Űj Dunántűli Napló, 1998. április (9. évfolyam, 90-118. szám)

1998-04-03 / 92. szám

1998. április 3., péntek Háttér - Riport Dünántúli Napló • 7 Táncoló harlekinek a falon A barokkos sváb parasztház ut­cára néző két ablakszeme fölött messziről is jól kivehető az év­szám: 1929. Mellette a kiskapu tágas, de fátlan, sivár udvarra nyílik. A ház jellegzetes tornácát is hiába keresem - beépítették, belső fa­lait kibontották. Majs, az 1200 lelkes Mohács közeli község kultúrházának a nagytermét rejti. Az udvart jobbra a tűzol- tószertár határolja, az épülethez van biggyesztve egy vaskos tűztorony, akár egy zömök fel­kiáltójel. Az udvar végén egy földszintes épületben van az igazgatói iroda és a könyvtár. Zátonyi Zita, a majsi kultúr- ház igazgatónője csinos, sző­késbarna asszony - az osztály- teremnyi iroda és a félhomály valósággal elnyeli. Talán csak a mosolyát nem. Dél felé jár az idő, a falu, a ház is szinte üres. A városias külsejű, ápolt körmű asszony, mintha az égből poty- tyant volna. Szóvá is teszem. Elneveti magát.- Mohácsi vagyok, de világ­életemben falun dolgoztam! Úgyhogy nem az égből poty- tyantam. Bár azért lehet ebben valami - csak tavaly augusztus 1-e óta vagyok Majson.- Levélben számolt be ötéves kulturális egyesületükről, jubi­leumukról. De arra is kíváncsi volnék, kiből is lesz és hogy él ma egy népművelő.- Érettségi után Mohácson a gyerekkönyvtárban dolgoztam. Könyvtár-népművelés szakot szerettem volna végezni - nem sikerült. Óvónőképzői diplo­mával Szebénybe kerültem, és ugyan nagyon szeretem a kicsi­ket, ez a munka nem elégített ki. Édesapám nyughatatlan természetét örökölhettem. Fe- kedi sváb fiú volt - eleinte kán­tortanító, később az Állami Biz­tosító fiókvezetője - aki mindig fölvállalt egy csomó feladatot, hogy tegyen valamit másokért. — Hol dolgozott, mielőtt Majsra került?- Lánycsókon a „Népház­ban”. Tíz éven át. Az utolsó két évben az ELTÉ-n kulturális marketing menedzseri okleve­let szereztem, őszintén szólva ez az iskola csupa olyasmit fo­galmazott meg, amire a gyakor­lat már jórészt megtanított. Lánycsókon, amikor odakerül­tem, volt egy lerobbant állapotú műv’ház, ami rövidesen átala­kult. Az első évben nyugdíjas klubot hoztam létre, majd me­zőgazdasági hetet szerveztem, borversenyt, gazdabált, felnőtt vegyeskórus alakult... A tánc­együtteseket Filákovity István vezette. Bokros Lajostól Beke Katáig sok neves vendégünk volt. Két-három év kellett, hogy a falu is befogadjon. — Itt mindenki régi jó isme­rősként köszön önre.- Ahogy idekerültem, egy fa­lunap szervezése várt rám, ami igazán jól sikerült. Heindl Zol- tánnétól, az egyesület titkárától nagyon sok segítséget kaptam. Ő vitt el és mutatott be minden­kinek, és a majsiak is nyitottak és segítőkészek voltak. Szeret­ném, ha Heindlnével - Animá- val - Ön is megismerkedne. Az iskola igazgatónője. Tényi Já­Heindl Zoltánná iskolaigaz­gató, az alapítók egyike nos villamosmérnök nevét is, kérem, említse - fáradhatatlan, csupa lélek ember - és Fekete Jánost. A pedagógusok közt Kemény Gyalánét, aki a pénz­ügyeinket intézi és Holzmann Margitot, a színjátszók vezető­jét. A hetventagú egyesület szervezi a majsi farsangokat neves vendégekkel, színielő­adásokkal, a Donátus napi ün­nepségeket. A Német Kulturá­lis Egyesülettel közösen hoztuk létre a sváb tájházat. Van tűz­oltó-, nyugdíjas- és sportegye­sületünk, női kórusunk. A maj­siak bebizonyították, nemcsak szemlélői az életüknek, hanem tenni is tudnak azért, hogy a szabadidejüket értelmesen tölt­sék el.- Majson él?- Mohácsról jártam ki Lány­csókra is. Nem titok, hogy a vá­lást követően félúton, Sátorhe­lyen vettem házat, és a kisebb gyerekkel, a 13 éves Péterrel költözünk oda. Már neki is na­gyon hiányzanak a fák, a virá­gok, állatok. Lányom jogot ta­nul. Dórinak most jobb Pécsett az édesapja mellett, s hadd mondjam el róla, hogy a me­gyei rendezvény szervezője volt az AIDS-ellenes világna­pon. Levezette a műsort, nyi­latkozott lázas betegen is.- Kell a pályához jó értelem­ben vett makacsság?- Nagyon sok! És szívósság. És próbálom levetkőzni az ér­zékenységemet. Ezen a pályán nem szabad érzékenynek lenni! S mint más is, akkor tudok jól dolgozni, ha békén hagynak. Ha a pozícióban lévők nem szólnak bele. A többség egy rendezvény során csak annyit lát, hogy szól a zene, pereg az ünnepi műsor, a népművelő mosolyog - de nem tud a néha két-három hónapig tartó mun­káról, ami az egészet előkészíti. És a gyerekek, a családom mi­att hányszor volt lelkiismeret­furdalásom! Hiszen későn ke­rültem csak haza, különösen ünnepek alkalmával és hétvé­geken.-Mit tud tenni egy asszony egy báli csetepaté esetén?-Lánycsókon a büfés szava meg az én kérésem néha együtt is kevés volt ahhoz, hogy lecsil­lapuljanak a kedélyek. Pedig a büfés jól megtermett, tekintélyt parancsoló fiatalember. Benyitunk a parasztházból átvedlett kultúrházba is. Ámul- nivalóan nagy a belső tere, a ház állaga viszont egyáltalán nem lelkesítő. Az önkormány­zatnak azonban tartania kell a fontossági sorrendet - tavaly a gáz bevezetésére, most a csa­tornázására kell kinyögniük milliókat. Zátonyi Zita a falakon mell­magasságban végigfutó díszí­tésre hívja fel a figyelmemet. Nem görögös meander, nem tu­lipános ornamentika, hanem számtalan csörgősipkás bohóc kéz-a-kézben. „Ez a falra írt mottónk: Együtt könnyebb!” - mondja az igazgatónő. A kerítés tövében tizenhá­rom tujá sorakozik. Október fi­án ültette tizenhárom helyi vál­lalkozó. Akik „kimaradtak”, már akkor reklamáltak. De nem maradtak le semmiről: március 15-én emléktáblát avattak a tu- jáknál, Batthyány Lajos tiszte­letére pedig kopjafát szeretné­nek állítani. A fátlan, nagy udvarnak ezt a kies sarkát lassacskán emlék­parkká szeretnék alakítani a majsiak az 1848-as forradalom és szabadságharc tiszteletére. Bóka Róbert Programegyeztetés - Zátonyi Zita és Tényi János fotók: Tóth l. Hodnik Ildikó jegyzete A cipó melege Száz éve nem volt olyan me­leg tél, mint idén. Száz éve nem fizetett ennyi gázszám­lát, mondja régi ismerősünk. Azt a kérdést meg egy nagy energiaszolgáltató cég veze­tője tette fel nemrég keserűen: miért nem hiszik el az embe­rek, hogy ők valóban becsüle­tesek, annyit számláznak, amennyit mérnek. Hát ez az, pont a mérés. A családi barát a négyből csak két konvektorral fűt évek óta, ha esik, ha fúj, minimumon. Az agya, ahogyan gázos ügy­ről szólván stílszerűen mond­hatnánk, attól durrant be, hogy a számlák szerint idén majd kétszeresét fizeti a tava­lyi összegnek. Nem volt rest arra sem, hogy változatos időközönként kiüljön a gázóra mellé, és má­sodpercmutatós órával lesse a kattanásokat. Megdöbbené­sére, bár semmilyen körülmé­nyen nem változtatott, olykor úgy pörgött az óra, mint a mo­tolla, máskor meg lassúdad ütemben rótta a tárcsa a körö­ket. Műszaki ember létére fel nem foghatja a dolgot, s azon tűnődik, vajon megnyugod- hatna-e végre, ha fűtőértéket, nyomást, egyebet a saját ott­honában ellenőrizhetne. Nem műszaki ember, csak egy egyszerű öregasszony la­kik néhány szomszéddal odébb. Múltkor egy darab ka­láccsal jött át, hogy nézzem meg, sőt írjam is le, hogy bármi, amit mostanában süt, szürke lesz, a tészta tapadós, egészében keletien hatású. Biztat, hogy figyeljem jól meg a bolti süteményeket, ugyanazt fogom látni. Sze­rinte a liszttel van a baj. Ha ő lenne az egyetlen, aki­től ezt hallom, talán elhin­ném, hogy a kor vagy az öreg sütő okozza a bajt. Na az is gázos, persze. (Néha a víz is alig forr fel rajta.) De végül is nem jutunk előbbre, sem az egyik, sem a másik dologban. A számok, a hivatalos közlemények, a ta­núsítványok és nyilatkozatok szerint minden rendben a mi­nőséggel, panaszra ok nem lehet, érzéseket meg nem le­het megmérni. Csak a cipó íze más. A Dél-Dunántúlon 7000 hektárt vásároltak vissza és nyil­vánítottak védetté fotó: wéber tamás A természetvédelem arányos szigora Vélhetnénk: a terv, amelynek értelmében tovább kell bőví­teni a védett területek arányát, konfliktusokhoz vezethet. Most már több a tulajdonos, nehezebb a „kiegyezés”, éle­sebbek az ellentétek. A köz- gondolkodás pedig még mesz- sze áll attól, hogy része legyen a természet megóvását szol­gáló eszközöknek.-Ebből eredő konfliktusok voltak, vannak és várhatóan lesznek is - véli dr. Iványi Il­dikó, a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság vezetője -, ám ezek minden esetben fel is old­hatók. A tapasztalataink ezt mu­tatják, bár a természetvédelmi területek növelése eddig első­sorban a tsz-földeket érintette. A magántulajdonba került par­cellák java még vissza van, de a járható út - visszavásárlás, eset­leg kisajátítás - konfliktus nél­küli eredményhez vezethet utóbbiak esetében is. Magyarországon a védelem alá vont területek aránya 7 szá­zalék, nagyjából a fele annak, mint amit a nyugati országok átlagának lehet mondani. Az optimumot azonban nemcsak ennek alapján kell mérlegelni, döntőbb szempont, hogy ter­mészeti értékeink tára gazdag, megőrzésük szükségessége vi­tathatatlan. Ehhez azonban pénz is kell. A program 2001- ig terjed, erre az évre a DDNPI-nak 2 millió forint áll rendelkezésére földvásárlásra. Eddig Dél-Dunántúlon 7000 hektárt vásároltak vissza, s to­vábbi 10 ezret szeretnének még. A pénz azonban kevés, a föld ára pedig nő. Mégis, vélik az igazgatóság szakemberei, a természetvéde­lem szigora - bár jogszabályi megalapozottsággal módja van a hatósági fellépésre - arányos a természetrongálókkal, -ron­gálással szemben. Ami azt ta­karja, hogy a gazdálkodási ér­dekek, formák összeegyeztet- hetőek a természetvédelem szempontjaival. Még akkor is, ha például az új erdőtulajdono­sok egy részének hozzáértése sok esetben csaknem egyenlő a nullával. Van persze jó példa is az er­dőgazdálkodás területén, a Mecseki Erdészeti Rt. gyakor­lata mintaszerű. Van rossz is, akadt olyan erdőtulajdonos, aki egy erdőrészletet tarvágással termelt le, rétisas-fészekkel együtt, Vízvár környékén. A DDNPI szerint a kulcs: a szemléletformálás, az infor­mációk eljuttatása mindazok­hoz, akiknek pro vagy kontra kapcsolatuk van a védett terü­letekkel, természeti értékekkel. Az elmúlt években ugyanis többször is kiderült: ha megfe­lelő ismeretek birtokában van­nak az érintettek, a konfliktu­sok már a „startvonalnál” fel­oldhatók. Mészáros A. i {

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents