Űj Dunántűli Napló, 1998. április (9. évfolyam, 90-118. szám)
1998-04-01 / 90. szám
1998. április 1., szerda Háttér - Riport Dünántúli Napló 9 Halálbüntetés: igen vagy nem? Sárszentmihály polgármesterének életét két bűnöző tette tönkre akkor, amikor huszonöt éves fiát a sárréti tőzeg egyik felhagyott bányagödrében kivégezték. Öt éve ennek, s azóta Tóth Tamás előtt egy cél lebeg, hogy a gyilkosok elnyerjék méltó büntetésüket. Célja érdekében népszavazást kezdeményezett a halálbüntetés visszaállításáról. Bár ő nem pontosan így fogalmaz: számára a népszavazás kiírása a fontos és bármi lenne az eredménye, elfogadná azt. Tóth Tamás öt éve járja az országot, gyűjti a népszavazás kiírását támogató aláírásokat, melyből szerinte már régen összejött az elegendő mennyiség, mégsem foglalkoznak vele. Ez pedig alkotmányellenes. Kézenfekvő, hogy megkérdezzük:- Kicsoda Ön valójában?- Néhány nap múlva leszek ötvennyolc éves. Mezőgazda- sági technikus vagyok, a Velencei-tó partján nőttem fel, járva gyermekkoromban a nádast, imádva a természetet. Odáig eljutva, hogy harmincéves koromra egy vadásztársaság tagja lehettem, s egyetlen drága gyermekemmel, a fiammal - aki vonzódott a hobbim iránt - rengeteget töltöttem kettesben a vidéken. Bejárva a vízi madarak, kócsagok szálláshelyeit, figyelve életüket, mindennapjaikat. A költéstől mindaddig, míg a fiókák kirepültek a fészekből. S bár vadász voltam, feleslegesen soha sem sütöttem el a puskát: a húsért nem öltem. Nekem trófea volt a kalapba szedett gomba is.- Mikor kezdődött az Ön kálváriája?- 1992. november 20-án.- Mi történt pontosan?- Szép verőfényes nap volt, s a fiam, aki nemcsak a fiam volt, hanem a barátom is, egy társasággal kirándulni ment a Sárrétbe. Pontosan nyolcán voltak. Sárrét azon részére indultak, ahol korábban tőzegtermelés folyt, s mivel a terület rekultivációja elmaradt, hatalmas bányagödrök tátognak ma is. Nem vadászat folyt, mert lányokkal sétáltak, de vitték a puskákat is. Ahogy elmondták később a többiek, egy másik gödör felől lövöldözést hallottak, s a fiam és egy idősebb társa otthagyták a többieket, hogy megnézik, ki és miért lövöldöz. Azt hitték, hogy vadorzók. A szomszédos gödör vagy ötszáz méterre volt, s kis idő múlva a többiek sorozatlövéseket hallottak, s még viccesen kérdezték is, hogy mi a fenére lövöldöznek ilyen erővel a Tomiék?- Aztán kiderült, hogy nem is ók ló'ttek.- Igen. Amikor odaértek, már csak a fiamat és a barátját találták, vérbefagyva.-Kik voltak a gyilkosok?- Donászi Aladár társával, Bene Lászlóval. Ők, a győri pénz- szállító, ősz Zsigmond gyilkosai, aztán Budapesten egy kis egyetemistát, egy pénzszállító kísérőjét végeztek ki, de ők voltak több - nem gyilkossággal végződő - posta és ABC kirablói. Éppen egy újabb rablást gyakoroltak a bányagödörben, azt, hogy miképpen lehet valakit a gépkocsi szélvédőjén át megölni.-Ön e két gyilkosra gondolva szeretné visszaállíttatni a halálbüntetést?-Nem. Én csak népszavazást kezdeményeztem négy esztendeje és eddig összesen százhuszonöt-ezer aláírást adtam át a Parlamentben Havas Aladárnak.- Olyan álláspontról hallani az utóbbi időben, hogy ebben a kérdésben - a nemzetközi szerződések kötelmei miatt - nem fogják kiírni a népszavazást. Önnek nincs tudomása erről?-Dehogynem. Mégsem hagyom abba a harcot, ha kell, egyedül is folytatom. Életem egyetlen értelme ez.- Úgy tudom, hogy a házassága is ráment.- Külön élünk feleségemmel, még nem váltunk el.- Miért e makacsság?- Elsődlegesen a fiamért, de mindenki másért, ha úgy tetszik, az ön szeretteiért. Hogy nehogy abba a tragikus helyzetbe kerüljön, amibe én.- Nem csak egyszerűen arról van szó, hogy ön bosszúra éhes?- Nem. Én abban bízom, hogy a gondolkodásmódom megegyezik az átlagos, becsületes magyar polgárok gondolkodásával. S mivel ilyen sok aláírást sikerült összegyűjteni, ez számomra azt bizonyítja, hogy nem járok rossz úton. S az igaz ügyért akkor is kötelesség harcolni, ha semmi esély sincs a sikerre.- Ön hogy gondolja: ha ma lenne halálbüntetés, akkor Do- nászit és Benét már régen kivégezték volna ? Boldogabb lenne ettől?- Nem végezték volna ki őket és a fiam is élne. Ugyanis Donászi és Bene fegyveres rabló volt kilencven előtt is, sőt Donászi 12 évet ült. Korábban katonatisztként, a laktanyában is lövöldözött, de csak a plafonba. Mindketten rablók, de nem lettek volna ilyen hidegvérű rablógyilkosok.- Ismét csak egy fikció: ha vinnék ókét az akasztófa alá, ön elmenne megnézni a kivégzésüket?- Igen.- Miért?- Ugyanis nem kívánom senkinek azt, amit én átéltem. Hogy a halott gyermekét simogassa és kérlelje, hogy „Fiam kellj már föl és menjünk haza!” Tudja, én minden nap, ma is, akár ha éjfél után érek haza, úgy fejeződik be minden napom, hogy kimegyek öt percre a temetőbe. Én vizuális típus vagyok, és most is látom a fiamat, azokat a pillanatokat, amikor boldogok voltunk és együtt jártuk a természetet. Most is ha kimegyek az erdőbe, akkor nekem minden bokorról, minden fáról eszembe jut egy történet, melyhez a fiam kapcsolódik. És arra is emlékszem, hogy miként feküdt a homokbányában, hogy volt a kaija, a vérfolt a hátán. Mert fektében végezték ki őt is, a barátját is. Kozma Ferenc Dr. Földvári József pécsi büntetőjogász professzor vallja: a különféle büntetéseknek igenis van általános visszatartó erejük, akár a börtönbüntetésről, akár a halálbüntetésről legyen szó. Szerinte a halálbüntetés eltörlése a lehető legrosszabbkor következett be Magyarországon, akkor, amikor a bűnözés ugrásszerű növekedése következett be. Dr. Kecskés László tanszékvezető egyetemi tanár, az európai uniós jogharmonizáció szakértője szerint az EU nem foglalkozik evvel a kérdéssel, tagállamaira bízza a döntést. A Strasbourgban székelő Európa Tanács fogalmazta meg azt az emberi jogi egyezményt - melyhez Magyarország is csatlakozott s mely formálisan tiltja a halálbüntetést. Úriember vagyok? Nyugdíjas barátom a garázssoron elém áll, és kéri, nézzem meg alaposan, ránézésre úriember formája van-e? Megnyugtatom, hogy igen.- Ezek szerint én is többszörös gyilkos vagyok? - fakad ki dühösen.-Már miért lennél gyilkos, amiért úriember formád van? - válaszolom értetlenül.- Hát csak azért, mert újabban a tévében a gyilkosokat csak úgy emlegetik, hogy így az úriember, meg úgy az úriember, meg amúgy ... Érdekes, ez nekem fel sem tűnt. Talán, mert szerencsémre nagyon ritkán nézek tévét? Jobb megőrizni Egy idő után mindenki selejtezi az otthoni „levéltárát”, hogy legyen helye az új számláknak, jótállási jegyeknek, egyéb iratoknak. Barátom most foghatja a fejét, amiért kidobta az öt éve vett elektromos herkentyű jótállási papírját. A masinája ugyanis bedöglött, s a szakszervizben azt mondták neki, hogy típushiba, néhány ezer forintért kap egy új készüléket, ha a jótállási jeggyel igazolni tudja, hogy a készüléket Magyarországon és mikor vette.- Képzelheted, tűvé tettem a lakást a jótállási jegyért, de sehol nem leltem. Ezek szerint a garancia lejárta után kidobtam a szemétbe. Most aztán vagy drága pénzen javíttatok, vagy veszek méregdrágán egy új masinát. Az biztos, ha legközelebb bármit vásárolok, legalább tíz évre megőrzőm a jótállási jegyét, nehogy így járjak - mondja elkeseredve. Igaz is, honnan gondolhatta volna annak idején, hogy a hosszú távon megőrzött jótállási jegyével súlyos ezreket spórolhatna most meg? Erőfölény A város fölötti keskeny mecseki út közepén állt a Mercedes, akadályozva a forgalmat. Egy dáciás - az eset elmesélője - megállt mögötte, felmérve, hogy nem juthat tovább, kiszállt és udvariasan megkérte, húzódjon félre, hogy mások is közlekedhessenek.- Erre kiszállt a Merciből a hústorony, és „te mocsok, mit képzelsz? Majd én ellátom a bajodat” fenyegetéssel felém tartott. Elöntött az agyvíz és visszaüvöltöttem, hogy milyen alapon tegez le, és ha még közelebb jön, ellátom a baját - meséli a nem épp díjbirkózó termetű dáciás.- Összeverekedtek?- Szerencsémre nem, mert biztosan én húztam volna a rö- videbbet. A helyi járatú busz érkezése mentett ki szorult helyzetemből. Az erősebb volt a mercinél is, így kénytelen volt félrehúzódni és én is tovább hajthattam. B. Murányi László Szálkák Dunai Imre jegyzete Nobel-díj esélyünk A „dinamitcsászár” Alfréd Nobel 1895-ös végrendeletében meghagyta, hogy hátramaradt vagyonának kamatait évente azok között kell felosztani, „akik a megelőző év folyamán az emberiség számára a legnagyobb hasznot hajtották”. Az egyik részt az kapja, „aki a legnagyobb szerepet játszotta a népek megértése, a rabszolgaság felszámolása, a haderők létszámának csökkentése, a békekonferenciák létrehozása terén”. Tavaly igen jól állhatott a béke ügye, hiszen idén több mint száz egyén és harminc szervezet jelölése érkezett az oslói Nobel-békedíj bizottsághoz. Ez minden idők legtöbb jelölése, és alighanem lesznek saját jelöltjei is a bizottságnak, amely márciusban ült össze először. A közel egymillió dollárral járó díjat csak októberben ítéli oda. A bizottság a jelöltek nevét nem hozza nyilvánosságra, a jelölők azonban gyakran indiszkrétek. A hírek szerint például Bili Clinton amerikai elnököt a világbéke megóvására tett erőfeszítéseiért, Jimmy Carter volt elnököt pedig a béke érdekében kifejtett fáradozásaiért találták érdemesnek az idei Nobel-bé- kedíjra. Richard Holbrooke- ot a boszniai háborúnak véget vető (?) 1995-ös daytoni megállapodás tető alá hozásáért jelölték. A nevezettek közt van II. János Pál pápa, mint a béke egész világra szóló jelképe. Egy nem szokványos jelölés a kolumbiai gyerekeket találta méltónak a magas kitüntetésre. őket Jósé Ramos- Horta javasolta, aki 1996-ban kapott Nobel-békedíjat. A rendhagyó jelölés indoklása még nem ismert, de már a tény is elgondolkodtató: mit tudtak tenni a gyerekek a békéért a végrendelet kritériumai szerint? Ha pedig a háborúk vétlen elszenvedőiként lettek felteljesztve, miért épp a kolumbiaiak a legérdemesebbek? Ilyen alapon sok ország gyermekei várományosok a díjra, amely legszebbként is a legtöbb ellenmondást hordozza magában. Nobel például soha sem volt békeharcos. A békekonferenciákban sem hitt: ,,A di- namitgyáraim hamarabb véget vetnek a háborúknak, mint az önök kongresszusai. Azon a napon, amikor két hadsereg néhány másodperc alatt megsemmisítheti egymást, valamennyi, a félelemtől remegő civilizált nép szélnek ereszti hadseregét - írta Berta von Suttemek. Az osztrák írónő később Nobel-békedíjas lett, a félelemtől remegő civilizált népek pedig - a nobeli logikára mit sem adva - az atomfegyver korában sem eresztették szélnek a hadseregüket. És ha ma akadna olyan botor valaki, aki felterjesztené az emberiséget a Nobel-béke- díjra, hát aligha kapnánk meg. Az ELCOTEQ Network Corporation vezető európai elektronlkai gyártó cég, melynek központja Finnországban van. A konszern forgalma 1996-ban 200 millió USD volt. A cég számítógépekhez, ipari és fogyasztási elektronikai berendezésekhez gyárt késztermékeket, és részelemeket. Az ELCOTEQ 1998-ban egy új, modern elektronikai gyárat épít Pécsett, közép-európai piacra szánt termékek gyártására. Új pécsi vállalatunkhoz keresünk munkatársakat: 3 fő SZÁMÍTÁSTECHNIKAI SZAKEMBER Feladatok (1 fő)- BAAN számítógépes folyamatirányítási rendszer elsajátítása- A BAAN rendszer szakértőjeként problémahelyzetek megoldása- Új munkatársak betanítása a BAAN rendszer használatára Elvárások:- Néhány éves számítógéprendszerrel kapcsolatos tapasztalat- Folyékony angol nyelvtudás Feladatok: (2 fő)- A cég PC számítégéphálézatának üzemeltetése, karbantartása- A cég munkatársainak PC-használat betanítása és tanácsadás Elvárások:- Néhány éves számítógéprendszerrel kapcsolatos tapasztalat- Folyékony angol nyelvtudás. A feladatok ellátására a cég 2 hónapos kiképzést ad Finnországban és Észtországban. Angol és magyar nyelvű pályázatukat az alábbi címre kérjük április 10-ig beküldeni: Dúsa Ágnes Pécsi Keresk. Közp. 7625 PÉCS, Majorossy I. u. 36. 72/211-755/222 r. \ v V
