Új Dunántúli Napló, 1998. május (9. évfolyam, 119-148. szám)

1998-05-13 / 130. szám

8 Dünántúli Napló Háttér - Riport 1998. május 13., szerda A jó bíró többet ér a törvénynél Több, mint 44 éves bírói pályát és 46 évnyi igazságügyi szolgálatot mondhat magáénak dr. Ta- másfy József. Hetvenedik évét meghaladva tavaly vonult nyugdíjba. Előtte 1965-től 1972-ig a pécsi járásbíróság vezetője volt, utána 1977-ig a Baranya Megyei Bíróság elnökhelyettese, majd 15 éven át elnöke. 1989-től 1992-ig az Országos Ideiglenes Bírói Tanács elnöki tisztét is betöl­tötte. S bár nem büszke rá, de nem is bánja: az a nevezetesség is a pályájához kötődik, hogy ő ítélte halálra azt az utolsó baranyai bűnözőt - a tettyei kislánygyilkost -, akin még végre is haj­tották a ítéletet. Ennek is már 23 éve. A pályaíve alapján azt hihetné az ember, hogy eleve a jog vonzotta, és sikerült megvalósí­tania ifjúkori álmát. Ezen a fel- tételezésen szélesen mosolyog.-Ha az érettségi idején lett volna Pécsett bölcsészkar, va­lószínűleg annak valamelyik ágát választottam volna. A le­hetőségek alapján azonban a jogi egyetem adódott 1947-ben. Kezdetben nem látszott jó választásnak. Amikor 1951-ben elvégezte az egyetemet, erősek voltak az olyan hangok, hogy a jogi pályák el fognak halni.- A miénk volt az első évfo­lyam, amelynél időlegesen eltö­rölték a doktori címet - meséli. Az egyetemi évei alatt fel­mérte: hozzá a bírói hivatás áll közel. Ám akkoriban kötelező elhelyezkedési rendszer volt.- Ä minisztériumból jött egy főtisztviselő, aki átnézte a szakdolgozatokat. Engem is ki­szemelt, és megkérdezte, hogy van-e kedvem az igazságügyi pályához? Igenlő választ ad­tam. Két hét múlva felhívattak a minisztériumba. Káderezés- nek vetettek alá, majd közölték, hogy a minisztérium törvény- előkészítő osztályára nem ke­rülhetek, de Baranyában Szi­getváron megkezdhetem a bíró­sági fogalmazói pályafutáso­mat. Jóval később tudtam csak meg, hogy azért nem lehettem törvényelőkészítő, mert hadap­ródiskolát végeztem, és vívtam, az pedig úri passziónak számí­tott. Én azonban a döntésnek nagyon örültem, hiszen Sziget­várra Pécsről is ki lehetett járni. A bírói kinevezését 1953. jú­nius 1-jén kapta, amikor nagy hullámban bírókat távolítottak el az apparátusból.-Értesítették a főnökömet, hogy menjek Pécsre és jelent­kezzek a megyei bíróságon. Az elnöki irodában közölték, hogy várjak a szomszédos teremben. Ott már voltak idősebb bírók és fiatal fogalmazók vegyesen. Mondták: nagy kirúgások van­nak. Meg voltam győződve, hogy rám is ez vár. Aztán az idősebb kollégákat mind eltá­volították a testületből, nekünk, fiatal fogalmazóknak pedig a kezünkbe nyomták a bírói ki­nevezést a Pécsi Járásbíróságra. Nem volt se beszéd, se kérdés, semmi ünnepélyesség. A megyei bíróságra került já­rásbírósági elnökhelyettes re­szortját kapta meg.- Nagyon szép ügykört örö­költem. A fiatalkorúak ügyeit is. Ez a terület nagyon a szí­vemhez nőtt. Abban az időben a fiatalkorúakra nagy figyelme volt az igazságügyi kormány­zatnak. Ebben közrejátszott az is, hogy annak a minisztériumi főosztálynak, amelyre a fiatal­korúak ügyintézése tartozott, dr. Ságvári Magda, Ságvári Endre özvegye volt a vezetője. Finom, művelt és az ifjúság ügyét valóban a szívén viselő asszony volt. Az ő időszaká­ban, de utána később is a mi­nisztérium nagy figyelmet for­dított a továbbképzésre. A fia­talkorúak ügyterületét azért szerettem, mert olyan sikereket értem, amelyek a bírói munka legfőbb céljával esnek egybe. Pécsi születésűként tudtam, hogy a vádlottak milyen kör­nyezetből jöttek. Egy-egy in­tézkedéssel jó néhány esetben el tudtam érni, hogy nem tértek vissza a büntetőbíróság elé a megtévedt fiatalok. Arról a furcsaságról beszél­getünk, hogy jogászi- szem­pontból igenis vannak szép büntetőügyek.- Minden hivatásnak meg­van a rutinoldala. A szép ügy ellenben talányokat rejt magá­ban, nem nyilvánvalóan egy­szerű a megoldása - magya­rázza. - Álltam ügyekben a felmentés határán, aztán mégis megfordult a kerék, vagy éppen fordítva történt, és a büntetés kiszabása helyett felmentés lett belőle. Pályájának íve igazán jelké­pesnek mondható. Kezdődött 1951-ben. Akkor alakult ki a szocialista éra bírósági rend­szere. Megszűnt a négy foko­zatú bíráskodás, vagyis kima­radt belőle a felsőtábla. A törvényszékből megyei bíróság lett, a járásbíró­ságok pedig a régihez képest általános hatás­körű bíróságok lettek. A pálya annál a pontnál fe­jeződött be, hogy meg­kezdődött a bírósági re­form, és 1999. januárjától ismét megkezdődik az ítélőtáblák működése. Mi jelentett nehézséget a 46 év alatt? Az alkal­mazkodás - árulta el bú­csúzáskor a kollégáknak.- Elég, ha az egymásra következő időszakok kezdő évs/ámait soro­lom: 1951, 1953, 1956, 1963, az amnesztiával, 1968, aztán az igazságügyön belüli reform lépcsőfokai, 1983, 1985, majd 1988-89, a Kulcsár-korszak, amely mind­ezt, ami most van, előkészítette. Nem voltak úgynevezett politi­kailag érzékeny ügyeim sem a Rákosi-korszakban, sem ké­sőbb. Mondhatni, ebben nagy szerencsém volt. Az igazság­szolgáltatás pártirányítása idő­szakaiban a bírói függetlenség emlegetését nem nagyon szeret­ték, de nem avatkoztak bele a konkrét ügyekbe. Gondolom, a közvélemény most azt hiszi, hogy a bírákat behívták és megmondták, hogy milyen íté­leteket hozzanak. Én nem mon­dom azt, hogy a koncepciós pe­rekben ilyen nem volt. Mi semmit sem tudtunk erről. Sej­tettük, de információnk semmi nem volt róla. Az ilyen ügyeket két-három kolléga tárgyalta a megyei bíróságon. Később az elnöki időszaka alatt az MSZMP Baranya Me­gyei Bizottságának Nagy Jó­zsef, Lukács János és végül Dányi Pál volt az első titkára.- Ha haragudnék rájuk akkor sem mondhatnám, hogy egy­szer is bármelyikük azt mondta, hogy valamilyen konkrét ügy­ben fel kellene függeszteni az ügyet, vagy pedig valakit nás- pángoljatok el alaposan. Eset­leg olyan kérésük volt, hogy X. Y. ügyében a halasztási kérel­met kedvezően bíráljuk el, vagy ha törvényességi óvást kíván­nak előterjeszteni, akkor ezt nekik jelezzük. Ezek a kérések nem sértették a bírói független­séget, és az érintetteknek ebből semmiféle hátrányuk nem származhatott. Inkább olyan kérések voltak, hogy tűzzük ki X. Y. perét hamarabb, mert egy kinevezés szempontjából szük­ség van az ítéletre a házassági bontóperben, vagy a munka­ügyi jogvitában. De ez nem je­lentette azt, hogy az ügyben való döntés tartalmát is megha­tározták, vagy kérték volna. Amikor a bíró és a törvény esetleges konfliktusairól kérde­zem, szekrényéből egy könyvet vesz elő - mint mondja - az idézet pontossága kedvéért:- Az 50-es években is abban a hitben végeztem a munkámat, hogy a rossz törvényeket is le­het emberségesen alkalmazni. Szakmailag zsinórmértéknek az 1734-es svéd általános tör­vénykönyv bevezetőjét válasz­tottam: „A jó és megfontolt bíró többet ér a legtöbb törvénynél, mert mindig egyes esetben ítél; ahol rossz és igazságtalan a bíró, ott a jó törvény sem hasz­nál, mert a bíró azt saját felfo­gása szerint elferdítheti és jog­talanságra hajlíthatja. ” A bí­rónak ugyan szűk a mozgási tere, de azon belül mentalitásá­tól és büntetőjogi felfogásától függ, hogy merre mozdul, mi­ben szigorúbb.-És Ön miben volt, illetve lenne most szigorúbb?- Bizonyos bűncselekmé­nyeknél, mindenekelőtt az erő­szakos, a korrupciós jellegű és az igazságszolgáltatást sértő cselekményeknél én mindig a szigorúság híve voltam, és va­gyok ma is. A vezetői pozíció mellett a 70-es évektől nem akármilyen ügyeket osztott ki magára.- Melyek voltak az emlékeze­tesebbek?- Azt az elvet vallottam, hogy a bírósági vezető nem szakadhat el az ítélkezői mun­kától. 1972 és 1977 között a megyei bíróság elnökhelyette­seként elsősorban a kiemelt és halálos minősítésű megyei első fokú ügyeket szignáltam ma­gamnak, illetve tárgyaltam. Erre az időszakra esett a Bara­nya Megyei Bíróságon az utolsó végre is hajtott halálos ítélet meghozatala, vagyis Nyéki Oszkár ügye. Ebben az időszakban tárgyaltam a csertői taxisgyilkosságot, meg annak a Farkas Tamásnak az ügyét is, aki a József utcai ószerest meg­ölte. Több ügyben életfogytig­lani ítélet, 15, illetve 10 év fe­letti büntetések kiszabására ke­rült sor. Közel 15 éves elnöki beosztásban 1977-től 1992-ig még tárgyaltam elsőfokú ügye­ket is. Amikor a pályázati rend­szerben több okból nem indul­tam az elnöki posztért, a tör­vény lehetőséget adott, hogy pályám lezárásaként visszake­rüljek a szakmai munkához, a megyei bíróság egyik fellebbvi- teli tanácsa élére.-A személyes feleló'sség - amely elöl oly szívesen elbúj­nak az emberek - a bíró szá­mára másra át nem hárítható és folyamatosan ismétlődő te­her. Amikor dönt, hatalmi esz­közzel avatkozik bele emberek sorsának alakulásába. Hogyan lehet ezt elviselni?- A felelősség elviselését megkönnyíti és a bíró lelkiis­meretét megnyugtatja, ha bát­ran nézhet a tükörbe: mindent megtett a tények feltárása érde­kében, a törvényeknek megfele­lően és a szakmai tudása ma­ximumát nyújtva szabta ki az ítéletet. A tévedés lehetősége persze így is fennáll. A másik mankó az empátia. Az talán nem is tanulható, hanem adott­ság, hogy az ember milyen mér­tékben tudja egy másik személy érzelmeibe, gondolkodásmód­jába beleképzelni magát. Könnyebb volt a döntés, ha fel­ismertem, hogy a vádlott go­nosz ember, akivel szemben keményebb következményeket kell alkalmazni, vagy ellenke­zőleg: ha láttam, hogy tulaj­donképpen egy jámbor balek, aki véletlenül belesodródott a bűncselekménybe, és így min­dent fel lehet hozni, ami az ítéletet enyhítheti.-És a halálos ítélet 1975-ben?- Annak ellenére, hogy a halálbüntetést én elvből ellenzem, az ítélet nem okozott és nem okoz lelkiismereti konf­liktust. Szívesebben mondtam volna ki az életfogytig tartó szabad­ságvesztést, ha akkor nincs halálbüntetés, hi­szen tudtam, az ítélet végrehajtását is végig kell néznem - az a hajnal igen megviselt -, de ab­ban a szituációban a tör­vényt kellett alkalmaz­nom. Arra a cselek­ményre - aljas indokból, külö­nös kegyetlenséggel, előre ki­tervelt módon elkövetett em­berölés -, és arra a személyre, egy megoldási lehetőség volt. Említ egy másik nagy fi­gyelmet keltett ügyet, amely­ben hasonló volt a vád minősí­tése, de az ítélet egészen más­képp alakult. Az eset a bírói el­fogulatlanság nagy próbatétele volt számára.- A vádlott többször volt már elítélve vagyon elleni bűncse­lekményekért. Én is elítéltem már korábban garázdaságért és a vérszerinti anyja sérelmére elkövetett erőszakos közösülés miatt öt évre. E büntetés letöl­tése után megvádolták aljas in­dokból, előre kitervelt módon elkövetett emberöléssel. Három variáció merült fel az ügyben. Egy: megölte a barátját, úgy, hogy vonat alá lökte. Kettő: a barátja öngyilkossági szándék­kal vetette magát a vonat elé, hiszen volt már efféle kísérlete. Három: viccelődtek, lökdösőd­tek, és így véletlen baleset volt. Meg kellett küzdenem azzal, hogy az általam jól ismert elő­élete ne befolyásoljon. A végén fel kellett mentenem, mert nem lehetett rábizonyítani a bűnös­séget. Máig vannak kételyeim.- Kedveli a krimi műfaját? Babits Mihály is szerette.- De ő is válogatós volt - ri­posztozik. - A műfaj klassziku­sait egyébként diák koromban elolvastam. Azokat kedveltem, amelyekben van logika. A kri­miként eladott mai akciófilmek és történetek azonban ellen­szenvesek számomra. Én való­ságos krimikkel foglalkoztam majdnem fél évszázadon át. Szabad időmet nem pazarolom papírízű utánzataikra: óriási az olvasási restanciám a szebb irodalomból. Dunai Imre Kozma Ferenc jegyzete Turistavédelem Már a nap is melegebben süt: indul a turistaidény, élénkül az idegenforgalom. Ilyenkor a nyugat-európai országokban szokás, hogy a világot látni induló polgárokat útbaigazít­ják. S ki tudna hitelesebb in­formációkkal szolgálni, .mint az, aki maga is a célországban él, tapasztalatokkal és hely­ismerettel tarsolyában. Nos Magyarországról pél­dául több nagykövet is egy­behangzó véleményt formált, már amennyiben megpróbálja lebeszélni államának polgárát arról, hogy hazánkba jöjjön. S ha ez nem sikerül, legalább figyelmeztetik arra, hogy mire vigyázzon. Kocsijára, pénztárcájára, életére. Nem újdonság ez a látlelet. Néhány éve már megjelentek bizo­nyos figyelemfelhívó listák például azokról a vendéglők­ről (külföldieket kizsebelő bá­rokról és éjjeli mulatókról és hasonló rablótanyákról), ahol húszezer forintért árultak egy pohár sört és másfél millióba került a szolid menü; néhány falat hús, körítéssel. Manap­ság a nagyköveti prognózisok kerülik a vendéglők nevesíté­sét. Élen a közbiztonság rom­lása áll, amelyben még arra is figyelmeztetik a külhonit, hogy ne üljön Magyarorszá­gon taxiba és ne sétáljon egyedül. A szomorú látlelettel kínos szembesülni, s ha tiltakozna is a jó érzésünk, el kell fogadni a tényt: a közbiztonság nem a régi. S bár nem mindig olyan forrón eszik a kását - Európa közbiztonsága sem a régi -, a kialakult helyzet nincs jóté­kony hatással a gazdaság hú­zóágazataként emlegetett ide­genforgalomra. Éppen ezért gondolom, hogy ideje volna valamit tenni. S ha az arra hi­vatottak nem állnak a felada­tuk magaslatán, legalább az egyre izmosodó hazai maffia venné a védőszárnya alá kicsi országunkat, vigyázva a kül­honból érkező, pénzes, s ezért számunkra feltehetően kedves turistákra. Mint ahogy állító­lag Szicíliában ez már szokás. Sztárcsaládok: ahol a gyerek a sztár A sztárok, híres emberek otthon ugyanolyan család­anyák és -apák, mint má­sok. Otthon nem ők, hanem a gyerekek állnak a reflek­torfényben. Tom Cruise-nak nem lehet sa­ját gyereke, ezért második fe­leségével, Nicole Kidmannel együtt örökbefogadott egy kislányt és egy kisfiút. Á sztárházaspár igen sikeres, de mindkettőjüknek a gyerekek adják a legtöbbet. „Nekem Jane és Connor többet számít, mint a karrier, a film vagy a pénz - mondja a 35 éves Cru­ise. - Ha csak rám néznek, már elolvadok a gyönyörű­ségtől. Apának lenni a leg­jobb dolog az életben.” A filmvásznon rettenthetet­len Terminátor, az életben azonban gyengéd apa. Arnold Schwarzenegger, az 50 éves sztár boldog, négygyermekes családapa. „Az életemben az első a család, utána nem jön semmi, majd a film, végül a politika következik.” Hollywood Casanovája, Warren Beatty későn, 54 éves korában találkozott a nagybe­tűs Szerelemmel. Feleségül vette az akkor 33 éves Anette Beninget és azóta hűséges férj. Három gyermekük is született, a legidősebb, Kathlyn már hatéves. „A vi­lág legboldogabb embere va­gyok. Életem minden percé­ben csak Anette-re és a srá­cokra gondolok.” Mick Jagger régóta gya­korló apa, sőt, nagypapa. Az 54 éves rocksztár második házasságát azonban egy csöppség, sorrendben a hato­dik gyerek megérkezése men­tette meg. A gyakran félre­lépő Jagger legújabb büszke­sége a négyhónapos Gabriel Luke, aki épp két évvel fiata­labb az unokájánál. „Újra boldogok vagyunk” - nyilat­kozta második felesége, Jerry Hall. Ferenczy Europress

Next

/
Thumbnails
Contents