Új Dunántúli Napló, 1998. július (9. évfolyam, 178-208. szám)

1998-07-25 / 202. szám

1998. július 25., szombat Háttér - Riport Dlmántúli Napló 9 Európa-osztály a Fekete-erdőben Kitárult a világ középiskolás diákjaink előtt. Több lehetőség adódik arra, hogy külföldön sze­rezzék meg a későbbi tanulmányi előmenetelben előnyt jelentő idegennyelv-tudást. Hosszabb tanulmányutak esetén persze hazatérve évet kell ismételniük, illetve pótolniuk. Mindez azonban nem elrettentő, olykor inkább ragadós példa, főleg, ha családban marad. Egy pécsi testvérpár - szinte egymást váltotta az elmúlt években Németország talán legelitebb gimnáziumában, St. Blasien jezsuita kollégiumában. Mindketten az iskola új kezdeményezésnek számító, ám mind nevezetesebb Európa-osztályba járhattak külhoni alapítványi támogatással. Ifjabb Siska Imre mellett húga szerényebb egy csokor ibolyá­nál. Arra sajnos nincs virágjel­kép, ha valaki megilletődötten halk szavú, ráadásul olyan ti­zenéves leányzó létére, akire épp rászakadt az önállóság sza­badsága és felelőssége. Pedig valami ilyen hasonlat lenne ta­láló Krisztinára. Persze bátyja sem fecsegő természet, ám húga annyira át­adja neki a terepet a beszélge­tésben, hogy szinte kénytelen élni vele. Egyébként is ő volt a család úttörő felderítője a schwarzwaldi St. Blasien híres jezsuita gimnáziumában.- Apró városka Freiburg és a svájci határ között a Fekete­erdő délkeleti oldalában egy csodaszép völgyben, amit ter­mészetesen erdők öveznek. Olyan felülnézetből, mintha egy stadion közepén lenne ez a diákváros. Szinte csak körbe- öleli az iskolát, a kollégiumot és a ősi rendházat, amely arról is nevezetes, hogy templomá­nak kupolája a római Szent Pé- ter-bazilika és a londoni Szent Pál-katedrális mögött a harma­dik legnagyobb Európában - meséli Imre. Szükségképpen van ismerete az egyházi építészetről, hiszen pannonhalmi bencés diákként, a harmadik gimnáziumi év után került ki St. Blasien-be.-A schwarzwaldi jezsuiták ismerték a pannonhalmi főapá­tot és a bencés gimnázium je­lentőségét. Amikor elindították iskolájukban az Európa-osz- tályt, a tanulók között volt egy lány, akinek az apja hajdan Pannonhalmán tanult. A jezsui­ták őt kérték fel, hogy toboroz­zon diákokat Pannonhalmáról. Rám esett a választás. Önéletrajzot kellett írni, meg a bizonyítványát lefordítani németre, és ki kellett tölteni egy kérdőívet a kedvenc tantár­gyakról, érdeklődési körökről, hobbikról, sportágakról.- Az utóbbiak jelentősége akkor derült ki, amikor már kinn voltam - meséli.- Németországban sokkal többet várnak el a diákoktól az iskolai tevékenységen túli idő­szakban, mint nálunk. Ez nem­csak a hobbikra és a sportra vo­natkozik, hanem a közösségi életben való részvételre is, amit diák-érdekképviselet is erősít. A tanulóknak választott szószó­lóik vannak, és ha nem így lenne, az iskola elvesztené az állami támogatást, mert nem tartja be az előírásokat. Imre a közelmúlt emlékeként beszélhet a schwarzwaldi hó­napokról, hiszen visszatérve azóta már leérettségizett Pan­nonhalmán, sőt kihagyott utána egy évet, hogy tájékozódjon, merre vigye tovább az útja. Idén felvételizett a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogi Karára. (Az eredmény beszél­getésünk idején még nem is­mert.) Krisztina számára vi­szont még egészen frissek az élmények: ő a most záruló tan­évet töltötte kinn a jezsuita kol­légiumban. A pécsi Nagy Lajos Ciszterci Gimnázium tanulója volt, amikor harmadik évfo­lyamról átrándult egy tanévre B aden-Württembergbe. — Megtetszett, amit bátyám mesélt a városkáról, a gimnázi­umról, a kollégiumról és külö­nösképpen az, amit az Európa- osztályról. Számomra a lehető­séget tulajdonképpen Imre ot­tani jó eredménye teremtette meg: ajánlólevél volt ahhoz, hogy én is bekerülhessek abba az intézménybe, amelynek a kollégiuma csak néhány éve fogad be lányokat is. Én is ala­pítványi támogatással tanulhat­tam kint, mint ahogy szinte mindenki az Európa-osztály ke­let-európai diákjai közül. Egyébként 24 ezer német márka lenne egy évre a tandíj. Mégis sok külföldi diákja van a kollégiumnak. A tehetősebb szülőknek megéri, hogy gyere­keiket ebbe az iskolába járas­sák, mert az később jól kamato­zik - mondja Krisztina. Imre azzal folytatja, hogy a magyar diákoknak és a magyar oktatási rendszer teljesítmé­nyének nagyon jó híre van.-Nálunk szigorúbbak a ta­nulmányi követelmények, mint az általában szabadosabb felfo­gású németországi iskolákban. Azok között egyébként a dé­liek, a bajorok és a baden-würt- tenbergiek a nívósabbak, a ma­gasabb mércét tartók. K*özülük is St. Blasien jezsuita kollé­giumának van a legjobb híre. Egy ott letett érettségi vizsgá­nak igazán nagy rangja van. De vajon mire is jó az Eu­rópa-osztály, ha egyébként nem összeilleszthető a hazai gimná­ziumi képzéssel? Milyen cél vezérelte a létrehozóit? A testvérek által felvázolt helyzetkép szerint az európai vasfüggöny szétszaggatása után a fekete-erdei jezsuita gimná­zium alapítványok segítségével olyan képzést igyekezett létre­hozni, amely kelet-európai nemzetek fiataljait iskolai for­mában és közösségben ismer­teti meg a német nyelvvel és kultúrával, ám egyben diákok által képviselt nemzeti kultúrák is érintkeznek a barátkozás folytán. Ez az eszme már kez­dettől messze túl nyúlt a vén Európa fiataljain, hiszen pél­dául mind Imrének, mind Krisztinának voltak latin-ame­rikai, illetve indiai osztálytársai is a belgák, svájciak, oroszok, franciák mellett. Az Európa-osztály tan­anyaga, a német iskolai rend­szerben évfolyamonként meg­követelt tananyag és a magyar annyira eltér, hogy a kint eltöl­tött egy év elveszett tanévet je­lent, amit - mintegy évvesztes­ként - be kellett pótolni. Krisz­tina számára ősszel következik ez a feladat.-Az élményeken, a nemzet­közi társaságban szerzett ta­pasztalatokon túl mit kaptak az „elvesztett” évért cserébe?- Az Európa-osztály tan­rendjében a nyelv tanulása és a német kultúrával való ismerke­dés szerepel a heti tanórák egy- harmadában, a többiben pedig a rendes osztályok óráit látogat­ják a vendégdiákok. Tapaszta­lataim szerint a magyar diákok a reáltantárgyakban jócskán előrébb jártak tudásban, mint a velük egykorú német társaik. Általában jobb dolgozatokat ír­tunk, mint ők. A humán tárgyak közül a nemzetközi osztály is látogatja politika tantárgy óráit, ahol azonban főleg a gazdasági esélyeket taglalják, és nem ál­lampolgári, államjogi ismertek szerepelnek. Az Európa-osztály diákjaival szemben tulajdon­képpen csak egy nagy tanulmá­nyi követelményt támasztanak: mire lejár a tanév, sikerrel te­gyék le a Goethe Intézet által tanúsított nyelvvizsgát.-Persze ez a legfontosabb egy kinn tanuló magyar diák­nak, de mi a fontos a hazai pá­lyán tanuló német kollégáinak?-Leginkább csak az, hogy ne bukjon meg és leérettségiz­zen - mondja Imre somo­lyogva. -A tanulmányi átlag nem különösebben érdekli őket. Jóval gyakoribb a bukás és az évismétlés is, de sokkal termé­szetesebbnek is tekintik ezt, mint nálunk Magyarországon. Ez ott nem okoz lelki traumát. Krisztina meséli, hogy a pénz sok mindent elintézhet, ha a tanulóval akár fegyelmi, akár tanulmányi probléma adódik, és nem alapítványi támogatás révén jár az iskolába.- Egy lányt ki akartak tenni az iskolából és a kollégiumból - egyébként a diákok kéthar­mada kollégista -, ám az apja bent járt az igazgatóságon és ál­lítólag egy öt számjegyű csek­kel megtoldotta a gyermeke tandíját. Egy biztos: a lány így tovább maradhatott. Imrének is, Krisztinának is meg kellett küzdeni a beillesz­kedés nehézségeivel, a kollégi­umon kívüli környezet mentali­tásával, a kollégisták és a hely­beliek közti etnikai jellegű fe­szültségekkel, és a vagyonos iskolatársak életstílusával. Az iskola azonban csodála­tosan felszerelt, a környezete tökéletes szabadidős és sport­objektum. Praktikus célzattal tanítják a tantárgyakat, s azo­kon belül a nálunk szokásosnál jóval nagyobb hangsúlyt kapott sport és a zene oktatása. A szerzetesrendi iskolában a taná­rok 60 százaléka világi sze­mély. Az egyházi jelleget leg­inkább a vasárnapi misén való kötelező részvétel mutatja. Néhány, magyar diáknak szokatlan iskolai, kollégiumi furcsaságot viszont nem volt kényelmetlen elfogadni. Pél­dául azt a sajátosságot, hogy a jezsuita kollégiumnak diák­kocsmája van, ahol sört is mér­nek a 16 éven felülieknek. Szinte lázítás számba megy egynéhány diákjog felemlege­tése. Ott például az órákról való kicsengetés annyira szent dolog, hogy a tanárnak a mondat befe­jezésénél többre nem telik utána, mert úgyis otthagyják közben a termet a diákok. Ugyan szombat délelőtt is van tanítás, de a házi feladat nem nagyon dívik, hétvégére kiadott változatban pedig különöskép­pen nem. Előírás, hogy naponta csak egy tantárgyból lehet dol­gozatot íratni; és az ilyen felmé­rők időpontját a tanárnak előre egyeztetnie kell az osztállyal. Rajtaütésszerű számonkérés nem lehetséges. Kozma Ferenc jegyzete Anna napján A nyár közepén vagyunk: én így számolom Anna-napkor. Es hozzáteszem persze, hogy isten éltessen minden Annát, a szomszédasszonyomat is. Egyébként nagyszerű szom­szédaim vannak (ez kérem, a szerencse dolga), akikkel együtt szoktuk megbeszélni és kiértékelni a világ dolgát. Átal a kerítésen, figyelve persze a kiskerti teendőkre, megvitatva az uborkaeltevés és a lekvárfőzés módozatai­tól kezdve a legkényesebb politikai összefüggéseket. S bár olykor érzem, hogy nem egy véleményen vagyunk (nem a télire való bespájzo- lások technikai részleteit ille­tően), azért megőrződik ben­sőnkben a politikai meggyő­ződés, s nem is haragszunk meg egymásra. Már a magunk bőrén ke­resztül érzékeljük a mát. Ez a nyolc év kellett egyébként a rendszerváltás óta, amíg megszoktuk a más­ságot mi is, megszokta az or­szág, hogy bár a pártok jön- nek-mennek, az élet kihívá­saira mindenkinek saját ma­gának kell megválaszolnia. És nem számít nagyon, hogy ki-kinek drukkol, s az sem nagyon, hogy az októberi helyhatósági választások ide­jén kinek adja majd a kopog­tatócédulát. Lehetünk azért barátok, ugye, rámosolyoghatunk egymásra őszintén, s beszél­hetünk higgadtan is. Persze, így az Anna-nap közelében még jószerével a parlament is nyaral, éppen hogy beülték a képviselők a székeket, régi beidegződés­sel és némi vitával (ki ki mellé üljön és ne), s ahogy a hőmérő higany szála országos melegrekord megdöntésére készül, nincs is az embernek kedve további torzsalko­dásra. Legfeljebb némi ka- jánsággal figyeljük az új kormány formálódását - tisz­telettel megjegyzem, hogy a száz nap nekik is kijár -, s ta­lán feltűnik az is, hogy ko­rábban ellenzéki sorban elhí- resült politikusunk miként állja a sarat a búzabegyűj- tési-miniszteri posztján, és örvendünk az általános hangnemváltozásoknak és hangsúlyeltolódásoknak. Ha­sonló kíváncsisággal figyel­jük például a Duna Kör gátel­lenes vezetőjét, aki kor­mánybiztossá lett, s oda­kényszerül a szlovákokkal egy tárgyalóasztalhoz, vagy a többi tárca vargabetűket megjárt politikusait, a visz- sza-visszatérő arcokat. Ere­dendően sikert kívánva ne­kik, mert a kormányzati siker többnyire - a mi sikerünk is. Ugye jó ez a csend, ez az Anna-napi nyugalom. A ter­més annyi amennyi: momen­tán nincs mit tenni már. A kajsziból alig termett, a körte rogyásig, de nagyon hullik e kényszerérlelő melegben. S furcsa - szokatlan jelenség -, hogy a diófák levele úgy szá­rad és hullik, mintha már késő ősz lenne. Pedig tombol még a nyár. Tapéták óriási választékban Szombaton nyílik a pécsi Kertvárosban a Rózsadomb-tapétaüzletház A Rózsadomb-tapétaüzletház Az ország egyik legna­gyobb választékát kínáló üzletház nyílik hétfőn Pé­csett, a Kertvárosban, a Tildy Zoltán—Illyés Gyula út sarkán. A Rózsadomb-ta­pétaüzletház 144 négy­zetméteres alapterületen, rendkívül látványosan mu­tatja be a mintegy 300 féle színű és mintájú tapétát, amelyeket Európa két ve­zető tapétagyártója, a né­met Marburg és a szlovén Martap állít elő. Varga Béla cégtulajdo­nos elmondta, hogy az üz­letházban mindenki kedve, igénye szerint válogathat a szebbnél szebb papír, pré­selt papír, habosított, se­lyemfényű, barokk, bie­dermeier, öntapadós, de­korációs és bordűr tapéták közül, de annak sem kell máshová mennie, aki ex­kluzív lábazati tapétákat, tapétázó kellékeket, posz­tert, viaszkosvásznat, asz­talterítőt, Marbello csem­pehelyettesítőt szeretne vásárolni. Az üzletházban ahol természetesen szaktanácsadással is a ve­vők, érdeklődők rendelke­zésére állnak - megvehető a beltéri falszépítés slá­gere, a folyékony, fűrész­poros DÜFA-festékcsalád. A Rózsadomb-tapétaüz­letház folyamatos akciók­kal várja a vásárlókat, a nyitást követő napokban, hetekben, egyebek mellett a 30 méteres, háromféle fűrészporos tapéta mind­össze 780 forintba kerül. Az üzletház 9-17 óra között tart nyitva, a kínálat­ról a (72) 412-757-es tele­fonszámon lehet érdek­lődni. (hirdetés) A St. Blasien kolostor és iskolacentrum a Fekete-erdőben Dunai Imre

Next

/
Thumbnails
Contents