Űj Dunántűli Napló, 1998. április (9. évfolyam, 90-118. szám)

1998-04-12 / 101. szám

Újabb döntés Kanizsán- ismét javul a közérzet Tizenöt év után ismét büfé fog|a várni a megszom­jazó, megéhező hivatalnokokat és városlakókat a nagykanizsai polgármesteri hivatalban. Legalábbis erről döntenek e heti ülésükön a városatyák. A köz­érzetjavító intézkedéseik sorában nem ez lesz az első, hiszen másfél éve már megoldották, hogy le­gyen nyilvános Illemhely Is az épületben. Ezt egy közmeghallgatás tapasztalata alapján oldot­ták meg, amikor egy felszó­laló nehezményezte, hogy a hivatal minden wc-je kulcsra van zárva. Szintén nagy előrelépést jelentett, amikor a polgármesteri hi­vatal előtti parkolót zárttá nyilvánították, és a köz- tisztviselők matricával ellá­tott autói mellett, ha maradt hely, a portán kérhető ideig­lenes parkolási jeggyel áll­hatták meg a dolgukat in­tézni szándékozó városla­kók. Már ha volt hely, és nem felejtették el kitenni a jogos parkolást igazoló cé­dulát - különben a hivatal erre illetékes munkatársai rögvest büntettek. A büfé kérdésének meg­oldása azonban korántsem lesz ilyen egyszerű, hiszen az üzemeltető pályázati el­járáson kívül öt évre, 1000 Ft/m2/hó áron - ebben benne foglaltatik a fűtési díj is - kívánja megszerezni a bérleti jogot. A kedvezőnek mondható ár mellett a szer­ződés több pontja is a bérlőt támogatja. így például az önkormányzat hiába kapna kedvezőbb ajánlatot, a szerződést nem mondhatja fel. Az is furcsa, hogy ha a bérlő szabálytalanul üze­melteti a büfét, és emiatt kerül felbontásra a szerző­dés, a hivatal megtéríti a büfé kialakítására fordított költségeket. A pártcsatározásoktól sem mentes képviselő-tes­tület döntését az is befolyá­solhatja, hogy az ajánlatot adó vállalkozó férje, Böröcz Zoltán, hat éven át képvise­lőtársuk volt, és most éppen országgyűlési képviselő­ségre pályázik. DóróJ. Az apátság és az ezredforduló Féltett és értékes műemléke Kaposvárnak a szentjakabi bencés apátság romja. A bará­tok 1065-ben építettek itt rendházat, Salamon kirá­lyunk ösztönzésére. A hely­beliek jó 30 évvel ezelőtt még „törökhagyásként” emleget­ték a romokat, mígnem egy szakértő régész felfedezte igazi értékét. Jelenleg a Móricz Zsig- mond Művelődési Központ kezelésében van. A város idegenforgalmi cselekvési programja - a napokban fog­lalkozott vele a képviselő-tes­tület - külön is szól a szentja­kabi romokról. Az államalapí­tás 1000. évfordulójára meg kell oldani teljes védelmét, kialakítani infrastruktúráját. A művelődési központ 1988-ban vette át hasznosí­tásra a becses örökséget. (Az előző, 1972-es felújítás óta addigra ismét rossz állapotba került a rom.) Négy év múlva teljesen rendbe téve átadták a nagyközönségnek., j Most a terv: étterem, panzió építése, alkotóház kialakítása, s min­denek előtt egy, a jó megkö­zelíthetőséget szolgáló út megépítése. Ha 2000-re ké­szen lesznek, az ország egyik legszebb és legértékesebb monostormaradványa várja a látogatókat. M. A. Dúl a kocsmasakk Szigetváron A Radi-Badi kávézóban kezdődött. Eleinte csak úgy sakkozgattak a vendégek, egy-egy po­hár sör vagy fröccs volt a tét. Aztán tavaly tíz csapattal Indult el a vá­rosi kocsmasakk-baj- nokság. A kocsmasakk-mozgalmat a három évvel ezelőtt alakult Szigetvári Sakk Egylet ka­rolta fel, mondja Petők Sán­dor ügyvezető elnök. „Megfertőzték” a vendég­látóhelyeket, ugyanis sakk­készleteket kezdtek vinni a kocsmákba, kávézókba, vendéglőkbe, s a tét már nemcsak ital volt, hanem sakk-könyvek is - ami a ma­gasabb színvonalat vetítette elő. Amikor a városi bajnok­ságba beneveztek a négyfős csapatok, megújították a sakk-készleteket. Volt olyan vendéglő, mint a Muskátli, amelyik két, a Radi-Badi há­rom csapatot is ki tudott állí­tani, de a versenyt és a kupát a Bástya söröző nyerte. A bajnoki mérkőzések a kocsmákban zajlottak, s elő­fordult nemegyszer, hogy a a kocsmárosoknak ki kellett vezettetniük a hangoskodó­kat, akik zavarták a nemes vetélkedést. A csapatokat természetesen kíséri a druk­kerek hada is, s ez a forga­lom szempontjából sem kö­zömbös. Az idei bajnokság ugyan még nem fejeződött be, de az már biztos, hogy a Mus­kátli „A” csapata behozha­tatlan előnnyel vezet a Bás­tya előtt. A díjátadás április végén lesz. A nevezési díja­kat a vendéglősök fizetik, szerény bevételhez juttatva ezzel az egyletet. Cs. L. Drukkerek hada kíséri a játékosokat a város vendéglátóegységei­ben rendezett fordulók során fotó: laufer László Marokkóba ritkán vető­dik magyar ember, főleg a különös ország azon vidékeire, amelyek nem éppen a turistalátvá­nyosságaikról, hanem az elzártságukról neve­zetesek. Két pécsi fiatal azonban nemrégiben tért haza onnan. Hali Zsolt és Jakabfi Ágota Párizs, Barcelona és Gibraltár érintésével utazott Tangerbe, majd Meknes, Fes, Rabat, Ca­sablanca után Marrakech és az Atlasz-hegység több, mint négy és fél ezer méter magas csúcsai közt megbúvó hegyi falvak következtek. Az itt élő berberek mife­lénk alig ismert, zárt közös­ségeket alkotnak, életvitelük más, mint az araboké. Kevés a turista, talán ezért is ven­dégszeretőbbek. Elzártságuk ellenére arabul, berberül és franciául mindenki beszél, még azok is több nyelvet tudnak, akik írástudatlanok. Részletes térképek nincsenek a vidékről, ezért helyi kalauz nélkül nem lehet boldogulni. Mindenkit szívesen megven­dégelnek, eleinte szinte in­gyen, aztán egyre több és több pénzért. Ami a pénzt il­leti, európai számára akad­nak furcsaságok. Egy kisvá­rosi szállodai szoba egy éj­szakára két és fél dollárba ke­rül, ugyanott egy zuhanyozás két dollár. Az expedíció résztvevői diaanyagukat elő­ször Pécsváradon mutatják be, viszonozva a helyi ön- kormányzat segítségét. Cs. L. Sivatagi berberek tevékkel Marokkóban. Viszonylagos elzártságuk ellenére még az írástudatlanok is legalább három nyelven beszélnek Berberek közt Afrikában HÍRCSOKOR Ünneplő bajai mozi. Április 15-én 17 órakor ünnepli a bajai Uránia mozi fennállásának 75. évfordulóját. A 30 éve Baján forgatott Aranysárkány című filmet vetítik, Ranódy László rendezésében, és várják azokat, akik annak idején statisztaként közreműködtek a forgatáson. Este 9-től „Egy forint a mozi” szlogennel Tímár Péter: Zimmer Feri című vígjátékát adják, majd találkozó lesz a film alkotóival és szereplőivel. (sz) Aranyosgadányból Amerikába. Uglyai János újító, ga- dányi lakos az I. Nemzetközi Találmányi Olimpián a ki­égett fénycsövek és izzók újrahasznosítására kidolgozott szabadalmáért Génius-díjat kapott. Ő és menedzsere, Ko­máromi István pécsi cégtulajdonos meghívást kapott a má­jusi Innovációs Világtalálkozóra, Pittsburghbe (USA), (cs) Megint lesz halászléfőzés. Idén júliusban már harmad­szor rendezik meg a bajai halászléfőző-versenyt a város fő­terén. A rendezvény olyan népszerűségnek örvend, hogy a szervezőknek komoly fejtörést jelent, miképp helyezzék el a főzésre jelentkező mind több versengőt, nem is szólva a több ezres közönségről. (sz) Sebő Ferenc zenés estjét rendezik meg kedden a pécsi Dominikánus Házban, este 7 órától. Az ismert dalénekes ezúttal is megzenésített verseket ad elő. (sz) Vízállások és hőfokok a Dunán és a Dráván. Mohács 375 cm, apadó, 12,0, Őrtilos -64 cm, apadó, 9.00, Barcs -32 cm, apadó, 11,2, Drávaszabolcs 100 cm, apadó, 9,3 fok. Kibeszélhetem akár a tüdő­met is, de hiába, a szinte mindennapi bosszantások felőrlik az ember türelmét - ha úgy tetszik -, az idegeit. Az utóbbi években elég sok­szor megírtam, hogy az Ál­lami Biztosító miért „bünteti” hatvanöt évnél idősebb CSÉB-tagjait azzal, hogy amennyiben elhunynak, csak ötvenezer forintot kap az utód. Ennek a kétszerese nagyjából a temetkezési költ­ség, ha nem több, ám ha ve­szi magának a bátorságot, és előbb meghal, minthogy be- töltené a hatvanöt évet, akkor ez az összeg 120 ezer forint. Saját dolgozatomon kívül _________________ Rádió melleit ______________________________ Ro deózó busz, lépcsőházi házaló még közöltünk számos olva­sói levelet az ügyben, elma­rasztalva a biztosítót. Vagyis várják, várom a biztosítói magyarázatot: ugyan miért szülték meg eme épületes öt­letet, s talán azt is, hogy ki volt az a Főbiztosító, aki egy magvas értekezleten előállt ragyogó ötletével. Kérem szépen, soha, semmiféle vá­laszt nem kaptam - mellesleg sok más intézmény sem rea­gál az esetleges panaszokra, mintha nem is őróluk lenne szó. Nem válaszolnak. Ám amikor - ezúttal már két alka­lommal is - levelet kaptam tő­lük, miszerint ha nekem, mint „Igen tisztelt ügyfél­nek!” szükségem lenne ti­zenötezer forintra - a havi 150 forintos CSÉB-tagdíjra ennyit fizetnének -, akkor a pénztárnál azonnal felvehe- tem, de megszűnik a tagsá­gom, el is búcsúzhatunk, és nincs semmiféle követelésem a jövőben. De mert tovább fi­zetem, tavaly előre kérték a két félévi díjat. Az idén már egész évit kellett befizetnem. Fizetést, nyugdíjat mindig utólag kap a polgár, ám ha fi­zetnie kell, azt előre kérik. Nézzük a másik történetet. Egy hete vasárnap késő dél­után Siklós-Harkány felől ér­kezik a busz Pécsre, amely bekanyarodik a vasútállomás irányába. Eddig minden rendben van. Am egyszer csak a busz megugrik, majd hirtelen fékez, aztán ismét ugrik úgy, hogy az utasok egymásnak esnek, a csoma­gok röpködnek az ülések fö­lött. A sofőr rodeózik, senki nem tudja, mi baja, vagy ta­lán örül valaminek és jóked­vében zötyköli össze az uta­sokat, vagy talán a foga jön, és ez vált ki belőle valami érthetetlen dühöt? Ugyan­ezen a délutánon a 30-as busz ajtaja a Hunyadi úti megálló­ban becsapódik a nagyon öreg és nehezen mozgó asz- szony előtt, holott a sofőr látja, hogy sietve tipeg, nem akar lemaradni. De a sofőr nem ér rá. Sietnie kell. Senki nem tudja, hogy hova és miért. Szerencsére ennek sok ellen­példája is tapasztalható, mert a sofőrök zöme tisztelettel visel­kedik az utasokkal szemben, tudja, hogy belőlük él. Értük gyakorolja szép hivatását. Harmadik történet. Gya­kori látogatók csengetnek be a bérházak lakásaiba. Egy vi­szonylag fiatal, csinosnak mondható kreol bőrű hölgy például edényeket és kés­készleteket árul. Nagy türe­lemmel, enyhe erőszakkal, levakarhatatlanul. A késkész­let 10 darab, különböző mé­retű késből áll, pengéjük csil­log, beleütve a „varázsszó”: rozsdamentes acél. Három­ezerért kínálják, de le lehet alkudni ezerre is, aztán na­pok múlva - már attól, hogy egy almát meghámozunk - megfeketedik, majd kiülnek rajta a rozsdafoltok. A teflon­nak ígért kis nyeles sütőedé­nyeknél már az első mosoga­tásnál kiderül: teflon bevo­natról szó sincs. Csak tisztes­ségtelen üzletről, jól átvágva a palánkon a jóhiszemű vá­sárlót. Persze, feketeáruról van szó, meg sem szabadott volna vásárolni. /•A

Next

/
Thumbnails
Contents