Űj Dunántűli Napló, 1998. április (9. évfolyam, 90-118. szám)
1998-04-11 / 100. szám
Kultúra - Művelődés 1998. április 11., szombat Oldalszerkesztő: Gárdonyi Tamás öj Hírcsatorna Zongoramuzsika. Jandó Jenő zongoraművész és az Akadémia Quartett ad koncertet április 15-én 19 órakor Pécsett, a Liszt Ferenc Hangversenyteremben. Az esten Mendelssohn és Schumann művei hangzanak fel. (ly) A Művészetek Háza ajánlataiból. Kis János filozófus lesz a „Törzsasztal” vendége április 14-én 18 órakor. 17-én 19 órakor a Sipos Színpad Kari Wittlin- ger „Ismeri Ön a tejutat?” című játékát mutatja be. (ly) Képek és zenék. A Dominikánus Házban Pécsett április 14-én 19 órakor Sebő Ferenc lép fel, míg 15-én 20 órától Szabó Dániel zongorahangversenyére kerül sor. 20-án 18 órakor Rippl-Ró- nai Józsefről tart előadást dr. Pandúr József. (ly) Balett. A szamarai operaház magántáncosai április 16-án 18 órakor a pécsi Fegyveres Erők Klubjában lépnek fel. Az est címe: „Balettminiatúrák”. (ly) Húsvéti koncert. Április 16-án 19.30-kor hangverseny lesz a pécsi Bazilikában. Albinom, Donizetti és Ravel műveiből Geiger György trombitaművész, Maros Éva hárfaművész és az ausztriai Hannes Christian Hadwiger orgonaművész játszik. (ly) CD-bemntató. A pécsi Kodály Zoltán Gimnázium tanulói mutatkoznak be azon a kulturális rendezvényen, melyet április 16-án 18 órakor tartanak az iskolában. 19 órakor a Bartók Béla Leánykar és a Kodály Zoltán Vegyeskar ünnepélyes CD- bemutatójára kerül sor. (ly) Az Ifjúsági Ház programjaiból. A Humorvonat sorozatban április 15-én 19 órakor Fábry Sándor és Usz- tics Mátyás mutatja be műsorát „Még mindig mondom, avagy Tibi visszaszól” címmel. A Sziporka Gyermekszínpad 15-én és 16-án délután 3 órakor a Bűvös erdő című mesejátékot játssza. (ly) Csapdában a három kicsi vak egér Olyan darab került a Pécsi Nemzeti Színház színpadára, mely az 1952-es londoni bemutatója óta a mai napig műsoron van világszerte. Eddig 45 országban mutatták be, s csak Londonban idáig 8 és fél millió néző látta. Most a pécsi közönség is megismerheti Agatha Christie, a világ egyik legsikeresebb bűnügyi regényírójának művét, Az egérfogót, melyet Csiszár Imre rendezett. A darabban nyolc ember esik a hó fogságába egy öregecske dél-angliai panzióban. Közülük egyvalaki gyilkos, ketten pedig a lehetséges áldozatok. Hogy ki kicsoda, azt persze titok homálya fedi. Csak annyi bizonyos, hogy a vendégek „vagy undokok, vágy furák”. A helyzet nehéz. A premieren is az volt. A történet izgalmas, a rendezés kiegyensúlyozott, a színészek tisztességes játékot nyújtanak, a díszlet, a jelmez a helyén van, az előadás jórészt mégis a félunalmas és az enyhén érdektelen között lebeg. Hogy miért? Talán azért, mert Az egérfogó voltaképpen kamaradarab. Egyhelyszínes, kisszereplős, egy konfliktusra épülő. Lehet, érdemes lenne megkurtítani, a szájbarágós ismétlésektől megszabadítani. Esetleg azért is, mert 45 év alatt oly sok pergő ritmusú akció- filmhez szoktunk hozzá, hogy már ásítozunk a komótosan kibontakozó cselekményen. Kivéve, ha a lassúdad játék a jellemformálás széles skálájára nyújt lehetőséget. A pécsi bemutatón azonban kevés árnyalt figurával találkozhattunk, bár az igazsághoz tartozik, hogy mindegyikben további lehetőségek rejlenek. A premieren azonban többnyire szűk gesztusrendszerek, sztereotipikus megoldások jelentkeztek, melyekből csak az utolsó harmadban törtek ki a szereplők. Pedig ebben a bűnügyi játékban senki sem hétköznapi, a többség meg egyenesen a lélekbúvár díványára való. A legsokoldalúbb játékot Fil- lár István produkálta, Wren szerepében. Hihető személyiséget formált, s a figurának hátteret is teremtett. Fokozatosan telt meg élettel Gráf Csilla Mol- lie-ja. Legerőteljesebb jelenetében titkának lelepleződésekor láthattuk. Kis megélénkülést hozott a történetbe Trotter nyomozó hatásos belépője. Sok lehetőséget hordozó, különös alakját Bánky Gábor láthatóan körültekintően próbálta életre kelteni. Úgy tűnik, maga is tudja, hogy ebben a személyiségben még találhat további mélységekre. A Mrs. Boyle-t alakító Krasznói Klára a mindig elégedetlen vén szatyrok őstípusát élethűen elevenítette meg. Egyéni arcának kibontására nyíltszíni elhunyta miatt kevesebb ideje maradt. A titokzatos Metcalf őrnagy (Balikó Tamás) időnként olyan volt, mint egy szendergő oroszlán, olykor azonban mesteri hangsúlyokkal tudta cinkos mosolyra bírni a közönséget. Bacskó Tünde Miss Casewell szerepében túl csinos és nőies egy dur- cás leszbikushoz, Krum Adóm Mr. Paraviciniként pedig érdekes átmenet egy szeszcsempész, egy mutatványos és egy enyhe pszichopata között. A Giles-t alakító Rázga Miklós végig megbízhatóan, nyugodtan játszott. A színházban külön feliratban kérik, hogy ne áruljuk el, mi a történet csattanója. Nem is tesszük. Mindenki nézze meg maga. Különben is, lehet esély rá, hogy amint az gyakran történni szokott, az előadás minden újabb este után egyre érettebbé és izgalmasabbá válik. Hodnik I. Gy. Bacskó Tünde és Fillár István fotó: Müller Andrea A Jelenkor áprilisi száma A Pécsett szerkesztett Jelenkor áprilisi számának élén Ba- ránszky László verse áll. A versrovatban a későbbiekben Szijj Ferenc, Lövétei Lázár László, László Noémi és Simon Balázs verseivel találkozhat az olvasó. A prózarovatban két készülő regényből is ízelítőt kapunk: Péterfy Gergely A B oldal című munkájának egy fejezetét, illetve Sándor Iván Semmi . . . senki. . . soha című regény- részletét ismerhetjük meg. E rovatba tartozik továbbá Halász Margit ez évben kötetben is megjelenő novella-füzérének Forgószél című darabja mellett Villányi László Egy másik évszak című fiktív utószava saját verseskötetéhez. Végül ide sorolható Zeke Gyula A másik város című - Frank Aliona Budapestet ábrázoló írott - sorozata is. A tanulmányrovatban a film játssza a főszerepet: Tarnay László Ars corpus delicti est című munkája főképp Greenaway művészetét elemzi, míg a Fehér István László-Hilbert Anett-Márkus Áron szerzőtrió dolgozata, Punto improprio címmel Giuseppe Tomatore filmjét vizsgálja. Hosszabb idő után újabb darabokat olvashatunk Martyn Ferencnek pártfogójához. Török Lajoshoz a harmincas években írott franciaországi leveleinek sorozatából. Az októberi számban a filozófia szükségességéről indult vita zárása képpen Weiss János és Pléh Csaba hozzászólásait közli a folyóirat. A kritikarovatban Havasréti József két Szerb Antalhoz kapcsolódó kötetről; Bazsányi Sándor Komis Mihály Sóhajok hídja című, prózákat, esszéket és kritikákat tartalmazó kötetéről, valamint Gácsi Zsuzsa Cees Nooteboom két magyarra fordított regényéről írott bírálatai olvashatók. Magyarul magyarán Állandóság és változás Az állandóság és a változás minden élő természetes nyelv egyidejű jellemzője ugyan, de nem azonos mértékben érvényes a nyelvi rendszer tagjainak valamennyi típusa. A kizárólagos vagy viszonylagos állandóság alapján különítjük el a többi nyelvi szerkezettől, szókapcsolattól a szólásokat és közmondásokat mint a közkeletű állandó nyelvi kifejezések két fő típusát. A tévénézők naponta találkoznak ezekkel, főként a Szerencse- kerék című műsorszámban. Minden alkalommal szerepel a megfejtendő feladatok között egy vagy több szólás, illetve közmondás. Tájékozottabb ismerőseim néhányszor tőlem kérdezték meg, hogy a műsorvezető helyesen minősítette-e a szóban forgó nyelvi kifejezést, amikor szólásnak vagy közmondásnak nevezte. A következőkben a gyakorta támadó bizonytalanságot igyekszem eloszlatni. Közismert példákból induljunk ki! A fogához veri a garast jelentéstartalmát tekintve azonos azzal, hogy valaki fösvény, zsugori, esetleg smucig. Ha valakinek a szerencsés voltára utalok, így is mondhatom: burokban született; ha élete kedvező fordulatot vesz, akkor zöld ágra vergődik; ha akadékoskodik, mindenben hibát talál; a kákán is csomót keres. Legfőbb jellemzőjük tartalmi szempontból, hogy szó értékűek. Ez különbözteti meg a szólást a közmondástól. Az Új seprű jól seper azt a teljes gondolatot fejezi ki, hogy valaki az új munkahelyén igyekszik jól végezni a dolgát. De maradjunk most a szólásoknál! Felsorolt példáinkból kitűnik, s ebben még megegyezik a szólás és a közmondás, hogy mind a fogalmakat, mind a gondolatokat hatásosabban fejezik ki. Expresszi- vitásuk képszerűségükben rejlik. Ki ne venné észre első pillanatban, hogy a sírva fakad, sírni kezd és az eltörik (eltörött) a mécses; a (tartósan) sír és az itatja az egereket között némi megengedhető túlzással ég és föld a különbség. Innen ered az ugyancsak metaforikus elnevezésük: nyelvünk virágai. Ahogy a virágok díszei a kertnek, a rétnek, a lakásnak, az asztalnak, ugyanúgy ezek a kifejezések is díszei, hatásfokozó eszközei a beszédnek. Mint a magyar kifejezésmód stíluseszközei szó szerint (Wort für Wort) lefor- díthatatlanok. Pl. a szöget ütött a fejébe, bakot lő, szájába rág, anyámasszony katonája stb. Alkotórészeik együttes átvitt, képes értelmében való használatának bizonysága, hogy nem bonthatók fel kü- lön-külön jelentésükre. A kivágja a rezet, csütörtököt mond nem értelmezhető a kivág és a réz, vagy a bak és a lő jelentéstartalmával. A szólások két alosztálya: az eddigi példákkal szemléltetett szólásmód és a szóláshasonlat: szelíd, mint a galamb; gyáva, mint a nyúl; él, mint Marci Hevesen. Az állandóság bizonyítéka az, hogy alkotó tagjai még rokon értelmű megfelelőikkel sem cserélhetők fel: a csütörtököt mond-bm az első tag a hét többi napjával nem helyettesíthető. Ugyanígy a kiönti a szívét, nyelvi képtelenség ebben a formában: kilöttyenti- kiborítja a tüdejét-máját. Rónai Béla Várják az elszármazottakat Szentlászlón június 28-án, a kitelepítés 50. évfordulójára emlékezve tartják az elszármazottak találkozóját. A falu addig megszépül és gyarapodik. A tavaly kezdett sportcentrum kialakítását folytatva megkezdték a labdarúgópálya talajának előkészítését, azt az egyengetés és májusban a füvesítés követi. Ä sportcentrum részeként, de mellette készül a községi játszótér, melynek szabadtéri játszó- eszközeit részben a falu ácsmesterei végzik önkéntes felajánlásuk alapján. Pályázati pénz felhasználásával 772 méter hosszú járda épül a 67- es főközlekedési úttal párhuzamosan. A temetőt is tovább szépítik és előtte alakítják ki az emlékparkot, melynek fő helyén állítják fel Vany úr István szigetvári szobrász „Anya gyermekével” szobrát, amire pályáztak az Országos Képző- és Iparművészeti Lektorátusnál.- A szobor akkor is elkészül, ha nem kapunk rá pályázati pénzt. A katolikus templom teljes felújítása sajnos továbbra is bizonytalan - mondja Bognár József polgármester. B. M. L. Futnak a képek FILM JEGYZET Smilla kisasszony hóra vágyik Smilla kisasszony szerepében Julia Ormond Bille August, akinek szép La- gerlöf-adaptációját, a Jeruzsálemet nemrég láthattuk, most egy mai bestseller megfilmesítésével jelentkezett. A hó hatalma Peter Hoeg Smilla kisasz- szony hóra vágyik című regényéből készült, eredetileg a film címe is ez (Smilla 's Sense of Snow), nem tudom, miért tértek el ettől már megint nálunk, talán túl hosszúnak tartották azok, akik annyira „vizuálisan gondolkodnak”, hogy képtelenek ekkora szöveget megjegyezni. Ezért én csakazértis e négy szót írtam e cikk fölé. A film bűnügyi történetként indul Koppenhágában, egy grönlandi ldsfiú rejtélyes halálával. Ez az expozíció érdeklődést kelt bennünk. Egy fiatal nő, Smilla Jasperson kezd nyomozni az ügyben, s minthogy e magányos lány, aki ismerte s kedvelte a kisfiút, személyes veszteségként éli át annak elvesztését, úgy tűnik, lélektani krimi lesz a dologból. Kíváncsian vátjuk a folytatást. Aztán, sajnos, fokozatosan belegabalyodunk egy titokzatos fizikai kísérlet szálaiba, lelketlen tudósokkal és egy csipetnyi scifi- vel megspékelve, ami kissé kedvünket szegi. Később pedig már néha bosszankodunk is, mikor, különösen a befejező szakaszban, egy alig leplezett akciómozi jelenetei peregnek előttünk. Szerencsére két tényezőt mindvégig a film javára kell írnunk. Az egyik maga Smilla kisasszony, ez a dacból, makacsságból, tüskés modorból, sebzettségből és kedvességből szőtt ifjú hölgy, akit a szép és tehetséges Julia Ormond alakít, bemutatván azt is, a küzdelem hatására hogyan lesz úrrá a lány személyiségén a szeretette és megértésre vágyó asszony. Smillát figyelve az ember megérti, miért dicsérték komoly irodalmárok is Peter Hoeg regényét. Ezt a jellemet alkotója kétségkívül a lektűr igényeit meghaladó műgonddal formálta. Bille August és Julia Ormond egyaránt tudta ezt. Smilla látszólagos hidegsége, kemény, érdes, karcos jelleme, amely azonban azok számára, akik megszeretik, kitárul tágas, szűzies szépségében, mintha egylényegű lenne a kék és fehér színekben ragyogó északi tájjal, a grönlandi fjor- dokkal, végtelen hómezőkkel és a napfényben tündöklő gleccserekkel. Azt hiszem, ez a látványvilág ragadja meg leginkább a film nézőit. Bille August munkái, ez a benyomásom, egy-egy jellegzetes tájélmény kibontásai. A Je- ruzsálem-ben ez az ihlető forrás Észak és Dél ellentéte volt, a Smilla-filmben pedig a nordi- kus szépség az- örök havával. Az időtlenség, a tisztaság és az újjászületés érintetlen földje. Egykor az írók a mesés Keletre és a forró, színpompás Délre vágytak. Egy német szerző azt mondta, szeretne lelkész lenni Svédországban, mert ott hosszúak a nappalok, sokáig lehet a házak előtt üldögélni, és Itáliába vágyódni. Most Észak immár önmagáért vált fontossá. Lehet, hogy manapság már csak a sarkvidéken lelhet otthonra a nosztalgia? Nagy Imre H 1 1 1 4
