Új Dunántúli Napló, 1998. június (9. évfolyam, 149-177. szám)

1998-06-03 / 150. szám

1998. június 3., szerda Kert - Szőlő - Balkon Dunántúli Napló 7 Oldalszerkesztö: Miklósvári Zoltán fjL Gazdahírek Bólyi forrásból. Szója- és borsótermesztőknek szánt ajánlással jelent meg a Gya­korlati Agrofórum, a Nö­vényvédők és Növényter­mesztők lapjának idei má­sodik száma. A témában publikált összesen 17 cikk többségét a Boly Rt. munka­társai, a cég partnerei, szak­értői jegyezték. Az ágazat kimagaslóan magas szak­makultúrája itt van Magyar- országon. (k) Birtokösszevonás. A Földművelésügyi Miniszté­rium kifejezetten a kisebb területen gazdálkodó magán agrárvállalkozók boldogulá­sát kívánja elősegíteni az új támogatási formával, amely a birtokösszevonásokat se­gíti elő a hatékony működés érdekében. A tárca a földvá­sárlásokat legfeljebb a vé­telár 20 százalékáig támo­gatja. A feltételekről az Ag­rárkamara és a Baranya Megyei Földművelésügyi Hivatal ad tájékoztatást, (k) Cseresznyenemesítés. A Magyar Kertészeti Tudo­mányos Társaság és az Érdi Gyümölcs- és Dísznövény­termesztési Kutató-Fej­lesztő Társaság dr. Bróczik Sándor 50 éves nemesítő munkája alkalmából nem­zetközi cseresznye-meggy konferenciát tart Budapes­ten a Regina Hotelben (XXII. Művelődés u. 27.) június 17-19-én. A harma­dik napon gyakorlati bemu­tató lesz Ceglédbercelen. (k) Szaktanácsadás. A Kerté­szek és Kertbarátok Egyesü­lete kedden és csütörtökön délelőtt szaktanácsadást tart Pécsett a Nagy Lajos király u. 9. szám alatt (az Agrár­kamara székházában). (k) fűnyíróvásár elektromos, benzinmotoros, önjáró fűnyírók, fűnyíró traktorok, motoros kaszák, szegélynyírók Kapálógépek nagykeráron! Permetezők és egyéb kerti gépek teljes választéka a legalacsonyabb áron! Pécs, Szigeti út 94. Tel: 72/312-891 Védekezés a burgonyabogár ellen Nem lesz kendnek pityókája, ha a bogár tövig rágja. Ez a mint­egy ötvenéves erdélyi mondás tartalma sajnos ma is érvényes, hiszen alig van még egy, annyi bosszúságot okozó rovarkárte­vője a magyar mezőgazdaságnak, mint a burgonyabogár. A faj nagyfokú genetikai válto­zékonyságának és alkalmazko­dóképességének köszönhetően területi rasszai alakultak ki, meglepően rövid időn belül. A klimatikus tényezőkkel szem­beni tűrőképességének bizonyí­téka a folyamatos keleti irányú vándorlása és az ezzel járó kár­tétele. A kártevő életmódjáról, a védekezés lehetőségéről meg­számlálhatatlan publikáció je­lent meg. Az átütő siker azon­ban a világ minden táján elma­radt. Mivel a sikeres védekezés nem csak vegyszer (a kémiai üt jelenleg a legbiztosabb) kér­dése, a kezelések során jó ha fi­gyelembe veszünk néhány, ko­rábbról ismert tényezőt. A burgonyabogár szélsősé­ges alkalmazkodói képességé­vel, nagy egyedsűrűségével év­ről évre visszatérő kártételi vészhelyzetet teremt, eredmé­nye^ védekezések mellett is. Szaporaságánál fogva rövid időn belül gócos vagy tájegy­ségi gradációra (tömegszapo­rodás) hajlamos. Ez akár 2-3 évenként megismétlődhet, amit a száraz évjáratok, a beavatko­zás minősége jelentősen befo­lyásolhat. A faj sohasem tartozott a könnyen irtható rovarkártevők sorába. Ennek fényes bizonyí­téka a sok védekezési kudarc, a nagy szercsoportok (klórozott szénhidrogének, foszforsav észterek, karbamátok, újabban a piretroidok) egyre-másra ve­szítették el hatékonyságukat vele szemben - tolerancia, re­zisztencia alakul ki. E kérdés ismeretén a védekezés eredmé­nyességét illetően rendkívül sok múlik. Fokozott kártevő jelenlétet, korai lombrágást eredményez a kelési időszakban a vetésváltás mellőzése. Kistermelőknél a „szomszéd hatással” is szá­molni kell. Kedvező az imágók számára a megtűrt lárvakelés, a korai növény jó táplálékforrás a telelés után kiéhezett szárnyas egyedeknek. A növény vontatott ke­lése fokozott imágóeljöve- telt, érzéke­nyebb kárt okoz. Az el­hanyagolt II. nemzedék el­leni védekezés eredménye a következő évi erős fertőzöttség (I. generáció). A 4-6 hétig tartó imágó betelepedés elhúzódó to­jásrakást - lárvakelést - ered­ményez (június végén is), mely rendkívül megnehezíti a keze­lés időzítését, a rovarölő szer megválasztását. A rövid, né­hány napos hatástartamú ké­szítményekkel ismételt perme­tezés szükséges. Ha az ültetés előtt vagy azzal egymenetben talajfertőtlenítést is végeztek, számottevően csökkenhet a korán betelepedő imágók száma. A rossz terme­lői gyakorlat következménye­ként a védekezés időpontja nem egyenlő az első lárva megjele­nésével. A 70%-os kelési arányt nem várják meg. Talaj­fertőtlenítés hiányában - elhú­zódó lárvakeléskor - a hosszú hatástartamú szereket helyez­zük előtérbe, magasabb árfek­vésük ellenére is. Az egyes növényvédő szerek legideálisabb kijuttatási ideje az esti órák, az intenzív har­matképződés előtt. A kezelés során néhány kivételtől elte­kintve (pl. érés) a permetezést ne a növény, hanem a kártevő lárva fejlődési fokozataihoz (fiatal lárva) igazítsuk. Ameny- nyiben szükséges, a gombás be­tegségek (burgonyavész, alter- nária) ellen kombinációban permetezzük ki a megfelelő fungicidet. Tóth Béla A takar ásos talaj ápolás A füvesítés és a zöldtrágyanö- vények termesztése mellett a takarásos talajápolás harmadik módszere a szerves vagy szer­vetlen anyagokkal történő talaj- takarás. Jelentősége, szerepe leginkább az avartakaróhoz ha­sonlítható. Előnye, hogy véd a gyomo- sodás ellen, kedvező a talaj vízháztartására, levegő- és táp­anyaggazdálkodására, csök­kenti a párologtatást, véd a szélsőséges hőingadozások el­len, véd a defláció és az erózió ellen. Kétségtelenül hátránya, hogy védelme alatt a gyökérzet magasabban helyezkedik el, ha a takarást megszüntetjük, akkor az károsan hat, főleg ha nem tudunk öntözni. Legősibb módja az árnyé­koló trágyázás, amikor is a gyümölcsfáink törzse körül, ál­talában a korona-csurgó vona­láig 8-10 cm vastagságban egyenletesen szervestrágyát te­regetünk szét. Jelentősége fő­ként a fiatal ültetvényben van. Valaha nagyon elterjedt volt a szalmatakarás, ma ennek be­szerzése is gond, ráadásul költ­séges is, így jelentősége, al­kalmazása csökkent. Felhívom azonban a figyelmet, hogy a szamócaágyásokon nagyon fontos és jelentős a szüret előtti szalmatakarás, a termést meg­védi a sározódástól, hátránya, hogy ezt évente meg kell ismé­telni. Felhívom azonban a fi­gyelmet arra, hogy a szerves­trágya- és a szalmatakarás pót­lására felhasználhatunk minden olyan szerves anyagot, amely nem káros a gyümölcsfákra, és képes humifikálódni. Szóba jö­het tehát a komposzt, fűrészpor, faforgács, törek, tőzeg, sőt az apróra zúzott nyesedék is. Napjainkban a legelterjed­tebb módszer a fekete fóliás ta­lajtakarás, alkalmazható fiatal és idős ültetvényekben is, klasszikus alkalmazási területe azonban a szamócatermesztés­ben van, ez közismert. Törzses ültetvényben alkalmazva arra hívom fel a figyelmet, hogy nem alkalmazható a teljes terü­letre, meg kell elégednünk a fa­csíkok beterítésével. Hátránya hogy a fóliacsík szélén, ahol a talaj alá rögzítjük, meglehető­sen bonyolulttá válik a talaj­művelés, a legnagyobb óvatos­ság mellett is előfordul, hogy a talajművelő eszközzel kiszakít­juk a fóliát. Buzássy Lajos Nagyra növő növények a kisméretű erkélyen Akinek nincs kertje, csak kis udvara, vagy erkélye, nem kell lemondania a növények adta gyönyörűségről. Egy-két nagyobb virágcserépben, lá­dában, vagy dézsában egész kis kertet varázsolhatunk az erkélyre. A télen szobában tartott pálmát, fikuszt, lean­dert, kínai mályvacserjét, vagy a törpebanánt májustól szeptemberig az erkélyen he­lyezhetjük el. Lehetőleg borús időben te­gyük ki, fokozatosan szok­tatva a szabad levegőhöz, napfényhez. Erős napfénynél árnyékoljuk hálóval (füg­gönnyel) és gyakrabban lo­csoljuk, levelét permetezzük. A lépcsőházban, szuterén- ban teleltetett leandert, cit­romfát, angyaltrombitát vagy a babért is az erkélyre visszük nyárra. A portól, esetleg kár­tevőktől - edényüket fóliával letakarva - zuhanyozással szabadítsuk meg. A meg­nyúlt, túl magas, formátlan és idős növényeket a tavaszi ki­helyezéskor metsszük vissza, ifjítsuk meg - ágelágazás fe­lett, csonk nélkül. Erkélyünket egész éven át díszíthetik dézsában nevelt örökzöldek. Fontos, hogy té­len gyökerük ne fagyjon át. Erre a célra nagyobb (leg­alább 50-60 cm átmérőjű és mély) fadézsa felel meg, il­letve ha kisebb, akkor télre szigetelőanyaggal (pl. hunga­rocell) védjük az átfagyástól. Mutatós örökzöldek és tar­tósak is a borókafélék, a ha­misciprusok különböző fajtái, a lombleveiűek közül az örökzöld kecskerágó, a mir- tuszlonc, a bukszus és a bo­rostyán is. Nyárra közéjük ül­tethetünk virágzó muskátlit, petúniát, vagy más színes, egynyári virágot. Búzás László Ártalmatlan gyomok A veszedelmes gyomok közé soroljuk a tarackosodó, sar­jadó vadnövényeket, melyek gyökérzete elszívja a táplálé­kot a kultúrnövények elől, gyorsan felmagzanak és el­szaporodnak, pokollá téve életünket. Különösen a ta­rackbúzára, az aszatra, az apró szulákra, a söténykeserű- fűre, a kúszóboglárkára, a pimpófélékre és a podagrátra kell odafigyelnünk. A vegyszeres gyomtalaní­tás rendkívül költséges és legalább olyan munkaigé­nyes, mint a gépi vagy kézi kapálás. A mélyen gyökerező vadsóskát, erdei turbolyát, va­lamint a legtöbb kúszó gyom törzsgyökerét amúgy is ki kell ásnunk, ha tartósan meg aka­runk tőlük szabadulni. Figyelembe kell azonban vennünk, hogy nem minden gyomnövény ártalmas, az ár­talmatlan gyomnövények kiir­tásával pedig értékes táp­anyagokat vonunk el a talaj felső rétegéből. Már csak ezért sem érdemes költeni a vegyszeres gyomirtásra. Pél­dául a herefélék és a tyúkhúr nitrogéngyűjtők. Beásva trá­gyázzák a talajt. Nyáron vi­szont ne hagyjuk növekedni, mert nehéz tőle megszaba­dulni. A fehér libatop, az aggófű és a nehézszagú gólyaorr ro­varcsalogató. Vonzzák a be­porzó méheket és eltérítik a pillangókat, melyek lárvái károkozókká válnának a kul­túrnövényeken. Nyáron eze­ket se hagyjuk felmagzani. A kakukkszegfű, a gyújto- ványfű, a sárga tátika és a csa­lán is rendkívül jó takarónö­vény. Sarabolóval vágjuk vissza és hagyjuk elfonnyadni a talaj felszínén. K. L. Metélőzöldek az ablakban A metélőhagyma, vagy snid- ling lágyszárú, évelő növény. Magját sekélyen vetjük, vagy késő ősszel a kertből kisebb csoportjait ültetjük cserépbe. Árnyékos helyen is jól fejlő­dik. Leveleit többször is le­vághatjuk, de 1 cm-es csonkot hagyjunk! Apróra vágott leve­lét levesbe, salátákhoz, tojás­ételekhez, tejfölös túróhoz, szendvicsre szórva használhat­juk. A metélőpetrezselyem két­éves, lágyszárú, vékony, el­ágazó gyökerű növény. Apró magját sekélyen vetjük, vagy a kertben termesztett vékony gyökerekből többet ősszel cse­répbe ültetünk. Szedéskor a tövekről a levelek egy részét csípjük le. Levélnyele ízesebb, mint a levéllemez. Levelét egészben díszítésre, különben nyéllel együtt apróra vágva használjuk levesekbe, főzelé­kekbe, hús- és tojásételekhez, köretekhez, mártásokhoz, sa­látákhoz. Főtt ételekbe csak tá­lalás előtt adjuk. A metélőzeller kétéves, lágyszárú, gyökere vékony, elágazó, leveléért termesztett növény. Igen apró magját ta­vasszal cserépbe vetjük, seké­lyen takarjuk. Lassan fejlődik. Tövenként csak egy-két leve­let csípjünk le. Apróra vágva csak kis mennyiségben hasz­náljuk levesekbe, húsételek­hez, túró- és sajtkrémhez. A turbolya lágyszárú, egy­éves, gyorsan fejlődő növény. Magját elég ha ősszel vetjük cserépbe, 4-5 hét után szed­hető. Az olasz és a francia konyha kedvelt illatos fűszere. Hajtásait apróra vágva zöld­ség- és burgonyalevesbe, hús- és tojásételekhez, salátaönte­tekhez használjuk. Ánizsra emlékeztető fűszeres illata, jellegzetes édeskés íze van. Búzás L. Gyógynövényünk: a szamóca Nemesített fajtaváltozatai nagyban termesztettek. Az ere­deti alakja erdőkben, erdei tisz­tásokon. bokros, ligetes helye­ken lelhető fel. Elsősorban fi­nom, ízletes gyümölcséért ke­resik és kedvelik, azonban gyógynövény is. Évelő, gyökér­tövéből tőrózsában állnak a hosszú nyelű, három levélkéből álló levelek, melyek tojásdad alakúak, szélein fűrészesek, 4-8 cm hosszúak. A gyökértörzsből hajt a hosszú kocsányú virág, pártája fehér, és innen növeszti az indáit is, melyek csomóiknál a földdel érintkezve legyökere­sednek és önálló növényt fej­lesztenek. Az ép, kifejlett, egészséges leveleket gyűjtsük, kb. 3 cm-es nyéllel, 3,5-4 kg friss levélből remélhetünk 1 kg szárazárut. Teája bélhurut ellen javasolható, enyhe izzasztóként is jó. A cukorbaj elleni teakeve­rék alkotórészeként is felhasz­nálják. Mivel teája kellemes ízű, a valódi tea helyett is fo­gyaszthatjuk, akkor is, ha telje­sen egészségesek vagyunk. Buzássy L. > t t

Next

/
Thumbnails
Contents