Új Dunántúli Napló, 1998. július (9. évfolyam, 178-208. szám)

1998-07-16 / 193. szám

1998. július 16., csütörtök Baranyai Tükör Dlinántúli Napló 5 Lángolt a búzamező MOHÁCS Lábon álló búza égett le tegnapelőtt a határban. A szomszéd tarlóról átterjedt tűz jelentős kárt okozott, s nem zárható ki a gondatlan tarlóégetés sem. Égő táblához riasztották kedd délután a mohácsi tűzoltókat. A helyszínen kiderült: egy le­aratott búzatarlón keletkezett a tűz, onnan teijedt át a szom­szédos, még lábon álló búza­táblára. A tüzet kevesebb mint egy óra alatt oltották el. Schwoy Dezső parancsnok­helyettes tájékoztatta lapun­kat arról, hogy a területek tu­lajdonosait tegnap délelőtt a felelősség megállapítása vé­gett berendelték a mohácsi tűzoltóságra. A learatott búzatábla gaz­dája szerint nem ő kezdte meg a tarló égetését, sőt ő vette észre a házából a tüzet, s rög­tön annak oltására sietett. Mi­vel a tűz keletkezésekor senki nem volt a helyszínen, így nem volt szemtanúja az eset­leges égetésnek vagy öngyul­ladásnak, melynek következ­tében a leégett búzatáblamező tulajdonosa szerint kétszáz­ezer forintos kára keletkezett. Schwoy Dezső szerint az esős időjárás miatt az öngyul­ladás kizárt, s nem okozhatta a tüzet villámlás sem. A szán­dékosság nem jelenthető ki a vizsgálat befejeztéig, hiszen a tarlóégetésen kívül oka lehe­tett a tűznek eldobott cigaret­tacsikk, de akár egy elhaladó erőgép szikrája is. A tarlóégetés a megyei Növényegészségügyi Állo­más engedélyéhez kötött és bejelentendő a tűzoltóságon is. Az égetéskor egy sor tűz­védelmi szabályt kell betar­tani: a területet körbe kell szántani, biztosítani kell az ol­tást, s a műveletet állandó fel­ügyelet mellett, szélcsendben kell végezni. A tűzoltóságtól megtudtuk: ha valóban tarló­égetés történt, az náluk nem volt bejelentve. M. R. P. Parii a fenyők helyett SELLYE Több mint harminc fenyőt vágtak ki kedden este a sely- lyei templom előtti térről. A lakosság körében ellenér­zést keltő irtásra a rendezési tervek miatt van szükség. A munkálatok a katolikus templom építésének nyolc­vanötödik évfordulója alkal­mából kezdődtek. Kérdé­sünkre Amigya Antal alpol­gármester elmondta, a felújí­táshoz - mely egyébként már két éve folyik - az önkor­mányzat rendelkezik a szük­séges anyagi háttérrel. A képviselő-testületi hatá­rozat sokaknak nem tetszik, a puszta terület látványa való­ban lehangoló. Az irtást park­telepítéssel kompenzálják, mely a tervek szerint augusz­tus végére, legkésőbb szep­temberre készül el. T. G. Aszfaltbosszúságok PÉCS Az újhegyi Fátyol utcát ká­tyúk szabdalták. A nemrég aszfaltozott utat a MATÁV ismét feltörte. Ha nyitott a munkagödör, __ miért nem fekteti le a DÉDÁSZ, a Ká­belkom Rt. is a kábeleit, kérdik az ott lakók? Az utca kátyúit évekig több­ször betömték, mire másfél hete elkészítették az aszfalt- burkolatot. Aztán jött a MA­TÁV, hozta az üvegszálat, és újra feltörték a területet. Benedek György, a Pécsi Távközlési Centrum vezető helyettese elmondta, egy op­tikai elérésű hálózatot, elosz­tót építenek. A meszesi köz­pont vonalai telítettek, a terv szerint az újhegyi rész Kert­varosra kerül át, így a felsza­baduló telefonok a meszesi városrész igényeit elégítik ki. A lakók aggodalmáról kifej­tette, a kivitelező területbon­tási engedélyt úgy kaphat, ha garantálja a teljes helyreállí­tást. A Fátyol utcában gondok vannak az áramszolgáltatással - állítják a helyiek. Ha már nyitott a munkagödör, miért nem jön a DÉDÁSZ, a Kábel­kom Rt. egyszerre, és fekteti le kábeleit? A kábeltévés-hálózat a jövő év első felére tervezi a beruházást, de a DÉDÁSZ földkábelei még váratnak ma­gukra. Sebők Gyula, a DÉ­DÁSZ keleti üzemvezetősé­gének helyettes vezetője kö­zölte, a munka költséges, a családi házas részeken or­szágszerte légvezetékeket ál­lítanak. Addig is lesz még aszfaltbosszúság. Pukli K. Kötelező lett a védőoltás a veszélyes munkakörökben A munkáltatóknak július elsejétől kötelező felmérni a dolgo­zóik egészségét és biztonságát veszélyeztető kockázatokat. Ez még nem is kerülne semmibe, azonban az eddig ingyenesen biz­tosított védőoltásokat mostantól nem fizeti az állam. Ez pedig nem olcsó „mulatság”: a Hepatitis-A elleni szérum egy kór­háznak például 12-16 ezer forintba kerül. Nem csoda hát, hogy néhány munkáltató ideges lett e hír hallatán. A Hepatitis oltás már gyerekkorban is adható fotó: Tóth l. BARANYAI KÖRKÉP A veszélyes munkakörökben a foglalkoztatás feltételeként biz­tosítani kell a védőoltásokat, de míg korábban önkéntes és in­gyenes volt a „szűri”, most már a munkáltatónak kötelező lesz a zsebébe nyúlnia érte. A július elsején hatályba lépett új egészségügyi törvény, és a hozzá kapcsolódó miniszteri rendelet e rendelkezése komoly nyugtalanságot keltett néhány in­tézményben, elsősorban kórhá­zakban. Az egészségügyi dolgo­zók vannak a legjobban kitéve a különböző fertőzések veszélyé­nek. Dr. Fekete Zsuzsanna (ké­pünkön), a Baranya Megyei ANTSZ Járványügyi Osztályá­nak vezetője lapunkat arról tá­jékoztatta, hogy például a He­patitis-A vírus elleni szérum 50 százalékos tb-támogatással is - amit a kórházak persze, nem kapnak meg - 6-8 ezer forintba kerül. A Hepatitis-B oltás alap­anyagáért, az egészségügyi in­tézményeknek 10-12 ezret kell fizetniük. Információink szerint több kórház vagy már csak olyano­kat vesz fel, akiket korábban beoltottak, vagy a munkaválla­lóra hárítja a költségeket. Dr. Fekete Zsuzsa szerint nincs ok pánikra, hiszen az állam to­vábbra is sokaknak biztosítja az ingyenes oltást. Az egészség- ügyi közép- és felsőfokú okta­tási intézmények diákjainak például semmit nem kell fizetni a szérumért. Magyarországon, és ezen belül Baranyában külö­nösen alacsony a munkaköri megbetegedések száma, és a legveszélyesebb fertőző beteg­ségek sem gyakoriak. A múlt évben megyénkben 14 - orszá­gosan 1500 - hepatitiszes meg­betegedést, két kullancs okozta agyhártyagyulladást regisztrál­tak, hastífusz viszont - mely­nek oltóanyaga 800-1000 fo­rintba kerül - évek óta csak el­vétve fordul elő. Az ellenőrzést feltehetőleg az ÁNTSZ végzi majd, ám egy­szerűen a munkáltató érdeke is az lesz, hogy eleget tegyen a törvényben előírt kötelezettsé­geinek. Egyrészt az elemi köz­egészségügyi érdek diktálja ezt, másrészt az is, hogy az esetle­ges mulasztásból következő kártérítési perek komoly össze­geket kihúzhatnak a spórolós munkaadók zsebéből. Az építőiparban a tetanuszol­tás kötelező lenne, de az 1941 után születettek gyerekkoruk­ban megkapták, és a 80-as években rendeztek ún. felzár­kóztató kampányokat. Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi' Szolgálat tájé­koztatást tud nyújtani arról, hogy egy adott munkakörben milyen megbetegedési lehető­ségek vannak. Nimmerfroh. F. Sok esetben nem kell fizetni # Újdonság az is, hogy valamennyi terhes anyánál el kell majd végezni a Hepatitis-B oltást. 11 A vírushordozó kismamák gyermekeit születésük után védő oltásban kell részesíteni. 11 Továbbra is ingyenes védőoltás jár a hepatitiszes beteg környezetében élőknek. # Minden olyan oltást, pl. a veszettség ellenit, mely járvány­ügyi érdeket szolgál, az állam finanszíroz. Magánzárkát kapott a háremúr Négy idősebb nőstény és négy kölyök galléros pávián halála terheli a pécsi állatkert egyik fiatal hím majmának számláját. Tegnap délelőtt azonban véget ért az Igor névre keresztelt pá­vián egyéves sorozata, mivel rövid altatás után már elkülönítve ébredt egy korábban lebontásra ítélt, üresen álló ketrecben. PÉCS Szerda délelőtt felborult az állat­kert szokásos reggeli nyugalma, mikor a páviánok kifutójából nagy nehézségek árán kivették az agresszív egyedet. Szafari filmekből ismert módszerrel, puskából kilőve adták be a ma­jomnak az altatóinjekciót, majd az elkábított páviánt mérlegelés után külön ketrecbe helyezték. Igor, a jól fejlett galléros pá­vián három évvel ezelőtt, még serdülőként került Pécsre, hogy az idősödő vezérhím helyét át­vegye a csapatban. Itt csepere­dett fel és úgy tűnt, jól beillesz­kedett a csoportba. A problémák jó egy évvel ezelőtt kezdődtek vele, mikor - bár a termé­szetben meg­szokott módon - egyre több nőstényt kényszerített háremébe. Az állandó csete­paték során négy idősebb nőstény is olyan súlyos sérüléseket szerzett, hogy a gondozók már egyiken sem tudtak segíteni. Sőt más állatok­hoz hasonlóan, a trónkövetelő a hatalmi harcban elpusztította a másik hímtől származó kölykö- ket is. Mint azt Szabó László, az állatkert zoológia csoportveze­tője (képünkön) elmondta, ez nem példa nélküli eset a állatker­tek történetében. Bár általában több hím is békésen tud egymás mellett élni, megosztozva a nős­tényeken, s a hatalmi villongáso­kat hamar béke váltja fel. Itt is úgy tűnt már, hogy Igor végleg átvette a hatalmat, hiszen az idő­sebb hím, Kazimir háremében már csak a két legidősebb nős­tény maradt. Épp emiatt vártak arra, hogy külső beavatkozással oldják meg a problémát. Áz utolsó cseppet a pohárban az jelentette, hogy múlt pénteken Igor ismét megölt egy kölyköt, pedig ez már a saját utódja volt. Ezután határozott úgy az állat­kert vezetése, hogy elkülönítik a hímet. Végül tegnap hajnalban, amikor egy új pávián született, és Igor ezt is megtámadta, az ag- resszor elköltöztetésével nem várhattak tovább. Egyelőre kü­lön ketrecet kapott, és valószínű­leg hamarosan egy másik állat­kertbe kerül, ahol talán jobban be tud illeszkedni. Persze, nem biz­tos, hogy a rossz hírű majom után túlságosan sokan törnék magukat. Ha maradnia kell, ak­kor külön kifutóban kapna helyet kisebb háremével együtt. A páviáncsaládot egyébként a JPTE kutatói is tanulmányozzák, azonban a dr. Tóth Péter adjunk­tus vezette etológusok természe­tesen semmiféle kísérletet nem folytatnak a majmokkal. A kuta­tás során mindössze megfigyelé­seket végeznek a majmok társas viselkedéséről. A szakemberek egyöntetűen azon a véleményen vannak, hogy az állatkertben úgy kell bemu­tatni az állatokat, ahogy a termé­szetes környezetben is viselked­nek, akkor is, ha ez az állatvé­dőknek nem tetszik. Persze, fel­merül a kérdés, hogy megéri-e hagyni, hogy nyolc 40-50 ezer forint értékű pávián elpusztuljon, amikor az állatkertek amúgy is pénzszűkében vannak. Czibók Balázs Nemere István (7.) Szomszédom a halál Helyi idő szerint reggel fél hét múlott. Már a lenti tájat is megvilágította a kelő nap. A gép lassan süllyedni kezdett. A szomszéd ország nem túl mo­dem repülőterét látásból ismer­tem. Amikor hét óra körül be­tont fogtunk és végiggumltunk a leszállópályán, olyan ismerős lett hirtelen minden. Afrikai volt a táj. Kopár dombok, vá­rosszéli bádogviskók. A fiúk álmosan tántorogtak ki a gépből. Az útlevélvizsgála­tot még nálunk is álmosabb fe­kete tisztviselők végezték - utánozhatatlan hanyagsággal viselték egyenruhájukat, és in­kább azt lesték, kitől lehetne le­akasztani valami baksist. Betet­tem egy százfrankost az útleve­lembe, amit pecsételés előtt a tiszt olyan ügyesen tüntetett el az okmányból, hogy még én sem láttam. Senki nem volt gyanús, akadálytalanul átcsúsz­tunk a vizsgálaton. Utána ta­xikkal mentünk két egymás mellett lévő kis szállodába. Ro­land ideges volt, úgy viselke­dett, mintha az egész expedíció terhe az ő vállát nyomná. Hagy­tam egy kicsit szenvedni. Nappal is aludtunk. Délután előbb sorban felkerestem a mi szállodánkban lévőket, aztán Rolanddal átballagtunk a má­sikba. Utána Roland elment a követségre. Másnap felmértük a terepet. Párizsból virágnyel­ven jelezték, hogy a fegyvere­ket szállító futárok már útban vannak. Az embereink - úgy is, mint „turisták” - fel-alá sétál­tak a városban. Kimentünk a fo­lyópartra is. Itt széles volt a víz­tükör, hidat errefelé nem építet­tek a franciák - míg övék volt ez a gyarmat. Később meg olyan szegény kormányzat ke­rült hatalomra, hogy kisebb gondja is nagyobb volt ennél. Inkább a hadseregüket fejlesz­tették, jó afrikai szokás szerint. És persze fényűző elnöki palo­tát és alig valamivel kevésbé fényűző nagykövetségeket ren­deztek be különféle európai és amerikai fővárosokban. Akadtak halászok, akadtak rozoga motorcsónakok tulajdo­nosai, akik szívesen ajánlkoz­tak, hogy átvisznek bennünket. Én attól tartva, hogy emlékez­het rám valamelyik mazimbai tiszt, inkább az illegális utat vá­lasztottam. Roger és Elisa már a második napon átmentek, Eric és Will turistaként egy kis hajón távozott. Úgy beszéltük meg, bérelnek két terepjárót. Torben és Roland még haboz­tak, melyik utat válasszák, vé­gül illegálisan keltek át a har­madik éjjelen. Akkor már meg­érkeztek a fegyverek is, kihoz­tuk a francia követségről a há­rom jókora bőröndöt. Dino, He­inz és Paul tartottak velem. Este, közvetlenül naple­mente után érkeztünk a partra. Ott várt két csónakos, rozoga Johnson-motorosaikkal. Heinz, a verekedős szépfiú jutott ne­kem, Dino és a lengyel a másik csónakon mentek. Sűrű volt az éjszaka. Kezdetben csak cso­rogtunk lefelé, a sodrással vitet­tük magunkat a megbeszélt pontig, aztán a helybeliek be­kapcsolták a motorokat, és se­besen közeledtünk a mazimbai parthoz. Ha lőni kezdenek - le­buktunk. De a határőrség erre­felé majdhogynem ismeretlen fogalom; ha viszálykodik két ország, akkor gyűlnek a kato­nák a határok mellé. Amúgy inkább a városi laktanyákban ülnek, és a lábukat lógatják, vagy a saját lakosságukat nyaggatják. Néha pedig - itt-ott menetrendszerű pontossággal - puccsokat rendeznek. Katonai erejük nem nagy, de például ha most ott állna egy szakasz a sö­tét parton, és errefelé szegezné a géppisztolyát, nem sok esé­lyünk lenne . . . Meresztettem hát a szememet szorgalmasan. De odaát csönd volt. Az odaátból hamarosan itt lett - partot értek a csónakok. Kiléptünk, hallgatóztunk, egyi­künk előrement figyelni, már fegyverrel a kézben. Aztán ki­raktuk a rakományt, kifizettük a csónakosokat, azok csöndesen eleveztek a parttól, és csak tá­volabb kapcsolták be a motoro­kat. Mi meg ott álltunk az éj­szaka kellős közepén egy csomó fegyverrel, tettre készen. Félórás várakozás után köze­ledő kocsik reflektorai vetültek hol az égre, hol a földre. A jár­művek bukdácsolva jöttek a nem létező mezei úton. Hama­rosan találkoztunk. Eric és Will egészen jó ko­csit bérelt. Hatan voltunk hát, a fegyvereket a kocsikba tettük, rá a saját holminkat, táskákat dobáltunk, és igyekeztünk mi­nél előbb eltűnni a környékről. Mazimba fővárosa, Port Lorre, vagy - ahogyan mostanában az egyik helyi nyelven nevezték - Mzinga nem volt messze. Az is a folyó mellett található, csak éppen vagy száz kilométerrel alább. Végre kikeveredtünk egy útra, és zseblámpával megvilá­gítva a térképünket, hamarosan ráleltünk Mazimba egyetlen műútjára, amely egyenesen délre vezetett. ( Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents