Űj Dunántűli Napló, 1998. április (9. évfolyam, 90-118. szám)

1998-04-04 / 93. szám

1998. április 4., szombat Háttér - Riport Dünántúli Napló 7 Az alkotmánybíró és az erények fája Ha úgy adódik, dr. Lábady Tamás az ország vezető közjogi méltóságai közé tartozik: az állam­elnök, a miniszterelnök, parlament elnöke és a Legfelsőbb Bíróság elnöke után következik a sor­ban. A Baranya Megyei Bíróság tanácselnök bírójaként - mint utóbb kiderült, Solt Pál, a Leg­felsőbb Bíróság elnökének javaslatára - jelölték alkotmánybírónak 1990-ben. Immár második ciklusban a testület helyettes elnöke. Legújabban egy elismert tankönyv szerzője is. A könyv borítóján „Az erények fája” című miniatúra van, a névmutatójában pedig a jogtu­dósok mellett az irodalom, filo­zófia és történelem jeles szemé­lyiségei szerepelnek idézett szerzőként említve. Valameny- nyi fejezetnek mottója van, nem ritkán szépirodalmi, filo­zófiai. Az első Illyés Gyulától való: „Az élet teremti a rendet, de a puszta rend nem teremt életet; mindennek legfőbb for­rása tehát az ember...” A magyar magánjog (polgári jog) általános része című tan­könyvhöz hasonló témájú 1962-ben jelent meg legutóbb, és előtte 1941-ben.- Az USA-val ellentétben Európában nem az alkotmány- jog, a közjog, hanem a kétezer­éves jogfejlődésre figyelemmel a magánjog a meghatározó jog­ág: erre épül fel a többi. A pol­gári jog a hétköznapok joga. Az enyém-tied-övé kérdéseit és az ezzel kapcsolatos jogviszonyo­kat boncolja. Az általános része olyan alap, mint az orvoskép­zésben az anatómia - magya­rázza dr. Lábady Tamás. Péntek van, tehát Pécsett a JPTE polgári jogi tanszékének szobájában beszélgetünk. 1973 óta tanít itt - azóta másutt is jelenleg másodállásban docens. Alighanem már régen egyetemi tanár lehetne.- A cím önmagában nem ér­dekes, és amíg alkotmánybíró vagyok, nem is próbálkozom magasabb egyetemi fokozatot szerezni, nehogy a tisztségem­mel hozzák összefüggésbe - utal mellékesen a közelmúlt néhány botrányára. A szeme azonban a könyvét simogatja: most az a kedves téma.- Az 1962-es tankönyv a to­tális rendszer joga volt. Az eu­rópai integrációs folyamat is szükségessé tette, hogy a klasz- szikus európai hagyományokon alapuló modem európai magán­jogi jogintézményeket megis­merjük és a magunkét azzal harmonizálóvá tegyük. Az egyetemi előadásaimra 1990- től hétről hétre úgy készültem fel, hogy magam is csak vala­mivel előtte ismerkedtem az új európai jogintézményekkel. A történeti fejlődést azonban már az 1980-as években igyekeztem az előadásaimba belevenni. A hallgatók igen alaposan jegyze­telték az előadásaimat, hang­szalagra is vették, az abból leír­takat sokszorosították. Egyre erősbödött az igény, hogy jelen­jen meg már a témáról legalább egy kiegészítő kari jegyzet. Be­lekezdtem, ám időközben ta­valy tavasszal a minisztérium tankönyvkiadási pályázatán nyertünk a kiadómmal. A jegy­zetet tehát tankönyvvé kellett bővítenem. Rengeteg hétvé­gem, sőt a nyaralásom is rá­ment erre, amit a családom igen rossz néven vett, hiszen a Bala­tonnál is a könyvet írtam, ahe­lyett, hogy az unokákkal ját­szottam volna - meséli. Az alkotmánybíráskodás tel­jes embert igénylő munka. Ő ráadásul ingázó.- A kétlakiságom egyetlen előnye - avat be az Időbeosztá­sába -, hogy a hét első három napján vagyok Budapesten, és mivel nincsenek családi kötött­ségek, három nap alatt öt „mű­szakot” tudok teljesíteni. Dél­után fél ötkor egyórás pihenőt tartok, aztán újra munkába ál­lok. Szerda délutánra így már ledolgozom a munkahetet. A hét másik fele az egyetemé, a tudományos munkáé, a családé.- Honnan van minderre energiája?- Ehhez olyan családi háttér kell, amelyből az ember lelke töltekezni tud. Immár 33 éve boldog házasságban élek. Ál­láspontom szerint a házastársi szeretet és hűség nemcsak tart­ható, hanem növekedésre is ké­pes. Feleségemmel egy modern világmozgalomban veszünk részt. Sőt, a dél-dunántúli régióban meghatározó szerepet töltünk be az úgynevezett Há­zas hétvége mozgalomban, amelynek fő feladata a házas­ság karbantartása, ápolása, és annak bizonyítása, hogy a há­zasság egyik alapintézménye a társadalomnak. Amerikában a 60-as években indult egyházi lelkiségi mozgalom - modern kifejezéssel élve - házastársak­nak szervezett csoportterápiás program. A szeretetkapcsolat építésén nyugszik, amely ter­mészetesen kihat a gyerekekre, hiszen az ő problémáiknak a gyökere a szülők kapcsolatában rejlik. A terápia fő eleme a kommunikáció módszereinek elsajátítása. A házasságok ugyanis nem attól romlanak meg, hogy valamelyik házas­társ inni, vagy hűtlenkedni kezd - ezek csak következmények -, hanem attól, hogy elégtelen köztük a kommunikáció. Utasí­tásokat közölnek egymással, a maguk igazát próbálják ér­vényre juttatni a párkapcsolat­ban, és nem a személyiségüket ajándékozzák a másiknak. Nem tudják meghallgatni sem egy­mást. A megértés, a figyelem, gyengédség, a szexualitás - ezek a házasságban a kommu­nikáció legfontosabb témái. Személyes példával szolgál arra, hogy e lelkiségi mozga­lom mennyire alapvető része lehet az ember életének.- Szüléink emlékére időn­ként összejön az egész család. Ilyenkor 30^10-en vagyunk együtt. Egyébként a szokásos értelemben vett társasági életre, amely a tizenegy évvel ezelőtti időben oly gyakori volt, nincs időnk, még születésnapok és névnapok alkalmából sem. Sokkal értékesebbet, teljesebbet, többet jelent a házas hétvége programja. Belső erőt adó tölte- kezés, mindenre kisugárzik. Ér­zem, hogy a munkámra is pozi­tív hatással van: megsokszoro­zódott a teljesítményem. Én ma­gamat átlagos tehetségű ember­nek tartom. Viszont szorgalmas voltam mindig. Ez a mozgalom nagy lökést adott a szorgal­mamnak is. Nemcsak a házassá­gomban, a családomban, a hiva­tásomban, hanem minden terüle­ten boldog ember vagyok. Örülni tudok az életnek, a házas­társi szerelemnek, a családi sze­retetnek, a munkának.- Akkor is, ha kritikákkal em­legetik a testületüket, és a pár­tok alkudoznák-marakodnak azon, mi legyen a jövője?- Igazán még az sem tör le, amilyen viharok dúlnak olykor az Alkotmánybíróság körül. Meghatározó dolgokat művel­tünk nyolc év alatt, ezt a törté­nelem fogja igazolni. Azt hi­szem, nagyon büszke leszek erre a korszakomra. A rend­szerváltás folyamatában a jog­állam alapjait úgy fektettük le, hogy az ország biztos irányban csatlakozik vissza Európához. Nem volt eleve elrendelte­tett, hogy jogász lesz belőle. Az apja orvos volt, az anyja tanító családból származott. Senki nem volt a családi múltban, akinek a példája a jogászi pá­lyára irányította volna. Ma­gyar-latin szakon szeretett volna tanulni, de nem látott esélyt arra, hogy felvegyék az ELTE bölcsész karára, meg az­tán szeretett volna Pécsett ma­radni. Itt viszont a jogi kar kí­nálkozott. Csak a második ne­kifutásra vették fel. Addig se­gédmunkásként dolgozott. Az­tán az egyetem első félévében megszerette a kényszeredetten választott jogi stúdiumot: pél­dásan ápolt, harmonikus „há­zasság” lett belőle. A bírói pá­lyáján azonban elhárított min­den vezetői kinevezést, sőt azt is, hogy a Legfelsőbb Bíróságra kerüljön.-Az a munka túlságosan specializált lett volna. Engem mindig az ember érdekelt a jogi helyzetekben, viszont a rang és a karrier soha nem vonzott.-Mi lesz az alkotmánybíró­sági időszak után ?-Ahhoz még fiatal vagyok, hogy visszavonuljak. Ha letelik a kilenc alkotmánybírói esz­tendő, még csak 54 éves leszek. Az elképzelésem az, hogy utána bíró leszek egy fellebbvi- teli bíróságon. Csak akad szá­momra ilyen státus. Az oktatást és tudományos munkát sem akarom abbahagyni. Eddig csak utalásokkal be­szélt családjáról. Aggódtam, hogy kitér a konkrétumok elől. De cseppet sem húzódozik.- Feleségem már egy éve korkedvezményes nyugdíjas. Vezető röntgenasszisztensnő volt. Most már végképp az ott­honi munkatársam és lektorom. Hosszú ideje minden publikáci­ómat ő írja le. Tanácsadóm ab­ból a szempontból, hogy a ké­szülő publikációim nem jogi idézetei ülnek-e az adott témá­nál. A szövegszerkesztővel vir­tuóz módon dolgozik. Engem is megtanított rá, de - nem kis irigységemre - én soha nem ju­tottam el arra a szintre, ahova ő. Az egyetem után együtt kezd­tünk el nyelveket is tanulni. Én mind a német, mind az angol nyelvet korrektül megtanultam, jól tudom használni. Felesé­gemnek viszont kiváló nyelvér­zéke van, és pazarul társalog mindkét nyelven. Amikor csak tehetem - saját költségre - ma­gammal viszem külföldi útja­imra. Vele jobban érzem magam idegenben. Sajnos csak két gyermekünk van, pedig felesé­gem is, én is népes családból származunk. Én hatodik és egy­ben utolsó gyermeke voltam szüleimnek, feleségemnek pedig három testvére van. Ez a ha­gyomány azért folytatódni lát­szik: a leányom révén négy uno­kánk van. A félje osztrák, de megszerezte a magyar állam- polgárságot. Nyolc éve házasok. Korábban velünk laktak Pécsett, ám most átmenetileg Bécsben élnek. Lányom angol-német szakos tanár, de jelenleg főhiva­tású családanya. A fiunk a múlt nyáron nősült, ő utolsó éves hallgató az Iparművészeti Főis­kola fotó szakán. Egyébként én is az utolsó egyetemi évemben házasodtam meg. Hobbijáról faggatnám, de szinte bocsánatkérően tanácsta­lan gesztussal, felhúzott vállal tárja elém két üres tenyerét.- Tulajdonképpen nincs. Még televíziót sem nézek, kivéve a híranyagokat. Nem gyűjtök semmit, nem barkácsolok, és nem sportolok. Az egészségem karbantartása érdekében eljárok úszni: fiamtól és menyemtől ka­rácsonyra kaptam egy uszoda- bérletet. Gimnazista korától erős von­zalmat táplált az irodalom iránt.- Rengeteget olvastam a tanu­lás rovására is. Nem is számítot­tam igazán jó tanulónak. Most viszont már csak a szakirodalom olvasására futja az időmből. Ez nagy szomorúság. Az Alkotmánybíróság helyettes elnökeként nem kerülheti ki a politikai, diplomáciai szférával való érintkezést.- Helyettes elnöknek lenni sem több fizetést, sem több ran­got nem jelent. Ugyanolyan al­kotmánybíró vagyok, mint a kol­légáim, viszont az elnök akadá­lyoztatása esetén teljes jogkörű helyettese vagyok. Ez a megbí­zás a testületen belüli választá­son alapul, tehát nem kinevezés, egyébként úgy el sem vállaltam volna. A kollégák bizalmának viszont örülök - tisztázza státu­sának sajátosságát.- Egyébként nem lettem pesti lakos, ott sem járok társaságba - fűzi hozzá. - Javarészt az Al­kotmánybíróság épületében tar­tózkodom, a lakásom azzal szemben van. Este csak átme­gyek az utca túloldalára aludni. A protokolláris események elől, ha csak lehet, kitérek, mert el­vonnak a munkától.- Tehát nem vonzza a foga­dások laza csevegése, sem a te­rülj terülj asztalok szépsége. Apropó: van kedvenc étele?- Sajnos mindenevő vagyok. Szemre valóban gyönyörködte- tőek a fogadások ételcsodái, ám amit a feleségem főz, és amit otthon, családi körben, a kony­haasztalon fogyasztok el, az az igazi kedvenc étel a számomra. Dunai Imre Dr. Szalai István jegyzete Csak mondja... Sietek a Király utcában. .- Hova rohansz? - állít meg egy ismerősöm és megfogja a kabátgombomat. - Ezt hall­gasd meg -, azzal rákezdi. Elmondja egy általam isme­retlen személy bárki számára érdektelen történetét, amelybe ő beleavatkozott. Bőven kitér az illető ruháza­tára, az akkori időjárásra, hosszan törte a fejét, hogy ez a nem fontos dolog fél ötkor, vagy negyed hatkor történt - ami az esemény szempontjá­ból teljesen mindegy volt. Egy ideig hallottam amit mondott, aztán működésbe lépett az idegrendszeremet védő biztosítékrendszer és ki­kapcsolt. Gondolataim más­hol jártak. Képzeletben átren­deztem városunkat. Klasszi­kus lakókörzetbe (alvó vá­ros!) diszkókat telepítettem, hadd hallgassak egy kis éji zenét (Mozarttól) meg dobszó­lót (Gipsz Jakabtól). Tej- és kenyérboltok helyén bárok lé­tesültek, aminek számos elő­nye közül kiemelném, hogy nem kell ébresztőórát venni. Ä robbanásokra csak felébred még a hétalvó is. Aztán a ku­tyák mellett ott futtatják az ab­lak alatt a lányokat is, nem kell a postára menni bélyegért, mert kap a drogosoktól. És így tovább. Már éppen ott tartottam tervezgetéseimben, hogy a szociális otthonok udvarába SFOR rakétakilövőt és heli­kopterállomást létesítettem, mikor ismerősöm rámför- medt.- Te nem is figyelsz rám!- Dehogynem - mentege­tőzöm. - Miből gondolod.- Abból, mikor azt mond­tam „hát hülye vagyok én?”, akkor azt válaszoltad - igen. Ez valószínű így volt, hogy tétova igen-nem válaszaimat rosszul alkalmaztam, - de azért tagadtam. Majd amikor ismerősöm kezével egy kéz­fogáshoz hasonló mozdulatot tett, - kezet ráztam és elro­hantam. Néhány méter után szem­bejött velem egy másik isme­rősöm. Megállítottam, (meg­fogtam a kabátgombját) és el­panaszoltam miképp jártam meg közös ismerősünkkel. Tudod, csak mondta, mondta. És szóról szóra elmeséltem egy ismeretlen ember unal­mas történetét, és kitértem, hogy gondolataim máshol jár­tak, már átrendeztem a belvá­rost is... És mondtam, mondtam. Ekkor rémülten vettem észre, hogy barátom szeme üvegesedik. Gondolat­ban valahol Orfűn járt és óri­ásharcsát fogott. Felébresztet­tem és gyorsan elbúcsúztam. Mindenkit kerülve mentem tovább fejemet csóválva. Jé­zus Máriám! Opel-börze Pécsett Április 4-én szombaton, az Opel Penthe, a Pécsváradi út 2. szám alatti márkakereske­désébe börzére hívja mind­azokat, akiknek bármilyen év­járatú, típusú Opeljük van, s szeretnék eladni, illetve azo­kat, akik használt Opel vásár­lásában gondolkodnak. Azok se maradjanak távol, akik va­lamilyen Opel alkatrészen adnának túl, vagy vennének, s persze azok sem, akik márka­társaikkal szeretnének isme­retséget kötni. Az Opel Penthe nem csu­pán a helyet biztosítja ehhez az újszerű, hagyományte­remtő szándékkal megrende­zésre kerülő fórumhoz, ugyanis a kereskedés és szer­viz munkatársai elfogulatla­nul segítenek például az autó, az alkatrész értékének megál­lapításában, lehetőséget biz­tosítanak, hogy a gépkocsitu­lajdonosok járművük alá kukkantsanak, műszaki ta­nácsadást nyújtanak, segíte­nek a hat évesnél fiatalabb kocsik adásvételében a hitelre történő vásárláshoz ... Az Opel Penthe a börze mellett részt vesz az Opel or­szágos szervizhétvége prog­ramjában is: tehát nem csupán szombaton, hanem vasárnap is nyitva tart a kereskedés és szerviz. Mindkét napon a mű­szaki szolgáltatások igénybe­vétele mellett szemügyre ve­hetik az érdeklődők az új au­tókat, az Opel i Line felszere­léseket, amiket ezeken a na­pokon kedvezménnyel kínál­nak. (hirdetés) Munkára várva FOTÓ: TÓTH LÁSZLÓ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents