Új Dunántúli Napló, 1998. június (9. évfolyam, 149-177. szám)
1998-06-04 / 151. szám
1998. június 4„ csütörtök Háttér - Riport Dhnántúli Napló 7 Pécsi kupik: nagy a kereslet Bordély házat (köznyelvi becézett formában: kupit) Magyarországon jelenleg tilos üzemeltetni, bár már évek óta vannak, akik sürgetik az „üzletszerű kéjelgés” és a nyilvánosházak legalizálását. Gondolom, nem nagy titok, hogy azokban a városokban, ahol ilyen-olyan okból nagy az éjszakai pillangók iránti kereslet, a törvényi tilalom ellenére sorra nyílnak meg a egzotikusnál egzotikusabb nevet viselő bárok. Pécs sem kivétel. A misztikumra hajló, lokálpatrióták szerint a mediterránum vérpezsdítő közelsége, a kereslet-kínálat összefüggéseit, a piacot az Isten fölé helyezők szerint pedig az ideiglenesen e vidéken tartózkodó külföldi zsoldosok jelenléte az oka annak, hogy Pécsett a város méretéhez képest meglehetősen sok, egy helyi taxis állítása szerint közel harminc „Olyan Hely” van. Jelen írásnak persze nem az az elsődleges feladata, hogy a legősibb mesterség (nem az adócsaló!) művelőit befogadó bárok keletkezésének magyarázatát adja, sokkal inkább az, hogy - és ezzel zárjuk is rövidre a bevezetőt - elmondja, milyenek is a pécsi kupik, milyen a hangulatuk, milyen a leányzók árfekvése, miről beszélget németül a die Hure betűsorral jelölt hölgy két ... között éppen aktuális „kedvesével”. Az Olyan Helyeknek Pécsen általában egzotikusán csengő nevük van. A bár funkciójára egyértelműen utaló elnevezésektől természetesen óvakodnak a tulajdonosok, hiszen senkinek nem hiányoznak a rendőrségi razziák, melyek az utóbbi időben úgyis egyre gyakoribbak. Nem akarunk reklámot csinálni egyetlen bordélynak sem (valószínűleg ennek ők is örülnek), úgyhogy az első kupit, amit lapunk stábja felkeresett - hogy még véletlenül se hasonlítson egyetlen pécsi bár nevére sem - nevezzük egyszerűen Kiskundorozsmának. A kezdő taxisnak rádión kell megkérdeznie, merre is van a Kiskundorozsma, de aztán pillanatok alatt ott állunk a belvárostól néhány száz méterre lévő épület előtt. Az ajtónálló egy nagyon alacsony termetű, elképesztően dilettáns módon kifestett, a fitness világbajnokságon a győzelemre esélytelen nővel álldogál az utcán. Nem jön közelebb, öt méterről megállapítja, hogy nem a kirgiz maffia (ilyen még nincs) jött szétverni a bárt, veszélytelenek vagyunk. „Menjetek csak be”, mondja, és - számunkra teljesen érthetetlen okból - felírja a taxi rendszámát. Már az első pillantásra látszik, hogy a hely pécsi viszonylatban igényes. Éppen egy kifejezetten szép, a hazai k...a-szte- reotípiáknak nem megfelelő, szőke, hosszúhajú lány vetkőzik és táncol a színpadon, ha mondjuk az utcán látnánk fagyizni, eszünkbe sem jutna, mivel keresi a pénzt. Hétköznap van, ennek ellenére szerencse, hogy találunk üres boxot, ahová beülhetünk. Amíg menetrendszerűen meg nem ér- kezhek hozzánk a háttérben láthatatlanul, ám folyamatosan figyelő főnök/madame által küldött lányok, addig a többi A szerelemnek ára van asztalt figyeljük. A többségükben északi származásúnak tűnő férfiak egy-egy hangosabb megnyilvánulása idővel egyértelművé teszi, hogy magyarok a lányokon kívül talán csak mi vagyunk a teremben. Italt rendelünk, bár a Kiskundorozsma árai, minden megvehetó't beleértve, magasabbak a pécsi átlagnál. Miután udvariasan megkérdezik, hogy szabad-e, hárman leülnek. A vadnyugati filmek kuplerájaival ellentétben, ahol a hölgyek félmeztelenek, részegek és bárki megfoghatja őket bárhol, a Kiskundorozsmában és a többi Olyan Helyen diszkrét beszélgetés kezdődik, persze csak akkor, ha a Vevő nem a velejéig bunkó vagy részeg, az Áru pedig nem folytat folyamatos és hiábavaló küzdelmet az alannyal és az állítmánnyal. Következzenek az első öt perc témái, miután mindenki bemutatkozott mindenkinek! Első kölcsönös kérdés: Hány éves vagy? Második kölcsönös kérdés: Hova valósi vagy? A Mivel foglalkozol? - kérdést érthető okokból csak a lányok teszik fel. Lassan - vajon miért? - a pénzügyekre terelődik a szó. Az árakról csak hozzávetőleges adatok vannak, ugyanis olyan sok összetevője van egy adott helyen dolgozó lány óra-, vagy félórabérének, mint - elnézést a hasonlatért - a pécsi vízdíjképletnek. Mivel nem hatósági áras szolgáltatásról van szó, természetesen nehezen nyomon követhető, hogy miért annyi az annyi. Előfordulhat, hogy egy igényes helyen egy az átlagnál szebb prostituált kegyei olcsóbbak, mint egy járványveszélyes kupi, csúnyácska lányáéi, mert a főnöke mondjuk nem két nap alatt akar meggazdagodni. A pécsi átlag olyan 6-8 ezer forint, ezért az összegért fél órára feküdhet egy lepedőre a pár. Minél hosszabb időre kéri a kuncsaft a lány szolgálatait, relatíve annál olcsóbban megússza az éjszakát. Egy két órás hempergés például akár 20 ezerből is kijöhet. Ezek az árak persze a fogyasztást, a taxit, és a Pécsett egyébként ritka beugrót (van hely, ahol ez hétezer forint) nem tartalmazzák. A Kiskundorozsmában a lányok tizenöt másodpercen belül ILLUSZTRÁCIÓ: WÉBER TAMÁS eltűnnek asztalunktól azt követően, hogy egyikünk, nagyfokú tapasztalatlanságról téve tanú- bizonyságot, megkérdezi, hogy mikor megyünk már tovább. Végül a kispénzű, csak a sztriptízben gyönyörködő vendégeknek kijáró pillantások kísérik ki stábunkat. Utunk következő célja - maradjunk az álneveknél - a Tomahawk fogadó, ami szintén a belváros szívétől nem messze várja tárt kapukkal, karokkal, és ölekkel az arra járót. Itt tánc, vetkőzés nincs, persze a lányok viselete egy papírzsebkendőnyi anyagból elkészíthető. A vendégek jórészt hazánkfiai, ahogy beérkezünk, oda is szólnak valami kedveset, a zsebben lévő bicskát úgy kell összecsukni később. Itt túl sok ismerkedésre nincs időnk, mivel még körül akarunk nézni egy-két helyen, úgyhogy az éjszaka mindenki számára fontos részére kérdezünk rá. A lányok elmondják, hogy itt helyben már nem lehet „közel kerülnünk egymáshoz”, mert félnek a razziától, úgyhogy vagy egy általuk megadott hotelben, vagy a kedves vevő lakásán kerülhet sor arra a csúnya dologra. Tény, hogy az utóbbi időben sűrűsödtek a rendőri látogatások a pécsi kupikban. Az in flagranti ért kuncsaftot egyébként „csak” tanúként hallgatják ki, és reggel ki is engedik. A Százasszög night club, micsoda meglepetés, szintén nincs messze Pécs központjától. Kis emelvényen hosszú rúd, rajtakörötte az idő haladtával egyre csekélyebb ruházatú lány vonaglik. Sok idő telik el, mire kis asztaltársaságunkhoz néhány romlott nőszemély járul. Az egyik meglepően jó beszélgetőpartnernek bizonyul. Annyira intelligensnek tűnik, hogy egyikünk fölteszi neki azt a kérdést, ami bár a leglogikusabbnak tűnik egy k....-val kapcsolatban, ám ez a vendégek döntő többségét nem érdekli, úgyhogy eddig ilyen irányban az éjszaka folyamán nem is tapogatóztunk, nehogy föltűnjön „külsős” voltunk. A kérdés: Szereted amit csinálsz, vagy csak a pénzért dolgozol? A lány, nem tudni, hogy csak azért, nehogy a vendégnek csalódást okozzon, vagy mert tényleg így érezte, azt válaszolta: igen, szívesen van itt, senki és semmi nem kényszenti erre a munkára. A szituáció lényegi hamisságából adódik, hogy soha nem tudhatjuk meg az igazat. Nimmerfroh Ferenc, Nyaka Szabolcs Hodnik Ildikó jegyzete Törvény és igazság A tizenegy, éves Mátéval a szabályokról beszélgetünk. A jólnevelt fiatalember apja jogász, anyja humán szakos tanár, úgyhogy szóba kerülnek a jogszabályban foglalt törvények éppúgy, mint azok, melyek „csak” a lélekben laknak. Ha laknak persze. Máté azon gondolkodik, vajon azonos-e az igazság és a törvény, mert már tudja, hogy ártatlanokat is elítélhetnek. (Ahogyan akkor is történt, amikor az osztálytársa gyűjtőlencsébe fogott napsugárral kiégette a perzsaszőnyeget, fizikai kísérletképpen, és mégis Máté kapott érte.) A jogász atya végül is be kell hogy vallja: a jog a törvényt védi, nem pont az igazságot, bár ez olykor egybeesik. De Mátét az is érdekli, hogy a „tiszteld az öregeket” szabály valahol le van-e írva, és ha nincs, akkor is be kell-e tartani, ha pedig mégis rögzítve van esetleg, akkor miért nincs így az életben? A világ nagy kérdéseire nyiladozó fiatalember nem arra gondol, hogy át kell-e adni a helyét az idős néninek a buszon, még akkor sem, ha az iskolában szituációs játék keretében ezt megtanulták. (Az eredmény az lett, hogy azok, akik rosz- szabbul figyeltek, felugranak, ha öreg néne jön, de meg se mozdulnak, ha koros bácsi száll fel. Az nem volt az órán ugyanis.) Máté inkább arra kíváncsi, miért beszél a szomszédban építkező fiatal vállalkozó úgy az öreg szakival, mint Hanzi a meggyel. Az édesanya szerint azért, mert udvariatlan ember, és sajnos az is igaz, hogy nincs törvénybe foglalva: tahónak lenni nem szabad. Mert manapság már úgy élünk, hogy bármit megtehetünk, amit a törvény nem tilt. És a törvény sok mindent nem akadályoz, hiszen az emberek világában mindig is voltak olyan helyzetek, melyekre nem illik a paragrafus, ahol a lelkiismeret, a belső erkölcsi tartás, az etika általános elvei alapján kell dönteni. Mert például gyilkolni sem azért nem helyes, mert tiltja a törvény. A fodrászatból kell csodát csinálnom Kréling Ferenc fodrászmester kicsit szomorúan mondja, bizony eljárt az idő, nemrégiben halt meg legrégebbi törzsvendége, akit tanonc kora óta nyírt és beretvált. És hol van már az régi Király utcai szalon?! Szórakozni járok a munkahelyemre FOTÓ: W. T.-Gyönyörű szalon volt Kanizsai Mihályé, a Lyceum templom mellett, ahol én két évig tanonckodtam, mert jóapám úgy gondolta, hogy a kézügyességemet itt kamatoztatni tudom. Hiába gondolom én azt a mai fejemmel, hogy tán lehettem volna tervezőmérnök is, mert mindig roppant izgatott az építészet, akkoriban még a szülő határozta meg, mi legyen a gyerekből.- Milyen volt egy fodrászszalon 1947-ben?- Úri. Olyan emberek jártak oda, akiknek saját fiókjuk volt, csak náluk használatos eszközökkel, szerekkel. Ügyvédek, gyógyszerészek, színészek és színésznők. Bizony, akkor még nagyságos asszonyom, méltó- ságos uram volt a megszólítás.-Mindjárt az első' nap borotvált?- Dehogy. Itt is megvan mindennek a menete. Ez pedig a söprögetéssel kezdődik. És ez fontos, mert rászoktatja a fiatal fodrászt, hogy az üzlet tisztasága mindenek előtt való. De egy jó hónap múlva már borotváltam.- Megvágta az illetőt?- A tanuló sose vágja meg a vendéget, mert annyira koncentrál. De később, mikor már úgy érzi az ember, hogy minden mozdulat a kezében van, akkor sokkal inkább előfordul. Ez alól én sem voltam kivétel.- A vendég mindenek fölött - jól mondom, ugye?-Teljesen. Kezdődik azzal, hogy ki kell alakítani a kontaktust. Én mindig mindenkitől megkérdezem, mit kíván. A törzsvendéggel is elmondatom, mit akar, mert régi fodrászigazság, hogy levenni mindig lehet a hajból, de hozzátenni már nem. Egyébiránt én valóban szórakozni járok be a munkahelyemre. Ugyanis a beszélgetés, vagyis hogy jár az ember szája, legalább olyan fontos, minthogy a keze is járjon. Kell egy alapműveltség, ez biztos, főképp azért, hogy olyasmit tudjak kérdezni, ami a vendéget is érdekli. Engem a sport különösebben nem izgat, de át szoktam futni az újságban, hogy hozzá tudjak szólni.- Bizalmi állás?-Az is. Érezze a vendég, hogy ragaszkodom hozzá, és hogy ezért megdolgozom - akkor ő is ragaszkodni fog hozzám! Persze, hogy sok olyasmit is tudok, amit a feleségek soha nem tudnak meg, de jobb is!- Öt évtized frizuradivatja. Könnyű volt vagy nehéz?-Nekem mindig az volt a kedves, amivel lehetett alkotni. Már az iskola után is azt mondtam magamnak: Feri, neked a fodrászatból kell csodát csinálni, mert ez a te életed! Például a hullámosításban ugyancsak jeleskedtem, ha nem csalódom, férfinek „vízhullámot” Pécsett én csináltam először.- Ha valaki kopaszra vágást kér?- Ez a kérés a szakma megcsúfolása, kérem! Mindig lebeszélem az illetőt, és sokszor sikerült is.- Szakáll, bajusz, barkó?-A szakáll 10-15 éve jött vissza a divatba, előtte majd’ egy évszázadig nem volt. A bajuszból mindig is megvolt az angol vagy Jávor-bajusz, aztán a paraszt bajusz, amit Sztálin- bajusznak is neveztek egyesek, s volt a Hitler-bajusz is, ugyebár. Egyébként ez az egész hajdivatra elmondható, hogy a híres egyéniségek diktálnak, ma a színészek és énekesek.- Rákosit nem utánozták annak idején ?- Tőlem senki nem kért Rá- kosi-frizurát, de mint mondtam, erről le is beszéltem volna a kedves kuncsaftot! Méhes K. t,t FOTÓ: WÉBER TAMÁS Ugrásra készen
