Új Dunántúli Napló, 1998. június (9. évfolyam, 149-177. szám)
1998-06-06 / 153. szám
1998. június 6., szombat Kultúra - Művelődés Dunántúli Napló 11 Miért ne foghatnánk össze? Képzőművészeti alkotótábor Nyári szabadiskolába hívják az amatőr művészeket, illetve a tehetséges és érdeklődő fiatalokat. A közel negyedszázada életre keltett Encsi Országos Képzőművészeti Alkotótábor mára rangot vívott ki magának, többek között azzal a nyitott és sokirányú tanári törekvéssel, mely a szabadiskolát jellemzi. Idén június 19-éig várják az érdeklődőket, akik festészetet, plasztikát, grafikát, kerámiát, fotóművészetet tanulhatnak, hivatásos alkotók keze alatt. Az alsó korhatár 15 év. Az alkotótáborban július 12-e és 25-e között folyik majd a munka. Egyéb információ a 46/385- 025-ös telefonszámon nyerhető. H. I. Gy. A napokban a Pannónia Könyvek „Pécsi Tudománytár” sorozatában megjelent új könyvével, a „Nem fáj az a kőnek” című ’ezredvégi krónikával’ kopogtatott, és találkozott olvasóival Pécsett a Dominikánus Házban Albert Gábor, az egyházasharaszti születésű író. Regényeiben, szociográfiáiban többek közt a nemzeti és nemzetiségi lét problémáira keresi a választ. Attitűdje a gondolkodó íróé, akinek a művei gazdagok esszéiszti- kus elemekben. Legutóbbi kötete is „megmaradásunk zálogának", kulturális identitásunknak kérdéseit boncolja. A könyvben kevéssé ismert nagy egyéniségek bukkannak föl, Székely János, Vatai László, Wass Albert - erdélyiek és mások.- írásainak középpontjában Erdély és megmaradásunk kérdései állnak. Közelebb kerültünk-e népi értékeinkhez a rendszerváltás révén?- Meggyőződésem, hogy sokkal több értékünk van ma is, mint hisszük. Erdélyben, ahonnan annyi minden indult, és másutt is. De hadd mondjam el, ha falusi is voltam, soha nem tartoztam a népiek közé. Apám jegyző volt, s magam is egy értelmiségi polgári réteghez tartozónak vallom magam, abban a hitben, hogy polgári társadalmat kell fölépíteni. Felmenőim közt akadémiai levelező tag, református papok voltak. A szellemi fejlődésem 1956-ban bizonyos értelemben lezárult, az Illyés— Bibó-féle, tiszavirág-életű Petőfi Pártba léptem be - majd a rendszerváltó Magyar Demokrata Fórumba alapító tagként.- Elindította az Új Magyar- országot, szerkesztette a Magyarok Világlapját. Hogyan ítéli meg a Magyarok Világszövetsége helyzetét - és helyzetünket a világban?-Átmenetileg az Új Magyarországnak alapító fő- szerkesztője voltam, de engem nem engedtek az újság közelébe sem. Ami a világ- szövetség ügyeit illeti, nem ez a helye, hogy elemezzem. Tény, hogy a kárpátaljai és az erdélyi alapszerződésekkel nem értettem egyet. Másfelől; nincs értelme az állandó siránkozásnak. A világban szétszórva élő magyarok jobban összefoghatnának, és ugyanúgy segíthetnék egymást, mint más nációbeliek. Erről szól a „Szétszóra- tás után” című tanulmányom.- Mit jelent Önnek Pécs?- Nagyon szeretek Pécsre jönni. A diákéveimet, az ifjúságom egy részét töltöttem itt. A Gróf Széchenyi Gimnáziumba jártam, ma is emlékszem Petrovics hittanár úrra. A Dunántúlban jelent meg az első írásom, és Szederkényi Ervin, Csorba Győző, Tüskés Tibor idején rendszeresen publikáltam a Jelenkorban is. B. R. Magyarul magyarán Szókincsbővítés Nem szorul bizonyításra, hogy az árnyalt nyelvi kifejezés fontos feltétele a beszélőíró ember szókészletének a gazdagsága. Mindennapi tapasztalat, hogy az a hivatásos szónok, akinek az egyéni szókincse tízezer körülire becsülhető, sokkal jobban megérteti magát, s ami még ennél is fontosabb, nagyobb hatással van hallgatóira. A gazdagság-szegénység azonban nemcsak mennyiségi kategória, hanem legalább ennyire minőségi is. Aki foglalkozásánál, hivatásánál fogva a nyelvhasználattal van kapcsolatban, annak a szavaknak nemcsak a fő- vagy alapjelentését kell ismernie, hanem a mellékjelentéseket, sőt a jelentésámyalatokat is. Újságunkban olvastam: „A határ szinte minden részén találhatók terebélyes belvizek”.- Most hagyjuk figyelmen kívül, hogy a talál szoros kapcsolatban van a keres szavunkkal. Sajnos, a belvizeket nem kell keresni. Ám a terebélyes annál inkább megérdemel egy kis figyelmet. Az első jelentése: „szélesen elterülő koronájú (fa)”. A többi jelentés már stílusminősítéssel fordul elő az Értelmező szótárban. Bizalmas, népies? ’kiterjedt’: terebélyes rokonsága van: tréfás: ’ kövér, széles, testes (személy, termet)’: terebélyes asszonyság; ritka: ’nagy kiterjedésű, széles (tárgy)’: terebélyes íróasztal.- A belvíz tehát csak akkor lehet terebélyes, ha tárgynak fogjuk fel. „Látom, csurig van a Szenes (egyetemi klub)” - A kiemelt szó a csorog, csurog szavunkból származik, amely a hull, folyik (víz, verejték, nyál, aprómag, méz) jelentés- tartományába tartozik. Merész szókép, a metafora a klubtagok folyékony halmaz- állapotát jelenti. Feltételezem, hogy csak figyelmetlenség az oka a következő szótévesztésnek: „A melldöntögetó' magabiztosságára könnyen ráfizethet a nemzeti jobboldal”. - Aki a mellét döngeti, az csak egy későbbi szakaszban szokott döntögetni, de akkor sem a mellét. A Rádióban hangzott el az ország népességének aggasztó tragikus fogyásáról szóló hírben: „Tavaly csak százezer új név került az anyakönyvi kivonatokba”. - Valószínű, a megfogalmazójának már többször kellett anyakönyvi kivonatot kérni. Ezt viszont a születési anyakönyv alapján állítják ki. Az igekötőt is gyakran eltévesztjük. „Az atkák felszaporodása a szőlőkben nagyobb mérvű.” - Elég baj az ELszaporodás is. - Máskor az EL is félreérthető: „Elhíresült az első cigányklub is”. A híressé vált sokkal egyértelműbb lett volna. „Szobáiban elszaporodtak a könyvek”. Roppant érdekes jelenség. A molyokról, az egerekről ez sokkal több joggal állítható. Végül egy komplex példa: „A város főterén állt a filegó- ria (így, e-vel!), amely alatt a rezesbanda húzta.”. - Némelyek összetévesztik az allegóriát a filagóriával, de a fúvósokat a vonósokat csak igen ritkán. Rónai Béla Márai egy pécsi kávéházban „... megjelent egy igen magas, számomra igen kellemetlen alak” - idézi föl a 11 éves kisfiú első benyomását Márai Sándorról Rónay László irodalomtörténész, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanára. Az édesapa, Rónay György, a nagy nemzedék jeles irodalomtörténésze, egy budai vendéglőben találkozott az íróval - találkozásuknak a fiú is tanúja volt. Most Pécsett, a Morik Caffe sarokasztalán karcsú, bőrkötéses könyvek sorakoznak. Rónay László a Korona Kiadó gondozásában megjelent kitűnő monográfiája Márai Sándorról. Az irodalomtörténész arról beszél, hogyan lett az ellenszenvből elkötelező élmény, miért választotta Márait, a polgárt könyve tárgyául. Az alkalom is rendhagyó annyiban, hogy a kiadó és a Baranya Megyei Pedagógiai Központ kezdeményezésére ez a kávéházi beszélgetés a pedagógus-továbbképzést újszerűén szolgáló sorozat része, amely a magyartanárok számára tanúsítvánnyal zárul. Ami a polgári erényeket illeti, a halkés és a hat személyes teríték csak külsődlegesség. Sokkal lényegesebb az autonómia magától értetődő igénye, s a tény, hogy a polgár nem azonos a milliomossal. A polgár a tehetsége, munkája és szorgalma révén gyarapszik. Kosztolányinak'volt egy háza. Márainak egy lakása. S jellemző, hogy akkoriban, amikor szinte egymás mellett laktak, nem látogatták egymást, ámde választékos stílusban leveleztek, küldönc útján kölcsönkérve egymástól egy-egy folyóiratot, könyvet. A fiatal Márai ironikus éleslátással szól a keleti eszmék hazai apológiájáról, és a gondolkodáshoz, a rendhez, Európa hivatástudatához fellebbez Spengler kultúrpesszimizmusát tanulmányozva. Nemcsak az eltömegesedéssel járó veszélyérzet él idegeiben, de amikor elkülönülést hirdet, abban ott rejlik az Európát „megkóstoló” ci- toyen szabadságvágya, alkati idegensége és szellemi fölénye is. Ő maga sokkal később, a nyugati és keleti - a pánszláv - kultúra találkozásában sejdíti meg a polgári kultúra alkonyát. De vajon nem most éljük-e a kultúra végét - fejtegeti az előadó - a számítógép, komputeri- zált regénykivonatok, pótlékélmények korában? A polgári erkölcs három alappillére a türelem, a kitartás és a becsület. Ezeket az erényeket Márai munkamániájával is hitelesítette. E körbe tartozik hűsége nyelvéhez, magyarságához. Holott lehetett volna a Frankfurter Zeitungnál német író. Az az intelme - mondja Rónay - miszerint „A legnehezebb helyzetben élj a legválasztékosabb szavakkal”, nemcsak a szelídségben rejlő erőről szól. Figyelmeztetés a mai, derékbetört magyar nyelvnek, a hazai tévétársaságoknak is, amelyek gátlás nélkül engedik meg a legocsmányabb szavak használatát. Márai nem volt vallásos. Életének, személyiségének annál példaadóbb, mának szóló tanulsága - válaszolta kérdésemre Rónay László -, hogy igazi, a becsületes liberális polgár típusát testesítette meg. Aki az eltökélt munkát vallja, a szerves és állandó önművelést, aki a családjának él. Milyen mulatságos, hogy ezeknek az elveknek ma sokszor éppen az önmagukat liberálisnak vallók állnak ellent. Én azt remélem - mondta végül -, ha az oktatásban valóban megteremtik az értékközpontúságot, ha a vallásos iskolák betöltik a szerepüket, lesz esélye annak, hogy polgári társadalom szülessen Magyar- országon is. B. R. Faművesség A faművesség mestere A könyvből tankönyv lett Szatyor Győző voltaképpen szakmai önéletrajzát írta meg a Faművesség című művében, mely először tizenkét éve jelent meg. Azóta tankönyv lett belőle. Aki valamennyire is ismeri Szatyor Győzőt, akárcsak Baranya megyében fellelhető munkáit, biztos lehet benne, hogy a Kós Károly- díjas alkotó mindent tud a fáról, a fához fűződő ősi hiedelmekről, a megmunkálás bonyolult technikai eljárásairól.-A magyar mindig kézműves nép volt, szeretett fúrni-faragni és saját örömére míves tárgyakat előállítani fából. Jómagam szőkébb pátriámban, az Ormánságban jóformán egy nagy műhelyben, asztalosok, bognárok, ácsok társaságában nőttem fel. Mivel a pályám során tényleg mindent készítettem, apró fa sótartótól köztéri faépületig, azt hiszem a könyv népszerűsége, sikere annak is köszönhető, hogy a leírtakat hitelessé teszi, amit alkottam. A Faművesség mostani, a Pannónia Könyveknél megjelent 2., bővített kiadása azért is fontos, mert ipari iskolákban, szakmunkásképzőkben, valamint fafaragó műhelyekben, szakkörökben tankönyvként használják évek óta. Mint a szerző mondta, a laikusoknak való szemléletes, olvasmányos kézikönyvet szerette volna vegyíteni a szakembereknek szóló alapos leírásokkal. Szatyor Győző a valaha éjszakai csöndes órákon írt és rajzolt könyvét folytatni tervezi, hiszen a faépítészetről és faszobrászatról a jövőben külön kötetet szándékozik írni. M. K. Kulturális ajánlatok Könyvheti dedikálások. Ma a pécsi Széchenyi téren 15 órakor Nagy Imre és Sárosi István, míg 16 órától Galambosi László és Szirtes Gábor dedikál a Pannónia Kiadó sátránál. Holnap a Magyar Könyvklub sátránál 15 órakor Horányi Katalin várja olvasóit, (ly) Aszfaltrajz. Országos aszfaltrajzverseny kezdődik ma 9 órától a pécsi Illyés Gyula Általános Iskola udvarán, ahová három kategóriában 15 éves korig várják a jelentkezőket. A gyermekek művészeti képzését támogató Liber-Arte Alapítvány szervezésében létrejött programot juniális színesíti. (ly) Fagottmuzsika. Elkészült a 4. Weidinger Imre Nemzetközi Fagottverseny programja. A június 25-e és 29-e között zajló 'zenei események között például emlékkoncert lesz Jean Fran- caix zeneszerző tiszteletére, díszhangversenyt adnak a pécsi szimfonikusok, s Pécsről közvetítik a Ki nyer ma? rádiós műsor egy fordulóját. (ly) Szavalóverseny. Második alkalommal rendezik meg az Országos Forradalmi Szavalóversenyt Debrecenben. Az általános és közép- iskolásoknak, illetve a felnőtteknek hirdetett találkozóra Pesti József „A vulkán peremén” című verseskötetének két költeményével lehet benevezni. A jelentkezés szeptember 23-áig folyamatos. További részletek felól a debreceni Kölcsey Művelődési Központban lehet érdeklődni. (ly) Vámos Miklós két alkalommal is sikerrel keltette életre „Lehetetlen?” című műsorát a pécsi Ifjúsági Házban. Elsőként Vári Éva, a héten pedig Lázár Ervin volt a vendége. Végre egy gyerekdarab! - A gyáva Kistigris címmel Hanna Januszewska zenés, maszkos játékát vitte színre Kós Lajos rendezésében a Pécsi Harmadik Színház. A betétdalokat Papp Zoltán zenésítette meg, míg a színészek mozgását, táncait Uhrik Dóra tanította be. fotó: tóth László i I 1 1
