Új Dunántúli Napló, 1998. március (9. évfolyam, 59-89. szám)

1998-03-08 / 66. szám

Tolnai múltkeresők Helytörténeti kiállítást gründolnak a tolnai civil szerveződések. A közelmúltban tíz egyesü­let ült le a tárgyalóasztal­hoz, hogy megvitassák, mi­képpen is lehetne méltó módon megünnepelni a nagy nemzeti és városi év­fordulókat. Az első ilyen együttes munkájuk, hogy márciusban, közadakozás­ból, felavatják az 1848-as emlékművet. Az államalapítás 1000. évfordulójának méltó meg­ünneplésére 2000-re hely- történeti kiállítást kívánnak létrehozni. Erre már a leg­jobb helyszínt is megtalál­ták, abban a Festetics utcai épületben, ahol valaha Kiss Ernő aradi vértanú is lakott. Döntött a képviselő-testü­let, hogy a zeneiskolában két szobában helyet kap egy felbecsülhetetlen értékű amatőr gyűjtemény. Városi múzeum létrehozására Tol­nán sincs pénz, más lehető­ség nincs, mint a polgárok önszerveződése a helyi ér­tékek megőrzésére. H. J. Szigetvári üvegcserepek A város önkormányzata 1998-ban a Városgond­nokság feladataihoz 19 százalékos fejlesztési lehetőséget biztosított, ez tizenötmillióval jelent többet az elmúlt évi ke­retnél. Az egyik legfontosabb fel­adat, mondja Láng János, a Városgondnokság vezetője (képünkön), hogy a város idegenforgalmával növekvő arányban javuljon a közte­rületek rendje. Igen nagy gond, hogy a hétvégi disz­kók után a fiatalok összetö­rik a padokat, eldobálják a szemetet, törött üvegcsere­pek találhatók szanaszét a városban. A három diszkó üzemelése után pedig a rendbetételhez nem elég az a 2-3 em­ber, akiket biztosítani tudnak sep­rűvel és la­páttal. Némi előrelépés, hogy a rendőrség és a polgár­őrség kiemelten figyeli ezt a területet. De mindenképpen nagy segítség az a négymil­lió forint, amely lehetővé teszi, hogy negyven köz­hasznú munkást foglalkoz­tatni tudjanak, s új gépeket vásárolhassanak, amelyek a munkát gyorsabbá teszik. Ugyanakkor pályázatot is nyújtottak be a területfej­lesztési tanácshoz, március végére várják a pozitív dön­tést. Cseri L. Közelről Ötödik oldal Új tó és gyógyszálló Gunarason Az elmúlt évben hagyta jóvá Dombóvár képviselő-tes- tülete Gunaras általános rendezési tervét, amely kije­lölte a fürdő fejlesztéséhez a szükséges területeket. A dombóvár-högyészi közle­kedési úttól északra és a je­lenlegi üdülőterülettől délre lévő mezőgazdasági terüle­tekről van szó, mondja Gyön­gyösi Tibor, Dombóvár alpol­gármestere, továbbá a terv meghatározta egy részletes rendezési terv készítésének szükségességét. A pécsi Horváth és Patar- tics építész irodát bízták meg a programjavaslat elkészíté­sével, mely jóváhagyásra ke­rült, és ezek után közmeg­hallgatást tartottak. A terv, amely sikert aratott, és min­den fórumon színvonalasnak A 648 ágyas városi kórház megnyugtató egyensúlyának titkát Erdős Ferencné, gazda­sági igazgató abban látja, hogy időben bevezették az úgynevezett költséghatékony gazdálkodást. Először elszámoló egység­gazdálkodással próbálkoztak 1995 második felében, amelynek lényege, hogy ke­reteket kaptak az egyes egy­ségek, amellyel önállóan sá­fárkodhattak. Ez bizonyos mértékben megteremtette annak a lehetőségét, hogy a szükséges szemléletváltozás találtatott, meghatározta az infrastrukturális beruházáso­kat, valamint a főbb intézmé­nyeket és szabadidős terüle­teket. Kialakításra kerül egy nagy tó, körülötte a szabad­időparkkal, új építési öveze­tek, sportpályák. Összesen ki­lenc fejlesztendő területet je­löltek ki. Mindezek alapján egy megvalósíthatósági tanul­mányt kell majd készíteni, mondja az alpolgármester, amely alapján lehetőség nyílna tőke bevonására. A te­rületek egy részét azonban előtte az önkormányzatnak kialakulhasson. Az egységek, tehát a tizenöt fekvő osztály és harmincnál is több járóbe­teg és diagnosztikai részleg vezetőinek megítélésére bíz­ták, kit jelölnek ki e feladat gazdájaként. Mindezt továbbfejlesztet­ték, s 1997-ben a controlling gazdálkodást kezdték el, amely nem keret, hanem fe­dezetelvű gyakorlatot jelen­tett. Mindez egyezségek megszületésével kezdődött az egységek között, amelyek meghatározták a teljesítmé­nyeket és az ahhoz köthető meg kell vásárolnia, s a gáz, ivóvíz és szennyvíz kérdését is a városnak kell megolda­nia. Az építészeti oldala kép­zelhető el majd vállalkozók bevonásával, tehát a fürdő és a kemping bővítése, illetve ta­lán a leglényegesebb, egy gyógyszálló építése. A jelenleg legfontosabb te­endő a meglévő fürdő fejlesz­tése, amely részint részvé­nyek eladásából befolyt ösz- szegből, részint az idegenfor­galmi adóból és állami támo­gatásból történik. A fürdő, amely eddig az önkormány­zat egyszemélyes káeft éje­ként működött, január elsejé­től részvénytársasággá ala­kult háromszázmilliós törzs­tőkével. Cseri László kiadási szinteket. Ezáltal elér­ték azt, hogy a kórház egé­szének gazdálkodása egyen­súlyban maradhasson. Min­dennek nem volt bejáratott gyakorlata Magyarországon, mondja Erdős Ferencné, részben saját kútfejükből kényszerültek a megoldások megtalálására, részben pedig külső tanácsadók bevonásá­val dolgozták ki a lépéseket. A legtöbb szakma esetében az ideiglenes működési en­gedély birtokában vannak, a minimumfeltételek teljesíté­sének, már ami a nagy hiá­nyokat jelenti, eleget tudnak tenni. Ehhez minden pályá­zati és egyéb forrásteremtési lehetőséget igyekeznek igénybe venni. Cs. L. Nem jámbor paksi szoborvita Hónapokon át folyt a városban a vita, hogy a Jámbor Pálról - költő, paptanár, politikus, or­szággyűlési képviselő, a szabadságharc tisztje - készült szobrot hova is állítsák. A lektorátus, az alkotó és a Jámbor Pál Társaság az Erzsébet Szálló előtti parkban szerette volna látni, a képviselő-testület azonban úgy döntött, hogy oldalirányba, a Len­gyel-parkba állíttassák fel a szabadságharc ünnepén. A botrány igazán akkor tört ki, amikor a képviselő- testület megszavazta, hogy a Jámbor Pál Társa­ság vezetője kapja meg a Pro Űrbe kitüntetést. Be- regnyei Miklós helytörté­nész, aki végigülte a testü­leti ülést, amelyen sze­rinte „ocsmány módon” döntöttek a szobor sorsá­ról, úgy határozott: ezt a kitüntetést ö nem fogad­hatja el tiszta lelkiismeret­tel. Ezért levélben közölte a testülettel, hogy kö­szöni, de nem kéri. Az ügyben vitázó egyik tábor állítja, hogy Jámbor Pál, a város szülötte már kikopott az időből, a má­sik csoport pedig azt mondja, hogy korszakos ember volt, s méltó az utókor minden elismeré­sére. Életművét eddig a városatyák is említésre méltónak találtak, de most „megbokrosodtak”. A szobor mindenesetre ott áll majd március 15-e után a főutca mellékolda­lán. Hazafi József Nincs vészhelyzet a bajai kórházban Egyensúlyozó gazdálkodás Hazánkban a kórházak jó része rendkívül súlyos gon­dokkal küzd, a szabályzók változásával némelyiküket a megszűnés veszélye fenyeget. A bajai kivételnek számít, gond nélkül átvészelte a nehéz időszakokat. Abortuszmentes egyházi kórház (Folytatás az 1. oldalról) Megkérdeztük Mayer Mihály pécsi megyés püspököt (ké­pünkön), hogy vajon a kato­likus egyház a siklósi „irgal- masrend jelzővel ellátott kór­házat” magáénak tekinti, avagy magáénak tekintheti-e?- Csak akkor tekinthetjük magunkénak, ha a katolikus egyház erkölcsi törvényei sze­rint működik a kórház. Ilyen és ehhez hasonló esetekben az erkölcsi probléma általában ott szokott jelentkezni, ha a szülészeti és nőgyógyászati osztállyal is rendelkezik az egészség- ügyi intéz­mény, s ahol erre speciali­zálódva álta­lában meg­történnek a művi terhes­ségmegszakítások is. Egyhá­zunk az abortuszt elutasítja, s ez konkrétan azt jelenti, hogy a siklósi kórházban több abortusz nem végezhető el. A kórháziak véleményét nem sikerült kikérnünk - in­formációnk szerint a vezető külföldön tartózkodik, s he­lyette senki sem nyilatkozhat a sajtónak. Ezért Máté János siklósi polgármesternél ér­deklődtünk, aki merőben új­nak értékelte a kialakult helyzetet. Szerinte a dilemma feloldható: a legközelebbi kórházzal, esetleg a pécsi kli­nikával kell a siklósiaknak e kérdésben megállapodni: azaz átadni az abortuszokat. A Pécsi Orvostudományi Egyetem szülészeti klinikájá­nak adjunktusa, dr. Vereckei Gábor szerint a szülészetek- nőgyógyászatok számára szakmailag nem szükséges, hogy interrupciót is végezze­nek, de az osztály számára anyagilag sem döntő, hiszen az egészségbiztosítás alig té­ríti meg az abortuszok költ­ségeit. Egyébként ma a ter­hességek megszakítását sok szülészorvos erkölcsi okok­ból nem vállalja, s ez sem okoz semmiféle gondot sem neki, sem kollégái számára. Kozma F. Mitől telik a hócipő . . . ? Mert telik bizony, akár nap mint nap, az ember szinte naponta találkozik olyan el­képesztő jelenségekkel, amire kínjában felkiált: „Tele van a hócipőm velük . . . !” Akár azokra gondolok, akik a liftünkben kifüggesz­tett, keretezett - és igazán íz­léses - reklámtáblát rendsze­resen szétszabdalják, vagy azokra - fiatalok, idősek egy­aránt -, akik elöl sáros időben kitérek, hogy ők a betoncsí­kon loholhassanak dolguk után, és azt sem mondják, hogy „Köszönöm!” - vagy csak annyit, hogy „Kösz!”, és hát némelyik rám sem néz, holott egyiket-másikat isme­rem - mint környékbeli lakót -, legföljebb bámul, mint borjú az újkapura. De felháborító az is, hogy valami okos és lelkes plakát­ragasztó a megállóban függő mocskos és szemetes sze­métgyűjtőre ragasztja fel az egyik parlamenti párt - elő­adásokat, lakossági fórumo­kat hirdető - falragaszát és bár semmi dolgom az illető párttal, mégis felháborítónak tartom. Bandi barátom - kicskocs- mánk törzsasztalánál hábo- rog, mert az általa már egy­szer - még 1970-ben 25-30 ezer forintért - megvásárolt garázst most ki kell ürítenie és visszaadnia az önkor­mányzatnak. Miért? Azért. Bérletet eddig is fizetett - mert a telek az államé és bármikor visszavehetik az „objektummal” együtt - most értesítették, hogy a bérleti díj „áfával” együtt túlmegy a havi négyezer forinton. Papí­rokat többször is kapott min­dig újabb ötletektől tűzdelve, amelyek neki soha nem biz­tosítottak előnyt. Voltak helyszíni szemlék is, ahol az illetékesek pontosan felmér­ték, melyik garázs kié?! Értik ezt? Eszükbe sem jutott, hogy azé, aki építette, és aki ráadá­sul még havi bért is fizet. Ilyen egyszerű. Ha pedig most nem fizet havi négyez­ret, legkésőbb májusig ki kell ürítenie és a kulcsot leadni, a meghatározott címen, a Hiva­talnak. Mert a terület fejlesz­tés előtt áll. Vagyis majd egy­szer építenek oda valamit, ám addigra rend legyen! A terü­letrendezés terve természete­sen - bevett, jó magyar szo­kás szerint - még a holdban van... Tele van a hócipőm a biz­tosítóval is. A nekem küldött levél - nyomtatvány - elején megköszönik nekem, hogy bizalommal viseltettem irán­tuk hosszú évek óta. A másik oldalon két táblázat: Én 150 forint havi „cséb” díjat fizet­tem. A táblázat szerint „... 65. életév betöltéséig ki­fizetésre kerülő haláleseti összeg” 120 ezer forint, eny- nyit kapna a fiam, illetve ka­pott volna utánam. Csakhogy eszem ágában sem volt el­hunyni az említett években, sőt, már néhány hónapja be­töltöttem a hetvenet. Mit gondolnak a másik táblázat mennyi dohányt ígér? Ötven­ezret. Mert volt pofám tovább élni. Tavaly két csekket küldtek - 900-900 forintról, egyiket júniusig kellett feladnom, a másikat év végén befizetni. Most egyetlen csekket hozott a postás: 1800 forintról. Ezt kell június 30-áig feladnom. Vagyis az egész évit egy ösz- szegben .........Most már ha­gy ományosan” ez lesz a gya­korlat - írják. Tehát egyben, előre, akár élek, akár halok ötvenezer forintért. Kérem, ennél otrombább üzleti fogást még nem tapasz­taltam. Buta, megalázó és embertelen intézkedés. De megköszönik, hogy bizal­mammal évek óta a széles körben jól ismert céget tisz­teltem meg. Ne akarják meg­tudni, most mit érzek irán­tuk. I

Next

/
Thumbnails
Contents