Új Dunántúli Napló, 1998. június (9. évfolyam, 149-177. szám)
1998-06-13 / 160. szám
1998. június 13., szombat, különszám Üj magyar gyógyszer a láthatáron A stressz és a gyomorfekély A kísérleti patkányok öt órán át úszkáltak a vízzel telt tartályban. Kimászni, megkapaszkodni nem tudtak, végül is az életükért küszködtek. Az így előidézett stresszhatás következtében két-három napon belül valamennyinél a vérzéses, illetve a perforált gyomorfekély tüneteit észlelték. Vajon ez azt igazolja, hogy a túlfeszített izgalmi állapot akut gyomorfekélyt idéz elő? A Pécsi Orvostudományi Egyetemen végzett kísérletek, megfigyelések igenlő választ adnak. Az ulcus, azaz a gyomorfekély nem tartozik a sokat hangoztatott, társadalmi rémként számon tartott betegségek közé, pedig veszélye, előfordulásának gyakorisága nem lebecsülendő. A POTE-n a gasztroen- terológiai és a klinikai farmakológiái munkacsoport kutatja az ulcus kialakulásának okait, körülményeit, következményeit, s a megelőzés lehetőségeit. A krónikus gyomorfekély kialakulása, gyógyítása az orvostudományban régóta ismert, részletesen, bár korántsem teljesen feltérképezett terület. Arra viszont, hogy a teljesen egészséges gyomor, szinte máról holnapra mitől lesz feké- lyes, mitől kezd el szinte vérezni, esetleg mitől perforálódik, most keresik a pontos választ. Az ilyen váratlan, akut fekély kialakulása bizonyos ártalmas gyógyszerek fogyasztására, illetve rendkívüli, erős stresszhatásra vezethető vissza. Ez utóbbival kapcsolatban mondta el a jelenlegi ismereteket, a megelőzés, gyógyítás módjait dr. Nagy Lajos, az I. sz. Belklinika tudományos munkatársa. Mint a munkacsoport kísérletei, felmérései is igazolják, az akut emésztőszervi, légzési elégtelenségek, a több napon át tartó eszméletlen állapot, a komolyabb munkahelyi, vagy közúti balesetek, a több órás, súlyos műtétek kiválthatják - az esetek túlnyomó többségében ki is váltják - az úgynevezett stressz-ulcust, azaz a vérzéses, netán perforált gyomorfekélyt. E betegség már azért is igen veszélyes, mert egy újabb, súlyos gyomorműtét újabb stresszhatást idézhet elő, s így a sebész által operált ulcus a gyomor másik területén megismétlődhet. A belgyógyász megelőző tevékenysége tehát az ideális megoldás. A stresszhatást ugyan nem tudja elhárítani, de következményeit gyógyszeres kezeléssel megelőzheti. A gyógyszeres kezeléssel folytatott kísérletek ma már bizonyítható eredményekkel is kecsegtetnek. Az Atropin, az újdonságnak számító -, s már ez évben hazai gyártásban is Histodil néven kapható - Cimetidin, a különféle prosztagladin- készítmények és az alkáliák kombinált adagolása az állatkísérleteknél, valamint az ezt követő klinikai vizsgálódásoknál is szinte teljes mértékben megszüntették a stressz-ulcus kialakulásának lehetőségét. Mindezeken túl a már vérző betegeknél is jelentős javulást értek el. Miért lényeges ez a kutatás? A POTE központi intenzív terápiás osztályán végzett felmérés szerint a jelentős stresszhatásnak kitettek közül 20. százalék két-három napon belül kapta meg a stressz-ulcust. Közülük hétnél követlen halálokként szerepelt. A POTE 400 ágyas klinikáján már gyakorlattá vált a megelőző gyógyszeres kezelés, igen jó eredménnyel. A kutatás azonban egyéb gyógyszerekkel, belgyógyászati módszerekkel tovább folyik. K. Gy. (1982. január 25.) Néha „döbbenetes”, amit a kártya mond „Szerető”, „betegség”... Nem hiszek az okkult tudományokban, így inkább bölcsen átengedtem fotóriporter kollégámnak a jövőbe pillantás lehetőségét. A kockás kartonruhás, csinos, 18 éves boszorkány pillanatok alatt megkeverte a lapokat és sorolni kezdte Laci barátomra váró nehéz perceket:- Ön eléggé féltékeny arra a fiatal lányra, akivel rövidesen megházasodik. Hivatalos esküvő lesz - talán KISZ-es- küvő? -, rhindketten boldogok lesznek. Anyagi örömöket látok - valami örökségfélét -, lakásgondjai megoldódnak ... És így tovább. Igazolásképpen sorban mutatja a lapokat, s a speciális kártya - úgy a K. u. K. időkből való „cigánykártya”, valóban ebben a sorrendben jön elő. Az ábrák mellett négynyelvű felirat: magyar, német, horvát és valószínűleg a ruszinok miatt, ci- rillbetűs felirat is. A 32 lapos pakliban a lapok ilyen rövid utalásokat tartalmaznak, mint: „Betegség”, „Pénz”, „Vágy”, „Tolvaj”, „Hír”, „Halál”, „Véletlen öröm”, „Hiúság”, „Utazás”, „Özvegyember”, „Szerető” stb... Marika - nevezzük így a kártyavető jósnőt - határozottan élvezi kíváncsiságunkat.- Ezt büntetik ám - mondja kisvártatva. - Ezért alig mertem kötélnek állni. Mentségemre légyen mondva, nem pénzért csinálom, és csak igen szűk baráti körben.- Szóval...?- Magam sem hiszek benne. Legalábbis nem nagyon. De néha annyira kijön, hogy magam is megdöbbenek.- Honnan tanulta?- Volt egy öreg nénike, akivel annak idején összeismerkedtem. Ő mutatta,nála laktam, albérletben. Eleinte nevettem, de aztán megtanultam a dolgokat, s a kártya is az enyém lett. Szóval így.-Ki több a baráti körben: nők vagy a férfiak?-A nők. Jobban hisznek benne.- Hisznek?- Mit tudom én? Talán csak úgy próbálják alakítani az életüket, hogy ami kijött a lapokban, az az életükben is kijöjjön. Főleg a szeretők ... Elneveti magát.- Nézze: többnyire mindenki életében vannak boldog és szomorú pillanatok. Pénz is jön váratlanul, kiadás is. Betegség, születés, halál.. .? Mindennapos dolgok.- Szokott önmagának is lapot vetni?- Úgy hétvégeken.- Jósnőnél volt már? -Kettőnél is. Az egyiknek megmutattam a kártyámat, azt mondta, ismeri. De amikor megpróbált vele „dolgozni”, egészen másokat mondott, mint amiket én tanultam. Azt jósolta, hogy öreg férjem lesz. Persze, hogy otthagytam! Kozma Ferenc (1982. június 21.) A pécsi színházban 1988-ban egy öltözőben készült a fellépésre Vári Éva (balról) és Lang Györgyi FOTÓ: ÚDN ARCHtV/LAUFER LÁSZLÓ A főportás történetei- Mesélhetnék sok érdekes történetet, de hát nem mindegyik illik az újságba. Azért persze tudok mondani olyan eseteket, amiket nyugodtan le lehet írni - mondja Rés eh Elemér, a Pannónia Szálló főportása és egyben szobafőnöke. - Például amikor itt járt hangversenykö- rútján Cziffra György, akkor három szobát béreltek ki, egyet a művésznek, egyet a feleségének és egyet a kutyának. De a három szoba nem egymás mellett volt, a szálló egész más frontján nyittattak szobákat. így aztán a rajongók nem tudták zaklatni Cziffrát, s végül is ez volt a célja a dolognak. De ha arra még rá is jöttek, hogy hol a felesége szobája, azt végképp nem tudták meg, hol „szállásoltuk” el a kutyát. Ez azért is volt fontos, mert a művész koncert előtt mindig félrevonult a kutyájával, hogy még véletlenül se zavarja senki. Képzelhető, hogy aki 1960 óta főportás, annak hány és hány története lehet. Egyet hadd idézzünk a közelmúltból. A Pannóniában szállt meg egy külföldi miniszter. Egyszer csak kiderült, otthon felejtette a fésűjét. „Szerezzenek egy fésűt a miniszternek, kérem!” - hangzott a kérés, ami természetesen, mint minden megszokott vagy rendkívüli igény, a recepcióra futott be. Szereztek.-Hogyan lesz valaki főportás? Miért éppen ezt választja a vendéglátóiparon belül? Resch Elemér szerint:- Nagyon jó, hogy olyan sok emberrel találkozhatunk. Mindegy, hogy híres, vagy nem. 1960-ban kezdtem még a Nádorban. Az új Pannónia nyitása óta dolgozom itt. Pécsett a kereskedelmi szakközépiskolába jártam, majd utána a szállodás szakmunkásképzőbe, 1968-ban, az utolsó évfolyamon végeztem, - egyedüli hallgatóként. Pályafutása alatt a Pannónia főportása rengeteg közismert emberrel találkozott már, így Sophia Lorennel, Dobi Istvánnal, Marosán Györggyel, Vuji- csics Tihamérral, Páger Antallal, Latabár Kálmánnal, Tolnay Klárival, a KLM vezérigazgatójával, a Pepsi Cola igazgatófőmérnökével,. Cziffra György- gyel. hazai és külföldi miniszterekkel, és még sorolhatnám. S milyen különleges óhajokkal fordulnak hozzájuk? Az már nem számít különlegességnek, hogy átrendeztetik a szobát, olyannyira nem, hogy ha házaspár, vagy különösen nászutaspár érkezik, automatikusan megkérdezik tőlük, tolják-e össze az ágyakat? S a válasz mindig: „igen”. Végül egy múlt heti különleges óhaj: egy svéd házaspár európai körútja során éppen a Pannóniában érte meg 26. házassági évfordulóját. Már érkezésük előtt idetelefonáltak, hogy szobájukban 26 szál sárga rózsa várja őket ebből az alkalomból. Azt mondják, hogy korántsem volt könnyű éppen sárga színű rózsából ezt a mennyiséget összeszedni - de végül sikerült. D. Cs. (1986. augusztus 17.) Az első munkahelyére már csak nosztalgiával gondolhat RÁDIÓ MELLETT 1985. január 6. „Gemikó” Még mindig tele van a „búrám” az ünnepi műsorokkal, csoda-e, ha képtelen vagyok szelektálni: mit, mikor, melyik napon hallottam és főleg minek? Arra például határozottan emlékszem, hogy valami rejtett mikrofont beszereltek egy pesti nyilvános vécébe és ott a riporter érdeklődött a vendégek körében, gondolom, a helyzethez alkalmazkodva valahogy ekképpen: „Hogy ityeg a fityeg?” Mondta is a vendég, hogy teljesen meg- bolondítják, mert a napokban az autóbuszon az egyetemisták molesztálták (utasszámlálás), most pedig az újságírók a klozeton, szóval ez felháborító. Mondta. Egy másik műsorban arról csevegtek meghívott szakértők, hogyan állunk manapság a megszólításokkal. Lehet-e „ura- mozni”, vagy nem, kit hogyan illő megszólítani anélkül, hogy megsértenénk az illetőt. Nem mai keletű a téma, azt hittem már befejezett ügy, hiszen az elmúlt esztendőben többször is szóba került: miért bácsizzák és nénizik az újságírók a riport szereplőit, illetve kit nem mernek bácsinak és néninek szólítani. Ez utóbbiak például a miniszterek, vagy más közéleti személyiségek, nagy nevű művészek, képviselők, táncosnők, festők, írók és főosztályvezetők. Ám a nép „egyszerűbb gyermekeit” már szelídebb megszólítás illeti, mondjuk a nyugdíjast is, akit akár „papának” is szólíthatunk, ugye. Példaként említették, hogy annak idején egy riportemő megkérdezte - az interjú kezdetén - Károlyi Mihály özvegyét, Andrássy Katinkát: „Szólíthatom-e Önt Katinka néninek?” - „Nem! Nem szeretem, ha Katinka néninek szólítanak.” Igaza is van. Miért ne mondhatnánk bárkinek, hogy „asz- szonyom, hölgyem, kisasszony, vagy uram”? Korra és beosztásra való tekintet nélkül? Lehet, valaki orvos, tanár, esztergályos, vagy aknász, attól kezdve, hogy nyugdíjba vonult, már a hivatalos papírokon (személyi igazolványban is!) egy uniformizált megszólítást kap: „Nyugdíjas!” Akit le lehet bácsizni és nénizni. „Nem sok vizet zavar az öreg” - alapon. Visszatérve az ünnepekre: sajtóban, rádióban, tévében - immár ki tudja hányadszor elmondották, hogyan kell megfőzni a töltött káposztát, a kor- helylevest, pedig ezt tavaly is megtanulhattuk volna, ha jól odafigyelünk, meg tavalyelőtt is és egyáltalán minden év végi ünnep előtt és alatt. De a háztartási tanácsokkal párhuzamosan az orvosok is megszólalnak és óva intenek bennünket az ünnepi lakomáktól, a zsíros és masszív eledelektől. Mit tehet a hallgató vagy olvasó? Először meghallgatja a recepteket, bevágja a töltött káposztát, újévkor a korhelylevest és utána bekapcsolja a készüléket: ugyan mit mond a doktor, hallgassuk csak meg? És az orvos, aki szintén a zsíros asztalnál töltötte el az óév utolsó napját, elmondja, mit miért nem szabad megkajolni. Én különben az orvosokkal jól elvagyok, ezért most kíváncsian várom, mit szólnak a rádió egyik reggeli híradásához? Pontosabban: a „gemikóhoz”. Nos, ez a „gemikó” egy mágneses korong - ezt a gyártó cég képviselője mondotta el - szóval a reumatikus fájdalmak különböző pontjaira felragasztandó és nyugtató hatással bír. Nem gyógyít, csak nyugtat! Aztán többféle „gemikó” van. Például a szemgemikó: ez esetben a mágneses korongot az ember este a szemére erősíti - ha fáradt - és reggelre kipihent szemmel ébred. Nos, várom a doktorok véleményét. De még emlékeztetnék valamire. Jó tizenvalahány esztendővel ezelőtt külföldről becsempészett mágneses karperecét vásároltak a magas vérnyomásban szenvedő magyarok. Olyan volt, mint a fém karórapánt. Egy ilyen karkötőt idős művezető barátom csuklóján láttam, mondtam is: „Na nézd csak az öreg hippit!” - de aztán leintett: „Ez komoly dolog, a karkötőbe szerelt mágnesdarabka a vérnyomást szabályozza. Nem kell többé gyógyszert szednem!” A csoda nem sokáig tartott: a tévében Horvát János riporter bemutatta a karkötőt és - orvosi .véleményekre hivatkozva - szélhámos csalásnak minősítette. Helyes. A „gemikóval” most várok egy kicsit...
