Új Dunántúli Napló, 1998. március (9. évfolyam, 59-89. szám)

1998-03-22 / 80. szám

Festetics-napok Csurgón. A Csurgói Csokonai Vitéz Mi­hály Református Gimnázium Öregdiák Szövetsége mától rendezi meg valahai iskolájukban a Festetics-napokat. Este 6 órakor a Közösségi Házban tartandó megnyitón a hévízi Musica Antiqua Együttes ad ünnepi műsort. Az öregdiákok iskolájuk könyvtárának támogatásaként ezúttal is egy-egy könyvet ajándékoznak. (sz) Dombóvári turizmus. Elkészült a várost és környékét bemutató színes kiadvány, mely a térséget népszerűsítő marketingmunka egy legfontosabbika a közelgő idegenfor­galmi szezon küszöbén. (sz) 12 nyeremény. Rengeteg megfejtést kaptunk a „12 nap, 12 kérdés, 12 nyeremény” játékunkra. A beérkezett megol­dások értékelése a vártnál több időt vesz igénybe, ezért a helyes megfejtők névsorát jövő héten csütörtökön az Új Dunántúli Naplóban és a Grátiszban, illetve vasárnapi számunkban közöljük. Ősi konyha, kisvasút Bár az idegenforgalom egyelőre csak remélt húzóágazat, a szezon közeledtét jelző beru­házások a felkészül­tebb vendégfogadást ígérik. A Somogy megyei Nagysza­kácsi immár másodszor éli fénykorát. Először, amikor itt éltek a királyi udvar étekmesterei, másodszor a közelmúlttól, amióta élel­mes helyi vezetők lehetősé­get láttak a hajdani hírnév felújítására. Ez csak néhány éve történt, s azóta évről évre mind többen mennek el a nyár folyamán rende­zett szakács-seregszemlére, ki enni, ki csak egy veretes receptért. A nemzetközi szakács- verseny idén július végén lesz. Felkarolta a kezdemé­nyezést az Országos Sza­kács- és Cukrászszövetség is, közreműködésével sze­retnék megvalósítani a sza­kácsmúzeumot és a pihe­nőházat. Csisztapuszta már átélte az elsorvadás fenyegetett­ségét, elsősorban akkor, amikor szóba került, hogy megszüntetik az ide vezető kisvasutat. Most mintegy 20 milliót fordítanak a létesít­ményre, hogy magasabb komfortfokozattal fogad­hassák a szezonban a ven­dégeket. Megújul a fürdő homlokzata, új lesz a pénz­tár, a főbejárat, s a beruhá­zóval közösen pályázik az önkormányzat Csiszta­puszta hideg vizes ellátásá­nak megoldása érdekében is. Mészáros A. Hengerzártörés - akár tankönyvből Nyom mindig marad A régi vicc - Robbantgatunk, robbantgatunk? - megint valósággá lett, nem is szólva a sajtócézárokat és kol­dusokat kivégző gyilkosok mindent elsöprő „aktuali­tásáról”. így aztán még inkább időben látott napvilá­got két pécsi szerző könyve a kriminalisztikáról. A könyv eddig tabuként kezelt témákról is fellebben- tette a fátylat. Tökéletes bűntény nincs, csak idő kell hozzá, és a régmúlt sötét tit­kaira is fény derülhet fotó: tóth László A krimi ezúttal nem egy Agatha Christie lektűr, ha­nem nagyon is két lábbal áll a valóság talaján. A Janus Pan­nonius Tudományegyetem két szakértője, Tremmel Fló­rián és Fenyvesi Csaba (kis képünkön) voltaképp tan­könyvnek írta meg több éves munkával azt a művet, mely ma Magyarországon mindent tud, amit a modern bűnüldö­zésről tudni kell. A könyv általános techni­kai és taktikai módszereket ír le, és a bőséges képanyaggal, illetve at­lasszal segíti a diákokat, a jogalkotókat - és akár a bűnözőket is. Elvégre azt senki nem tilthatja meg a jö­vendő tolvajainak és rablói­nak, hogy elzarándokoljanak a könyvtárba, és áttanulmá­nyozzák, mondjuk, miképp kell hengerzártörő-eszközt készíteni. Ugyanis a kötet - többek között - ez ügyben is részletes instrukciókkal szol­gál. Fenyvesi Csaba kiemelte, hogy a nyomozás mindig a nyomból indul ki; ahogy egy régi rendőrszólás tartja, „nincs nyom nélküli hely­szín, csak fantázia nélküli nyomozó”. A nyomok mai szinten való biztosítása, va­lamint ezek elemzése fan­tasztikus és méregdrága mű­szerezettséget igényel. A könyv például bemutatja azt az anyagmaradvány-vizsgáló gépet, amivel a Fenyő-gyil­kosságból maradt hajszálat elemzik majd. A kriminalisz­tika a biológia, fizika és ké­mia fejlődésével egyszerre fejlődik, nem hiába nevezhe­tik ma már a DNS-t genetikai ujjlenyomatnak. Miután utoljára ilyen ösz- szefoglaló mű 1961-ben je­lent meg hazánkban, sejt­hető, hogy nem csak a mód­szerek, a szemlélet is sokat változott majd’ négy évtized alatt. Hiszen ki hallott olyat, hogy a titkosszolgálati eszkö­zökről is nyíltan lehet írni? Márpedig ezúttal részletesen olvashatunk a (telefon) le­hallgatásról (lásd Tocsik-po- loska), a titkos behatoló esz­közökről és a házkutatásról, valamint az infrának köszön­hetően ugyancsak prosperáló titkos vizuális megfigyelő­eszközökről. Ami teljesen új még, az a droghelyzet elemzése nyo­mozói szemmel; ami meg annyira új, hogy benne sincs a könyvben, az a robbantásos merényletek ügye.- A bűnelkövetés mindig is egy lépéssel előbbre fog járni, mint a bűnüldözés - mondta a szakértő. - Vannak ered­mények, hiszen, a bombaria­dók telefonbejelentőit már ki tudjuk szűrni hangazonosí­tással. Ám a bombákról, rob­banószerekről, sőt a magyar­országi fegyverarzenálról már sokkal kevesebbet tudunk. De írunk pl. a raszter-nyomo­zásról, mely a rendőrkapi­tányságok és a különböző ha­tóságok közti elektronikus át­járhatóságról szól - ám ez a mai Magyarországon még csak vágyálom! Méhes K. Szép és fitt leányzók Béres Alexandra, Kordé Emese sikerei lebegnek a szemük előtt. Szomba­ton Pécsett rendezték a Fit-Kid Diákolimpiát. A Harmadik Színház úgy tele volt, mint a legsikeresebb színházi darabok egyikén se. Ezúttal 13-16 éves lányok vették birtokukba a színpadot is, mégpedig azért, hogy alak­jukat, izmaikat - magyarán fittségüket - megmutassák a nagyérdeműnek, no meg a szép számmal tolongó rokon­ságnak. A dél-dunántúli Fit-Kid Di­ákolimpia előselejtezőjén öt­venen indultak. Volt itt esté­lyi ruhás bemutató, aerobic és szabadon választott gya­korlat, ami röviden táncot je­lentett. Amit a zsűri nézett, az a személyes kisugárzás, a mozgás, a ruha, a testi adott­ságok és a sportágra utaló külső harmóniája volt. Kiss Balázs főrendező sze­rint a fitness a mai világban azért vonzó sport, mert mi­közben a hölgyek többsége nem női szerepre készül, itt ki lehet domborítani a nemek közötti különbséget. A fitness az a világ, ahol megvalósít­hatják önmagukat és szépsé­güket. M. K. Sikeres nász: nekem nyolc? Tömegesen jelentkeznek be a pécsi anyakönyvi hi­vatalokba a párok, mind-mind augusztusi, lehetőleg 8-ai időpontot kérve: egy hetilap írása nyomán elter­jedt, hogy aki e napot mondja ki a boldogító igent, annak sikeres is lesz a házassága. A 8-as szám ugyanis állítólag szerencsét hoz. A számmisztikával foglal­kozó szakemberek szerint ez enyhén szólva nem így van, legalábbis a 8-as szá­mok halmozódása nem je­lent jót. Louis De Hamongréf, akit a legtöbb modern szám­misztikái iskola tanítómes­terének tart, a Számok titkai című munkájában kifejezet­ten óv a 8-asok ismétlődésé­től. A Cheiro művésznevet használó tudós szerint a 8-as sorozatnak negatív hatása van az ember életére, a so­rozatos numerusok pedig akár bajt is hozhatnak, nemhogy boldogságot, sike­res, hosszú házaséletet. Az tény, hogy augusztus­ban, a 8. hónapban mindig több esküvő születik - ez be­tudható a jó időnek, a nyári szabadságoknak is. Ezzel még a számmiszti­kusoknak sincs bajuk, hi­szen itt a 8-as számok hal­mozódása jelent rosszat sze­rintük. Aki esetleg mégis fél ettől, az ne augusztus 8-án tartsa esküvőjét. Vagy legalább ne 8 óra­kor. Ny. Sz. Tetszenek tudni mi az a „kánka”? És az „icka”? Mind­járt sejtettem. Szóval ez egy nagyon régi és elterjedt gyer­mekjáték: a kislányok kereszt alakban négyzeteket rajzolnak egy kődarabbal a földre, vagy betonjárdára, és a kockákra dobott követ, vagy fadarabot ugrálva kell elérni, felvenni. Aki eltéveszti az ugrást, kima­rad a játékból. Tibeti, ameri­kai, afrikai riportfilmeken is láttam a kislányok e kedves já­tékát, mindenütt ismerik, az egyszerű szabályok is azono­sak. Játék, amely összeköti a világ valamennyi kisgyerme­két, megejtő gyönyörűséggel. Amikor a gyerekek „ickáz­Rádió mellett Gyermekek kedves játékai nak”, már tavasz van. Való­színű, hogy afféle „férfi-eset­lenség” végett mi nem nagyon kedveltük az „ickázást”, iga­zából a lányok játéka volt. Akár az ugrókötél, amelyet kettő hajtott, a harmadik üte­mesen átugrálta, amíg csak nem hibázott. A fiúk tavaszi játéka a „pilinckázás” volt. Arasznyi fadarab két végét ki­hegyeztük, majd a földre he­lyezve egy jókora bottal a csúcsra ütöttünk, ami így fel­repült a levegőbe, és a követ­kező suhintással úgy kellett el­találnunk, hogy a lehető leg­messzebbre repüljön. Figye­lemre méltó kézügyességre és ritmusérzékre volt szükség, ha valaki „a pilinckázás nagymenője” elismerésre vá­gyott. Ennél vagy az ickázás- nál olcsóbb játékot aligha le­hetett volna kitalálni. Nem ke­rült semmibe. Ez fontos feltétele volt gyermekkorom grundjátékai- nak. Futballozni persze lehe­tett, de nagyon ritkán bőr­vagy gumilabdával. A grund- srácok számára elérhetetlen volt az ára. És mégis fociztunk - nagy-nagy utcák közötti baj­nokságokat rendeztünk rongylabdával. Amikor egy­szer fiamnak meséltem a rongylabdáról, a készítéséről, vállat vont, ez őt nem érdekli, különben is hülyeség rongy­labdával focizni. Ki hallott ilyent? A „márványgolyózás” már néhány fillérbe került, de annyi akadt. Nem márvány­ból, hanem agyagból készül­tek a - talán cseresznye nagy­ságú - golyók, amelyet a gyártó fazekasmester kiége­tett, különböző színekre fes­tette és újra égette. Iskolába menet a Willthoffer bácsi bolt­jában húsz fillérért kétmarok- nyi golyót vásárolhattunk, az­tán vagy nyertünk vele ennél is többet, vagy elveszítettük az egész készletet. Cipősarokkal lyukat fúrtunk a földbe, majd néhány méternyi távolságból gurítani kellett a lyukba, és akinek ez legtöbbször sike­rült, vitte a „bankot”. Anyánk, nagyanyánk rissz-rossz fekete flórharisnyájában gyűjtöttük össze a „márványgolyókat”, gyakran két-háromszáz sze­met. Akinek üveggolyója volt - benne szivárványszínű fes­tett szalagokkal -, az már az iskola közkedvelt vagánya volt, tekintéllyel, ügyességgel. Van egy játszótér a bérhá­zunk előtt. Körbe kerítés, fák­kal szegélyezett aszfaltos terü­let, két különböző méretű egymás mellett. Ahogy bekö­szöntött a korai tavasz, már mozgalmas a játszótér. Fociz­nak. Bőrfocival. Más nincs. A régi játékok feledésbe merül­tek. Ugyan ki gyártana agyag­golyót, vagy üveggolyót? Vagy mondjuk facsigát. Ezt faesz­tergagépen lehet előállítani, öt-hét centi magas kúpra esz­tergálva, a szélesebbik végén a spárgának „menettel”. A kúp csúcsába csigaszeget vertünk (aligha találnék a város egyet­len műszaki boltjában is csi­gaszeget ...), és ostorkával indítva pörgettük az aszfalton. Facsiga sincs. De talán nem is baj. Ettől még a tavasz itt van, visszavonhatatlanul. Csak ... némely felnőtt el ne rontsa va­lamilyen otromba játékkal. < i

Next

/
Thumbnails
Contents