Új Dunántúli Napló, 1998. június (9. évfolyam, 149-177. szám)
1998-06-13 / 160. szám
10 Dünántuli Wapló Kultúra - Művelődés 1998. június 13., szombat Hírcsatorna Bábok a Klsgalériában. A közelgő pécsi nemzetközi felnőttbábfesztivál alkalmából június 18-án 17 órakor a Pécsi Kisgalériában Horváth Márta és Néder Norbert báb- és fajátékaiból nyílik tárlat. A kiállítás június 28-áig látogatható. Horvát nap Pécsett. A Székesegyház előtti téren június 14-én 10 órakor folklórműsorral kezdődik a Horvát nap az August Senoa Horvát Klub rendezésében. A klubban Ivó Ostojic festőművész és Slavimir Slavi- cek szobrászművész tárlatát tekinthetjük meg, a Bazilika alatti sétányban kézműves vásár lesz. Június 16-án országos kólótábor nyílik a Siklósi úti Középiskolai Diákotthonban. 17-én 20 órától Tanac Táncház lesz a Színház téren. Nyári Játékok. Pécsett, az Anna utcai Horvát Színházban június 18-án 19 órakor Göncz Árpád Magyar Mé- deia című drámájának horvát, majd 21 órától magyar nyelvű előadásával nyílik az Anna utcai Nyári Játékok. Június 20-án balettestet láthatunk „Izzásban” címmel. Koreográfusai Papp Tímea és Hajzer Gábor. Gyerektörténetek. Június 18-án 19 óra 30-kor a pécsi Playback Színház lép fel Pécsett a Művészetek Házában, ahol „Gyerektörténetek - gyerekkori történetek” címmel láthatunk tematikus jeleneteket a nézők ötletei, kívánságai alapján. Nyári nyitva tartás. A Csorba Győző Megyei Könyvtár június 15-étől augusztus 29-éig hétfőn-ked- den és csütörtökön-pénteken 10-18 óráig, szombatonként 9-től 13 óráig tart nyitva. Szerda szünnap. Megzenésített versek. Pécsett, a Civil Közösségek Háza kertjében június 14-én 20 órakor Békési Zsolt Csaba szólóestjét rendezik meg, aki históriás és virágénekeket, Balassi Bálint, Villon, Verlaine, Szilágyi Domokos és mások megzenésített verseit adja elő. A zene olyan, mini a virág illata karmester szerint a muzsikus érdeme. Ehhez viszont az is szükséges, hogy aki vezényel, ne beosztott zenész szakmunkásnak tekintse a kollégáit, hanem társnak az alkotásban. Ahol csoportos teljesítmények, vannak, legyen szó zenéről, változtatni a világon, vagy legalább befolyásolni egy-egy generáció életérzését. Vizsgálgat- juk, hogy a természet muzsikája és az emberi zene között mi az ősi rokonság. És keressük a bizonyítékot rá, hogy a zene- hallgatás közben igazából A zene olyan világnyelv, melyet mindenki megért. Valamilyen muzsikát mindenki szeret, ki a klasszikusokért rajong, kit a dzsessz, a kórusmuzsika, a diszkó vagy éppen a népzene dob fel, más viszont egy fúvóshangversenyért hévül. Neumayer Károly fúvószene iránti szerelme korán kezdődött. Vasutas családból származott, édesapja is a Vasutas Zenekarban játszott, így szinte magától adódott, hogy már kisgyermekként beálljon, így készülve a későbbi számykürtösi feladatokra. A Művészeti Szakközépiskolában Galambos János tanította (aki nemcsak arról híres, hogy Lagzi Lajcsi papája). Az ő kívánsága volt, hogy a tehetséges tanítvány legyen utódja a tanításban. Ä zeneakadémiai évek után Barcs és Mázaszászvár jött, ahol a jónevű úttörőzenekart és a bányászzenekart vezényelni kellett. Elindult a karmesteri pálya, melynek állomása lett már 15. éve a Vasutas Koncert-Fúvószenekar, legutóbb pedig egy karmesteri diplomakoncert. Neumayer Károly, miközben az együttest vezényli, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Pécsi Tagozatán a rézfúvós tanszék vezetője. Tanárnak és karmesternek is szigorú, azt mondja, de engedékeny is.- Van egy bizonyos minőség, aminek meg kell felelni - szögezte le. - A mi együttesünkben viszont mindenki a maga örömére zenél, nem lenne jó, ha valamiért nem szeretnék már a hangszerüket. Hogy mennyire szeretik, arra példa, hogy 15 év alatt nem volt olyan verseny, fesztivál, ahonnan ne dobogós helyet, első díjat hoztak volna haza. A siker a színházról vagy éppen sportról, ott mindig követelmény a szuggesztív vezető, aki emberileg is alkalmas rá, hogy 80-100 embert egységbe forrasszon.-Egyszerre kell jó pedagógusnak, pszichológusnak, varázslónak lenni - véli beszélgetőtársam. - De hogy végül is mitől lesz jó az egész, az épp olyan megfoghatatlan, mint ahogyan egy virág sem tud az illatáról értekezni. Azért mi mégis tovább kutatunk. Beszélünk arról, hogy tisztaság, rend, szépség, harmónia nélkül nincs igazi muzsika, de arról is, nincs feszültségek, ellenpontok, drámai szituációk nélkül sem. Együttgondolkodunk róla, hogy vajon képes-e a zene egymagában megváltozik az ember, a hallgató is, de a művész is.-Művésznek lenni azért jó, mert ez örömhivatás - mondja Neumayer Károly. - Az ember mindig a boldogságforrás körül lehet, bár a művésznek semmi olyan képessége nincs, ami ne lenne meg a hétköznapi emberben. Talán csak a lehetőségei mások. A lehetőségeket valóban nem egyformán méri a sors. Mert miközben mi már néhány órája a hangok varázsáról és a zene öröméről beszélgetünk, asztalunkhoz lép egy férfi, s cédulán közli, hogy nem hall, de támogathatjuk, ha kis ajándékot vásárolunk tőle. És megtesszük ezt. Boldogan, a hallók világából. Hodnik I. Gy. Eletművészet és műalkotások A szellemi izgalmak és az ínyenc falatok kedvelői találkozhatnak azon a háromhetes fesztiválon, melyet a művészet és a gasztronómia jegyében rendez a pécsi Dominikánus Ház. Az idegenforgalmi szezonkezdést is siettető esemény- sorozat fő szabadtéri helyszíne a pécsi belváros, a Színház tér és a Sétatér, ahol például Finom falatok és borok utcája is nyílik. A fesztivál gasztronómiai csemegéiről tegnapi lapunkban olvashattak. A művészeti programok közül június 21-én az Élőzene világnapja az első, ír, breton, kelta muzsikával, fúvószenével. 22-étől 24-éig zajlik majd az Utcai Zenészek Fesztiválja, 10-től este 7-ig a Király utcában, a Jókai téren, a Sétatéren, a Színház téren, a Ferencesek utcájában és a Színház téren. Az esti koncertekre vendéglátóhelyeken kerül sor. Bükkösdi László a július 8-a és 12-e között sorra kerülő V. Pécsi Nemzetközi Néptáncfesztivált is a közönség figyelmébe ajánlja, brazil, cseh, finn, görög, horvát, makedón, török és itthoni együtteseket várnak. Különleges élményt nyújthat a Szo-bor című kiállítás, mely június 25-én a Civil Közösségek Házában nyílik, s ahol Colin Foster és barátai a borhoz kapcsolódó vizuális élményeiket formálják szoborba. Július 7-én a Dominikánus Házban az Év borásza üvegei mellett pedig Kuncz László énekel bordalokat. „A művészet bekebelezésére” július 2-án a Felső Sétatéren kerül sor, ahol keramikus- és szobrászművészek emberi fogyasztásra is alkalmas műveket készítenek, az 1. Magyar Ételszobrász Szimpozion keretében. Különlegességnek ígérkezik a Laterna Magica Egyesület három napos barangolása is a film, a filozófia és a zene labirintusában, június 29-e és július 1 -je között, a helyszín itt a Dominikánus Ház. A fesztivál magába foglal más, júniusban zajló rendezvényeket is, így például a VIII. Nemzetközi Zenei Fesztivált, a XI. Pécsi Nemzetközi Felnőttbábfesztivált, s a IV. Weidinger Imre Nemzetközi Fagottversenyt. H. I. Gy. Mozgalmas színházi évzárók Az évad igazi megkoronázása volt a Pécsi Harmadik Színház számára, hogy a héten zárult XVII. Országos Színházi Találkozón Spiró György: Kvartett című komédiájával elnyerték a Legjobb előadás különdíját. Vincze János igazgató, és az előadás rendezője elmondta, hogy az elismeréssel a veszprémi fesztiválon a zsűri a komoly, együttes munkát értékelte. Az előadásban Vári Éva, Krum Ádám, Márton András és Töreky Zsuzsa játszik. A színház sikeres szakmai munkájára jellemző, hogy az elmúlt 10 év alatt 5 alkalommaljutottak el produkcióikkal a találkozóra, s idáig 4 jelentős díjjal jutalmazták teljesítményüket. A hét a Pécsi Nemzeti Színház számára sem telt eseménytelenül, az új évadra készített terveikről sajtótájékoztatón számoltak be. Balikó Tamás igazgató a műfaji sokszínűséget emelte ki, lesz tragédia, opera, operett, színmű és zenével kísért játék is. így jövőre láthatjuk az Othellót, a Don Carlost, a Gül babát, „A lovakat lelövik, ugye?” című Horace Mccoy-Ungvári Tamás darabot, Christopher Hampton „Hollywoodi mesék” című színművét, de lesz balettest is, Vangelis zenéjére. A kamaraszínház kínálja ,,A tizedes meg a többiek” című vígjátékot, „A Pál utcai fiúk” című színművet, Simon Gray „Butley” című drámáját, s a „Stílusok ’99” című balettestet. A stúdiószínház különlegessége Heinrich von Kleist Amphitryon című tragikomédiája lesz. Ä Bóbita Bábszínház többek között a János vitézre készül. H. I. Gy. Magyarul magyarán Beszédtöltelékek A nyelvművelő szakiroda- lomban beszédtöltelék, mondatséma a neve azoknak a kifejezéseknek, szószerkezeteknek, mondatoknak, amelyeknek nincs tartalmi fedezetük, amelyek rendszerint a gondolatszegénység, a gondolathiány palástolására valók, illetve amelyeket a gondolatok rendezetlensége, a fontoskodás, a nagyképűség vagy a divat hoz létre. Álljon itt elrettentő példaként egy előadáshoz kapcsolódó hosszú hozzászólás befejező mondata: „Hiszen ugyebár tulajdonképpen lényeges mondanivalóm úgyszólván nem volt, de úgy gondolom, ezzel is hozzájárulhatok a gondolatok és ezen túlmenően a tennivalók maradéktalan tisztázásához, ami véleményem szerint döntően fontos feladat.” - Egyetlen gondolat bújik meg benne: Lényeges mondanivalóm nem volt. - Aki elmondta, nyilván eleget akart tenni hozzászólási kötelezettségének. Az úgynevezett beszédtöltelékek használatát körültekintően kell megítélnünk. A sommás hibáztatás ellenkeznék a nyelvművelés alapelveivel. A beszédtöltelék ugyanis mint nyelvi kategória alkalmi, viszonylagos. Nem ugyanazokból az elemekből tevődik össze, a legkülönfélébb szófajú és mondattani szerepű nyelvi elemek válhatnak beszédtöltelékké. Viták, megbeszélések alkalmával gyakran alakulhat úgy a helyzet, hogy még mielőtt mondanivalónk lényegére rátérnénk, szükségesnek érezzük a már elhangzottakhoz való viszonyítását, mintegy kijelölve a helyét a hozzászólások, vélemények sorában. Pl. Nem tudom, jól gondolom-e; Közbe- vetöleg megemlíteném; Talán nem túlzók, ha azt mondom; Véleményem szerint stb„ stb. Az ilyen bevezető vagy közbevetett szavak, mondatok nem a legfontosabb részei a mondanivalónak; arra valók, hogy a beszélő kifejezze velük a mondanivalójához fűződő szubjektív viszonyát. Azt, hogy bizonyos-e mondanivalója helyességében vagy bizonytalan benne; általános érvényűnek tekinti-e, vagy csupán egyéni véleményként adja elő; örül-e neki, vagy sajnálja; fontosnak tartja-e, vagy csak közbevetőleg jegyzi meg. Nyelvünknek az erre a célra szolgáló eszközei az úgynevezett modális vagy módosító eszközök. Természetesen ha valaki mérték nélkül halmozza beszédében ezeket a modális szerepű elemeket, az már pongyolaság, tehát stílushiba, amely árt a beszéd tömörségének, érthetőségének. Az ilyenféle megnyilatkozást, mint a következő idézet: „Ugye nem azért mondom, hogyhát valami, dehát azért mégis” - nehéz volna mentegetni, még kevésbé helyesnek tartani. Rónai Béla Futnak A Képek _________________________________________________ Én , Magam és ő, vagyis A Tiltott nő (La femme défendue) című francia film olyan üdítően eltér az amerikanizált mozi ízlésvilágától, annyira kihívóan mellőzi annak gépiesen modoros, mesterkélt-erőltetett sablonjait, hogy már-már hajlamosak vagyunk egészen jó műnek látni, holott, mondjuk, Truffauthoz vagy pláne Roh- merhez azért mégsem mérhető, akik a férfi-nő kapcsolat elemzése terén mélyebbre hatoltak, mint most Philippe Harel. A rendező egy negyvenéves, jómódú, nős férfi és egy huszonegykétéves lány szerelmének történetét meséli el. A sztori hétköznapian egyszerű, szokványos, szinte banális. A férfi kikezd a lánnyal, ez egy darabig ellenáll, majd a férfi szeretője lesz, később azonban kevesü a lopott csókokat, de a férfi, noha felkavaija az új kapcsolat, erősen kötődik a feleségéhez, ezért a lány szakít. Ennyi. És mégsem ennyi. A minőségi többletet az elbeszélés nézőpontja adja. A filmbeli világot ugyanis mindvégig a magát Énnek nevező férfi szemével látjuk, vagyis a férfi valójában a kamerával azonos, aminek következtében a felvevőgép lencséje tulajdonképpen engem, a nézőt ajándékoz meg azzal az érzéssel, hogy én magam vagyok a film tekintete. Ahogy az ember nem látja magát saját közvetlen érzékelésétől elkülönült látványként, csak akkor, ha tükörbe néz, e film sem mutatja meg a férfit (aki nem más, mint a rendező), csak a kezét látjuk, ha például telefonál vagy az evőeszközhöz nyúl. A kamera tehát úgy mozog, ahogy a férfi a fejét forgatja, s pillantásával pásztázza környezetét. Azaz a Tiltott nő, és ez nem kis merészség, mindvégig szubjektív kamerával dolgozik egy jelen idejű, dialógusokba sűrített történet elmondása-megidézése során. Az irodalomban, különösen a modem prózában jól ismert módszer ez az első sze- mélyű narráció, a mozgókép művészetében ellenben ritka, mint a fehér holló, mert ellenkezni látszik a film tárgyias természetével. (Robert MontFILMJEGYZET A lány szerepében: Isabelle Carré gomery Asszony a tóban című műve volt ilyen, ezt még gyerekkoromban láttam.) Az imént azt mondtam, hogy az Én (én magam) látja-látom a világot. Ez a világ azonban az ő-vel azonos, akit az Én Te-nek nevez, s akit Isabelle Carré idéz a vászonra. Ez az ő kedves és vonzó, s ugyanakkor felületes, üres és könnyű. Valójában nincs múltja, emlékezete, mint ahogy a film is- leszámítva a befejező jelenetet- kizárólag a jelenben él. A befejező jelenet, amely fél évvel az események után játszódik, arról tanúskodik, hogy a férfi emlékei megőrizték a lányt. Ekkor lépünk ki a jelen és a banalitások világából. Ez már nem kaland, hanem szerelem. Volt. Van. Az Én itt lesz, ha lesz, Magammá. Ám erről a lány mit sem tud. Nagy Imre á t l *
