Új Dunántúli Napló, 1998. március (9. évfolyam, 59-89. szám)
1998-03-10 / 68. szám
1998. március 10., kedd Háttér - Riport Dhnántúli Napló 7 'j Dunai Imre jegyzete Szigorú cikk-cakk Elég régi hagyománya van annak, hogy a bíróság által kiszabott büntetések - a közvélemény háborgásától övezve - a törvény büntetési tételének alsó határa felé húzódnak. Boldogult joghallgató koromban, a hetvenes évek első felében a gyakorlati foglalkozások körébe tartozott, hogy már jogerősen lefutott ügyekben a periratok alapján „ítéletet” mondjunk. Az esetek zömében a középarányos büntetést választva is szigorúbbak voltunk az igazi bíráknál. A kriminológusok és a hangadó jogász politikusok 1990 és 1993 között mégis általános büntetési szigorról beszéltek, és a diktatúrában kialakult keményebb ítélkezési gyakorlat továbbéléséről. Az utólagos kritika bátor volt, jól is hangzott, így nem illett vitatni. 1993-ban igen sok bűn- cselekmény büntetési tételén enyhített is a törvény. Például a vagyon elleni bűncselekményeknél többszörösen visszaesők számára volt a korábbinál kedvezőbb. Az érintettek nem is mulasztották el „meghálálni” a törvényhozói emberséget. Persze a mostanra már agyonmódosított törvénnyel együtt - annak példájára és sugalmazására - óhatatlanul maga a bírói gyakorlat is enyhített. Eltelt néhány év, és a szelektív emlékezetkiesésben nem szenvedők most elcsodálkozhatnak azon a fura „véletlenen”, hogy javarészt ugyanazok, akik korábban szószólói és előmozdítói voltak az enyhítésnek, ezen érdemeiket elhallgatva az utóbbi időben már azt mondogatják: túl enyhe a bírói gyakorlat, szigorítani kell. Tudom: csak az ökör következetes. Az is igaz, hogy alkalmazkodni kell a körülményekhez. Ám éppenséggel azok nem változtak. Olyan jelleggel legalábbis nem, hogy indokolnák a nézetek szélkakas-viselkedését. Azt csak a politikai tündöklés viszketegsége magyarázza: olyant kell mondani - ha használ, ha nem ami megragadhatja a közvélemény figyelmét. Csak hát ez a cikk-cakk egyenesen tragikomikus egy olyan időszakban, amikor - előre megjósoltan! - a bűnözés minden mennyiségi és minőségi mutatója emelkedett, súlyosbodott, miközben az elkövetők jogai szépen megerősödtek. Ez önmagában nem is lenne baj, ám sajnos a bűnüldözés és büntető felelősségre vonás hatékonyságának rovására történt. Mivel ezzel az európai normákhoz igazodtunk, alighanem meg kell majd vámunk azt a pillanatot, amikor a vén kontinens közvéleménye rászorítja politikai vezetőit: humanizmusukat most már tetjesszék ki a kevésbé szabad törvénytisztelő polgárokra is! A régészek leletei beszélni tudnak Az archeológusok örülnek az autópálya-építésnek - és félnek tóié A Kárpát-medence három régió peremterületének találkozásánál van, s ez a sokszínűség régészeti leletekben kiemelkedően gazdaggá tette. Népek sokasága érkezett ide, a sztyeppe utolsó nyúlványába, majd tűnt el az idők sodrában. Ám mindegyikük itt hagyta emlékeit, az építmények maradványaitól a fegyverekig, a pénzérméktől a cserépedényekig.- Nem egy-két, gyakoriságát illetően megszokott lelet eltűnése jelenti az igazi kárt - véli Ecsedy István -, hanem a lelőhely, illetve az ezekből nyerhető információk elveszése. Csakhogy a régészeti leletek tolvajai esetében a leleplezés egyetlen lehetősége a tettenérés. Ez pedig nagyon ritka. Ez ma a régészek egyik fő gondja. A másik a már érintett Ami Baranyát illeti, olyan híres lelőhelyei vannak, mint például Zengővárkony, Zókvár- hegy, Nagyárpád, vagy a Ja- kab-hegy, amelyeket - említi meg dr. Ecsedy - Heidelberg- ben éppúgy tanítanak, mint Londonban a leendő régészeknek. Ez mögött azonban az is meghúzódik, hogy a magyarországi őskorkutatás európai rangot vívott ki magának, többek között annak köszönhetően, hogy régészeti tudományunk sohasem volt átpolitizált, illetve hogy területünk igen gazdag ős- és ókori emlékekben. A politikától való függetlenségének azonban az az ára, hogy soha nem kapott bármilyen kormánytól is kiemelt támogatást, mint mondjuk a román régészet a dák kontinuitás bizonyítása érdekében.- A mi tudományágunk legfontosabb kérdése, hogy a feltárt anyagban rejlő információkat teljes mértékben megfogalmaztuk-e? Miután a magyar múzeumokban rengeteg az ösz- szegyűjtött régészeti anyag, amely feldolgozásra vár, illetve sok az olyan is, amelyet újból lehet korszerűbb eszközökkel, más megközelítéssel értelmezni, ezért a munkánk hangsúlya most az ásatások helyett a feldolgozáson van. A feldolgozáson a hangsúly Az úgynevezett tervásatás ezért manapság az egész országban fölöttébb ritka. A régészet lényegében a beruházóktól „függ”, amennyiben az ő pénzükből lehet megoldani mondjuk egy autópálya építése kapcsán az előzetes feltárást. Vélhető, amennyiben megépülne a Baranyát átszelő Déli Áutópá- lya, a megyei múzeum régészeire szinte megoldhatatlan Az Ifjúsági Ház melletti római-kori emlék is jobb időkre vár munka várna, mert - az igazgatóval együtt - mindössze négyen vannak. Ezért a szakemberek némileg félnek is az ilyen hirtelen rájuk zúduló feladattól. Meglehet ugyanis, hogy az ásatási munkára alig pár hónapjuk van - ám a leletek értelmezése éveket igényelhet. Miután a látványos tervásatásokra nincs pénz, a régészet és a régészek nagyjából kiestek a közérdeklődésből. Szakmai jelenlét hiányát említi a direktor, aminek egyik következménye az illegális lelet- és műkincs-kereskedelem térnyerése. Jóllehet, minden régészeti anyag, legyen az a föld alatt, vagy a felszínen, állami tulajdon és ezért be nem jelentése, külföldre juttatása lopás, igazából nem rettentek meg a zug- ásatók. A siklósi rendőrök is kaptak már el külföldieket, akik magyar segítséggel, régészeti szakirodalmi felkészültséggel és detektoros fémkeresővel vadásztak sikerrel leletekre. Talán a Seuso-kincs sorsa jól jelzi, milyen károkat okozhat az országnak egy ilyen bűncselekmény. pénzhiány. A Jakab-hegyet, mint számos európai egyetem tananyagát is, említettük. A földvár és a halomsírok megkezdett kutatásának eredményeit már több tanulmányban közölte az ásató Maráz Borbála, s az ásatások folytatását komoly szakmai érvek indokolják. A pénzhiány azonban meghatározó. A kelta eredetű építmény sáncainak kutatásához legalább 2-4 millió forintra lenne szükség. Becses történeti emlékünk - más fontos lelőhelyekkel egyetemben - „holtvágányra” került, s a régész is, a lelet is kénytelen addig várni, amíg a pénz rendelkezésre nem áll. Mészáros A. Vélhetnénk, a vérbeli régész csak akkor boldog, ha egy számára nagyon fontos lelőhely feltárásához elegendő pénzt kap, s embereivel addig ásat a helyszínen, amíg csak neki tetszik. A laikus viszont azt gondolhatja, hogy a régészet alapfeladata bármilyen lelet azonnali felszínre hozása. Dr. Ecsedy István, a Baranya megyei múzeumok igazgatója (képünkön) azonban azt mondja: a leleteknek az esetek döntő többségében az a jó, ha a föld alatt maradnak. Aki ugyanis ásatást tervez, annak restaurálásra, a leletek megőrzésére, feldolgozására is gondolnia kell. Amit azonban mindenképpen el kell végezni, az a leletmentési munka, a veszélyeztetett lelőhelyrészletet fel kell tárni. Tervásatásnál már több szempont is felmerül, a szakmai indoktól az anyagi lehetőségig. Itt rögtön gondolhatunk pénzhiányra is, s nem járunk messze az igazságtól. A régészeti kutatás drága. A Baranya megyei múzeumigazgatóság e körbe tartozó alapfeladatainak ellátásához a költségvetésből biztosított összeg éppen hogy elég, s ha pályázati pénzek megnyerésével nem tudnák valamivel vastagabbá tenni a pénztárcájukat, nem jutna elég talán még a fontos restaurálási munkákra sem. Holott a feltárási munka, majd a leletek értelmezése nagyon fontos. Példaként álljon itt az Alföldön található kunhalmok „mondanivalója”. A szakemberek a leletek segítségével kimutatták, hogy ezek a temetkezési helyek - kurgánok - évezredekkel korábban épültek, mint hogy a kunok a Kárpátmedencébe tették a lábukat. LELKE MELYEN MINDEN FÉRFI EGY ÁLMODOZÓ KISFIÚ Ha autókról van szó, a férfiak olyanok, mint a gyerekek. Gyönyörködni a letisztult formákban, elterpeszkedni a tágas utastérben, élvezni a vezetést - ez az, amiről minden kisfiú álmodozik, még akkor is, amikor már felnőtt. Ki ne vágyna arra, hogy könnyedén forgassa a szervokormányt, miközben a motor halkan duruzsol? Az álmok autójából természetesen az elektromos ablakemelő, a motoros visszapillantó tükör, az ABS és a dupla légzsák sem hiányozhat. Ilyen elvárásoknak persze nem könnyű megfelelni. Mégis van egy autó, amely nem csak a lélek mélyéről fakadó gyermeki vonzalmat ébreszti fel, de egy megfontolt értékközpontú felnőtt igényeit is kielégíti. Egy autó, amely csodálatosan elegáns, ugyanakkor rendkívül megbízható és biztonságos, Az új Toyota Avensis. IPI t <>•*,■ 'S * ü iäi» < ‘ * ■ w~--' n:\ \ \<;v ioo.oookm garwcia ®TOYOTA Bízhat a jelben •TROSKA AUTÓHÁZ KFT 7627 PÉCS. ENGEL J. U 1/2 TEL: 0642-325-553 Újfajta őserdei állatok Egy holland főemlőskutató négy új majomfajtát és egy új tarajos sült fedezett fel a brazíliai őserdőben, miközben egy ismeretlen selyemmajomfajtát keresve átfésülte a dzsungelt a Madeira és az Aripuana folyók környékén. Látott egy új tapírt és egy új jaguárt is, de ezekből még nem sikerült példányt foglyul ejtenie. De megtalálta a keresett majomfajta természetes élőhelyét is. A tudósokat lázba hozták az új, még brazíliai viszonyokhoz képest is rendkívüli felfedezések. Brazília, amely a világon élő 250 majomfajta közül nyolcvannak ad otthont - többnek, mint bármely más ország - 1990 óta minden évben produkált átlagosan egy új majomfajtát. A felfedezések értékét növeli, hogy az új állatfajtákat alig 300 kilométernyire találták Manaustól, Amazónia legnagyobb városától, amely maga is csak 2900 kilométeres távolságra fekszik Rio de Ja- neirótól. Szakértők szerint ez is jelzi, hogy milyen kevéssé ismert még mindig Amazónia sokszínű élővilága. Minden akkor kezdődött, amikor 1996-ban Marc von Roosmalen egy addig ismeretlen apró selyemmajmot talált háza küszöbén. Az állatot egy helyi lakos vitte a holland tudósnak, mivel tudta róla, hogy gondját viseli az árva majmoknak. A fényképpel a kezében a felfedezőútra indult Roosmalen végül az Aripuana- és a Madeira-folyók összefolyásánál, egy kis faluban találta meg a keresett selyemmajom- fajta természetes életterét. A térséget átszelő folyók természetes akadályok, amelyek hajlamosak a fajok izolálására. Majmok, amelyek talán közös őstől származnak, évmilliók alatt különálló fajokká fejlődtek itt. A kutató szerint azonban a növényeknek és állatoknak ez a bősége kipusztul, még mielőtt felfedeznék őket. Roosmalen szerint védelem nélkül az itt élő állatok többsége 20 éven belül kihal. A főemlősöket illetően - s talán általában is - a világ legsokszínűbb élővilága él itt, ám az őserdő egyetlen hektárját sem védi törvény - mondta.
