Új Dunántúli Napló, 1998. május (9. évfolyam, 119-148. szám)

1998-05-23 / 140. szám

1998. május 23., szombat Kultúra - Művelődés Dunántúli Napló 11 Rohanó világban: tegeződve a közönséggel A közelmúltban neves vendég, Müller Péter író előadást tar­tott Pécsett, az Ifjúsági Ház­ban. Szárnyalót, hittel telit. De aki személyesen találko­zik vele, arra a legmélyebb be­nyomást talán az a figyelő sze­retet tesz, amellyel feléd for­dul. Közönségéhez is ezzel az önmagát adó közvetlenséggel, tegeződve beszélt, ami eleinte paposnak tűnt, egy hatvanon felüli ember a korral járó ki­váltságának. De aztán, előbá­nyászva könyveit, ott is a lé- lekmentésnek, az empátiának az a szeretettől áthatott módja fogott meg, ahogy az első ma­gyar repülők, Kvasz András és a mérnök Zsélyi Aladár törté­netéhez nyúl, ahogy a zseniális Seress Rezsőt, a Szomorú va­sárnap szerzőjét a Kispipa vendéglő homályából előva­karja. És ahogy eltársalog La- tinovits-csal a Kígyó és ke­resztben. Tavaly nem késett a „nyíltszíni” világsiker sem. Lugosi Bélának, a vámpír-mí­tosz színpadi megteremtőjének a felidézésével, a „Vámpír ár­nyéka” című drámájával At­hénban Onassis-díjat nyert. Olyan díjat, amelyben Kara­jan, Peter Brook és Wajda is részesült. A zseniális színész­ben a magyar sorstragédiát is példázó művét itthon még nem olvashatjuk. Azt mondja, sokat utazik. Hol itt él, hol ott. New York, Róma, Párizs? A nagyvilág a hazája. Rövidke beszélgetésünk so­rán azt is megtudom, hogy Zuglóban, gyerekkorában kecskék voltak a gondjaira bízva, de amikor a városba in­dult, villamosra szállt. Tán en­nek is szerepe volt abban, hogy a tér, az idő szokványos fo­galmait gondolkodásában át tudta lépni. Nem tudom. Az asztrológiáról való tudást in­kább művészetnek érzi, s ép­pen mert behatóan tanulmá­nyozta a Kozmoszban, a Nagy Egészben elfoglalt helyünket is, úgy gondolja, fölösleges do­log tudnunk arról, amit meg kell élnünk - s amit ma asztro­lógiának tartunk, még arra is rossz, hogy lejárassa a valóban annak tekinthetőt. Pécsi előadása részint a Kí­gyó és kereszt gondolatáramá­nak folytatása volt, részben önvallomásos „lábjegyzetek­ből” állt, amit Boldogság című új kötetéhez fűzött. Sok min­dent megtudtunk a Lélekről, mint az isteni szubsztancia bennünk lakó szikrájáról - amit ő a „lelkes” Én közép­pontjába állít - természetesen nem annyit, mintha a könyvein rágnánk át magunk. Sok min­dent megtudtunk az önmegis­merés, mint a boldogsághoz vezető út és a szeretet korlátái­ról, ahol egyetlen lépés is rop­pant erőfeszítésbe kerülhet, hogy eljussunk a másikhoz. El, önmagunkhoz. A zsúfolt néző­tér pedig mintha cáfolta volna azt a Hamvas Bélától is inspi­rált gondolatát, amely vilá­gunkra mint egy rohanó, emésztő, önmagát faló világra tekint. Ahol és amelyben kö­zönyösek, elvadultak, érze­lemszegények vagyunk. B. R. Müller Péter író új könyvét is bemutatta a pécsi közön­ségnek FOTÓ: W. T. Magyarul - magyarán A SZÓL szavunk tündöklése Az Értelmező szótár a SZÓL szavunknak tíz jelentését so­rolja fel. Az első: „szavakat mond, beszél”. Ezt tekinti alapjelentésnek, pedig még ezt is megelőzi a: „hallható hangot ad” jelentés. Pl. szól a harang, szól a furulya, volta­képpen minden hangszer. A használhatatlanságukat így je­löljük meg: nem szól, ami azt jelenti: nem működik, vagyis elromlott. Rendszerint nem önmagában „szólóban” sze­repel igei állítmányként, ha­nem állandó határozós szer­kezetben, amelyben -ról, -ró1 rágós vonzata van. A követ­kező jelentés: „írásmű tár­gyaként szerepel vki, vmi”. Pl. Miről szól ez a könyv? - Újabb fejlemény: „valamely írás, kijelentés stb. valakinek van szánva”: A levél nekem szól; A beszéd a szívünkhöz szólt. - A jelentésbővülés kö­vetkező esete: „valamire, va­lamennyi ideig, valaki szá­mára érvényes”: tíz évre szól; két személyre szól; 1000 fo­rintról szól. A SZÓL állítmány alanya ma már szinte minden lehet. A leggyakoribb mégis a tör­ténet: 8 millió forintról szól a történet. Ez áll még a legköze­lebb az eredeti jelentéshez. A történet voltaképpen az ún. elbeszélő irodalmi műnem va­lamelyik fajtája. Az ettől való távolodást jelzi a dolog alany­ként való használata, amely már-már az egykori izé helyét foglalja el. A tévében szinte számolatlanul hallható: Arról szól a dolog. . . Hogy mi min­.dent jelenthet a dolog, azt a következő, nem teljes idéze­tek szemléltessék: a műemlék, a robbantás, a karácsony, a hús, a kampány, ez az ügy, a bírósági vélemény, a Kádár­korszak, a lóverseny, az élet, a magyar politika 1991 óta, az MSZP-SZDSZ kormányzás, a kínos pénzügyi politika, a XX. század, ez a hónap, a környe­zetünkben minden... A felso­rolt alanyok kivétel nélkül így folytatódnak: arról SZÓL. . . Az idézetek szaporítása nél­kül is nyilvánvaló, hogy nem közönséges nyelvi divattal van dolgunk. Vajon mi lehet a háttérben? Akik kimondják vagy leírják ezeket a szöveg­részeket, gondolati kimun­káltság nélkül nyilatkoznak valamiről; ezért vagy kissé kuszán sikeredik közlemé­nyük, vagy semmitmondó sablonná válik. A szokványos fordulatokhoz való igazodás, ami együtt jár a társadalom felszínes műveltségéhez való igazodással, a fogalmazásta­nítás (minden iskolatípusban és fokon) fontosságára, nélkü­lözhetetlenségére figyelmez­tet. A sablonok alkalmazása egyfajta kényelmesség, igénytelenség következmé­nye. A rossz minták követése újratermeli a kifejezésbeli pongyolaságot. Pedig szép- irodalmunk is nyújthatna kö­vetendő példát. Érdemes bele­tekinteni a Petőfi-szótárba, amelyben 1344 adat mutatja be a SZÓL ige változatos al­kalmazását. Rónai Béla Energia, tudás és művészet A lélegzet szóról azt tartják, a lélek-ből származik. Aki tehát énekel vagy zenél, az biztosan a lélekkel áll összefüggésben, a sajátjával is, meg az alkotóéval is, aki a muzsikát szerezte. Egy zenésznek a lélegzés tu­dománya alapvető ismeret. Pa- láncz Tamás klarinétművész nyomban nekilát, hogy részle­tesen elmesélje, sőt meg is mu­tassa, miként kell rekeszléle­gezni, amikor arról kérdem, hogy bírják a fúvósok tüdővel. A mester tanítványaival Tanítói képessége átüt a be­szélgetésünkön. A pécsi Művé­szeti Szakközépiskola igazga­tóhelyetteseként a zenei tagozat vezetője, de tanít a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán is, ahol a fafúvós tanszéket vezeti.-Én is egy tanáromnak va­gyok hálás, amiért kisgyermek koromban felfigyelt rám - em­lékezik vissza. - A kis falusi is­kolában Törzsök Márton taní­tóm adta a kezembe a furulyát, s tanított néhány fogásra. A ki­lenc gyermekes családból, ahonnan Paláncz Tamás szár­mazott, az édesanyja korai ha­lála miatt a kisebb gyermekek árvaházba kerültek. O Békés- Tarhoson kezdte, majd Debre­cenben folytatta a középfokú zenei tanulmányait. Az az öt­venes években sem volt hét­köznapi dolog, hogy valaki ilyen körülmények mellett Ze­neakadémiát végez. De elszánt volt, s olyan nagyszerű meste­rek támogatták, mint Balassa György. Diplomát 1963-ban kapott, de már az iskolaévek alatt Pécsre járt tanítani, akkor még az Erkel Ferenc Zenemű­vészeti Szakiskolába. 1968-tól a Művészeti Szakközépiskola tanára. Soha nem volt más munkahelye.- Pécset megszerettem, s nemcsak azért, mert a letelepe­désemhez sok segítséget kap­tam - mondta. - A fiatalkorom, a pályám itt zajlott, évtizedekig voltam a Pécsi Szimfonikus Ze­nekarnál, közben tanítottam. Ez együtt eléggé megterhelő' élet­forma volt. Ha nem lenne olyan megértó' feleségem, nehezen bírtam volna. Paláncz Tamás nevét a Me­csek Fúvósötösből is ismerhe­tik a zenerajongók. Az együt­test 1964-ben ő alapította. Fel­lépéseiket akár missziónak is nevezhetnénk, hiszen olyan he­lyekre is elvitték a komolyze­nét, ahol a klasszikus és a ka­maramuzsika kevéssé volt is­mert. Több, mint 850 koncertet adtak. Egyik legboldogabb él­ménye is ehhez a közösséghez fűződik, egy fellépés a görög Santorini szigetén. Tanárnak szigorú, azt állítja, viszont a gyerekekkel nemcsak a zenéről beszél. Meggyőző­dése, hogy mindenről tudnia kell, mi bántja a diákját, miért rosszabb aznap. Már akkor tudja, mi rejlik a gyerek lelké­ben, amikor belép az ajtón.-Igaz, nagyon sok hullám­völgy is van a munkánkban, de amikor az egykori diákjaimra, ma már sikeres művészekre gondolok, akkor érzem igazán, mit is jelent a magvető' példá­zata, hová kerül az a „búza", amit az ember elvet. Óriási fele­lősség oktatni, hiszen az ember a keze alá kerülő'fiatal későbbi sorsáért is felelős. A diákkal mindig a tanára is vizsgázik. Paláncz Tamás módszere egyszerű: feszült figyelemmel, rendkívül nagy energiával dol­gozik, néha féltik is a főiskolás hallgatói, nehogy szívinfarktust kapjon. De nem tervez ilyesmit. Sőt még a nyugdíjra sem gon­dol, mert hát a zenész élete nem ér véget egy születésnappal. ■ Hodnik Ildikó Gy. FOTÓ: LÄUFER LÁSZLÓ Millenniumi panteon Hogy kikről, miről is szól a „Pécsi panteon”, Szirtes Gábor új, a Pannónia Köny­vek által kiadott munkája, azt megtalálni a rezümében: „Olvashatunk színházat építő polgármesterről, (...) a szegény kis utcai árusból gazdag vállalkozóvá vált gyárosról, a komlói kőszén­bányászat elindítójáról; a könyveivel híressé vált ki­váló pedagógusról; „a Tettye koronázatlan királyáról”; megismerkedhetünk írókkal és költőkkel, akik az élet más területein kiemelkedtek tu­dásukkal; felvillan a térség fejlődésében meghatározó szerepet játszó kőszénbányá­szat vezetőjének portréja; megismerkedhetünk a kis fa­zekasműhelyből Közép-Eu- rópa legjelentősebb majoli­kagyárát létrehozó vállalko­zóval; (...) közös vonásuk: valamiképpen a polgári vilá­got, polgári erényeket testesí­tették meg, (...) ami az ez­redvégen ismét értékké vált Európa ezen térségében.” Aidinger János, a város nagy formátumú építője nyitja a sort Szirtes panteon­jában; őt Dulánszky Nán­dor, a Bazilikát újjáépítő pécsi püspök követi; majd Engel Adolf „sikersztorija” következik, akinek hálás le­het faiparunk is. Majd a Tettyébe életet lehelő Reéh György délceg alakjának korabeli fotójára lapozha­tunk; munkássága összefog­lalóját Sirisaka Andor, a nagy tanító portréja követi, aki a pécsi kiadású Magyar Közmondások Gyűjtemé­nyével is öregbíti hírét; majd Váradi Antal költő te­vékenységét mutatja be, aki az Országos Színművészeti Akadémiát is igazgatja; ez­után Várady Ferenc poli­hisztor költővel ismerkedhe­tünk meg, aki szerepet ját­szik a helyi sajtó megterem­tésében is. A sort Wiesner Raymár és Zsolnay Vilmos zárja, az előbbi a bányászis­kolák megteremtője, az utóbbit talán nem is kell bemutatni. Szép, korabeli fotókkal il­lusztrált kiadvány, amely stílusában és a barna tónu­sával is a kort idézi. Terve­zése Harnóczy Örs ízlését, a millenniumi évek iránti fo­gékonyságát dicséri. A szakmai lektorálást Beze- rédy Győző' és Borsy Károly vállalták. A könyv a „Mil­lenniumi Pécs” hasonló si­kerű folytatásának ígérke­zik, s mindenkinek ajánl­ható, aki a város patinás polgári múltjában szeretne bolyongani. Bóka R. Kulturális Ajánlatok Bóbita-napok. A Bóbita Bábszínház szerve­zésében ma 17 órakor a pécsi Színház téren a „Pázmány lovag”-ot mutatják be. Holnap dél­előtt 10 órakor a bábszínházban a Maskarás Céh szerepel, „Vásárforgó” című műsorával. Este 8-kor a Sétatéren kezdődik érdekes, gólya­lábas játék, az előadás címe: „Hajó”. A Bóbita Bábszínház ad otthont annak a május 30-i ren­dezvénynek is, melynek témája az érzéken túli észlelés. A 10-től 18 óráig tartó előadássoro­zatban orvos és fizikus beszél a látnoki képes­ségekről. E program teljes bevételét a szerve­zők a Down-Alapítvány javára ajánlják fel. (ly) Fagottmuzsika. Vizsolyi Lívia fagottművész ad koncertet május 25-én 19 órakor a pécsi Művészeti Szakközépiskolában. A szegedi vendégelőadó többek közt Giovannini, Händel, Jacobi és Debussy műveiből játszik. (ly) Előadások a Harmadik Színházban. Spiró György Kvartettjét június 3-án 19 órakor játsz- szák ebben az évadban utoljára a pécsi Harma­dik Színházban. Az előadás meghívást kapott az idén Veszprémben rendezendő Országos Színházi Találkozóra is. Május 31-én 10 órakor a gyermeknap alkalmából új bemutatóval vár­ják a közönséget: „A gyáva kistigris” című ze­nés-maszkos játékot Kós Lajos rendezte, (ly) A Művészetek Háza ajánlatából. Május 25- én 17 órakor a Házban Gaál Tamás szobrász- művész kiállítása nyílik. E napon 19 órakor a kaposvári Tinctoris Régizene Égyüttes ad kon­certet, míg 27-én 19 órakor Baden-Württenberg tartomány országos harmonikazenekara lép fel. 28-án 18 órakor mutatják be dr. Nagy Imre „Utazás egy regény körül - Bessenyei Tarimé- nes-e valamint a Marilynre várva - Mai skót novellák” című kötetét. (ly) Látogatók és tükék. „Pécs egy toulouse-i művész szemével” címmel nyílt kiállítás a pécsi Közelítés Galériában. A hó végéig látható tárlat közönsége Renaud Eymony festőművész mun­káival ismerkedhet. Május 26-án 19 órakor is­mert helyi személyiség lesz a Dominikánus Ház vendége: Jászai Jolán színművész. (ly) A Magyar Nagylexikon 6. kötete A Csenáb (Chenab), az Indus vízrendszeréhez tartozó folyó leírását taglalja elsőként a mintegy nyolcezer címszót tar­talmazó Magyar Nagylexikon 6. kötete, amely már teljes egé­szében a Magyar Nagylexikon Kiadó Rt. gondozásában jelent meg. Évente két kötet megjelente­tését tervezi a kiadó. Az ütemet tartva a Magyar Nagylexikon 18., illetve 19., vagyis a kiegé­szítő kötetet 2004-ben vehetik kézbe az olvasók. A Nagylexikon ezúttal is két­féle - normál, valamint díszes - kiadásban látott napvilágot. A kiadó a most bekapcsolódó újabb érdeklődők számára visz- szamenőlegesen kínál úgyne­vezett lexikoncsomag-kedvez- ményt. Pusztai olvasólámpa A bárudvarnoki születésű, 75. életévét taposó Jeli József pusztai zsellérek gyerekeként, könyvek, olvasnivaló után só- várgó „szomorú kanászbojtár- ként” élte eszmélésének éveit. Hol betűvetést tanult, hol nap­számos volt - így teltek ele­mista diákévei. Tébécés beteg­ként vergődi át katonaéveit, majd 1945 után rövidesen rendőr lesz. Mindezt krónika­írói őszinteséggel sorolja most bemutatott „Kölyökparázs” című könyvében, amely egy különös, balos életút summája­ként életképeket, apróbb, szo­ciografikus írásokat, tárcákat gyűjt csokorba. Kiadását töb­bek közt a Somogy és a Bara­nya Megyei Közgyűlés, Ka­posvár és Pécs önkormányzata támogatta. A „pici” Fonót, a jószívű emberek lakta Batét ­szülőföldje falvait - bebaran­goló szerző könyve tanulságos kordokumentum. Arról tudósít, hogyan is gondolkodik a világ­ról egy olyan zsellérsorból ér­kező autodidakta, aki már 1949 óta Pécsett él, de sorstársaitól később sem tudott elszakadni. Mondatfűzése is egyszerű, de amikor a hangja néha színesbe fordul, az is pusztai emberé: „Április vége felé összeszedtek bennünket, mint amikor jön a vihar, és felkapkodják a napos­csibéket.” Jeli József, a napilapokat is cikkekkel ostromló, műked­velő szociográfus, máig nép­rajzi és nyelvjárásgyűjtő mun­kát végez, és empátiájára, munkakedvére jellemző, hogy megjelenésre vár egy öt kötetes könyve, amit a hazai cigányok néprajzáról írt. B. R. * 1 t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents