Új Dunántúli Napló, 1998. június (9. évfolyam, 149-177. szám)
1998-06-14 / 161. szám
1998. június 14., vasárnap Közelről Ötödik oldal Mielőtt a mozdony kilépne Siralmas állapotban van a Magyar Államvasutak sínhálózata Amire Petőfi nem gondolhatott: a sínpályák siralmas állapota az oka annak, hogy a MÁV mintegy 8500 kilométeres hosszúságú vonalhálózatának közel felén, 4000 kilométeren sebességkorlátozás van érvényben, A pécsi igazgatóság területén ennél jobb a helyzet. Utoljára három évvel ezelőtt fordult elő a régióban - Pécs-Bátaszék között, Fékednél hogy pályahiba miatt kisiklott egy személyvonat. A vasutasok precizitásával fogalmazza Vanya László (kis képünkön), a Pécsi Pályagazdálkodási Főnökség vezetője: - A nyomkarima elhagyta a sínt. Ritka eset nagyon, de túl bátor következtetésekre nem adhat okot. A pályák karbantartására egyre kevesebb pénz jut, a szakemberek a rendszeres ellenőrzéseket követően kénytelenek rangsorolni a felfedezett hibákat. A biztonság magától értetődő prioritása mellett is felvetődik azonban a kérdés: meddig vasút a vasút? A karbantartási pénzek szűkössége ugyanis azzal a következménnyel jár, hogy bizonyos pályaszakaszokon sebességkorlátozást kell bevezetni. Márpedig a második évezred küszöbén például a Pécs-Bátaszék, vagy a Harkány-Vaj szló vonalon elrendelt 20-30 kilométeres „sebesség” aligha elégíti ki az utasok vagy a fuvaroztatók igényeit. Vanya László megítélése szerint éppen az óránkénti 20 kilométer az az alsó határ, amikor még működtetni lehet a vasutat. Innen kezdve már jobb, ha buszok jönnek-mennek a vonatok helyett. A pályafelújítás, karbantartás nagyon drága. Ha használt anyagot számítunk, kilométerenként 30-40 millióba, új anyagok esetében 80-100 millióba kerül. A főnökség egy évben 250 milliót költhet erre a célra - ebből 190 a bér.- Lépcsős síngazdálkodást folytatunk - mondja a szakember, ami azt jelenti, hogy a fő- vagy törzsvonalakból kiszedett anyaggal pótolják a mellékvonalakat. Más szóval: az alsóbb rendűekre új anyag nem jut. Holott lenne mire költeni több pénzt. A pécsi főnökség területén az 1400 kilométeres összhosszból 40-50 kilométernyi szakaszt kellene „tengelyterhelési korlátozottság” miatt kicserélni. A sebességkorlátozásnak viszont van előnye: a pécsi igazgatóság körzetében nem fordulhat elő a német vasúti katasztrófához hasonló tragédia. Egyébként a 200-zal rohanó szerelvény kisiklásának az oka ugyanaz volt, mint a 40-nel döcögő fekedié. Szaknyelven: a mozdony kilépett a sínből. Mészáros A. HÍRCSOKOR A miniszterelnökre emlékeznek. Nagy Imre halálának 40. évfordulójára emlékeznek az egykori miniszterelnök szobránál Kaposváron, június 16-án délután négy órakor. Otthon az időseknek Tolnán. Egy alapítvány idősek otthonát szeretne létrehozni Tolnán. A tervek szerint ősztől már 18-20 nyugdíjas költözhetne be az intézménybe, (hj) Iregszemcsei művésztábor. Ötödször rendeznek képző- művészeti alkotótábort a Tolna megyei Iregszemcsén július 25. és augusztus 8. között. A Mezey István festő- és grafikusművész szakmai irányításával működő alkotóműhely grafikai, illetve kerámiaszekciót indít. (sn) Kényelmes románok. Szlovénián át Olaszországba tartott az a nyolc román férfi, akiket a kanizsai határőrök a Gábor- jánháza melletti zöldhatárnál fogtak el. A határsértők Romániából egészen idáig taxival jöttek. Köztük volt az a férfi is, aki jó pénzért elkalauzolta volna őket úticéljukig, ahol ő maga is munkát szeretett volna vállalni. (dj) Kastélyút-per Keszthelyen Perben áll a kincstár a várossal: a hetvenes években a hatalom arroganciájaként megépült, a Festetics kastély egykori parkját átszelő út sorsa a tót. Ha másodfokon is nyer a kincstár, a keszthelyi kastélyparkot átszelő utat mindkét oldalán lezárják, s legfeljebb sétaút maradhat belőle. Minderről dr. Czoma László, a kastélymúzeum igazgatója tájékoztatta lapunkat. Ez a 380 méteres szakasz azért fontos számukra, mert a kastély melletti laktanyát a Honvédelmi Minisztériumtól visszakapták, így jó esély van arra, hogy a korábban leválasztott parkrész „visszatérésével”, a hét hektárról harmincöt hektárra megnövekedett területen a régi fényében ragyogjon az egykori főúri kastélyegyüttes. A másodfokú ítéletet egykét hónapon belül várják, de már megkezdték a laktanyaterület rendezését, parkosítását. A tervek szerint itt többek között egy olyan több holdas rózsakertet is létesítenek, melyben a nagyvilágban fellelhető minden rózsa otthonra lelhet. K. F. Duna-híd: újabb lobbizás Befejeződött az iszapbirkózás, ami legalább öt évig tartott a szekszárdi Duna-híd ügyében. Február 27- én lejárt a koncessziós szerződés a francia GTM konzorciummal, így a híd felépítésének a lehetősége úgy áll, mint kezdetekkor: sehogy. A mostani kormányzat hármas variációt hozott a térség polgármesterei tudomására. Vagy a kormány ad pénzt az építésre, vagy új pályázatot írnak ki - vagy a kettőt ötvözik. Mohácson legutóbb az derült ki, hogy a közlekedési minisztériumban úgy döntöttek: újabb koncessziós pályázatot írnak ki, esetleg a kormány is besegít. A polgár- mesterek közölték a miniszterrel, hogy a pályázatot legalább még a Horn-kor- mány írja ki, mivel az iratok elkészítése, beszerzése, az építési engedélyek kiadása hosszú időt vesz igénybe. Ennek a lehetősége már elmúlt. Kocsis Imre Antal, Szek- szárd polgármestere sürgeti az újabb pályázat kiírását (ha emellett döntenek), hiszen a megyében lévő duna- földvári Duna-híd már szinte használhatatlan. A bajai pedig igencsak zsúfolt. Az új kormányt meg még nem tudják felszólítani arra, hogy támogassa a térséget, így a szekszárdi Duna-híd ügye ismét késést szenved. Hazafi J. Mit ebédelt Mátyás királyunk? Nagyszakácsiban minden esztendőben összegyűlnek a világ legjobb szakácsai, hogy a reneszánsz időkbeli étkeket sütve és főzve elnyerjék a királyi szakács kitüntető címet. Az idén augusztus elsejére olasz, német, francia, finn szakácsokat is várnak. És persze Unger Károly, a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Társaság elnöke szerint vendégeket is, hogy legyen, aki elfogyassza e fönséges étkeket. Melyek nem hagyományosan maiak, hiszen Mátyás korában még hiányzott a krumpli, a paradicsom, a paprika, a kukorica és sokféle divatos mai fűszer is. Akkoriban főleg vadból, halból és az erdők-mezők növényi ajándékaiból került asztalra az étek, többnyire sültek, gyümölcskörítéssel. A kor egyik kedvelt csemegéje az aszalt szilva volt, ha magját kivették, tokaji borban áztatták és a mag helyére pirított mandulát dugtak. A királyi szakácsi cím viselője egy fehérvári mesterszakács, Hézl László. Könyvtárakat bújt a korabeli étrendekért. Lapunk számára a töltött pisztrángot ajánlja, mézes borban pihentetett gyümölccsel - amit Mátyás királyunk asztalára is bátran odatehetne. Négy személyre két pisztráng kell (csukával lehet helyettesíteni). A töltelék: áztatott zsemle, 10-15 deka felaprózott libamáj, 20 dkg főzött-darabolt éti csiga (aki nem szereti, hagyja ki, de nem tudja, hogy mit veszít) és két nyers tojás, sóval, kakukkfűvel és vadmajoránnával fűszerezve. A halakat be- töltjük, majd tejföllel leöntve, előmelegített sütőben 20 perc alatt megsütjük. A körítés: a kockázott sárgadinnyét, görögdinnyét, körtét, szilvát és szőlőszemeket mézes-gyöm- béres fehér borban megáztatjuk, s visszatöltjük a fél görögdinnyékbe. Chardonnay illik mellé. Kozma F. [ADIO MELLETT Tényleg nem vagyok az eszemnél? Ha valaki - mondjuk magasabb beosztást gyakorló akárki amennyiben az újságíró kérdésére nem hajlandó válaszolni, ennyit mond tömören: „Nem publi- kus ...!” S elejét veszi mindenféle oktalan kíváncsiságnak. No persze, vannak bizonyos témák, amelyek valóban nem publikusak, hiszen egy korábban nyilvánosságra kerülő - hogy úgymond: „kiszivárogtatott” - tény árthat a tárgyalások várhatóan előnyös kimenetelének. Az is igaz, hogy az újságíró feladata a kérdezés, a kínos ügyek boncolgatása, legföljebb nem kap rá választ. De a „nem publikus” kijelentést gyakran menlevélként használják egyes közéleti, vagy annak vélt szereplők. Pedig hát a „nagyérdemű” igazán elvárhatja, hogy közéleti érdeklődésére megkapja a szükséges tájékoztatást, elvégre ezért kap több fizetést - enyhén szólva - az átlagnál, ezért élvez különleges előnyöket, néha éppen a „nagyérdemű” adójából. Az elzárkózás aztán ragadós, és már olyanok is tiltakoznak, akiknek semmi közük az ügyhöz. Csupán majmolják a „nagyok” pökhendiségét. Egy sajnálatos balesetről a tévériporterek próbáltak öszszehozni egy tudósítást. Egyébként országos érdeklődésre számítható esetről volt szó. A pesti kórház főorvosa kiüzent: „Nem publikus!” Mit tehet a riporter? Tovább kutat. Felkereste az áldozatot szállító mentőt. Amikor a mentőautó mellett ácsorgó sofőr megpillantotta a tévéseket, előrelépett, és meglehetősen nagy tenyerét előrenyújtva betakarta a kamera lencséjét. Neki aztán édeskevés fogalma lehet a sajtószabadságról, a tájékoztatási kötelezettségről, ám azt megtanulta hamar, hogy mi az a „nem publikus” tartózkodás. De akadnak egészen rejtélyes ügyek is. A múlt hét keddjén - a délutáni órákban - ismerősömmel römiztünk. Hirtelen megszédültem, elmozdult alattam a karosszék, de meglepő erővel, ám kártyapartnerem is riadtan ugrott fel: „Mozog a szék!” A könyvespolc végére akasztott kis hőmérőm kilengett, és még hintázott is néhány másodpercig a szögön. Szédülésről szó sincs, már tudtam, hogy földrengés, illetve ijesztő földmozgás szakította félbe a partit. Eszembe jutott: egy legutóbbi hazai földmozgás apropójából geológus kandidátus barátom mondta, hogy Magyarországon - eddigi mérési statisztika alapján - nagyjából tíz-tizenkettő-ti- zenhárom évenként ismétlődik hasonló jelenség, változó erősséggel. Nos, gondoltam, majd a rádió hírt ad az ügyről. Hallgattam a híreket, tévében néztem a napi krónikákat, sehol semmi. Több ismerősömet hívtam fel telefonon: „Érezted a földrengés?” A válaszokat nem idézem fel, a legenyhébb is az volt: „Ne igyáí délután!” Másnap délelőtt - a nyugdíjas törzsasztalnál - föltettem a kérdést barátaimnak, csodálkozva néztek rám, egyikük tenyerét elhúzta homloka előtt, mintegy jelezve, nem vagyok az eszemnél. Egyikük mondta, ő érezte, már a második litert itták a pincében, késő éjszakáig tartott a zsúr, és most azért issza a második korsó hideg sört, hogy gyógyítsa magát. „Ennek a földrengés volt az oka, most legalább tudom...” Én azt hittem, hogy valahol vannak földrengést jelző műszerek, amelyek kirajzolják a mozgást. Rosszul hittem. Csak mi ketten éreztük a minikatasztrófát. Most már kezdem hinni, hogy tényleg nem voltam az eszemnél. i t 4
