Űj Dunántűli Napló, 1998. április (9. évfolyam, 90-118. szám)
1998-04-25 / 113. szám
1998. április 25., szombat Háttér - Riport Dunántúli Napló 7 Ez már nem a „Lehetetlen” Beszélgetés Vámos Miklóssal arról, hogy miért választotta Pécset „Köszönöm szépen a hívást, hagyjon üzenetet vagy faxoljon”. Ezt mondja magyarul és angolul Vámos Miklós telefon-üzenetrögzítője, az író közismerten rövid, tagolt és gyors szavaival. Nem lehetetlen elérni és társalogni vele. Visszahív. Kedves, de néha az embernek az az érzése - ami természetesen nem igaz hogy fárasztja a beszéd, inkább mást beszéltetne - avagy - írásban fogalmazna. Vámos Miklós író, kétezerben lesz ötvenéves. Több mint húsz kötete jelent meg, drámáit sikerrel játszották, s mint a „Lehetetlen” című népszerű televíziós műsor szerkesztőjét és vezetőjét - ez a média hatalma - személyesen is megismerhettük. Vámos Miklós a pécsi Ifjúsági Ház vendége lesz rövidesen. Az előzetes program szerint Vári Éva művésznővel beszélget, akár a Lehetetlenben. Arról is informálódtunk, hogy mintha egy sorozat első beszélgetése lenne ez, melyet több is követ majd, s ezzel feltehetően Pécsre teszi át a színhelyét a Radnóti Színpadról. Kézenfekvő, hogy megkérdezzük:- Igaz-e mindez?- Nem a Lehetetlen folytatásáról volna szó, inkább arról, hogy meghívtak Pécsre és ezt oly kedvesen tették, hogy nem tudtam ellenállni. Elmegyek egy beszélgetés erejéig és remélem, jól érezzük magunk.- Úgy értesültem, hogy több név is felmerült, akikkel érdemes volna elcsevegni a pécsi színpadon és ezek szerint több alkalomról is szó esett.- Meghívóim is szeretnék ezt, de erről még egyelőre többet nem mondhatok. Maradjunk ennyiben; meglátjuk majd, hogy hogyan sikerül az első és minden mást utána.-A „Lehetetlen” nagyon népszerű, kedvelt sorozat volt, s megvallom, magam is azok közé tartozom, akiknek hiányzik. Miért nincs folytatás?- Hosszú volt. Három évig tartott pontosan. A próbaszámok után, 1996-ban sikeresnek ítélte a tévé vezetése, s mondták, hogy legyen ez havi kettő. És így történt.- Miért ért véget? Talán elfogytak az alkalmas beszélgetőpartnerek avagy a tévé vezetése gondolta úgy?- Szó sincs róla. Én döntöttem. Éreztem, hogy akkor kell abbahagyni, amikor még kézben tartom a műsort. Hogy megmagyarázzam: ha már nem tudom jobban csinálni, akkor mielőtt elromlik a színvonal, véget kell vetni.- Kár. Én úgy gondolom, hogy manapság különös kíváncsisággal tekintünk a másik emberre, várjuk a véleményét, azt, hogy milyennek látja a mát, mit vár a holnaptól. Főleg, ha ismert emberről van szó. Vagy nem?- Más műsorokról nem szeretek nyilatkozni. A Lehetetlen nem talk-show volt, mert az a műfajában olyan, mint egy nagy revü. Az én műsoromban nem két ember beszélgetett, hanem egy ember mesélt és én is csak hallgattam. Tulajdonképpen monológ volt, csak éppen a beszélőnek akadt némi segítsége.- Kevés beszéddel is lehet kérdezni.- Mi tagadás, föl kell készülni rá, sokkalta jobban, mint ahogy az ilyen típusú műsorokra szoktak, s ezzel én - távol essék tőlem - korántsem kritizálni szeretném a tévé műsor- készítőit. Hiszen aki a szakmában csinál ilyesmit, olyannyira leterhelt, hogy nincs is ideje alaposan felkészülni arra, hogy kifaggassa a kiszemelt alanyának a környezetét, s úgy készüljön fel, hogy közben ne érhesse meglepetés. Egyébként ez az informálódás nem könnyű és ezért is éreztem úgy, hogy véget kell vetni a dolognak. Lankadt a rákészülési kedvem.- A minap ön egy számítógépes szimpózium előadója volt. Hogy került a komputerek közelébe - mint szakelőadó?- A kommunikációról volt szó és én a máról beszéltem.- Pontosabban?-Úgy vélem, hogy a kommunikáció két dologból áll. Egyrészt a szükséges eszközökből, mondjuk ott van egy mobil telefon, ami ugye önmagában mit sem ér. A kommunikáció akkor jön létre, ha ezen az eszközön valamiféle üzenetet elküldünk. Én úgy gondolom, hogy a kommunikáció technikai része mindig fejlettebb a világban mint a humánum. Ugye pazar eszközeink vannak az Internettől a műholdas telefóniáig. Legalábbis abban a világban, ahol ezt megengedhetik maguknak, hiszen jelentős részében éheznek az emberek. Nos ezek a technikai eszközök fejlettebbek a maguk módján, mint az az alaphumán minőség, ahol mi, emberek tartunk. Ezeket az eszközöket nem arra használjuk, hogy fontos üzeneteket küldjünk rajtuk, hanem csak arra, hogy használjuk azokat. Üzengessünk mindenfélét. És ez ugye, meglehetősen elszomorító.-Lemaradtunk a technikától?- Pontosan erről van szó. Ott tartunk, hogy érettségizett diákok nem képesek arra, hogy egybefüggően saját önéletrajzukat elmeséljék. És én azt fejtettem ki a konferencián, hogy ezen kéne valamit változtatniuk azoknak, akik ezeknek az eszközöknek az eladásából meglehetősen nagy haszonra tesznek szert. Hogy ebből a haszonból áldozzanak.- Kiknek? Hogyan?- Kétféleképpen. Adományozhatnak iskoláknak az oktatásra, a társadalom humán oldalának fejlesztésére, másrészt a saját eszközeik emberbarátabbá tételére. Mondjuk egy mobil telefon rendkívül bugyuta szakszavait lehetne értelmesre, kedvesre magyarítani. És lehetne áldozni például olyan reklámokra, amelyek az embereket egy kicsit megtanítják arra, hogy miként kell élni, mire érdemes költeni és mire nem.- Ha már itt tartunk, hadd kérdezzem meg Vámos Miklóstól, hogy milyen az ezredvég ezen a Földön?- Erről nem tudom egy interjúban kifejteni a véleményemet. Kevés rá. Egy biztos azért, hogy a mai Magyarország kapitalista, mégpedig nagyon a kapitalizmus kezdetén. És az is biztos, hogy a világunk nagyon zavaros, kavarognak benne az egymást kioltani igyekvő, egymással nem harmonizáló eszmék, értékek. De hát én türelmes típus vagyok és megértem, hogy mindenhez idő kell. Tehát várok.-Megértük az ötvenes, hatvanas, hetvenes éveket is. Melyik időszak az, ami Ön számára különlegesen izgalmas, mit ne mondjak, a legfantasztikusabb volt?-Mindegyik izgalmas volt, de amióta én élek, ez a jelenlegi a legizgalmasabb. A kilencvenes évek.- Meg nem állom, hogy ne kérdezzem meg: az ön életében akadt-e mostanában „Lehetetlen ” ?-Mint azt bizonyára tudja, csináltam egy könyvet a „Lehe- tetlen”-ből. Százharmincöt vendégem életéből egy-egy, számomra a legérdekesebb és legtöbbet mondó történetet ragadva ki a korábbi beszélgetésekből. S az egy igen lehetetlen történet a mai könyvpiacon, persze pozitív értelemben, hogy ebből a kiadványból már több mint hetvenezer példány elfogyott. Megvették. Most abban reménykedem, hogy eléri majd a százezret. S ezt valahogy tudatni fogom mindenkivel.- Min dolgozik manapság Vámos Miklós - az író?- ír. Éppen egy novellásköte- tet fejeztem be a minap, amelynek a címe „bár". így, így, kis b-vel. Semmi flanc. Kozma Ferenc Dunai Imre jegyzete Európa órája Az UNICEF szerint legkevesebb 200 ezer gyerek él ma Európa városainak utcáin. Egy részük családtalan, és kivonta magát az állami és a karitatív gondoskodás hatóköréből. A másik kategóriába tartozók sorsa talán még szomorúbb: olyan életvitelű családba tartoznak, amelyik az utcára taszítja ki őket sajátos jövedelemszerzés céljából. Azok közül pedig a koldulás a legenyhébb megítélésű. Az utca gyermekei ugyanis könnyű prédái a prostitúció és a kábítószer-kereskedelem parazitáinak. Ráadásul fertőző gócokként kerülnek kapcsolatba a másféle gyermeki közösségekkel. Az eddiginél hatékonyabb védelem érdekében az Európa Tanács Közgyűlése csütörtökön a gyermekek elleni bűnök elkövetőiről nemzetközi adatbázis létrehozását javasolta. Ezzel az indítvánnyal végre szembenézett azzal a ténnyel, hogy a bűnözés ezen speciális területe is nemzetközivé vált: a határok viszonylagos nyitottságát nemcsak a munkavállalók és a turisták élvezik. Az adatbázissal a veszélyes és visszaeső pe- dofil bűnözőket akarják megakadályozni abban, hogy elítélésük esetén egy másik országban próbálják ismeretlenként kiélni hajlamaikat. Mert erre is vannak példák. Ráadásul a szegényebb, vagyis az olcsóbb országok sajátos vonzerőt jelentenek a az ilyen bűnözőknek. Az európai honatyák a gyermekek fokozottabb védelmére támogatták a jogi fellépés szigorítását a pedofiliá- val, a kiskorúak pornográf és prostitúciós célokra való kihasználásával, a nemi erőszakkal, az önkényes sterilizációval, a gyereklányok szexuális megcsonkításával, a kiskorúak erőszakos meghá- zasításával, az örökbefogadási célú gyerekrablásokkal és a családon belüli bántalmazásokkal szemben. Európa ugyanis messze nem egységes a gyerekekkel szembeni erőszak megítélésének szigorúságában: az egytől tíz évig, illetve a hat évtől életfogytiglanig terjedő börtön jelenleg a büntetési tételek két szélső értéke. Üdvözlendő, hogy az Európa Tanács Közgyűlése az elbírálások szigorúbb szinten való közelítését javasolta az államoknak, és azt is sürgette, hogy a jelenleginél sokkal szigorúbban ellenőrizzék és büntessék az Internet-hálózat pedofil kalózait. Ha más eddig még nem, ez is figyelmeztet, hogy immár nagybani üzletelésként folyik a gyermekek szexuális kizsákmányolása az informatika nagyszerű találmánya segítségével. Itt tartunk. De vajon hány perccel vagyunk a cselekvés nevezetes 24. órája előtt? Akció New Yorkban Kamerákkal a bűnözők ellen New York kemény kezű polgármestere, Rudolph Giuliani rendületlenül folytatja küzdelmét a bűnözők ellen. Már a legfejlettebb elektronikát is bevetette. Az ismert és feltételezett drogárusító és átrakóhelyeket, például a parkokat éjjel-nappal „látó” videókamerákkal szereltette föl. Tíz bűncselekményből hét összefüggésbe hozható a kábítószerrel - mondja Giuliani. - Ezért egy pillanatra sem lankadhat a hatóságok figyelme. A rendőrségi televízió-kamerákat elsőként a külföldiek által is közkedvelt egyik délmanhattani parkot szerelteti föl. A Greenwich Village-i Washington Square már jó ideje közismert drogpiac. Csakhogy nehezen ellenőrizhető, mivel a helybeliek kedvenc pihenőhelye, ahol mutatványosok serege szórakoztatja a sétálókat, fűre telepe- dőket. Giuliani polgármestert egyáltalán nem zavarja a bírálat, hogy „üvegszemeivel” kifigyeli az emberek magánéletét is. „Nincs joga a magánszféra tiszteletben tartására annak, aki kábítószerrel kereskedik vagy drogot vásárol - jelentette ki ellentmondást nem tűrően. - A figyelés a tisztességes polgár védelmét szolgálja; aki becsületes úton jár, annak nincs félnivalója”. Az emberiség kész távoli űrutazásokra A kérdés ma már nem az, eljutnak-e emberek a Marsra, hanem az, hogy mikor? Ezt a véleményt képviselik a Houstonban működő amerikai űrkutatási központban, ahol európai tudósokkal együttműködve készítik elő a hosszabb űrutazásokat. A kutatók egyik gondja, hogyan lehet elhárítani, vagy jelentősen csökkenteni a súlytalanság hatásait. Az ugyanis sorvasztja az izmokat, gyorsítja a csontritkulást, gyengíti a szervezetet védő immunrendszert. Az űrhajósok gyakran panaszkodnak rosszullétre is. Egy német újdonság e területen a különleges „nadrág”: az űröltözetnek a része „visszahúzza” a súlytalanság hiánya miatt a test felső részébe áramló testnedveket. Az űrhajós így hosszú út után is képes azonnal talpra állni anélkül, hogy keringési zavartól kellene tartani. Az űrrepülőknek naponta legkevesebb 2 órás tornával kell kiegyensúlyozniuk a súlytalanság következményeit. Megoldandó probléma, hogy a repülések kezdeti, alkalmazkodó szakaszában mintegy 50 százalékkal csökken a szervezet reakciókészsége. Fenyegeti az űrutazókat a sugárzás is. Napkitörések után például nehézionok áramlanak ki, amelyek károsítják az örökítő géneket. A legnehezebb feladatnak azonban az mutatkozik, hogyan lássák el élelmiszerrel és levegővel a hosszú űrutazások résztvevőit, illetve a távoli állomáshelyek dolgozóit, ahová már nem lehet utánpótlást küldeni. Az egyik megoldásnak az akváriumok ígérkeznek, amelyek gyorsan szaporodó halai mind a fehérjeszükségletet, mind az oxigént biztosítani tudják. Ehhez zárt rendszerekre van szükség, amelyek a súlytalanság állapotában is működnek. A másik út az újrafeldolgozásé. A különböző kísérleti növények fel tudják dolgozni az űrhajósok felhasznált levegőjét s annak egy részét oxigénné alakítva adják vissza. Hosszú, költséges kísérletekről van szó, ám a kutatók bizonyosak abban, hogy legkésőbb 2020-ra készen áll a rendszer, amelynek segítségével az ember távoli űrutazásai lehetővé válnak, mondják Houstonban. Ferenczy Europress A rejtőzködő - Jellegzetes zöld színével tökéletesen beleolvad környezetébe a legtöbb leguán. A pécsi terrárium közelmúltban született kis hüllőjét is csak hosszas várakozás után tudtuk lencsevégre kapni fotó: laufer László
