Új Dunántúli Napló, 1998. május (9. évfolyam, 119-148. szám)

1998-05-16 / 133. szám

1998. május 16., szombat Kultúra - Művelődés DÜinántúli Napló 11 Próba közben FOTÓ: MÜLLER ANDREA Utazó követei a régiónak Mindketten világjáró művészek. Nincs földrész, ahol legalább egyikük már ne szerepelt volna. A két művész­nek közös gyökerei vannak. Magasra ívelő pályájuk Komló­ról indult. Gyöngyössy Zoltán, az 1958- ban született fuvolaművész és az 1965-ös születésű zongo­raművész, Király Csaba hosz- szú szünet után újra koncertet adtak szülővárosukban. Zoltán Tóth Ferenc, Apagyi Mária és Révész Mária növen­dékeként indult a pályán, majd Pécsett Barth István volt a mestere. 1981-ben kitüntetés­sel végzett a Zeneakadémián. A külföldi tanulmányutak után ’85-ben tagja volt a Claudio Abbado vezette Európa Kama­razenekarnak. 1995-ben Liszt-díjat kapott. Jelenleg a számtalan felvétel, koncert mellett a budapesti Konzerva­tórium tanára.-Csabával öt éve léptünk utoljára pódiumra Komlón. Nagyon izgulok, az itthoni szereplés mindig bensőséges érzéseket ébreszt bennem. Csaba a komlói zeneiskolá­ban szintén Apagyi Mária nö­vendékeként ismerkedett meg a zongorával. Pécsi tanulmá­nyai után a Zeneakadémián Kocsis Zoltán és Falvai Sán­dor voltak a mesterei. Orgona szakon Lantos István és Ger­gely Ferenc tanítványa volt. Számtalan zongoraversenyen, többek között Itáliában és az Egyesült Államokban is győ­zött. Nemcsak koncertezik, zenét is szerez. Jelenleg Dél- Koreában vendégtanár.- Az egy hétből, amit Euró­pában töltök, három nap jut Komlóra, három pedig erdélyi koncertekre. Utána utazom vissza Koreába. A komlói fel­lépést saját költségemen vállal­tam. Nekem megéri. A telt ház előtti nagy sikerű Bach-koncerten Erdélyi Zol­tán, Barth István és a Pécsi Kamarazenekar működött közre. Deák Gábor Magyarul magyarán Beszéd és valószínűség A mondat értékű közkeletű nyelvi szerkezetek, klisék al­kalmazásának kétségtelenül fontos indítéka a mindenkori beszédhelyzet, a szituáció. Ez az alapja annak, hogy a kö­szönéseket, jókívánságokat, udvariassági formákat, szit­kokat is ebbe a típusba sorolja a nyelvtan. Amikor Jó napot!-Xa\ kö­szönünk, vagy leírjuk, hogy B. u. é. k., amikor így udvari- askodunk: Legyen szeren­csém! - Parancsoljál méltóz- tatni! - Ajánlom magamat! stb. voltaképpen egy láthatat­lan formulagyűjtemény, klisé­tár anyagából merítünk. Sajá­tos ellentmondás, hogy a kö­szönésekben - annak ellenére, hogy használatukat a társas együttélés szabályai eléggé egyértelműen meghatározzák -, mennyi szín, hangulat, az ellenszenv és a rokonszenv megszámlálhatatlan fokozata, kömyezetfelidéző erő stb. fe­jeződik ki. Van-e, aki ne érezné, hogy szinte áthidalha­tatlan szakadék tátong az ud­variasan, megfelelő gesztus­sal kísért Jó napot kívánok - és a hidegen elmormolt Jó napot - között? A különbsé­get nyelvi szempontból jó­részt a kívánok szó hordozza a kísérőcsatoma elemein kívül. Idegen nyelvekben ez ke­vésbé érezhető. (Vö. Guten Tag.) Tagadhatatlanul gazdag hangulati tartalma van a kü­lönféle jelzőkkel bővített nap­szakos köszönéseknek: Pá­linkás jó reggelt; Szép jó na­pot; Szerencsés jó estét; Nyu­godalmas jó éjszakát. Ezek­ben az nyilvánul meg, hogy a beszélő érvényesíteni akarja egyéniségét még a többé-ke- vésbé uniformizált nyelvi formák használatának szűkre szabott korlátái között is. A közkeletű Kezét csóko­lom formálissá válását bizo­nyítja az egyre gyakoribb Csókom-mi rövidült változat. A társadalmi egyenlőség föl­ként bajnokai az épülő szocia­lizmusban száműzték saját gyakorlatukból ezt az úri Ma­gyarországot idéző formát. De ez még mindig tisztessé­gesebb magatartás volt, mint azoké a férfiaké, akik a kö­szönési formával tettek kü­lönbséget környezetünk nő­tagjai között oly módon, hogy a brancsbelieknek Kezét csó- kolom-mai, az „alacsonyabb rangúaknak”, pl. a folyosót éppen felmosó hivatalsegéd­nek Jó napot-tál köszöntek. A Kezét csókolom mögött álló szemlélet - kivéve, ha a szeretett édesanyánknak szól -, már a múlté. A nyelvi kife­jezésforma azonban szívósan tartja magát. Sőt, mintha re­neszánszát élné. Az általa ki­fejezett udvariassági gesztus - a valóságos kézcsók - a leg­felsőbb közéleti szinten is - csaknem kötelezővé vált. To­vábbfejlődő változata az egymás nyakába borulás pu­szi kíséretében. A legelterjedtebb búcsúzó köszönés a Viszontlátásra, a telefonban Viszonthallásra. Erősen a pongyola változatai közül a Viszlát a leggyako­ribb. Annak ellenére, hogy a nyelvi gazdaságosság, taka­rékosságra való hajlam nyilvánul meg benne, a nyegleség egyik szembetű­nően rossz példája. Rónai Béla Magyarként élni Bukarestben Gálfalvi Zsolt a bukaresti „A Hét” című hetilap főszerkesztője és a romániai Magyar PEN elnöke. Vajon mit jelent Erdélyen kívülről közvetíteni helyi magyar kultúrát, milyen harcokkal és eredményekkel jár ez a ma sem egyszerű „kötelező” feladat? Mikor az 1960-as évek végén, az 1970-es évek elején a sajátos román belpolitikai-taktikai vi­szonyok néhány röpke év ere­jéig lehetővé tették, hogy a nemzetiségi művelődés tágabb teret kapjon, a magyarság olyan fontos, máig ható kul­turális intézményei jöt­tek létre, mint a Krité- rion Könyvkiadó vagy A Hét című társadalmi hetilap. Ez utóbbi alapí­tásánál ott volt Gálfalvi Zsolt is, aki ma a lap fő- szerkesztője.- A fő célunk az volt, hogy ne csak a mindig is kiemelten kezelt irodalmat közöl­jük, hanem történelmet, társadalomtudományo­kat, szociológiát is. Ez nem volt könnyű, hi­szen a totalitárius dikta­túra éveiben folyama­tosan kompromisszu­mokra kényszerültünk a továbbélés esélyei miatt. Engem például 1975-től „fizetett nyugdíjasként” tartot­tak, a szerkesztésben hivatalo­san nem vehettem részt. 1990 után szabad kezet kaptunk - sok minden nem változott Ro­mániában, de a cenzúra valóban eltűnt -, persze, a pénzünk mi­nimális. Mégis arra törekszünk, hogy vállaltan értelmiségi ré­teglapként állandó párbeszédet kezdeményezzünk, ami a szük­séges feltételeket megteremt­heti a véleményalkotáshoz.-A lap bukaresti. Nem okoz ez gondot?- Kétségtelen, hogy szerző­ink - pl. Kovács András Fe­renc, Lászlóffy Aladár, Hor­váth Andor, Bodó Barna - és olvasóink is erdélyiek. De Bu­karest, mint helyszín azért jó mégis, mert segít, hogy rálát­hassunk az összromániai fo­lyamatokra, illetve tán kicsit objektívebbek is tudunk lenni, mint amennyit az erdélyi váro­sok óhatatlan rivalizálása amúgy megengedne. Mi több, sikerült megnyernünk azt a ro­mán politológus-szociológus gárdát is szerzőnek, akik szakí­tani tudtak a nacionalista szem­léletmóddal, és európai módon gondolkodnak. És ide tartozik még az is, hogy azok a külföl­diek, akik Románián belül eset­leg csak Bukarestet látogatják meg, vegyék észre, hogy ez az ország mégsem egy egységes nemzeti állam. Tehát egyfajta misszióról is szó van.-Ön a romániai Magyar PEN Klub elnöke is. Miért volt szükség erre a szervezetre?-Tudni kell. hogy 1932-38 között már létezett a romániai Magyar PEN, 1990-ben csak újjáalakultunk. Természetesen hatalmas viták kísérték mind­ezt, és szokás szerint egyesek a szeparatizmust látták benne, ami mindig ott ér véget, hogy el akar­juk venni Erdélyt. A nemzetközi PEN alap­szabálya kimondja, hogy az egyes szerveze­tek nyelvi alapon jöjje­nek létre, és úgy érzem, hogy az erdélyi magyar irodalom múltja és je­lene is feljogosít minket erre.- Miképp működnek együtt a magyarországi PEN Klubbal, és milyen kultúrdiplomáciai sike­reket értek el eddig?- A két magyar PEN között az együttműkö­dés kiváló, már meg­alakulásunk után sok segítséget kaptunk ab­ban is, hogy nemzetkö­zileg elfogadjanak minket. A nagy kongresszuso­kon egyébként a média figyel­mét mindig felkelti a két ma­gyar klub. Prágában 1995-ben például sikerült a romániai ma­gyar kultúra helyzetéről elfo­gadtatni egy kemény, szóki­mondó határozatot, ami azért nagy szó, mert a román és a szlovák nemzeti PEN is meg­szavazta. És az is fontos, hogy a romániai magyar politikusok is könnyebben érvelhetnek a nemzetközi PEN határozatai­nak fényében! Méhes Károly A népdal ünnepe Első alkalommal rendezték meg a magyar népdal ünne­pét tegnap Bicsérden. Kovácsáé Nagy Katalin előadása hangzott el a nép­dal jelentőségéről, majd a faluház megtelt Bicsérd és Görcsöny iskolai kórusával, pécs-vasasi énekesekkel, zenészekkel. A gazdag mű­sorban fellépett a Görcsönyi Női Kórus és a Dorottya Tánccsoport, a Pécsi Nép­dalkor szólistái, a Vasas­somogyi Citerazenekar, a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnázium tánccsoportja, és érkeztek előadók a pécsi Kodály és a siklósi Táncsics Gimnáziumból is. A műsor­ból nem hiányzott a klasszi­kus hangszeres zene sem. Az önkormányzat által kezdeményezett eseményt dr. Várnai Ferenc zene­szerző, népdalkutató nyi­totta meg. B. R. Mi, rómaiak Nem Kiszdy Gábor az első, akit lenyűgöz a kultúrák egymásra találásának gyö­nyörű városa, az itáliai csoda, Róma. „Mi, ró­maiak” című, a Korona Ki­adónál most megjelent könyvét azonban különle­gessé teszi az a művelődés-, művészet- és vallástörténeti felkészültség, az a szemé­lyes hangú írásmód, mellyel nyomába eredt a görög, a bizánci, a barbár, a katoli­kus Róma régmúltjának. Tíz év esszéi egyszerre teremtenek novella szintű részleteket, hangulatos, egyéni útikönyvet, kultúr­történeti elemzéseket, sőt portréélességgel megrajzolt arcképvázlatokat olyan személyiségekről, mint Nagy Theodorik, Nagy Ká­roly vagy III. Ottó. A legjobb lenne Kiszely könyvét kézbe venni, s vele járni be a Capitoliumot, a Szent Péter-bazilikát, nyo­mon követni Michelangelo keze nyomát, végigkísérni a szerzőt a város utcáin, mú­zeumaiban. Gondolatait nem erőszakolja olvasóira, de felfedezései új szernek, orientálóak. Könyve nem­csak egy város leírása. In­kább annak kutatása, hogy vajon mennyi él még a mai emberben az antik örökség­ből, a latin kultúrkör egy­máshoz fűző hatásából, de abból az emlékből is, hogy a szeretet városa megtagadta azért mózeshitűit a világhá­borúban. Mert Európában egy kicsit mindenki ró­mai. H. I. Gy. Hírcsatorna Meditativ zene Svájcból. A világhírű svájci Mountain Silence zenekar május 23-án, szom­baton 20 órakor a pécsi Ágoston téri templom­ban ad koncertet. Az együttes a meditációs zene képviselője, amelynek a gyökereit a belső örömhöz vezető csendben találják meg. Növendékhangverseny. Pécsett, a Liszt Te­remben május 19-én 18 órakor a Liszt Ferenc Zeneiskola zenekarainak növendékhangverse­nyére kerül sor, amelyen a „mini” és a „nagy” vonószenekar, valamint a fúvósok szerepelnek. Nagy Bandó András fotói. Május 18-án 17 órakor Nagy Bandó András fotótárlata nyílik a pécsi vasútállomás kultúrvárótermében. Beve­zetőt mond Omódi (O’Oming) László a foto­gráfus, Kovácsszénája galériájának vezetője. Táncszínház. A pécsi ART Kísérleti Stúdió és Táncszínház a kertvárosi majális keretében má­jus 25-én és 26-án 19 órakor a Napfogyatkozás című choreodrámát mutatja be az ANK Műve­lődési Házában. Koerográfusa Szalay Tamás. Kölyökparázs. A Pécsi Városi Rendőrkapi­tányság május 20-án 16 órakor a Légszeszgyár utca 8. sz. alatt nyugdíjastalálkozót szervez. A baráti beszélgetésen Jeli József bemutatja „Kö­lyökparázs” című könyvét. Szekszárdi és pécsi előadók. Május 15-én Budapesten, a Magyar Rádió Márványtermé­ben nyilvános hangversenyen rögzítették Bor­nemissza Mária pécsi dzsesszénekes és a Szek­szárdi Jazz Quartet újabb közös műsorát. A sze­replők hamarosan turnéra indulnak. (cs) Falumonográfia Alsóinocsoládról. Az ön­kormányzat támogatásával falumonográfia ké­szül a községről, szerzői többek közt dr. Pesti János, dr. Tímár György, dr. Füzes Miklós. A kiadvány várhatóan még az idén megjelenik. Jágónak videofilmen. A sásdi Sipos Mihály egy fotóskollégájával ötvenperces kisfilmben dolgozta fel a Tolna megyei Jágónak történetét. A kisfilmet a tolnai kisközség önkormányzata sokszorosította. Gitármánia tábor „Itt olyan dolgokat tanulhatsz meg néhány nap alatt, ami má­soknak évekbe került!” Ez a jelmondata az ötödik alkalom­mal, július közepén megrende­zendő gitártábomak. Bár a tá­bor neve Gitármánia, alapve­tően valamennyi könnyűzenei hangszer megszólaltatását elsa­játíthatják a résztvevők olyan nagy hírű művészektől, mint Szekeres Tamás, Tátrai Tibor, Babos Gyula vagy Szakcsi La­katos Béla. Az oktatás a kezdő és ha­ladó hangszeres előadásokon túl kiterjed a stúdió és koncert, valamint a hangszerépítés technikájára is - derül ki a tá­jékoztatóból. A programok reggel kilenc órától kezdőd­nek, és késő este, a tanárok és a tanulók közös koncertjével végződnek. A jelentkezéseket július 1-jéig várják. Viták és kultúrák Csak a második száma jelent meg a Pécsett szerkesztett kulturális és művészeti lap­nak, az Echo-nak, de a ko­rábbi írásokra született reagá­lások máris azt mutatják, hogy a kritikai szemle meg­mozgatta a város gondolkodó értelmiségét. A folyóirat „Elmélkedő” rovatában a kritikaírás folya­matáról P. Müller Péter írt, a szabadság témakörében ren­dezett pécsi filmfesztiválról Fehér István és Hajnal Alen, az építészetről és közegéről Patartics Zorán, egy Zsolnay- homlokzatról pedig Mendöl Zsuzsa. Portré készült Csete György és Koller József épí­tészekkel Cseri László és Getto Katalin tollából, míg P. Müller Péter az amerikai színházi szakemberrel, Ro­bert Cohennel beszélgetett. A 92 éves Várnagy Viktort Se­bestyén János köszönti. A „Feketén-fehéren” ro­vatban színházi és zenekriti­kák, illetve kiállításokról írott cikkek kaptak helyet. Olvas­hatunk mindhárom pécsi színház produkcióiról, de a Janus Egyetemi Színház Ibu- sár-előadásáról is, és a Pécsi Balett budapesti fellépéséről. Érdekesség, hogy egyes elő­adásokról több szerző is el­mondja véleményét. Vissza­tekintenek az I. országos fo­tóhét eseményeire, több jazz- zenei rendezvényre, szólnak Gellér B. István kiscelli mú­zeumbéli tárlatáról, és a Zsol- nay-gyár új homlokzatáról is. H. I. Gy. * l k

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents