Új Dunántúli Napló, 1998. július (9. évfolyam, 178-208. szám)
1998-07-21 / 198. szám
1998. július 21., kedd Barkácsolás Dünántúli Napló 7 Oldalszerkesztő: B. Murányi László P w- ^ 1§ ÖTLETSAROK Faanyagok bontása. Ha deszkákból, lécekből korábban összeszögelt alkalmatosságot kell szétbontanunk, alaposan vegyük szemügyre az anyagát, ha az nem repedezett és nem korhadt, még újból felhasználhatjuk. Ha a berozsdásodott szögeket nem tudjuk eltávolítani a faanyag illeszkedő végeinél, azt némi ráhagyással fűrésszel vágjuk le, ügyelve, nehogy a fűrészünk éle belekapjon a szögbe és tönkremenjen. Nagy szolgálatot tehet a bontásnál a szeghúzó nyílással ellátott kalapács, a ládabontó. A deszka, léc túloldalán visszahajtott szög szárát a kihúzás előtt egyenesítsük ki fogóval, hogy az kihúzáskor minél kevésbé roncsolja a fát. Egyszerű kábeltároló. Másra már nem használt műanyag vödörben is tárolhatjuk az elektromos vezetéket. Készítsünk két félig felréseit deszkadarabból a vödör belmagasságával egyező kereszt alakú tartót, a vödör aljának közepénél vágjunk akkora nyílást, amin át kihúzható a csatlakozóval ellátott vezetékvég. A kábelt úgy tekerjük a kereszt alakú tartó és a vödör fala közé, hogy felülre kerüljön a dugaszolóaljzattal szerelt vége, így a kábel könnyedén kihajtható, illetve visszatekerhető. Függőleges lefolyócsa- torna helyett. Főleg kisebb háztetőkön, pergolákon levezető lánccal kiválthatjuk a függőleges lefolyó- csatornát, azaz az ejtőcsövet. A vízszintes csatorna- rész szélén beépített lefolyó- csatorna csonkjának közepébe szereljük fel a tetszés szerinti anyagú, lehetőleg műanyag láncot olyan hosz- szúságban, hogy az aljára erősített függesztősúly leérjen a földig. A csapadéklevezető lánc nagy előnye, hogy nem dugul el a falevelektől. Barkácsgépet és tartozékot vásároljon és javíttasson az Elektrió Kft-néi! Pécs, Szabadság u. 28. Tel.: 72/336-685 Ideálisan berendezett barkácskuckó a garázsban fotó: laufer László Nyugdíjasként a szakmája élteti Gyerekkorában a villanyszerelő bátyjai szakmájába habarodott bele, azt gépiparistaként az autók szerelése, majd az uránbányánál a szabályozás és műszertechnika követte. Hartstein Jenő 1989-től nyugdíjas. Tudatosan készült rá. Garázsát felszerelte minden szükséges géppel és szerszámmal. Két fia, öt unokája és a baráti köre azóta sem hagyja unatkozni. Ő meg szereti a munkát. Legyen szó gyerekbicikliről, háztartási gépről, autóról, számára egyaránt kihívást jelent minden feladat. Ezt szokta meg. így érzi jól magát.- A pécsi villamosipari technikumban példamutató gyakorlati és elméleti oktatók tanították a legelemibb szakmai fogásokat és neveltek minket az átfogó szakmai gondolkodásra - mondja, és hosszan sorolja a nevüket. Univerzális képzést kaptak az általános villamostechnikusi képzettséggel. Megfogadva tanárai intését, nem lett szakbarbár. Ha éppen nem bütyköl, a bélyegeket és a különféle országok aprópénzeit gyűjti, fotózik és búvárkodik. Ez utóbbi kettőnél nagy hasznát veszi a felhalmozott szaktudásának, amit örömmel ad át bárkinek, aki hozzá fordul tanácsért. Az egyetlen fájdalma, hogy a családból senki se akarja átvenni tőle a stafétabotot.-Még az 1953-as tanév megkezdésekor köteleztek minket a jogosítvány megszerzésére. Mivel nem a KRESZ- tudáson, hanem a műszaki szerelésen volt a fő hangsúly, azóta vagyok oda az autókért - emlékezik. Amikor 1962-ben vett egy 26 éves Opel Kadett személyautót, azt négy éven át nyúzta és javította. A harmincegy éve használtan vett Trabant 601 -est úgy kitanulta, hogy azóta is szíve csücske a kétütemű autó. Járt főiskolára és műszaki egyetemre, de családi és más okok miatt diplomát nem szerzett. Ma már nem is bánja. Tanácsai: zárt (csillag- vagy hatlapfejű) kulccsal dolgozzunk, mert az nagy erőkifejtésnél is jól megfogja a be-kihaj- tandó csavarfejet. Az alkatrészek összeszerelésekor ne sajnáljuk a zsírt vagy az olajat, mert az a későbbi szétszerelésnél meghálálja magát. Nyári kempingezés után az alaposan megtisztított sátor és gumicsónak anyagát szilikonolajjal, a búvárruhát kívül-belül hintőporral kenjük be. A csigafúrót hagyományos és megfelelő keménységű csiszolókövön köszörüljük, utána gyémánt csiszolókorongon polírozó élesítéssel fejezzük be az élezését. A házi komposztálás tudnivalói Házilag is könnyen és olcsón készíthetünk a növények fejlődéséhez nélkülözhetetlen tápanyagokat tartalmazó komposzttrá- gyát kiskertünkbe. Ezzel még a környezetünket is óvjuk. Az elhalt növényi részeket és más szerves anyagokat a mikroorganizmusok feldolgozzák, elbontják, így keletkezik a humusz, amit nemcsak növényi tápanyagként, de a talaj javítására is használhatunk. A komposzt készítéséhez az első és elengedhetetlen dolgunk a szelektív hulladékgyűjtés, hiszen a komposzt nem tartalmazhat olyan anyagokat, amelyek nem bomlanak le (ilyenek például a műanyagszármazékok), gyökeres növényt. Ellenben a komposzt akkor jó, ha minél több szerves anyag van benne: konyhai hulladékok (kávézacc, kifőzött tealevél, tojáshéj, gyapjúfonal), kertben keletkező hulladékok (ágak, gallyak összeaprítva, lenyírt fű, levelek, szalma). A komposztáló silót (kom- posztdobozt) mindig láda alakban készítsük lécekből, deszkákból, dróthálóból és a kiskert egyik félreeső, árnyékos részében helyezzük el. A komposzt elkészítésénél a siló legaljára 10-15 centimétemyi gallyat tegyünk, hogy alulról is levegőz- hessen. A komposztba kerülő anyagokat a lehető legkisebbre aprítsuk. A fás részeket érdemes elégetni és a hamut a komposztba szórni. A hulladékokat mindig rétegelve helyezzük el a silóban, a rétegek közé szórjunk kb. egy centi földet. Ne hagyjuk a komposztot kiszáradni és mindig takarjuk le például fűnyesedékkel. Locsoljuk meg kevés vízzel, de arra is ügyeljünk, hogy ne legyen túl vizes. A komposztot kb. 2-2,5 hónapig hagyjuk érni, havonta egyszer forgassuk meg. Miután kész (kellemes föld szaga van - sosem büdös), rostáljuk át az egészet, és azt, ami fennmaradt a rostán, szórjuk bele a következő komposztadagba. Azzal a komposzttal, amit átrostáltunk, takarjuk be a talajt. (Ne forgassuk be, mert akkor elpusztulnak a mikroorganizmusok.) Murányi B. Klára Kinek mi a kincs Ahány barkácsoló, annyiféle szokás. Jómagam is nehezen válók meg az épp semmire sem használt lemezdarabkáktól, rövidebb-hosszabb lécvégektől, deszkamaradékoktól, csavaroktól, egyebektől. Jó lesz majd még valamire - nyugtatom magam, és igyekszem úgy elraktározni e látszatra lomokat, hogy ne legyenek útban, közben korholom magam az egyre csak gyűlő kacatok miatt. Aztán jön egy váratlan feladat, amihez sehol se találok megfelelő anyagot. Utolsó reményem a lomrakat, és legtöbbször áldom az eszemet, hogy félretettem ezt-azt, mert találok valamit, ami nélkül megállna a barkácstudományom. Ekkor lép elő szememben a kacat kinccsé. Bontottam már szét mások által a kukához tett, tönkrement rugózatú heverőt. Fekhelynek ugyan már nem volt jó, de a keret faanyaga és az ágyneműtartó farostlemeze nálam újrahasznosult. Kedvenc aranybányám a barátom fémátvevő telepe, ahol már annyi, de annyi kincsre leltem! Szétvert csapágy golyójával tettem használhatóvá a permetező kannát, ott talált vascsőből cseréltem ki a fűnyíróm eltörött nyelét, találtam kereket kézikocsihoz, elsőfék kart az öreg bringámhoz. Amikor be-beté- rek hozzá, barátom ekként fogad: „Nézd mit tettem neked félre”. És kezembe ad egy törött nyelű fejszét, máskor meg némi bütyköléssel ismét használhatóvá tehető fogót, egyebet. Másoknak is valódi „aranybánya” az ő telepe. Hogyan mérjünk át? Ha a felhelyezéskor vagy lerakáskor a léc, deszka vagy padlócsempe nem ér el a kívánt méretig, általában lemérjük a hiányzó darab helyét, és aszerint szabjuk ki a pótlást. Ennél egyszerűbb az átmérés. A mérőszalaggal „elmérhetjük” a hiányzó darab nagyságát, vagy a fűrészelésnél tévedhetünk néhány millimétert, és akkor már hézagos, azaz csúnya lesz a pótlás........ So kkal megbízhatóbb és pontosabb módszer ilyen esetben az „átmérés”. Például a padlócsempe lerakásakor, ha nem ér el az utolsó ép csempe a falhoz, azaz marad egy töredékcsempényi sáv. Vezetősablonként egy ép csempét helyezzünk a szélső csempére, majd azt toljuk a falig és a szabad pereme mentén filccel csíkot húzva jelöljük meg, hol kell az alsó csempét elvágnunk. Lécek, deszkák pótlásánál is eszerint járjunk el. De nem mindegy, hogy mondjuk esztétikai szempontból milyennek szánjuk a toldás illeszkedését. Ha takaróléc zárja le két véget, az esetlegesen köztük lévő egy-két milliméteres hézag nem okoz gondot, mert a takarás elfedi a pontatlanságot. Ha szem előtt lesz mindig az illesztés, ajánlatos a deszka, léc mindkét végét ferdén vágni, hogy azok egymást takarva illeszkedjenek. Ingyen meleg ni* - Olcsó kerti zuhanyzót készíthetünk egy napos helyre áhított fekete tartályból, fotó: tóth l. <$► TIKKUR1LA FESTÉKÜZLET KÍNÁLATA- FINN TIKKURILA termékek számítógépes színkeveréssel minden felületre: * bútorok, nyílászárók, homlokzatok, deszkázatok, lábazat, csatorna, fal, fa, fémfelületek... festéséhez kül- és beltérben * alapozó és fedőfestékek, glettek, pácok, lakkok.- SZÍNSTÚDIÓ PROGRAM számítógépen a színválasztás segítésére- Fűrészporos, üvegszálas és folyékony tapéták- Festőszerszámok- Tomitok, ragasztók- További német és magyar festékáruk- Fém- és faipari bevonatok kis- és nagyüzemi felhasználóknak- Padozatbevonati festékrendszerek különböző termeléshez Pécs, Ybl M. u. 3. Tel./fax: 72/253-073 Készítsünk járdát térkő idomokból Kertünkbe gyalogösvényt, garázsunkhoz bejáratot ajánlatos járdalapokból, különféle idomokból készíteni. Az ilyen járda nemcsak szép, de praktikus is, mert óvja az ápolt füvet. A lyukas, egymásba kapcsolódó, legalább 15 centiméter magas és 5 centiméter falvas- tagságú előregyártott betonelemek használata azért előnyös, mert belőlük a kocsibehajtót vagy a járdát úgy alakíthatjuk ki a megfelelő méretezésű kavicságy fenekű árokban, hogy a lyukak közét utána termőfölddel feltölthetjük és fűmaggal bevethetjük. A termőföld szintje legalább 0,5-1 centivel legyen mélyebben a betonelemek útfelületénél, hogy ne kopjon ki belőlük a fű. Hasonló céllal készíthetünk járdát, kocsibejárót, kisebb-na- gyobb szilárd felületet egymáshoz illeszkedő tömör, színes elemekből, de beton járdalapokból is. Bármilyen előregyártott elemet is használunk, ügyelnünk kell az alapozásra. Az alapot dolgozzuk el úgy vízszintesre, hogy a ráterített kavics- és homokágyra fektetett és kellően benyomkodott idomok ne lötyögjenek, felszínük egyenletes legyen és ne magasodjon a pázsit fölé. A beton járdalapokkal még a sík terepen is körültekintően dolgozzunk, különösen, ha kocsibejárót készítünk a kerti garázshoz. A lapokat úgy fektessük le, hogy kellő szélességű kocsinyomot alakíthassunk ki, tehát a két keréknyom egymáshoz képest is szintben, illetve a lapok egymástól is egyforma távolságra legyenek. Ezt alapos mérésekkel és szintezéssel érhetjük el. Amikor ezeken a műveleteken túl vagyunk, ajánlatos minden járólap ágyát egyenként elkészíteni, az alját a megfelelő mélységben vízszintezni, apró kaviccsal és homokkal elsimítani, ráfektetni a járólapot, majd azt óvatosan addig döngölni, amíg egyenletesen és a teljes felületén mozdíthatatla- nul fel nem fekszik. Nem árt egy kicsit körbelocsolni, hogy biztosan feküdjön fel az ágyában és jól terhelhető legyen. Ezzel elejét vehetjük, hogy a lefektetett lapokat a kocsi súlya és pörgő kereke kilazítsa. Csík felragasztása Hogyan ragasszunk fel nem öntapadós szigetelőcsíkot, papírt vagy gumicsíkot ajtóra, ablakra, bárhová? Vékony ecsettel, lehetőleg egyenletesen vigyük fel a kiterített csík hátoldalára a ragasztóanyagot, vagy azt tubusból nyomjuk egyenletesen a csík hátsó felületére. Nagyobb méretű, úgynevezett egyszer használatos műanyag injekciós fecskendővel, de tű nélkül szívjuk fel a ragasztóanyagot, és azt egyenletes nyomással, folyamatosan adagolva nyomjuk a rögzítendő felületre. Mindhárom megoldásnál ügyeljünk arra, hogy ne ragasztózzunk össze mindent. Azt se feledjük, hogy a felragasztandó csík helyét alaposan tisztítsuk meg.
