Űj Dunántűli Napló, 1998. április (9. évfolyam, 90-118. szám)

1998-04-22 / 110. szám

16 Dhnántúli Napló 1998. április 22., szerda Oldalszerkesztő: Ötletsarok Fiókszerviz. Mit tegyünk, ha nehezen tolható be, il­letve húzható ki a súlyosabb tárgyakkal megtöltött, fából készült fiókunk? Ha a fiók bedagadt, csiszoljunk le egy keveset az alsó vagy a felső éléből. A fiók alsó éleinek súrlódását csökkenthetjük, ha azokat szappannal be­dörzsöljük. A fiók alatti tar­tókeret sarkaiba szúrt kissé domború fejű rajzszög meg­emeli a fiók élét és meg­könnyíti a fiók mozgatását. Ha megkopott a fiók élének alja, a fiók alatti tartókeretre rögzítsünk megfelelő vas­tagságú lécet. Védőburok a zsinórra. Kézi barkácsgépeink, a va­saló és a használat közben mozgatott egyéb háztartási gépeink elektromos vezeté­kének egyik legsérüléke­nyebb része az, ahol kijön a gépből. A megkopó, kitöre­dező zsinórburkolat előbb- utóbb balesetet okozhat. Ennek megelőzésére a sérült zsinórra tegyünk olyan megfelelő hosszúságú, hosszában felvágott gumi vagy műanyag csődarabot, ami körbefogja a vezetéket. A védőburkot jó erősen úgy tekerjük körbe szigetelősza­laggal, hogy az fixen simul­jon a vezetékre. Tapétatartó állvány. Ha magunk tapétázunk, a teker­csek méretre vágását meg­könnyíti a magunk készí­tette állvány. Legalább a ta­pétatekercs szélességével egyező deszkalap két szé­lére csavarozzunk egy-egy olyan magasságú keske­nyebb tartóoldalt, ami ma­gasabb, mint a tekercs átmé­rője. Az oldallapok felső ré­szébe fúrjuk be egy kb. há­rom centiméter átmérőjű rúd helyét, amit átdugunk a két lyukon és majd arra he­lyezhetjük a legörgetve, mé­retre vágandó tekercset. A tekercsállványt rácsavaroz­hatjuk, de pillanatszorítóval is rögzíthetjük a tapétavágó munkaasztalunk lapjára. Bqrkácsgépelés tartozékot vásároljon és javíttasson az Elektrió Kft.-néü Pécs, Szabadság a. 28. Tel.; 72/336-685 Lakótelepi garázsban alakította ki műhelyét dr. Szabó Mihály főorvos fotó: laufer László Barkácsolás A főorvos és az antik bútorok Tizenöt évesen a repülőmodellezés volt a hobbija szülővárosá­ban, Kaposváron. Orvosként Szigetváron 1983-ban egy idős betegétől bútorroncsot kapott ajándékba. Azóta főleg az intar­ziás öreg bútorok helyreállítása tölti ki szabadidejét.- Látta volna azt a diófából ké­szült, rózsafa berakásos asztal­kát. Roncs volt, mindene törött, az egyik lába eleve hiányzott. Az ilyesmit sok helyen sajnos tűzre vetik, nem is gondolva rá, hogy azt a hozzáértő még újjá tudná varázsolni - mondja dr. Szabó Mihály, a Szigetvári Vá­rosi Kórház osztályvezető fő­orvosa.-A hajdani repüló'modelle- zéssel megszerzett tudás elég volt a roncs helyreállításához?- Arra igen, hogy eldöntsem, meg kell próbálnom. Ajánlottak egy idős asztalost, akinek a kis­ujjában van a szakma. Ő felfo­gadott alkalmi tanítványának. A tőle és a szakkönyvekből ta­nultaknak köszönhetően a haj­dani roncs már eredeti pompá­jában ragyog, és más bútorokat is sikerült magamnak tökélete­sen felújítani. Azóta ez a leg­jobb szabadidős elfoglaltsá­gom, kikapcsol, és sikerél­ményt ad - válaszolja. A mesterének köszönhetően tudja, hogy melyik fa milyen, és azzal ragasszon, amivel a régi mesterek tették: bőrenyv- vel. Az intarziákhoz az értékes fákból használt furnérból a ha­gyományos 2-3 milliméter vas­taggal, vagy a 0,3 milliméteres­sel dolgozik. „A diófa az igazi” - szögezi le. Az antik bútorok zöme fenyőfából készült diófa furnér bontással. Amikor már túl van a pótlá­son, ragasztáson, jöhet az intar­zia, a színes minták pótlása gyakorta a pácolással megfe­lelő színű fából. Minden egyes darabot hajszálpontosan kell kivágni nagyon éles késsel a fémvonalzó mellett vagy intar­ziavágó fűrésszel, közben jól le kell szorítani az anyagot. A ki­vágott darabokat egyenként ra­gasztja a helyére, majd az egész felületet síkba csiszolja és sel- lakkal fényezi. A fél-, egy évig tartó művelet végén eredeti fé­nye van mindennek. Számára az a bútor az igazi, ami nem csak szép, hanem ren­deltetésszerűen használható to­vább. Az antik bútorokat min­denhol kombinálni lehet a mo­dernnel, ezért kár azokat ki­dobni, megsemmisíteni, még ha tönkrementek is. Járja a pécsi vásárt és a zsibvásárt, hogy szabadidejében dolgozhasson. Tanácsát érdemes megszív­lelni. Már az érdeklődő gyerek kezébe is hibátlan szerszámot kell adni, olyat, amivel a felnőtt is rendeltetésszerűen dolgoz­hat. A szerszám javításához is érteni kell. Az esetek zömében a drága szerszám az olcsóbb. Szorító szerszámok és eszközök Segíts magadon, ha nincs szorító szerszámod, és a soron lévő ragasztáshoz, biztos illesztéshez épp arra lenne szükség. Al­kalmi segédeszköz is hasznos segítség lehet a barkácsolásban. A megcsavart, erős kötéllel igen nagy erőt fejthetünk ki. Az összehúzandó munkadarab kül­ső részeire illesszünk védő­anyagot, nehogy a feszülő kötél azt felsértse. Az anyagokat, tárgyakat kötéllel lazán teker­jük körbe, annak két végét erő­sen csomózzuk össze, majd rö- videbb vasrudat vagy erős lécet dugjunk a kötél alá és kezdjük azt tekerni. A ragasztó megkötéséig a munkadarabot nyomhatja, pré­selheti akár súly, nehéz tárgy, néhány súlyos könyv is. A ra­gasztott felületre a nehezék rá­tétele előtt fektessünk védőpa­pírt, illetve, farostlemezt, ha egyenetlen felületű a nehezék. Apróbb tárgyakat akár ruha­csipesszel is összeszoríthatunk. De kombinált fogóval is meg­tarthatunk kisebb tárgyat, ha a fogó szárait befőttes gumikkal összehúzzuk. Az alkalmi segédeszközök használatánál jóval hatásosabb és biztonságosabb, ha speciális szorító szerszámok alkalmazá­sával dolgozunk. Legismertebb a pillanatszo­rító, mely igen nagy méretvá­lasztékban vásárolható. A C- szorítóval a pillanatszorítónál is szilárdabban és biztonságosab­ban rögzíthetünk. A hossz-szo- rító vagy csőszorító nagymé­retű átfogásra alkalmas szer­szám. A Jorgensen-szorító két menetes orsóval ellátott két fémpofa, az orsók behajtásával szorítható a pofák közé helye­zett munkadarab. A képkeret szorító kifejezetten sarokköté­sek rögzítésére alkalmas, jól használható sarokhegesztéskor vagy forrasztáskor a két darab rögzítésére is. A nagyméretű iratszorító főként papírok, kar­tonok, vékonyabb falemezek összeszorításra való. Kerékpáros tavaszaim Gimnazistaként örököltem meg Imre bátyám Csepel Túra bringáját (még megvan és használható). Akkor, azzal lettem a tavasz szerelmese. Ha jó idő volt, és túl voltam a sulin, a tanszobán, egyedül vagy az osztálytársaimmal önfeledten száguldoztunk a városban, a Mecseken és a megyében. Tudtuk a közleke­dési szabályokat, és azt, hogy a kerékpárra kell névtábla, jó kormány, első- és hátsó fék (kontra), csengő, első és hátsó lámpa (ez utóbbi piros fényű), a hátsó sárhányóra fényvisz- szaverő macskaszem és fe­hérre festett rész. Szerelőtudásomat is elmé­lyíthettem: télre elrakni letisz­títva, olajozva, zsírozva a gé­pet, tavasszal elővenni, alapo­san átnézni, kipróbálni min­den egyes részét a gumiktól a küllőkön át a kormányig, a lánctól a világításig, a fékek­től a pedálokig. A bringa révén közelebbi kapcsolatba kerültem a fizi­kával (lassulás, gyorsulás, centrifugális erő, repülés és szabadesés stb.) és gyakorta az orvostudománnyal is, kü­lönösen a sebészettel. Töré­sem nem volt, de számtalan esésem nyomaként tele vol­tam kötéssel és ragtapasszal. Ha egy-két hétig nem jártam a sebészeten, az asszisztens hölgy már anyámat faggatta: csak nem vagyok beteg? A mai csodakerékpárokkal csábítóbb a tavasz. A bringá­zókon divatos bukósisak, kesztyű és mindenféle menő cucc virít. Legtöbb bicikliről viszont hiányzik az első és hátsó lámpa. Nem tudom, este miért nem akarnak látszani? Készítsünk nyeles rajztűt Készen is vásárolhatunk rajz­tűt lemez- és fémmunkákhoz, de készíthetünk magunknak is. A saját gyártmányú alig kerül pénzbe. A már használaton kívüli motorkerékpár vagy kerékpár küllőt vágjuk el a megfelelő méretre, köszörüljük he­gyesre, majd a hegyes felével nyomjuk ki a kihúzott íróbél alsó lyukán néhány centire , és a menetes végét Epokittal vagy pillanatragasztóval fixen rögzítsük be a toll külső bur­kolatába. Kisméretű szerszámnyélbe is behelyezhetjük a vékony acélszálból levágott, hegyesre reszelt rajztűt. Ha már koráb­ban a nyélbe befogva használ­tunk például reszelőt, a he­lyébe benyomott rajztűt gyu­faszálakkal ékeljük ki vagy Epokittal rögzítsük. Az új nyélbe vékony, a küllő vas­tagságával egyező átmérőjű fúrószárral készítsük el a rajztű ágyát. Alumínium, réz, bádogle­mez előrajzolásához ideigle­nes szerszámként hegyesre reszelt szög, panelba üthető acélszeg is megteszi. Sörösdobozból tárolóedény készíthető szögek­nek, csavaroknak úgy is, ha az üres sörös- vagy kólásdobozt óvatosan befogjuk és a felső zárólapjának kiöntő nyüásán indulva a lapot dekopír fűrész fémvágó fűrészlapjával a felső perem mentén körben kivágjuk. fotó: laufer l. Barkács egyszeregy Irwin-fúró. Egyenesmenetű speciális kézi vagy gépi fa­fúró, általában 6-26 mm át­mérőjű furatok készítésére. Két elővágója van, a csúcsán menetes kúpos tüske talál­ható. A fúró töve négyszögle­tes vagy lapos kivitelű, vi­szont az Irwin-formára kiké­pezett gépi csigafúró teste is egyenesmenetű csavar, de a töve hengeres kialakítású. Folyasztószer (letvasszer vagy forrasztóvíz). Maró ha­tású, vegyileg aktív szervetlen vegyület, amely nélkülözhe­tetlen a lágyforrasztáshoz. A legáltalánosabban használt fo­lyasztószer horganykloridból, szalmiákszeszből és vízből áll. Tisztítja a forrasztandó fémfelületeket, leoldja, le­marja a rajtuk lévő fémoxido­kat, elősegíti a biztos kötést. A forrasztás után a folyasztó­szer maradékait előbb néhány csepp sósavat tartalmazó forró vízzel, majd szódatar­talmú forró vízzel mossuk le, hogy a betöményedett for­rasztóvíz ne roncsolja tovább a fémfelületet. Edison-menet. Az izzólám­pákat a foglaltba menetes (Edison) vagy úgynevezett bajonett csatlakozással rög­zíthetjük. Az Edison-menetű lámpafejeket a fejük millimé­terben adott átmérőjének mé­rete szerint különböztetik meg a jelzésükkel: a törpe (E 10), mignon (E 14), normál (E 27) és góliát (E 40). A me­netes rész hossza is változhat, a normál lámpafejnél is lehet 27, 30, 35 milliméter. Forgácsoló-spray A fémek megmunkálásánál (menetvágásnál, fúrásnál, üre­gelésnél, esztergálásnál, ma­rásnál), különösen a nagy ke­ménységű és edzett acélok, to­vábbá a rozsdamentes acélok forgácsolását megfelelő kenés nélkül megsínyli a munkadarab és a fúró szerszám is. Meg- könnyíthetjük a dolgunkat a vágó-, fúró- és üregelő spray használatával. Az ilyen forgá­csoló spray-t a munkadarab fe­lületére a megmunkálás során akár többször is ajánlatos per­metezni, mert a flakonból kifújt anyag vékony filmréteget al­kotva javítja a felület minősé­gét, növeli a szerszám éltartós­ságát, és használatával növel­hető a forgácsolási sebesség. A szórófejes flakonban lévő anyag tartalmát alapos felrázást követően fújjuk a megmunká­landó felületre. Rabichálók a vakoláshoz A rabié: sodronyhálóra csapott gipsz- vagy cementhabarcs­ból álló, vékony, könnyű falszerkezet íves alakú falrészek, álmennyezetek, átszellőzők, redőnyszekrények eltakarására. A rabicok tartószerkezetének és hálójának mérete függ a felhasználandó vakolat anya­gától és az igénybevételtől. Álmennyezetnél az 5-8 mm átmérőjű, megfelelően felrög­zített betonacélból álló 40x40 centiméter háló ajánlott a szi­lárd födémhez, arra erősítsük fel a 25-30 mm lyukbőségű, általában 1-1,5 mm átmérőjű huzal anyagú rabichálót. Szögeléssel, de inkább a be­fúrt lyukakba helyezett tip­likbe hajtott csavarokhoz úgy erősítsük fel a megfelelő anyagú rabichálót, hogy az stabil legyen, jól bírja majd a sűrű hálóra felvitt habarcs sú­lyát is, és lehetőleg ne korro­dáljon. A vakolás előtt a háló­val borított felületet alaposan nedvesítsük be. A gipszrabic-habarcs ará­nyai: 300 kg gipsz, 0,3 m3 mészpép és 0,85 m3 bányaho­mok (esetleg kazánsalak), ese­tenként állati szőr, hogy ru­galmasabb legyen és enyv, hogy megnöveljük a gipsz kö­tési idejét. A gipszrabichoz horganyzott felületű acél-, il­letve huzalhálót használjunk csak, nehogy elszíneződjön az így kialakított felület. Az ilyen szerkezet szívós, rugalmas, jól véshető és szegezhető, de vi­szonylag drága. Aránylag gyorsan szilárdul, de lassan szárad ki. Jól alkalmazható íves felületeknél, de nem aján­lott külső nedvességnek kitett helyen. A gyakorlatban 6-10 centiméteres a szokásosan így kialakított falvastagság. Cementrabic-habarcs ará­nyai: 0,34 m3 homok, 0,66 m3 kavics (vagy a rabié súlyának csökkentésére kazánsalak), és az 1 m3-nyi adalékhoz kb. 300 kilónyi cement kell. A habar­csot fekete acél, illetve huzal­hálóra hordjuk fel. Kötése és szilárdulása lassúbb a gipszra- bicénál, de az ilyen falszerke­zet jobban ellenáll a nedves­ségnek. Acélszerkezete is ke­vésbé korrodál. Az ilyen kivi­telezés viszonylag olcsó. A habarcsoknál fontos az alapanyagok keverési aránya.

Next

/
Thumbnails
Contents