Űj Dunántűli Napló, 1998. április (9. évfolyam, 90-118. szám)
1998-04-16 / 104. szám
1998. április 16., csütörtök Háttér - Riport Dhnántúli Napló 11 Esti élet a Szecskán Langy áprilisi este van. Aki Pécsett valamennyire is komolyan veszi az első hétvégi kiruccanást, nem engedheti meg magának, hogy kicsit ne mutassa magát a placcon, itt a Szecskán. Hogy miről is beszélünk? Természetesen a Széchenyi térről. Nyolc óra már az esti műszak kezdete. A „dolgozó osztályok” végre leülhetnek otthon a fenekükre, kezük a távkapcsoló után nyúl. Minden egyéb másvilág a számukra. A téren ráérős gyülekezés zajlik, hiszen gyerek még az idő. A ló farkánál egy szatyrokkal felszerelkezett társaságnak szegezett kérdésre az agya- lágyultnak kijáró vigyorral kísért válasz érkezik:- Buli lesz. Kérdés, hogy az eddig beszerzett ital elegendőnek bizonyul-e? Szerencsére a Király utca felől közelít Májas, méltó módon megéljenzik, hiszen két üveg viszkit tár elő, Sétáló Já- nos-fajtát (szolgai fordítás angolból).-Be lesz szkennelve, nem probléma - szól egy jövőbe látó. Kiderül, hogy a hely, ahová menni kell, szintén korrekt. Ugyan a jó múltkorában a Bumbi szülinapján kis gond akadt, mert teljesen leamortizálták a lakást. Ez van. Egyszer élünk, vagy mifene. Van, aki még egyszer se. Na, húzás felfelé a 30-as megállójába. Fél kilenc. Immár teljes fényében pompázik a dzsámi, mikor begördült az első leeresztett ablakú, sötétített üvegű Golf I-es a kifordított alufel- nikkel. Megy, mint golyó, igaz a kasznit majd’ szétveti az ezerrel zörgő techno. Egy kör lépésben, lássuk ki kivel van, mi az ábra. Aztán adjál neki, ami a csövön kifér, fel a Hunyadira. Sietni kell, rövid az éjszaka. Kezdenek élni a droszton a taxisok is. A békés dumapartit egyre-másra megzavarja a cbrecsegés. Irány a Kertváros, Uránváros, lassan kezd útjára indulni a gyönyör.- Elfogytam a térről - szólnak vissza a jó sofőrök, és a homlokukra csapják a Ray Bent. Bőven kilenc óra után. A Mekiben már csak néhányan máj szolgainak, az uniformisos kiszolgálók mégis buzgón kapkodják a polcról a hamburgereket.- Kell a kalória! - kapom ismét a pofonegyszerű választ egy kuncsafttól. Szépen minden beugrik a riszájkling zacsiba, és interjúalanyom kiteríti a három Bartókot. Mert kell a kalória. A Meki ma kettőig „open”, és nem hiába, hiszen ebben a lüktető metropolisban valaki mindig éhes. Áz egyik asztalkánál feltűnik a Király utca ismerős törzskoldusa. Közepes üdítőt szürcsölget szívószálon. Koldulósapkája az asztalon, most is, ahogy kell, felfelé fordítva.- Pedig máskor nem szokták beengedni - súgja egy atomci- pős lány a lovagnak. A válasz száraz:- Mondjad már, mi kell?! Tíz felé. Végre vége a színháznak. Egy pillanat alatt megint minden olyan, mintha délután öt óra lenne. Az Egérfogóról kétségtelenül megoszlanak a vélemények, ahogy az elkapott beszédfoszlányokból kitűnik.- Szerintem nézhető. Kicsit vontatottan indult, de aztán oké volt.-Én majdnem megsültem a nézőtéren.-Reggel ki kellett menni a mutterommal a vásárba. Órákig fogdosott meg kérdezgetett mindent. Azt hittem, leverem. - Két öltönyös haver a katarzis után öt perccel. Az élet, ugyebár. Közben a taxik semmi pillanat alatt teljesen elfogynak a térről. Ellenben begördül fekete limuzinon a virágárus lány. Felsliccelt szoknyában óvakodik elő, majd celofá- nos tulipántól súlyos kosarát emeli ki. Karjára veszi a portékát, és lassú, ringó léptekkel indul sétára. Belépőjének maximális sikere van, a Royal teraszán sör mellett unatkozó SFOR-os fiúk hangos „Virágot kérünk!” rikoltozással integetnek felé. Tizenegy után. Most már szemmel látható az üresedés. Egy-egy magányos mobiltelefonáló organizál még valami életbe vágót. A jó polgárok, bármennyire is kirúgtak ma este a hámból, lassacskán otthonukba tértek vissza, megágyaznak. A Szecskán most kezdődik valami mélyebb, titokzatosabb. Majdnem olyan furcsa, mint az álom. Méhes Károly Éjfél felé már a taxik is megfogyatkoznak fotó: Tóth László Dunai Imre jegyzete X-aktánk a Tej úton Ha holdtalan és felhőtlen éjszakán feltekintünk a csillagos égboltra, amikor a szemünk hozzászokott a sötéthez, egy halvány fényű sáv is feltűnik: a déli irányhoz közel éri el a látóhatárt. Ez a Tejút, a mi galaxisunk, amelyről elődeink még az hitték, hogy a Hadak útja, Csaba királyfi seregének nyoma, a lovak patkói vetettek csillagszikrákat. Azóta már tudjuk, ez az út nem út, benne vagyunk, és nem rajta kívül, a Naprendszerünk nincs a Tejútrendszer középpontjában, semmiféle kitüntetett szerep nem jutott neki a százmilliárd csillag között, ahogy a Tejútrendszernek sem százmilliárd galaxistestvére körében. Ha csak nem egyedül az emberiség ad neki jelentőséget azzal, hogy van, és azzal, hogy tud róla. Körülbelül négy és félmil- liárd évvel ezelőtt, amikor egy nagy csillagközi gázfelhő úszott a Tejút karjaiban, ott ahol a csillagok születnek, egy szupemóvakitörés elszakította a felhő egy részét, ösz- szesöpörte, összetömön'tette, és beindította a gravitációt, amely létrehozta Naprendszerünket. Nincs benne semmi különleges, az anyag összetétele is közönségesnek mondható, akár a mechanizmus: azon az úton ahol és ahogy az esemény történt, több milliárd más csillag született már. Mi sem természetesebb, mint feltételezni, hogy sokmillió ugyanilyen naprendszer van, bennük a bolygók seregével, köztük sok Földféle is, értelmes lények által lakottak. Ugyanakkor akad egy analógia lehetőség, ami mégis a társtalanságunkat sugallja. A humángenetika törvényei minden emberre vonatkoznak, mégsincs két egyforma. A törvények mindenütt ugyanazok, az anyag hasonló, és mégis lehet, hogy egyetlen Nap, egyetlen Naprendszer, egyetlen élő Föld van a mindenségben. A jelenség jó időben, jó helyen való kombinációjából született páratlanul, véletlenszerűen. Mindez arról a hírről jutott eszembe - pihentető agytornaként a választási kampányok imamalmos zakatolásában -, hogy az 1972-ben indított Pioneer-10 szonda immár több mint egy éve magára ha- gyatottan száguld az űrben, távolodva a Naprendszertől az emberiség hírnökeként az üzenettel:- vagyunk. Mesz- szebb került tőlünk, hogy érdemes lenne fenntartani vele a kapcsolatot, de még akkor is utazni fog, amikor - úgy öt- milliárd év múlva - a földi élet már megsemmisült. Lehet-e elképzelni ennél nagyobb optimizmust a vészharangokra mindig is jobban figyelő emberiségtől, miközben semmit sem tudunk arról, hogy van-e értelmes élet rajtunk kívül odakint a galaxisok dzsungelében? bruttó Pannon Praktikum. Most még könnyebben elérhető! J ^*1)0 & Csak Pannon Praktikum előfizetés 3600 forintos Praktikuni-kártyáual bruttó 15 900 Ft minőn GSM <n äPannon Praktikum olöfizetes + 3600 forintos Praktikum-kartya + Pannon GSM MX-3000 mobiltelefon 24 000 Ft Pannon Praktikum előfizetős + 3600 forintos Praktikum-kartya + Ericsson GA 628 mobiltelefon 49 500 Ft Pannon Praktikum előfizetés + 3600 forintos Praktikum-kártya + Motorola d160 mobiltelefon 36 250 A Pannon Praktikum szolgáltatás segítségével Ön már havi bruttó 1200 forintért elérhetővé válik. Nem kell havi előfizetési díjat fizetnie és részletes szerződést kötnie, nincs telefonszámla és váratlan kiadások sem. A Praktikum-kártyával telefonhívásainak költségét előre tervezheti. A Pannon Praktikum alap- és kezdőcsomagok megvásárolhatók bemutatótermeinkben, területi képviseleteinken, valamint hivatalos viszonteladóinknál. További részletekért hívja nonstop ügyfélszolgálatunkat a 06 20 200 200-as telefonszámon! A megvásárolható készülékek csak Pannon GSM SÍM kártyával használ- hatók! Ajánlatunk április 16-tól a készlet erejéig tart! Az árak az ÁFA-t tartalmazzák! PANNON G$M t t i i
