Új Dunántúli Napló, 1998. március (9. évfolyam, 59-89. szám)

1998-03-29 / 87. szám

1998. március 29., vasárnap Közelről Ötödik oldal Ferenc, a csatorna A csatorna 1870-75 között épült azért, hogy a tápvi­zet átvezessék a Duna-Ti- sza csatornába, hajózási lehetőséget teremtsenek, kielégítsék az öntözési és halastó-gazdálkodási igé­nyeket. A funkciók közben kibővül­tek, a csatorna befogadója lett az igali és a margittaszigeti belvízrendszernek, a halasta­vak területe közel 400 hek­tárra növekedett, több sza­badstrandot is működtetnek és jelentősen megnőtt a hét­végi házak száma, tehát a környékén lakók pihenését, szabad idejük kulturált eltöl­tését biztosítja. A magyar területen 33 ki­lométeres csatorna keresztezi az országhatárt, és Bezdánnál csatlakozik a Duna-Tisza csa­tornához. A vízi szállítás a mai napig nem indult meg, hiszen az áruszállítás zömét vasútvonalon és közúton bo­nyolították le, mondja Rab Ferenc, az Alsó-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság műszaki igazgatóhelyettese. A csa­torna az 1875-től üzemelő Deák Ferenc zsilip útján kap vizet a Dunából a Sugovicán keresztül. Az árvízvédelmi szempontból is jelentős zsilip állapota mára kritikussá vált, az igazgatóság jelenleg dol­gozik felújításán, amely az idén elkészül. A délszláv válság befejező­dése óta a magyar-jugoszláv határvízi együttműködés megélénkült, a csatorna álla­potának javítására nemzet­közi igény is jelentkezett. Ugyanis nagy problémát okoz az elbuí'jánzó, a lefolyást és vízminőséget rontó növény­zet. Cs. L. Harminchárom kilométer hosszú a Ferenc csatorna magyarországi szakasza. A vízminőséget rontó növényzet eltávolítása után a pecásoknak még több örömük lesz majd benne. fotó: wéber tam. hírcsokor Nyolc kínai egy kocsi­ban. Embercsempészet alapos gyanúja miatt két magyar férfit vettek őri­zetbe pénteken délután a bajai rendőrök. A herceg- szántói határőrök figyel­tek fel arra a gyanús gép­kocsira, amelyben a rend­őrök nem kevesebb, mint nyolc kínait találtak meg­bújva. Az illegálisan be­lépő kínaikat - várható kiutasításukig - a kiskun- halasi közösségi szálláson helyezték el. Az ember- csempészek és a kínaiak kihallgatása szombaton folytatódott. (d) Vízállások, vízhőfokok a Dunán, Dráván. Mohács 330 cm, apadó, 6,0 fok, Őrtilos -130 cm, apadó, 4,0 fok, Barcs -94 cm, apadó, 2,0 fok, Drávasza- bolcs 9 cm, apadó, 7,1. Régi fényében Ozorai Pipo vára Az itáliai születésű Pipo nevű hadúrnak Zsigmond király 1416-ban adott en­gedélyt Ozorán várépí­tésre. Az épület még ma is Tolna megye legnagyobb kiterjedésű műemlék épü­lete és egyben a legjobb ál­lapotban lévő is. A vár a 19. században megyei bör­tönként is szolgált. Hely­reállítása 1981-től folya­matos. Jelenleg a Kincstári Vagyonkezelő tulajdona. A Műemlék 2000 prog­ramban is szerepel a fel­újítása, ami szerint 200 millió forintos ráfordítás­sal 2003-ig befejeződik a rekonstrukciója. Idén 30 millió forint szerepel a felújítási büdzsében, ami­ből várhatóan helyreállít­ják az udvart, a vár északi és nyugati homlokzatát is helyre hozzák. A tervek szerint a felújí­tás után a megyei önkor­mányzat tulajdonába ke­rül a vár, ahol múzeum és vendéglátásra alkalmas hely várja az érdeklődő­ket. Várhatóan az ozorai vármúzeumban helyezik el Illyés Gyula hagyatékát, aki a környéken született, s nagysikerű drámát írt Ozorai csata címmel, az 1848-as forradalom emlé­kére. Hazafi J. Komló: tiszta életbiztosítás! Meglepő a hír, miszerint Komlón tarolnak azok a biz­tosítási ügynökök, akik életbiztosításra utaznak. Mert itt már tudják, mi az a nehéz sors! A nagy biztosító társaságok (a Hungária, az ÁB-Aegon, a Garancia, a NN, a Providen­cia, az Ahico és a Colonia) és a megbízott bróker cégek ká- naáni terepe a mai Komló, már ami az életbiztosításokat illeti. Tessék?! - kérdezhetnek vissza jogosan, hiszen a város sajnos nem a pénzbőségről és feltétlen virágzásáról volt hí­res az 1990-es években. Marenics János biztosítási szakember szerint a hír nem kacsa, csak ott van mellette egy eléggé nagy DE is!- A dolog szakmai oka, hogy a bányászdinasztiákat évtizedeken át kísértette a tragédia, számtalan betegsé­gekkel kapcsolatos rizikófak­tor volt az életükben. Ez a vá­ros adottságából következett, hiszen jóformán csak veszé­lyes üzemek, foglalkozások léteztek. Ám a családokban mindig is élt a biztonságérzet utáni igény, és ez még ma, a bányák és a nehézipar leépí­tése utáni években is eleven. Ugyanakkor szólni kell arról is, hogy a tapasztalat szerint e nagy számban kötött életbiz­tosítások sajnos az országos szakmai átlagnál - ami 20 százalék - jóval magasabb számban meg is szűnnek. Tudnivaló, hogy ma élet- biztosítást 5-20 évre lehet kötni különböző fizetési fel­tételekkel, ám ha valaki a szerződéskötéstől számítva két éven belül visszakozik, minden addig befizetett pén­zét elveszti. Ennek ellenére még így is vannak, akik le­mondják, mert nem bírják anyagilag. Méhes K. Utazgató kanizsai városatyák Az önkormányzat legutóbbi ülésén az egyik képviselő ar­ról érdeklődött, az alpol­gármester milyen alapon vett részt a Zala Volán Rt. által szervezett és finan­szírozott, Németorszá­got, Svájcot és Franciaor­szágot érintő körutazá­son. Véleménye szerint a céghez semmilyen tulaj­donosi vagy egyéb szál nem fűzi az önkormány­zatot, viszont árhatósági jogkörrel rendelkeznek a helyi viteldíjak megállapítá­sakor, így etikátlan volt az utazást elfogadni, sőt minősí­tésében korrupciónak ne­A korrupciót visszautasították a tisztségviselők vezte az egész ügyet. Krémer József alpolgármester és Tüttő István polgármester visszautasította a vádakat. A képviselő kifogásolta azt is, hogy a polgármes­ter vezette jeruzsálemi utazás tapasztalatairól miért csak tizenkét sor­ban számolt be a négy tagú delegáció. Érdemi választ itt sem kapott, ezért a városlakók azt sem tudhatták meg, ha az izraeli állam meghívásá­nak tettek eleget a kiutazó képviselők, akkor az mi­ért került közel hétszázezer forintjába a városnak. Dóró J. Fantomféreg Pécsett (Folytatás az 1. oldalról) Az igazgatóhelyettes telefo­non értesítette a pedagó­gust, hogy az orvostól szer­zett információja szerint a lány nem férges, s ha a gyógypedagógus mégis az, azt nem az intézetben sze­rezte. Dr. Su­lyok Endre (képün­kön), a Ker- pel-Fronius Gyermek- kórház igazgató fő­orvosa ér­deklődé­sünkre elmondta, hogy a beteget alaposan kivizsgál­ták, s többek között egy olyan fehérjét találtak a vé­rében, amely arra utalt, hogy elképzelhető szerve­zetében valamilyen féreg. A zárójelentés javasolta két­féle gyógyszer szedését. Dr. Pátri László, aki az is­kola orvosa, s egyben annak az osztálynak a vezetője a kórházban, amelyik a bete­get vizsgálta, elmondta, hogy az intézet ápolónője az első panaszok után egy egyszerű, de megbízható módszerrel megállapította, hogy nem cukorbetegségről van szó. Ő maga, aki he­tente két alkalommal jár oda, megvizsgálta, de nem talált semmi különöset, mindössze egy jelzett fehér­jét a vizeletben, amelyet a kórházban mikroszkóppal megtekintett. Annak elle­nére gondolt ezek után a kórházi kiegészítő kivizsgá­lásra, előjegyzés után, hogy ez a vizsgálódás negatív eredményt hozott. Bár a féreg jelenléte a szervezetben nem bizonyo­sodott be egyértelműen, mint ahogy ennek ellenke­zője sem, a féreghajtót el­sődlegesen azért írták fel számára, mert közösségben él, s a többiek védelmére fokozott hangsúlyt kell fek­tetni. Pátri László elmondása szerint az iskolában az egészségügy területén semmiféle problémát nem tapasztalt eddig, olyan fer­tőzések, melyeket egymás­tól kaptak volna el az ott élők, még nem fordultak elő. Az iskola vezetősége szerint az ügyben az elvár­ható lépéseket az ápolónő megtette. Véleményük szerint az intézményen belüli infor­mációáramlás területén le­hetne intézkedéseket tenni, hogy a pedagógusok is tud­ják, mi történik a betegszo­bában, s az ápoló is tudja, mi a gyerek panasza, hiszen sok esetben azt ő maga nem tudja előadni. Cseri László ___________________________________Rádió mellett_____________ Mi ért idegesítjük egymást? Ha csengetnek nálam, mindig izga­lomba jövök egy kicsit. Örülnék a postásnak, de nyugdíjam a bankon keresztül megy a „lakosságira”, leve­let meg honnét várnék, volt kolléga­nőm - a nyavalyás - amióta Francia- országban él, évente egyszer ha ír. Vagy akkor sem. így aztán a postás­nak nem sok dolga akad nálam. Igaz, utóbbi hetekben kétszer ifjú lányok jöttek a kopogtatócéduláért, azonkí­vül senki. Mindenesetre most csen­getnek, vidáman nyitom az ajtót. Az­tán hirtelen elborul az agyam. Már megint itt van. Stuccolt bajszú, fiatal férfi, illendően köszön, nekem is illő volna visszaköszönnöm, de inkább rámordulok: „Mi van?! - „Szemét­pénz!” - mondja egészen enyhe kis kárörömmel. „Szemétpénz?!” Meg­ismétli a választ: „Igen, szemét­pénz.” Most belé kéne kötnöm. „Mi­lyen időközre szól az összeg?” „Első negyedév.” Felkiáltok harsányan: „Tehát első negyedév, aminek még nincs is vége. Előre fizessek mi?! Adjon csekket, majd postán fel­adom.” - „Nincs csekk” - „Nos, ak­kor befejeztük” - és becsukom az aj­tót. Most tényleg dühös vagyok. És mindig a szegény pénzbeszedőn töl­töm ki a haragomat, pedig ő csak a munkáját végzi, minden bizonnyal nagyon alacsony bérért. Igazán szé- gyellhetném magam: dühkitörésem nem őt illetheti. Hanem azt a rend­szert, ahogy a szemétpénzre jogot tartó cég próbálja negyedévenként bekasszálni a dohányt. Gyakran a negyedév közepén, tehát előre. És ez sértő. Bankon keresztül fizetem a rezsit, ez a legjobb találmány. Csak a szemetet nem, mert valami oknál fogva lemaradt az általam beadott listáról. De csekket küldhetnének. Nem küldenek. Nem érdekli őket. A vizesek legalább küldtek csekket havonta, majd egy ötlettel néhány hónappal ezelőtt egy levelet írtak egy nyomtatvány kíséretében, amelyre fel kell tüntetnem a szám­laszámomat és a többit bízzam rá­juk, írjam alá, és majd ezután már a bank intézi a vízügyet is. Igaz, én is ingerült vagyok, talán mert egy hónapja már nem cigizek, és kezdek meghülyülni. Egy krémes készítményt keresek már hetek óta, de a kijelölt boltban pillanatnyilag nincs. Félreértés helyett: a krém nem flancból kell, hanem gyógyha- tása miatt. Csütörtökre ígérik, a bolt tulajdonosa széttárja a karját: „Meg­rendeltem, sajnos nem érkezett meg.” Most kéne számolnom mond­juk tízig, de már megint a düh fog el: „Akkor miért mondta, hogy csü­törtökön már lesz?” Aztán ő is fel­emeli a hangját, nem ő tehet a hi­ányról és már látom, fuldokol a düh­től. Miattam. Kisomfordálok az aj­tón, jó kedvem van, jól felpipásítoi- tam a nőt. Nem veszem észre, mi­lyen rosszindulatú vagyok. Elromlott a televízióm távirányí­tója. Még jótállásos, leviszem a szomszédos tévészervizhez. A szép szemű hölgy szétszedi gyorsan a kis ketyerét, mondja mi a baj, adom a jótállási papírt, ám azt mondja: „A gyári számára szükségem lenne.” - „Ajaj! Sietnem kell, mert dolgom van, esetleg holnap behozom.” Megértőén bólint, mosolyog és ud­varias. Miért hazudtam neki? Hiszen itt lakom egy köpésnyire. Meggon­dolom magam, hazasietek, elfordí­tom a tévét, leírom a gyártási szá­mot, meg még valamilyen számot, hátha ez is kell, aztán vissza a szer­vizbe, boldogan mutatom a számot. Meghoztam. Én egy hős vagyok. Gondolom, pedig nem vagyok az. Csak néha ingerült, és dühös és ha­zug -, másokkal szemben. Ilyen piti dolgokkal keserítjük meg egymás hétköznapjait. Ugyan minek? »

Next

/
Thumbnails
Contents