Új Dunántúli Napló, 1998. május (9. évfolyam, 119-148. szám)

1998-05-17 / 134. szám

„Mindannyian Terpszikhoré gyermekei vagyunk” A táncosok is találkoznak együttes, a Közép-Európa Táncszínház, Bozsik Yvette társulata, a Szigligeti Tánctár­sulat, a Sámán Színház. Május 21-én, a Gálaesten, a győri Nemzeti Színházban a magyar művészek mellett föl­lépnek a Svéd Királyi Balett, a Müncheni Balett, a Bécsi Opera, a Varsói Opera és a Szentpétervári Balett Színház szólistái. Franciául írt, de spanyolnak vallotta magát A nyári fényeken túl Jörge Sempmn neve nem ismeretlen a magyar olvasók előtt. A hányatott életű író 16 éves korában ismerte meg az emigránsok keserű sorsát, részt vett a francia ellenállásban, megjárta a buchenwaldi koncentrá­ciós tábor poklát, partizán volt a II. világháború idején. Regényeinek többsége önéletrajzi indíttatású. A II. világháborúról vall A nagy utazás című regényében, a nyugati balolda­li mozgalmak és módszerek csődjé­ről beszél A háborúnak vége című írásában, amely nemcsak regény­alakban jelent meg, hanem megren­dítő filmet is forgatott nyomán Alain Resnais. Magyarországon is ismert regénye, a Ramón Mercader második halála. Nyári fények, Isten veletek - ezt a címet viseli legújabb regé­nye, amelyben gyermek- és serdülőkorának meghatározó élmé­nyeiről ír.- Polgári családból származom - meséli Semprun - és bár apám republikánus és liberális volt, nagyon erősen hitt a kato­licizmusban is. Nem tudom, belőlem mi lett volna, ha nem jön közbe a polgárháború, az emigráció, a teljes elszakadás a csa­ládtól. Ciorannal és lonescóval ellentétben nem mondtam le az anyanyelvemről Párizsban sem.- A Nyári fények, Isten veletek első részében édesanyja és a köztársaság elvesztéséről beszél, mintha a kettő kapcsolatban állna egymással.- így is van. Szinte magam előtt látom anyámat, amikor 1931. április 14-én kirakja erkélyünkre a köztársaság zászlaját. Hét­éves voltam, a látvány csodálattal és félelemmel töltött el. És még ma is tisztán hallom, ahogy a szomszédok egymás után csukják be zsalugátereiket. Anyám pedig ott áll fiatalon, szé­pen, a zászlóval.- Visszatérő álmáról beszél, a folyosóról, amelynek végében édesanyja szobájának bezárt ajtaja van.- Ez gyerekkorom titokzatossága. Egész könyvet tudnék írni erről a folyosóról. Szüleim gyakran voltak távol éjszaka. Én ag­gódva vártam őket, nem tudtam elaludni, amíg nem hallottam lépteiket a folyosón és az ajtócsukást. Anyám halála után ez az ajtó egy évig zárva maradt. Apám akkor nősült meg újra.- Eddig franciául írt.- Most írom első regényemet kasztíliai nyelven. Egy család­ról szól, amelyre húsz év után is nyomasztó súllyal nehezedik egy, a polgárháború első napjaiban elkövetett gyilkosság. Főszereplője nem fiktív sze­mély, valóban élt. Egyébként írtam már spanyolul máskor is, igaz, nem regényt. De érdekel, hogyan változik az írás, a látásmód, ha az ember más nyelven ír. A domb „Több mint hatvan méter hosszú volt, csaknem húsz méter magas, felszíne csillo­gott az éles déli napfényben, és a fehér homok annyira bántotta a foglyok szemét, hogy hunyorogva néztek föl rá.” A domb az észak-afrikai sivatagban lévő angol kato­nai büntetőtábor közepén magasodik. Valóságos jel­kép: a megaláztatás, az em­beri akarat és megtöretés szimbóluma. Nap mint nap megmászatják a tábor lakói­val. A cél, hogy a tűző na­pon agyonhajszolt rabokból az embertelen bánásmód hatására kezes bárány, a pa­rancsot bármi áron teljesítő katona váljék. A rendszer tökéletesen működik, egészen addig, míg új fogolyszállítmány nem érkezik. A skót fene­gyerek, az örök lógós, a csupa szív néger és a rejté­lyes múltú altiszt személye alaposan fölborzolja a ke­délyeket. Különösen Roberts törzsőrmesteré. A nyakas katona ugyanis nem hajlandó behódolni, a gépe­zet lélektelen csavarjává válni, föllázad az egyénisé­ge, az önérzete védelmé­ben. Mindez szükségszerű­en tragédiához vezet. Ray Rigb regényéből Sidney Lumet készített világhírű filmet. Robert szerepében Sean Connery nyújt emlé­kezetes alakítást. (Vasár­nap, MTV1 21.05). A magyar táncművészek régi vágya teljesült. A Magyar Tánc­művészek Országos Szövetsé­ge életre hívta az első Országos Táncművészeti Találkozót.- Létrejött végre egy olyan szemle - mondja Novák Ferenc rendező-koreográfus, a Honvéd Együttes vezetője -, amelyen úgy, mint más társművészetek, a színház, a film, a zene, a ma­gyar táncművészet hivatásos. társulatai is együtt, egy város­ban, egy héten keresztül meg­mutatkozhatnak a közönség­nek. S ez azért különösen fon­tos, mert így megmutathatjuk, hogy a táncművészet valameny- nyi ága része a magyar szellemi vagyonnak. Megmutathatjuk, hogy együvé tartozunk, mind­annyian ugyanannak a múzsá­nak, Terpszikhorénak a gyer­mekei vagyunk. A Magyar Táncfesztiválnak május 15. és 21. között Győr városa ad otthont. Részt vesz rajta az Állami Népi Együttes, a Honvéd Együttes, a BM Du­na Művészegyüttes, a Buda­pest Táncegyüttes, a Budapest Táncszínház, a Magyar Állami Operaház, a Győri Balett, a Pé­csi Balett, a Szegedi Kortárs Balett, a Madách Színház Táncműhelye, az Artus Tánc­A színészek arcát a fotó és a film őrzi- a tárgyak életükre emlékeztetnek Bajor Gizi boldogsága vonal útirányát sikerült a mellékelt hely­színrajzon feltüntetett módon megvál­toztatni, tehát a tolatás és a vele járó zaj (amely a művésznő otthoni nyugalmát zavarta, a szerk.) megszűnik.” S ha már a leveleknél tartunk: az Or­szágos Levéltár őriz Rákosi Mátyás ma­gánlevelei között néhány Bajor Gizitől származó iratot is. A művésznő „boldog­talanságában” akart kihallgatást kapni a pártvezértől. S, hogy mi volt boldogta­lanságának oka? Ez is kiderül a további levelekből: első férje özvegyének, Vajda Ödönnének, a neves irodalmár, műfordí­tó, az akkor még egyetemista Vajda Mik­lós édesanyjának kért kegyelmet. Vajdáné ellen a vád rémhírterjesztés volt. S az iratok tanúbizonysága szerint Bajor Gizi addig nem hagyta abba a levelezést, a hatalmasok nyaggatását, amíg végül 1951 januárjában meg nem írhatta, hogy „végtelenül-mérhetetlenül boldog”, mert Vajda Judit, ha nem is amnesztiát, de „megszakítást” kapott. (róna) meg Bajor Gizi halálának első évforduló­ján, a Bajor-villában. A Stromfeld Aurél utca 16. szám alatti neobarokk palotát a művésznő második férje, a jeles bankár építtette hitvesének. Ott élt a színésznő utóbb harmadik házasságában Germán Tibor professzorral is, s negyvenhét esz­tendeje ott találták holtan a szobájában. A rejtélyes és oktalan halál kitalálója az orvos férj, aki magának is beadta a halá­los adag morfiumot, még estig élt. Az épület földszintje egy év múlva lett múzeummá, emlékszobát kapott itt a ház egykori asszonyán kívül a két nagy előd Jászai Mari és Márkus Emília is. S, hogy mit őriznek a szobák? Bajor Gizi bútora­it, ahogy azt még maga rendezte el, köz­tük azt a dupla hátú, régi szekrényt is, amelyben férjét rejtegette a nyilasok elől. Ott sorakoznak legkedvesebb dísztár­gyai, festményei, szobrai, képei és rajzai. Ez utóbbiak már a színházra utalnak. S ott vannak persze színdarabok szél­jegyzetekkel a szerepekről, amelyeket játszott. Mind együtt és külön-külön is alkalmas arra, hogy egy nagy színészi pályáról valljon, egy művészi út állomá­sait, pillanatait jelképezze. Láthatók, ol­vashatók levelek, levélrészletek, a szí­nésznőhöz írt lírai vallomások. No, meg hivatalos iratok is: a Nemzeti Színház igazgatójának, Ambrus Zoltánnak a le­vele, amelyben „belenyugszik” a mástól aligha elfogadott „fegyelemsértésbe”, miszerint a művésznő a nyári szünetet meghosszabbítva üdül Ó-Tátrafüreden. Azután egy másik: a Budapest Székesfő­városi Közlekedési Részvénytársaság ve­zérigazgató-helyettese „jelentette” Bajor Gizinek, hogy „a 2-es és a 3-as autóbusz­A hideg márványpillantás a múltból tekint ránk A színészek képét őrzi az emlékezet. Sokszor a színpadi pillanat már a feledés homályába merül, a legenda azonban megmarad. De még így is kevés az olyan színész, akinek emléke úgy válna mítosszá, mint Bajor Gizié. Aki, mint egy színházelméleti tudor írta: „Múzeummá lett. Bérlet­té. Színháztörténeti adalékká.” FOTÓK: FEB/KALLUS GYÖRGY Valójában mi maradt meg igazán az em­lékezetben a század nagy tragikájáról, aki immár 105 esztendős lenne? Fény­képek nagy szerepeiben: Ibsen Nórája­ként hajol kitágult szemmel partnere, Jávor Pál kezére, ugyancsak Jávor felé nyújtja esdeklőn kezét „kaméliás hölgy­ként”, Kleopátra alakjában az előtte tér­delő hírmondóhoz, Major Tamáshoz fordul, a Szentivánéji álom Titániájaként Oberont, Ungvári Lászlót öleli, s Lady Milford az Ármány és sze­relemben. Őrzi az idő egy-egy ma már idejétmúlt recsegő hangfelvételét, közülük is a leg­ismertebb, s tán leginkább megdöbben­tő: a Mese a Szaltán cárról. Aztán persze akad egy-két film, bár mondják, amilyen nagyszerű volt a színpadon, olyan siker­telen a filmen. Akkor hát mi maradt? Csak a legenda? Nem. Bajor Gizi emlékét múzeum őr­zi, s nem csak abban az értelemben, hogy a színészmúzeum fölvette a nagy művész nevét. Másról van itt szó. A szí­nészmúzeum 1952. február 12-én nyílt Az egykori Bajor-villa negyvenhat éve színészmúzeum Nézze meg az ember!-szig­1 I I t

Next

/
Thumbnails
Contents