Űj Dunántűli Napló, 1998. április (9. évfolyam, 90-118. szám)
1998-04-08 / 97. szám
10 DUnántuIi Napló Háttér - Riport 1998. április 8., szerda Hogyan lesz hajléktalanná az ember néhány év alatt? Vajon hogyan lesz az emberből hajléktalan? A kérdést egyre többször és Pécs városnak egyre több helyén feltehetné az ember, de most a kérdést - talán nem is véletlenül - Kertvárosban próbáltam néhány embernek feltenni. Itt nyílt ugyanis a város legújabb ingyenkonyhája. A Kertvárosi Plébánia Szent Erzsébet Karitász csoportja reggeliztet naponta félszáz hajléktalant a templommal szembeni kis utcában, a közelmúltban megvásárolt családi házban, melynek több funkciója lesz, s ezek közt csak egy az ételosztó menedék. A két középkorúnak mondható férfi együtt érkezett a reggeliosztásra úgy fél kilenc felé, meg-megállva, élvezve a simogató napfény melegét. Mindketten hosszabb-rövidebb idő óta a társadalom perifériáján élnek, a szó valódi értelmében. Közös bennük az, hogy mindketten szép álmokat kergettek egykor, családban éltek, házasember módjára, volt munkahelyük és fix fizetésük, s most mindketten vegetálnak: egyikük segélyen, a másikuk pedig éppen most váija, hogy a rendszeres szociális támogatást - havi 10 000 forint - megkapja. A múltból csak az álmaikat tudták megőrizni, minden más szertefolyt a mindennapokban. A fiatalabb harmincöt éves, miután átvette a kosztot a náj- lonszatyorban, zavartan forgatja a kezében. Azt mondja, azért, mert régen kérdezték a legbensőbb dolgairól, s tulajdonképpen nem is tudja, hogyan vágjon bele.- Akkor inkább kérdezek.-Jó.- Hová való?-Pécsen születtem, de szüleim és nagyszüleim együtt laktak Kacsótán, én is ott nevelkedtem föl.- Mivel foglalkoztak?- Anyám is a vasúton dolgozott, apám is. Anyám váltókezelő volt, majd kapus, apám meg .., hogy is mondjam. Aki a vagonokat összeakasztja.- Kocsirendező?- Az.- Testvérei vannak?- Ketten. Egy nővérem és egy húgom, mindketten férjezettek. Szentlőrincen laknak, rendezett körülmények között.- Mikor látta őket utoljára?- Három éve.- Nem kíváncsi rájuk?- De igen. Csak nincs annyi pénzem, hogy elmenjek hozzájuk.- Nem hiszem. Szentlőrinc nem távolság. Szülei élnek?- Karácsonykor voltam náluk, beszélgettünk egy pár szót, aztán otthagytam őket.- Nem dolgozott soha ?- Dehogynem. Négy munkahelyem volt összesen. Dolgoztam például a kenyérgyárban is.- Most?-Lenn a vásárban vagyok mindenes. Segítek rakodni. Halat pucolok, tepsit mosok, gázt hordok. Amire megkérnek.- Hol lakik?- A szabad ég alatt. Házam nincs, albérletet nem tudok megfizetni.- Nem volt házas?- De. Négy évet éltünk együtt, és kilencvenben választottak el bennünket.- Miért nem megy a szüleihez lakni?- Oda nem mehetek már. Leépítettek. Teljesen vége, kész, viszlát.- Sose gondolt arra, hogy így nem jó?-Dehogynem. De nincs mit csináljak. Szakmám nincs, a segédmunkából párszáz forintot keresek naponta. Ahogy jön, elmegy. Jó lenne valakivel, egy olyan hölggyel összekeveredni, akinek lakása van, de nem sikerült eddig.-Maga meglehetősen jS kiállású ember, nem is nagyon elhanyagolt.- Hát ez az. Jóképűnek mondanak, és szaladnak is a nők utánam, de egyik sem olyan, aki mondjuk, rendezett körülmények között él. Nem ismeri maga a mi világunkat. Aki idekerül, azt nemigen veszik emberszámba, Ez van.- Mióta hajléktalan?- Két éve.- Meg lehet ezt szokni?- Meg hát. Télen nagyon rossz, de egyébként jól megvan az ember. Egy ideig laktam egy családnál albérletben, de eladták a házat és kitették a szűrömet. Többet nem próbálkozom.- Hogyan tovább?-Megeszem a reggelit, és megyek vissza a vásártérre, mert már vár rám az egyik pe- csenyés. Párszáz forint kinéz.- Ön hivatalosan is hajléktalan?-Nem.-A személyi igazolványába mi van bejegyezve?- Nincs személyim. Elvesztettem. Másik beszélgetőpartnerem sem több negyvennél: kint lakik a felüljáró alatt egy bádogbódéban, sóderkörnyezetben. Megengedik, s ő cserében ezért még amolyan éjjeliőri teendőket is ellát.-Jó, hogy itt ingyen reggeli van ?- Már hogyne volna az. Most kon- zervet kaptam, levest meg kenyeret. Pénteken tojás van, máskor meg fasírt.- Hallotta, hogy a környék lakói föl voltak háborodva, hogy az utcába olyanfajta emberek fognak majd reggelente járni, mint maga?- Hallottam.- Hogy vélekedik erről?- Pár hét múlva majd rájönnek, hogy semmi félnivalójuk nincs. Azok az emberek, akik idejárnak, nem bűnözők, csak szerencsétlenek.- Akárcsak maga.- Igen.- Hová való?- Pécsbányán jártam iskolába, majd a gépipariba iratkoztam be, de mivel lehetett az NDK-ba menni dolgozni, az iskolát abbahagytam és kimentem.-Akkor maga tud németül is?- Sokat felejtettem, de hamar belejönnék.- Szakmája van ?- Szerszámlakatos vagyok, de 75 százalékra lerokkantosítottak a bányától, kaptam is a nyugdíjat. Nemrégiben aztán újra megvizsgáltak és megvonták a nyugdíjat, ami aztán azt eredményezte, hogy ott kellett hagynom az albérletet, mivel egy fillér jövedelmem sincs. Hát ez az én történetem: most arra várok, hogy rendszeres segélyt kapjak.-Maga is a vásártérre jár dolgozni?- Igen, mint mások.- Családja?- Szüleim nem élnek, feleségem kitette a szűröm, ő neveli a két gyereket. . - Fiúk, lányok?- Mindkettő lány.- Nem hiányoznak?-Különösen a kisebb. De mivel elváltunk és én eljöttem, nincs mit tennem.- Találkoznak néha ?- Rendszeresen eljárok hozzájuk. A volt feleségem nagyon rendes asszony, nem veszekszünk. Olykor mos is rám.- Miért váltak el?-Hosszú a történet, amelynek vége, hogy én voltam a hibás. A bányát bezárták, én néha a pohár fenekére néztem, s belátom, ez nem tetszett neki.- Maga eléggé rendezetten öltözködik, hogy úgymondjam, nem egy tipikus hajléktalan.- Próbálok fönn maradni, de nagyon nehéz. Elrontottam az életemet és nincs visszaút. Egyrészt azért nincs, mert nem alkalmaz senki, olyan jövedelmem pedig soha sem lesz, hogy legalább egy albérletre fussa. Húszezer a legkevesebb, s ha ki is fizetném, miből éljek?- Tehát így kerül az ember a szabad ég alá?-Egy meggondolatlan válás elég. Olykor nagyon elkeserít.- Ide mind hasonló cipőben járó emberek térnek be?- Többnyire. Bár akad köztük néhány gazdagabb rokkantnyugdíjas is, aki szórja a pénzét, és jókat röhög rajtunk. Van lakása is. De itt reggelizik.- Hogyan tovább?-Nem tudom. Akárhogy is gondolkozom, nem tudok semmilyen megoldást találni.- Maga a felüljáró alatt lakik. Meddig?- Hát ez az. Nem tudom, hogy mi történne, ha kitennének. Alighanem belehalnék.- Úgy tudom, hogy van tévéje is.- Csak éppen villany nincs. Sokan vannak. Járják az utcákat, keresik a helyüket és az életük fönntartásához szükséges megélhetés módjait. Egy melegebb zugot, egy falat ha- rapnivalót. Ők a példa arra, hogyan lesz hajléktalanná valaki néhány év alatt. Kozma Ferenc Kilátástalan a helyzet fotó: tóth l. Hodnik Ildikó jegyzete Alanyból tárgy Ami a nyelvészetben lehetetlen, azt az ember megoldotta. Bármelyikünkből lehet váratlanul személytelen dologként kezelt, tárgynak használt valami, miközben a világ az emberi, az állampolgári, a szabadság- és egyéb jogok követelésétől hangos. Régebben, a materiális szemléletet tükrözve még csak olyan fogalmak születtek, mint „beteganyag”, „gyerekanyag” például, jól jelezve, hogyan gondolták a domináns helyzetek birtokosai beleszólási jog nélküli, szabadon formálható masz- szának az adott csoportot. A mai farkaskapitalizmusban az erő a varázsszó. Úgyhogy az ember ma legfeljebb „vásárlóerő” lehet, esetleg „emberi vagy humán erőforrás”. Ha kimerül, természetesen eldobandó, mint mondjuk egy elem vagy akkumulátor. Feltölteni nem érdemes, legalábbis az ezredvégi rabló- gazdálkodás hívei szerint. A dolgozó meg (mint például a méheknél is) lassan egyre inkább elhiszi amit sulykolnak beléje, hogy csak a méhkirálynő a fontos, a többiek lecserélhetők. Ezért nem mer a betegségével táppénzre menni, ezért végez gyakran erőn felüli munkát, ezért hagyja ott a családját ünnepen sőt hét végén is, ezért dolgozik a szabadsága alatt. A törvények persze, védik. De hát ez kit érdekel? A törvény, amely biztosítja neki az emberi élethez való jogát, nem biztosít munkát is mellé. A híres Nyugaton egyébként ma már a komoly cégek tudják, hogy a tisztességes, megbízható, kiképzett munkást meg kell tartani, még kedvezményekkel is. Ha az alkalmazottak nálunk sem ülnének fel a cinikus válasznak, hogy tudniillik „ha nem tetszik, el lehet menni máshová”, talán kiharcolhatnák, hogy ne egyszer használatos eszköznek, hanem embernek tekintsék őket. A hiénamódszerekkel dolgozó, csak a minél nagyobb pillanatnyi haszonra építő vállalkozásoknak egyszer ugyanis végük lesz. Persze, addig még csinálhatnak harmadik világot, vagy új gyarmatot ennek az országnak a kiszolgáltatottjaiból is. Több lesz a cukorbeteg Brit kutatók szerint a következő évezred első évtizedének végére a jelenlegihez képest várhatóan csaknem megduplázódik, és eléri a 220 milliót a cukorbetegségben szenvedők száma. Mint a Londonban megjelenő, Diabetic Medicine című folyóiratban közzétett tanulmány írja, a betegek száma az egész világon jelentősen emelkedni fog, a legdrámaibb növekedést azonban minden bizonnyal az ázsiai országokban fogják tapasztalni. A brit kutatók úgy vélik: várhatóan az ázsiai országok betegei jelentik majd az ösz- szes diabéteszes eset 61 százalékát. Becsléseik szerint a világ e térségében a jelenlegi 66 millióról 2010-re mintegy 132 millióra nő majd a cukorbetegségben szenvedők száma. A helyzetet az teszi nyugtalanítóvá, hogy a betegség olyan térségekben, olyan társadalmakban fog tömeges méreteket ölteni, amelyek még nincsenek erre felkészülve - vélekedtek a brit szakemberek. A tanulmány szerzői szerint az előrejelzések mindenképpen arra figyelmeztetnek, hogy a kormányoknak már most lépéseket kell tenniük a betegség kezeléséhez nélkülözhetetlen egészségügyi infrastruktúra megteremtésére. A megfelő szűrést és kezelést biztosító központok létrehozása mellett szükség van a megelőzést célzó kampányra fordított összegek növelésére is - vélik a brit szakemberek. A fejlett országok többségében jelenleg a cukorbetegség, illetve a szövődményeként kilakuló egyéb súlyos betegségek - veseelégtelenség, szívroham, agyvérzés - a negyedik a vezető halálozási okok között. Női dolgok a világ minden tájáról LEHALLGATÓK A GYERMEKSZOBÁBAN. Azóta, hogy egy 19 éves angol dada, Louise Woodward állítólag megölt egy gondjára bízott nyolc hónapos amerikai csecsemőt, az Egyesült Államokban kitört a dajkamegfigyelési hisztéria. Jóformán minden olyan szülő, akinek gyerekére idegen vigyáz, igyekszik beszereltetni a gyermekszobába megfigyelő készüléket. Ezt a keresletet kihasználva az ipar és a kereskedelem ontja a legrafináltabb megfigyelő, eseményrögzítő, "Nanny Watch Technology" gyűjtőnéven emlegetett kémfelszereléseket. Ma már nem csupán a gyermekjátékokba, babák hasába rejtenek érzékeny hangfelvevőt, a szobák sarkába, a faliórába, a virágállványba pedig éles szemű kamerákat, hanem még az Internetet is fölhasználják erre a célra. NAGY MELL, NAGY BAJ? Míg az elmúlt években nők milliói szilikonpámák behelyezésével szépíttették és nagyobbít- tatták meg mellüket, orvosi vizsgálat bizonyítja, hogy a túlméretezettség igen veszélyes. Esetenként a műtéti úton való kicsinyítés nemcsak ajánlatos, hanem életfontosságú is lehet. Az amerikai Mayo Klinika 363 páciensen végzett vizsgálata kimutatta, milyen súlyos testi károkat, szenvednek el a túlságosan nagy mellű nők. íme. Rossz közérzet: 97%, nincs megfelelő méretű ruházat: 96%, húz a melltartó: 92%, vállfájdalom: 86% futásképtelenség: 79%, fájdalom ä hát felső részén: 79%, sportolási képtelenség: 77%, fájdalom a hát alsó részén: 64%, kiütések a mell alatt: 61%. FRANCIAORSZÁG: NŐI KONDOM. Sok szakember szerint a nők számára gyártott kondom nagyobb védelmet nyújt az AIDS, a teherbeesés és a nemibetegségek ellen, mint a többi védekező szer. Poliure- tánból készül és 18 centiméter hosszú. Használója több órával a közösülés előtt felhelyezheti, és nem kell az aktus után azonnal eltávolítani. A kísérletek során a nők fele ugyanolyannak találta a szexet vele, mint nélküle. A férfiak egyharmada észre sem vette, a maradék fele pedig előnyben részesítette a női kondomot a hagyományos férfi óvszerrel szemben. (FÉB) Ha nincs ló, a láma is jó FOTÓ: WÉBER TAMÁS I 1 á I
