arcát láttam a gyér hold­fényben - biztosan tudta, mi van a zsákokban. Összeszorí­totta a fogát. Vér nem csordult, a zsákok erős anyagból készül­tek. Betettem a bőröndöt is. Jobb, ha a sofőr nem látja Lir- rát. A sötétben talán a házat sem eléggé, így nappal nem azonosíthatja. Beszóltam Lir- rának.- Mosd fel a szobát, tüntess el minden nyomot. Hamarosan visszajövök. A néptelen városon át halad­tunk a folyó felé. Lementünk egészen Mzinga déli végébe. Egy földúton hajtottunk ki a partra. Littun fejében aligha­nem megfordult, hogy most az­tán vele is végzek. De becsüle­tesen segített, ahogyan vállalta. A három zsákot a folyóba dob­tuk - a sodrás elkapta őket. Ta­lán egy-két napig nem is kerül­nek elő, vagy már a szomszéd ország területén. Mindenesetre egyelőre letettük Múlani had­nagy és társai gondját. Bedob­tam a bőröndöt is, ez persze azonnal elmerült. Szótlanul in­dultunk vissza a városba. A központhoz közeledve elővet­tem tíz darab ezrest, Littun ke­zében nyomtam. Egy kevéssé megvilágított ponton szóltam, álljon meg, és kezet nyújtottam a sofőrnek.- Ennyi volt, Littun. Hall­gasson, és nem lesz semmi baj. Gyalogosan eltűntem egy mellékutcán, aztán kimentem egy másikra, és hamarosan is­mét Lirra házához értem. Az ajtó már zárva volt. Pisztollyal a kézben nyomtam le a kilin­cset. Ha ismét van itt ellenség.- Semmi baj - mondta Lirra a sötétben. Az ajtó mögött várt. Kiringa másnap telefonált.- Monsieur Skagen, rendben van minden! Fellélegeztem.- Csakugyan?-Jelentkeztek jobbnál jobb lányok. Megcsináltam a prog­ramot. Körbetelefonáltam a diplomatákat, üzletembereket, mindenkit, aki csak törzsven­dég szokott lenni nálunk. Kép­zelje, az apám révén még Mbuni elnök úrnak is sikerült szólnom!- Ön zseniális, Monsieur Ki­ringa - álmélkodtam a célnak megfelelő intenzitással. - És netán az elnök úr is eljön? Ennek nem örültem volna. Alaposan keresztülhúzná a számításainkat.- Az még nem biztos. Talán más programja akad. Egy pillanatig haboztam. Hogyan kérdezzem meg ...?- És más magas állású sze­mély a környezetéből? Tudja, az sokat jelentene ...-A három európai vendége már visszajelzett, hogy nagyon szívesen eljönnek. Örülnek, hogy egy jókorát mulathatnak! (Folytatjuk) FOTÓ: MÜLLER ANDREA HHUJK _i______________ Ár ad a panasz a lakókból

Next

/
Thumbnails
Contents