Új Dunántúli Napló, 1998. március (9. évfolyam, 59-89. szám)

1998-03-28 / 86. szám

1998. március 28., szombat Kultúra - Művelődés Dhnántúli Napló 11 Egy ikon jelenideje A nappali sarkában virágeső, a könyvespolcok fölött a falakon főként barátoktól kapott fest­mények. A nappalin túl a pázsit zöldje vonzza a szemet, azon is túl a város párába vesző pano­rámája. Koller Józsefék csak­nem elköltöztek innen.- Amikor a feleségemmel 1990-ben önállóvá váltunk, Ba­ranya még nem volt padlón - mondja az építész -, de az be­bizonyosodott, hogy a beruhá­zások itt akadoznak. Megrende­lőkre leltünk viszont Sopron­ban, ahova hívtak is bennünket. Támaszpont Keszthely is. Ezért valóban költözni akartunk, de a gyerekek már itt találták meg gyökereiket, s hát másfél évti­zede élünk Pécsen, nekünk is nehéz lenne elszakadni. Inkább ingázunk. A március 15-i ünnepen a munkásságáért Ybl-díjban ré­szesült építész nem a szavak embere. A műegyetem épí­tészmérnöki karának elvégzése után építész feleségével, Zambó Teréziával 1978-ban a Pécsi- Tervhez kerül, kertvárosi lakos lesz. Akkor indul Pécs-Belvá- ros rekonstrukciója, ennek a tervezésében vesz részt - nevé­hez fűződik a 43. sz. tömb, az Elefántos ház, a Virág Cuk­rászda vagy a Tünde Divatház rekonstrukciója és a belvárosi áruház átépítésének sajnálato­san hamvába hullt terve is. Kis- telegdi Istán, majd a korán el­hunyt Várnagy Péter mellett dolgozik. Frissességet kölcsö­nöz a rideg panelnek, és tervei szerint épülnek fel az elegáns szekszárdi garzonházak is.- A díj végül is a munkássá­gomért járt - mondja. - Pécs is formált a szemléletemen. A régi város - a középkori házak, a szűk utcák a maguk eredeti szépségében - tette rám a leg­mélyebb benyomást A hétköznapjaikról csak annyit mond, hogy a feleségé­vel együtt sokat dolgoznak. „Amikor a Lenau Ház rekonst­rukciója előtt jártunk Fellbach- ban, tapasztalhattuk, hogy leg­alább háromszor annyi a mun­kánk, mint német kollégáink­nak, akik sokkal nagyobb er­kölcsi és anyagi megbecsülés­sel végzik a munkájukat.” A falon egy ikon míves má­solata mintha rábólintana.- Még a házasságunk elején festettem - mondja az építész -, ma ilyesmire nincs időm. B. R. A pécsi belváros hangulata nyomot hagy munkáin fotó: w.t Egy évtized a klubban Konferenciával és könyv- bemutatóval Ünnepelte teg­nap fennállásának tízéves jubileumát a Pécs-Baranyai Értelmiségi Egyesület és Klub. A tanácskozás témája a civil társadalom volt, a bemutatón a klub jubileumi kiadványával ismerkedhet­tek meg a vendégek. A Rendszerváltó ÉK-es múl­tunk címmel megjelent könyv a jubileumi évkönyvek alap­feladata, vagyis az adott sze­mély, cso­port, intéz­mény törté­netének be­mutatása mellett más feladatokat is maga elé tű­zött. Tíz év eseményei­nek felidézésén túl a könyv dokumentum értékű fejeze­tekben mutatja be a rendszer- váltó évek pécsi közéletének egyik központi fórumát, és ezen keresztül a kor politikai, szellemi légkörét. A kötetet a politológus hangja nyitja meg. Dr. Hor­váth Csaba (képünkön), az Értelmiségi Klub elnöke maga is bevallja, hogy tíz év még igen csekély idő ahhoz, hogy történelmi távlatból, tisztán lássuk, mi is történt va­lójában, de a különböző cso­portosulások, egyesületek, ci­vil szervezetek és pártok tör­ténetének vázlatos áttekinté­sével a könyvnek keretet, az olvasónak támpontokat ad. A kötet jó részét mintegy ötven ÉK-fórum leírása teszi ki. A közölt szövegek megőr­zik az élőbeszéd jellegét és ezzel egyrészt az akkor el­hangzottak hű visszaadásának tesznek eleget, másrészt sike­rül a könyv lapjaira vissza­lopniuk valamit a fórumok pezsgő légköréből, a találko­zókat övező atmoszférából. A meghívottak névsora magáért beszél: mint ahogy a beszél­getések menetét, a vendégek kiválasztását sem a politikai hovatartozás motiválta. Igaz, a kötetbe került részletek csak töredékét tartalmazzák az egykor elhangzottaknak, a tu­datos dokumentálásnak kö­szönhetően mégis alkalmasak arra, hogy ne csak az érdek­lődő, hanem a szakember is haszonnal olvassa őket. Terjedelmét tekintve ugyan a kötet csekély, ám annál fon­tosabb részét teszik ki az egy­kori és mai klubtagokkal ké­szített rövid interjúk. A klub életére, múltjára vonatkozó reflexiók a politológus elemző hangjától, a fórumle­írások dokumentumjellegétől eltérően egy harmadik, sze­mélyes oldalról világítják meg az elmúlt évtizedet, a klubon belüli kapcsolatokat, eseményeket. A kötetet két fényképsoro­zat is kíséri. A fórumokon ké­szült felvételek mellett jelen­tős számú fotó eleveníti fel azokat a baráti összejövetele­ket, disznótorokat, farsango­kat, melyek a tagokat valóban közösséggé kovácsolták. És még valami. Talán a legfontosabb, hogy ez a kiad­vány nem egy valaha volt klubra emlékezik. Megválto­zott világban és megváltozott szerepben - de sok más civil szerveződéssel ellentétben - az ÉK ma is működik. S. G. A színészmesterség titkai Nincs olyan színészképzéssel vagy modem drámatörténettel foglalkozó munka, mely ne em­lítené meg az Amerikai Egye­sült Államokban élő és dolgozó Robert Cohen nevét. Egyik könyve, melyben gyakorlati ta­nácsokat arra, hogyan kaphat állást valaki mint színész, szinte bibliája lett a befutni akaró fiatal amerikai művé­szeknek. A tengerentúli színészképzés kiemelkedő személyisége a Színház Filmművé­szeti Főiskola meghívására vezetett mű­helyt Ma­gyarországon, s Márton András szí­nész-rendező közvetítésé­vel a Pécsi Nemzeti Színházba is ellátogatott. Amikor pá­lyájáról kér­deztem, mo­solyogva el­mondta, hogy először ügy­védnek vagy hasonló konszoli­dált foglalkozást űzőnek ké­szült, de mindig is a színművé­szet érdekelte.- Vonzott a darabok feldol­gozásának sokrétűsége is, az, hogy a drámákban ötletek és az értékről szóló viták seregét ta­lálni - kezdte. Iskolái befejeztével az akkor alakult Irvine-i egyetemre ke­rült, a dráma fakultás első pro­fesszora volt, melyet ő épített ki. Érzékeny drámatanárokat hívott, köztük Marion Brando és James Dean mesterét.- A tanítással kapcsolatos tudást magam akartam felfe­dezni - folytatta. - így elkezd­tem leírni mindazt, amire jutot­tam, először csak az elméleti szakembereknek. Az amerikai és az európai is­kolák között vannak különbsé­gek. Robert Cohen úgy tapasz­talta, hogy az amerikai diákok inkább az érzéseikből építkez­nek, a színészetet szinte vallás­ként kezelik, szenvedélyesek és bátrak. Míg az angol iskola tagjait például inkább a technika ér­dekli, Kelet- és Közép-Európá- ban a színészek szenvedélyesen viszonyulnak a játékhoz, de óvatosabbak, mint amerikai pá­lyatársaik. Ha viszont megszer­zik a szükséges bátorságot, gyakran rendkívüli intenzitás­sal dolgoznak, s lélegzetelállító produkciókra képesek. Európában a színpadi színé­szetet általában többre tartják a filmszínészetnél. Robert Cohen szerint ez máshol is így van, bár az amerikai közönség a filmet mint magas művészetet szem­léli, s az Oscar-díjat minden színházi elismerésnél jobban értékeli.-Amerika legjobbjai azon­ban ma is játszanak színpado­kon éppúgy, mint filmen - emelte ki beszélgetőtársam. - Robert de Niro, Meryl Streep, Dustin Hoffman nagyon jó színpadi színészek is. S hogy Cohen mester miről ismeri fel a tehetséget? Külön módszere van erre. Az amerikai zászlóra mondott ima első soraival improvizáltat. Ezt az imát min­den amerikai a kiüresedésig is­métli, hiszen na­ponta el kell mondania az is­kolában. Aki ez­után is képes rá, hogy elhitesse önmagával: saját esküje ez, abban valaminek rejle- nie kell.- A legfonto­sabb, hogy egy színésznek önbi­zalma legyen. Meg kell tudnia győznie ugyanis a többi társát az előadásban, s el kell tudnia hitetni a közönséggel, hogy ami rajta keresztül kijön, az az ő agyában, a saját lelkében kelet­kezett, nem a szerzőében. A jó színész egyszerre képes rá, hogy a játék közben átadja magát az érzéseinek, de közben a kontrollt is meg tudja tartani. Aki így dolgozik, az profi, nem érdekli különösebben a kritika, amit egyébként is a közönség olvas csak, na meg a produce­rek. Hodnik Ildikó Gy. es Kamarakórus­fesztivál Ismét randevút adnak egymásnak a világ kama­rakórusai a baranyai me­gyeszékhelyen. A 17. Pécsi Nemzetközi Kamarakórus- fesztivál egyben az 1. Pé­csi Nemzetközi Kamarakó- rus-verseny is lesz. A szervezők zalaeger­szegi, miskolci, siklósi, ba­jai, komlói, budapesti, deb­receni, nagykanizsai és pé­csi kórusokat várnak az áp­rilis 3-ától 6-áig tartó ese­ménysorozatra. A külföldi csapatok között román, lettországi, brazil, jugo­szláviai és szlovákiai kar is érkezik. A nyitóhangversenyre 3-án 20 órakor a Baziliká­ban kerül sor, ahol a Pécsi Kamarakórus lép fel a szimfonikus zenekarral. A kórusversenyek és a feszti­válhangversenyek a Liszt Ferenc Hangversenyte­remben zajlanak. A bara­nyai, de az országos zenei élet jelentős eseményeként is számon tartott találkozó április 6-án 10.30-kor gá­lahangversennyel zárul a Pécsi Nemzeti Színházban. H. I. Gy. Táncszínházi vendégszereplés A pécsi Art Kísérleti Stúdió és Táncszínház az Apáczai Nevelési Központ Gyer­mektáncszínházával már­cius 18-a és 26-a között Lengyelországba utazott, hogy részt vegyen a Kalisz- ban megrendezett VI. Nem­zetközi Kortárs Táncfeszti­válon. Utána Krakkóban két előadással vendégszerepei­nek. Az Art Kísérleti Stúdió új darabjának egy félórás részletét mutatta be, Szalay Tamás koreográfiájában. A gyermektáncszínház több díjnyertes koreográfiájából válogatott. H. I. Gy. Pécsi szerző fúvósbemutatója Sopronban az Ifjúsági Fú­vószenekar tavaszi hang­versenyén két bemutatóra is sor került, melyből az egyik zenemű a pécsi ze­nepedagógus, Várnai Fe­renc alkotása. A „Két im­promptu fúvószenekarra” című darab első tétele a „Patetikus”, a második pe­dig a „Groteszk” címet vi­seli. A március 21-i bemu­tatón dr. Friedrich András vezényelt. H. I. Gy. Játék életre-halálra Igazi klasszikus csemegének ígérkezik a pécsi Sipos Szín­pad ma 19 órakor kezdődő bemutatója a Művészetek Háza Fülep Lajos termében. A német Kari Wittlinger „Ismeri ön a Tejutat?” című két szereplős drámáját viszi színre két ismert színművé­szünk, N. Szabó Sándor és Fillár István. A műről régi ismerője, N. Szabó csak elra­gadtatással tud szólni.- Az ötvenes évek Német­országában játszódik, az ér­telmiség válságáról szól, ami­kor még nem tisztázódtak a társadalmi erőviszonyok. A mű a holttá nyilvánított Em­ber kálváriája - őt Fillár ala­kítja -, aki a társadalom szá­mára is felesleges, s akit senki nem akar az élők közt látni. A fojtogató háló alakjait - az idegorvost, a biztosítási igazgatót, az olasz vendéglőst - N. Szabó játssza. Némi fel­oldás, hogy végül az idegor­vos azonosul az elmeosztá­lyon a tejeskocsi tologatásá­val megbízott főhőssel. A mű nyelvében, jelenetezésében is élményt ígér. A Bóbita Bábszínház várt bemutatója, Kiss Anna „Alma és Hold a tükrömben” című játéka viszont különböző okoknál fogva elmarad. Ez a mű a korábbi Kiss Anna-da- rab, a nagy sikerrel játszott „Hol van a világ vége?” foly­tatása lett volna. Vasárnap ez utóbbi kerül ismét színre 10 órától, s ezzel utazik a Bóbita áprilisban a lengyelországi bábfesztiválra is. B. R. Ragtime ritmusban - Bár Butch Thompson helyett John Asano érkezett az USA-ból, a ragtime szerelmesei nem csalódtak csütörtök este a pécsi Ifjúsági Házban. Az élményből a Prágai Jazzfonikusok (felvételünkön) révén jutott azoknak is, akik az instrumentális ragtime-ot kedvelik. fotó: tóth l. Kulturális ajánlatok Fiatal tehetségek. Pálya­kezdő fiatalok művészi mun­káját segíti a Fischer Annie ösztöndíj, melynek pécsi származású díjazottja Me- gyesi Schwartz Lúcia, az Operaház énekese lett. Az egyéves ösztöndíjat a műve­lődési és közoktatási minisz­ter adta át. (ly) Ibusár. A Janus Egyetemi Színház holnap este a Szántó Kovács János út 1. szám alatt mutatja be Parti Nagy Lajos Ibusár című zenés, táncos „huszeretf’-jét. Az előadások 6-kor és 8-kor kezdődnek, (ly) Az alkotás igézetében. Ez­zel a címmel nyílik képzőmű­vészeti kiállítás március 30-án 12.45-kor a pécsi Test- nevelési Általános Iskola és Alternatív Közgazdasági Gimnáziumban, ahol az is­kola rajztanárai és hajdani ta­nítványai mutatják be munkáikat. A kiállítást Tóth István, a Művészeti Szakkö­zépiskola igazgatóhelyettese nyitja meg. (ly) Fotók. Az I. Országos Fotó­hét keretében több pécsi hely­színen is rendezvények zajla­nak. Az „Ótörök kőemberek” című anyag a pécsi Nevelők Házában látható, míg az Ifjú­sági Házban a „Reklám a csú­cson” címmel Baricz Kati, Ei­fert János, Favics Péter, Ka­rácsony Iván, Lehotka László, Milos József, Módos Gábor, Molnár Géza, Patyi Árpád, Pándi Titusz és Tasnádi László alkotásait tekintheti meg a közönség. (ly) i i i V

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents