Új Dunántúli Napló, 1998. március (9. évfolyam, 59-89. szám)

1998-03-17 / 75. szám

10 EHinántúli Napló Barkácsolás 1998. március 17., kedd Oldalszerkesztő: B. Murányi László 3 ili Ötletsarok’ Betömött repedés. Fatár­gyaink repedéseit, kitöré­seit, lyukait, a bútorokba hajtott szegek, csavarok fe­jét is elrejthetjük a követ­kező módon. Felmelegítés­sel folyékonnyá tett enyvet gyűljünk össze fűrészporral, majd a portól, egyéb szeny- nyeződéstől gondosan meg­tisztított repedés(ek)be pré­seljük be spaklival a masz- szát. Az anyag megszára- dása után a felület meg­munkálható gyaluval. Ha erre nincs szükség, akkor a még nedves anyagot spatu- lyával toljuk le, majd a szá­radás után csiszolópapírral távolítsuk el a felesleget. Magasság átmérése. Ha a tervezett vízszintes polcain­kat tartó és a rögzítőcsava­rok helyén előrefúrt konzo­lokat akarjuk csavarral a falba, fába rögzíteni, leg­egyszerűbb, ha az egyik konzoltartó csavar helyeit átjelöljük a falra, majd a lyuk helyét hosszú, egyenes lécre fektetett szintezővel tovább mérjük a megfelelő vízszintes távolságra. A ki­jelölt helyen falba és be­tonba vídialapkás fúrószár­ral ajánlatos ütve fúró hely­zetbe állított géppel előfúr­nunk a tipli helyét, fába olyan átmérőjű fúrószárral dolgozzunk, amibe biztosan feszülve hajtható be a fa­csavar. Ha nincs ütve fúrónk. Ha téglafalba, netán betonba akarunk lyukat fúrni, de nincs ütve fúró gépünk a hozzá való vídialapkás fúró­szárral, megteszi a háromélű falfúró véső is. Annak he­gyét helyezzük a megfú­randó helyre, majd a végét óvatosan, de erőteljesen üs­sük, ütögessük kalapáccsal, közben tengelyirányban las­san forgassuk a falfúró szá­rát. E művelet közben ügyeljünk arra, nehogy „el­másszon” a falfúró vésőnk hegye, mert akkor nem á kí­vánt átmérőjű és mélységű lyuk sikeredik. Barkácsgépet és tartozékot vásároljon és javíttasson az Elektrió Kft.-néi! Pécs, Szabadság u. 28. Tel.; 72/336-685 Csavarfélék minden mennyiségben FOTÓ: MÜLLER ANDREA Melyik csavar milyen és mire jó? A szög mellett az egyik leggyakrabban használt rögzítő, illetve kötőelemünk a különféle rendeltetésű, megmunkálású és anyagú fém- és facsavar. Ismerkedjünk meg velük. A csavarmenet metszete lehet háromszög (élesmenet), négy­zet (laposmenet), szabályos vagy szabálytalan trapéz (tra­péz vagy fűrészmenet) és zsi­nórmenet. Leggyakoribb az élesmenet. A legelteijedtebb az óramutató járásával azonos irányba megfeszíthető jobbos csavar, míg az ellentétesen be­hajthatok a balmenetűek. A metrikus csavarmenet a szab­ványos, viszont ma is nagyrészt a „C” jelű Whitworth csőmene­tet használják a csőszerelvé­nyeknél. A fém-, kötő-, vagy gépcsa­varok közül a leggyakoribb a hatlapfejű, de van négylapfejű, akad jócskán hengeres fejű is. Be- és kihajthatok csavarkulcs­csal, hat- vagy négyszögkulcs- csal (dugós vagy imbuszkulcs), lapos végű vagy úgynevezett pozidnv (kereszt alakú homyú) csavarhúzóval. A metrikus csavarfélék jelö­lésénél-az M betű utal az éles csavarmenetre, míg az azt kö­vető szorzójeles számpár első tagja a menet névleges külső átmérőjére, a második a csavar hasznos hosszára vagy a milli­méterben adott menetemelke­désre utal. Két szorzójel esetén az első szám a normális metri­kus menettől eltérő „finom” menetemelkedést, a második a menethosszat adja meg. (Pl. M 12x40, M 12x1,5x40 stb.) A csavaranyák választéka is igen gazdag. Leggyakoribb a hatlap­fejű, aztán a különleges szár­nyas, zárt, koronás anya. Az alátétek között van nyers, ru­gós, karmos kivitelű is. A facsavarok viszonylag nagy menetemelkedésű, kúpos vagy csaknem végig hengeres szárú éles menetű csavarok, te­hát maga az orsó vágja be a menetet a fa furatába. Ezekhez nem készül anya. Leggyakrab­ban hornyolt (félgömb, sül­lyesztett, lencse) fejűek, a na­gyobb átmérő csavarszár hat- lapú, úgynevezett állványcsa­var fejű, de a facsavar lehet horgas, kampós, szemes, szár­nyas fejű is. Egy 4 mm átmé­rőjű 30 mm hosszú facsavar je­lölése; 4x30. A különféle lemezcsavarok is egyre elterjedtebbek, mert nemcsak fémlemezek, hanem bútor- és más lapok rögzítésé­hez is jól használhatók. Előkészületek a vakolatpótlásra Közeleg a tavasz, ajánlatos felmérni, hogy téglaépületünk külső felületén esetleg hol szükséges a fúgázás, a vakolatpótlás, a lábazat kijavítása, hogy mielőbb munkához láthassunk. A téglafalakon a sérült vakola­tot vésővel, kalapáccsal kopog­tassuk, és a laza réteget vetjük le. A falazat hézagait kaparjuk ki, tisztítsuk meg a felületet, és nedvesítsük be. Először durva és sűrű vakolóanyaggal töltsük ki a javítandó felületet, majd annak megszikkadása után csapjuk fel és simítsuk el a híg (folyós) simítóhabarcsot, léccel húzzuk le a felesleget és simít­suk el, majd fasimítóval dol­gozzuk össze a körülötte lévő vakolt falrészekkel. A téglafalak külső fúgái kö­zül az elporladt habarcsmarad­ványt, az oda került szennyező­dést távolítsuk el vésővel, kala­páccsal, majd cementtel és javí­tott meszes habarccsal először a függőleges hézagokat töltsük ki. A vízszintes fúgákba gyalult lécdarabbal (vakolóléccel) se­gítve kőműveskanállal vigyük be a javítóanyagot. E művelet­nél különösen fontos, hogy a téglákra lehetőleg ne kerüljön habarcs, mert azt onnan igen­csak nehéz eltávolítani. A lábazati cementhabarcs vakolatot két rétegben készít­sük, a felső réteget acélsimító- val vagy fával dolgozzuk be. A kész lábazati vakolatot három napon át tartsuk nedvesen, majd az azt követő nyolc napon át naponta háromszor gyengén locsoljuk meg. Jó és szép felületet legalább két (esetleg három) réteg vako­lattal érhetünk el, az alsó réteg a durva, arra kerülhet a sima vakolás. A vakolat átlagos vas­tagsága 1,5 centiméter, de ha nagyon hullámos a felület, lehet vastagabb is rabicháló alkalma­zásával. Minél vastagabb a va­kolat, annál több rétegben kell azt felhordani. Elmaradhatatlan művelet a vakolandó rész alapos megtisz­títása habarcsmaradványtól, szennyeződéstől és a meglazult vakolatdarabkáktól, továbbá a vakolás előtt a felület alapos benedvesítése (korongecsettel, fröcsköléssel, permetezéssel). A kétbalkezes különórái D. volt az, aki kétbalkezes­ként a fejénél fogva akarta használni a kalapácsot, ha már kézbe kellett vennie, de életében még egyetlen szöget sem volt képes rendesen be­verni. Ez azért sem izgatta, mert mindig volt pénze, hogy a szükségben mestert hívjon. Múltkor F.-nél, az ezermes­ter barátomnál meglepetten láttam D.-t, amint leste és utánozta „tanítómestere” mozdulatait, s közben irigy­kedve mondta, hogy jó neki, mert a kisujjában van az ezermester tudomány. A mes­ter elnevette magát, majd vi­gasztalásként elárulta, gye­rekfejjel ő volt a legügyetle­nebb a társai között, gúnyol­ták is eleget a topaságáért, de az élet rákényszerítette, hogy megtanuljon egy csomó bar- kács ismeretet. D. a különórákat a kalapács használatával kezdte. (Már lazán csuklóból üti a szeget a deszkába, és a szöget tartó uj­jait se veri laposra.) Azt kö­vette a fűrészelés, fúrás és sorra minden lényeges tudni­való. Oktatója elégedett az igyekezetével. Hogy kevéske szabadide­jében D. miért tanulja a bar­kácsolást? Ő atyai büszke­séggel a kisfiára hivatkozik, akinek m, elege volt a vásá­rolt játékokból, és vele együtt akar készíteni madáretetőt, hintát, indián sátrat, sok min­dent a kertbe, aztán a lakásba. Jó ideje már tudja, igaza van a fiának. Más megvenni vala­mit és megint más, ha ma­gunk készítjük el, még ha nem is sikeredik olyan szépre, mint a pénzért készen kapható bolti portéka. A tévé mögötti háttérlámpa gyenge fénye védi a szemet a képernyő erős fényhatásától. A készülék mögé olyan lámpát szereljünk, aminek fénye szétterül a készülék mögött, de közvetlenül nem látható. fotó: müller andrea Régi üvegek felöltöztetése A szép formájú üvegeket saj­náljuk kidobni, egyre csak gyűlnek porfogóként, míg a végén meg nem szabadulunk azoktól. Pedig az ilyen üve­gek felöltöztetve virágtartóvá, apró tárgyak tárolóedényévé, a lakás díszévé varázsolhatok némi ügyességgel és óvatos­sággal. Miként? Úgy, hogy a felesleges részét eltávolítjuk. Az üveget mossuk tisztára, a levágandó résznél spiri­tuszba áztatott vastag gyapjú­fonallal kössük át jó szorosan, fémvödörben készítsünk hi­deg vizet magunk mellé. Gyújtsuk meg a fonalat, hagy­juk néhány percig égni, majd az üveget az aljánál megfogva nyomjuk a vízbe, az kettévá­lik az átforrósodott vonal mentén. Az üveg vázának, tároló­nak szánt alsó részének külső felületét és a „levágott” pe­remét vastagon kenjük be ra­gasztóval (Epokit, lisztből kevert csiriz stb.), arra vihet­jük majd fel apró kavicsok­ból, kagylóhéjakból, parafa lapocskákból, színes anya­gokból az általunk elképzelt mozaikképet. De az új vázát alulról fölfelé körbe-körbe ha­ladva az üveg oldalára tekert vastag fonállal, színes spár­gával is felöltöztethetjük. Téli-nyári zárvédelem Főleg a kültéri zárak és laka­tok legfőbb ellensége a belé­jük jutó eső, hó, piszok. A zár vagy lakat belsejébe került csapadék, nedvesség miatt esetleg berozsdásodott autó, garázs, pince vagy ritkán használt bejárati ajtó zárjá­nak, lakatjának kinyitása gya­korta lehetetlenné válik. Ha a kulcsot sokadszorra se tudjuk finom mozdulattal elfordítani, ne erőltessük, mert beletörhet, és akkor még nagyobb lesz a kárunk. Ilyenkor a kulcsot húzzuk ki, és olajozóból, eset­leg vastagabb injekciós tűből kevéske finom műszerolajat, esetleg szilikon vagy rozsda­oldó permetet fújjunk a zár- szerkezetbe. Várjunk néhány percig, s kezdhetjük is a zár, a lakat kinyitását. A befagyott zár (lakat) nyi­tása még nehezebb, mert eset­leg a kulcsot sem tudjuk be­nyomni a lyukba. Ha lehet, próbáljuk égő gyufával, pa­pírcsíkkal óvatosan kiolvasz­tani a befagyott kulcslyukat. Ez a hő lehet kevés, de ha túl sok, kárt is okozhat. Forró vízzel végképp ne kísérletez­zünk, mert az kihűlve befagy­hat, és még nagyobb galibát okozhat. Az autózár, lakat és kültéri cilinderzár kulcsnyílá­sának befagyását megelőzhet­jük, ha fagyálló zárolajozó permetet fújunk bele. Csapadék és por behatolá­sát megelőzhetjük ajtózárhoz rögzített felhajtható gumila­pocskával, elfordítható zár­címkével, a lakatra helyezett védőburkolattal. TAVASZI AKCIÓ S AJÁNLATUNK: ★ FALI és ÁLLÓ GÁZKAZÁNOK (LAING-VEZUV, TERMOMAX * LAPRADIÁTOROK (KORAD) ★FŰTÉS és MELEGVÍZ KERINGTETŐ SZIVATTYÚK ( LAING ) 5%-15% KEDVEZMÉNNYEL! 7623 Pécs, Jászai M u. 2-4. Tel./Fax.: (72) 210-851 Húsvéti ajándéktárgyak készítése Készen is kaphatók nyuszik csokiból, plüssből, ám némi kéz­ügyességgel és fantáziával magunk is készíthetünk nyuszit díszként, ajándékként vagy játékszerként fából, papírból. Ha van elég puhafa deszka, ré­tegelt lemez, pozdoija vagy farost maradékunk akár nyu­szicsaládot is készíthetünk kü­lönböző méretben. Elsőként rajzoljuk meg kartonlapra és vágjuk ki a testet a fejjel együtt, majd a két hátsó és két mellső lábat, a füleket, az ová­lis fejformát, e sablonokat raj­zoljuk fel a kivágandó deszka vagy más anyagunkra. Azután kezdjük meg lombfűrésszel vagy lyukfűrésszel a darabok kivágását. Egy nyúlhoz a tes­ten felül, két-két fejlemez, első és hátsó láb tartozik. A nyuszi orrának kisebb, farká­nak nagyobb fagolyó is meg­teszi. A kivágott darabokat csiszoljuk, az éleit kerekítsük le csiszolópapírral. A test és a négy láb alsó éle vízszintes és egyenes legyen. A lecsiszolt darabokat ragasztással, csapo­lással vagy csavarozással erő­síthetjük a testhez és fejhez. A kész, az asztallapon stabi­lan fekvő nyuszit hagyhatjuk festetlenül, de bármilyen szí­nűre is befesthetjük műgyanta alapú, diszperziós vagy vízzel hígítható festékkel. A nagyobb nyuszi hátára akár színes kar­tonpapírból készített kettős puttonyt is helyezhetünk, abba kerülhet a cukorka, a sok ki­sebb csokitojás. Csinálhatunk akár karton­papírból hengeres nyuszit, asz­tali díszt is (képünkön) festett külsővel vagy krepp-papír ru­hába öltöztetve, de „műfüvet” is keskeny csíkokra vagdosott zöld színű krepp-papírból. 1 i J *

Next

/
Thumbnails
Contents