Új Dunántúli Napló, 1998. február (9. évfolyam, 31-58. szám)

1998-02-04 / 34. szám

10 Dhnántúli Napló Politikai Vitafórum 1998. február 4., szerda Választási ígéretek Nyolc éve dolgozom a Magyar Or­szággyűlés­ben. Oktatás­sal, kultúrával, európai integ­rációs ügyek­kel foglalkoz­tam. Ideje, hogy megfogalmazzam tevé­kenységem eddigi összegzését, s elképzeléseimet a jövőre nézvést, hiszen választások lesznek, s ezt így illik ilyenkor. Ha valaki azt kémé, hogy jelmondatot alkossak, akkor so­rolnám: iskola, Európa és utak - annyit tesznek együtt, hogy életminőség. Mert a jövő esélye az iskola. Az ezredforduló iskolájában végre jól kellene már éreznie magát a diáknak (no, persze nem árt, ha van mit tanulnia is), a szülőnek látnia kell gyermeke alkotó tevékenységét kibonta­kozni. Évek óta folyik ezért az iskola minőségi fejlesztése. En­nek alárendelten most a béreken a sor: évi 18-19% emeléssel a pedagógusokat is érdekeltté kell tenni a minőségi munkában. Most már közelről lehet látni, hogy a jövő útja minden­képpen az Európai Unión ke­resztül vezet. Pécsnek, Bara­nyának alapvető érdeke, hogy bekapcsolódjon az Európai Unió vérkeringésébe, a regioná­lis együttműködésbe. Ahhoz, hogy az európai pénzforrások­hoz hozzáférjünk, növelnünk kell Pécs, Baranya pályázási képességét, s szakemberekkel kell támogatnunk az integrációs folyamatot. E célokat szolgálja, ha a város információs köz­ponttal, európai intézmények­kel, európai tanulmányok okta­tásával készül az integrációra. Életünk minőségének javí­tása érdekében közelebb kell kerülnünk Európához, de köze­lebb kell kerülnünk az ország­hoz is. Pécs és környéke nem­zetközi gazdasági csomópont, s mindinkább azzá válik, ezért fejleszteni kell a vasúti és köz­úti hálózatot. Az elővárosi vasút kitűnő lehetőséget nyújt arra, hogy a város vonzáskörze­tében, kiváltképp a Kertváros­ban, enyhüljenek a közlekedés gondjai. Legalábbis érdemes volna ezt a lehetőséget kipró­bálni, amihez nem hiányzik sok, csak egy kis akarat, amit tarifaközösségnek hívnak: a polgár ugyanazzal a jeggyel utazhat buszon és vasúton - ugye, milyen egyszerű? Már eddig is nagy erőfeszíté­sekkel, rohamléptekkel fejlesz­tettük az iskolák számítógépes hálózatba kapcsolását - ez a Subnet program s a ritmust tartanunk kell. 2002-ig minden iskolát rákapcsolunk a világhá­lóra. Szeretném, ha Pécsett ez még hamarabb sikerülne. 1990-ben, amikor először ke­rültem a parlamentbe, a New York Times egyik cikkének címe még ez volt: A közép-európaiak meglátták a fény végén az alag­utat. Most már végre érezzük, hogy az alagút végén fény is van. Ezért érdemes volt dolgozni. Bretter Zoltán országgyűlési képviselő, SZDSZ Menetrend szerinti trójai falovak A kormány, a választások kö­zeledtével hangzatos, ám gyakorta igen csak kétes ígér­getésekkel igyekszik belopni trójai falovát a szavazók szí­vébe. ígérik, hogy elmarad, ám már a választások másnapjára biztosra vehető az energiaár­emelés. A nyugdíjasok emlékezetes decemberi „megröptetése”, amely nemcsak a MALÉV, de a kedvezményekkel hitegetet­tek körében sem repített senki a mennyországba a drasztikus gyógyszer- és élelmiszerár­emelések előestéjén. A vasutasok, egészségügyi dolgozók, közalkalmazottak máig megoldatlan bérkérdé­seinek árnyékában nem kis meghökkenéssel fogadták Ba­ranyában is a tömegközleke­dési vállalatok Horn Gyula legújabb hangulatjavító ötle­tét. A 65 évnél idősebbek számára meghirdetett ingye­nes utazás joggal keltett ag­godalmat a Volán pénzügyi köreiben. Megyei vállalatunk a 97-es statisztikák ismereté­ben 140 milliós bevételkie­séssel kalkulál, míg a Pécsi Tömegközlekedési Rt. a na­pokban jelezte a tulajdonos önkormányzatnak, hogy ha a jelenlegi anyagi kondíciói mellett kellene az intézkedést bevezetniük, úgy cégük nem lenne képes a csődöt elke­rülni. A Pénzügyminisztérium úgy tervezi, hogy a főváros 17%-os állami támogatást kapna tömegközlekedésének megnöveke­dett kiadá­saira tekin­tettel, míg Pécs 10%-ot, kisvárosaink pedig csupán nyolcat. Ez a vidékkel szemben al­kalmazott újabb negatív disz­krimináció már csak azért is felháborító, mert az elszegé­nyedő, egyre több állami fel­adat átvállalására kényszerí- tett önkormányzataink terüle­tén százalékosan ugyanak­kora a 65 éven felüliek ará­nya, mint Budapesten. A köz vélekedésének mar­káns példájával a napokban találkoztam mohácsi fogadó­óráim egyikén. A helyi haj­léktalanszállót működtető re­formátus szeretetszolgálat egyik vezetője kopogtatott irodám ajtaján pártfogoltjai számára segítséget kérve. Amikor a szó a mostani uta­zási kedvezményre terelődött, némi malíciával megjegyezte, hogy ezentúl nem gyalog, ha­nem autóbuszon fognak az idősek hozzájuk betámo­lyogni az éhség és a fagyhalál elől. Az MDF és a képviselője­löltjei ezen kívánnak munkál­kodni a választásokig hátra­lévő időszakban is, és nem immáron menetrendszerint közlekedő trójai falovakkal érdemtelenül bizalmat sze­rezni. Habjánecz Tibor, az MDF megyei elnöke PÁRTHÍREK Nagy Csaba, a pécsi 11. sz. önkormányzati választókerü­let képviselője fogadóórát tart február 11-én, szerdán 16-18 óráig a Várkonyi Nándor Könyvtárban (Pécs, Nagy Jenő u. 24.). Hangya Antal, a Független Kisgazda Párt volt megyei el­nöke kilépett a megyei közgyű­lés kisgazda frakciójából és be­lépett a Magyar Demokrata Fó­rum frakciójába. A Magyar Demokrata Fó­rum Baranya megyei listáját erősíti Tiffán Ede híres villányi borász és Székely Gábor, a Ba­ranya megyei Gazdakörök el­nöke. Lusztig Péter országgyűlési képviselő február 6-án 17 óra­kor Berkesden, a Polgármesteri Hivatalban fogadóórát tart. Páva Zoltán országgyűlési képviselő február 5-én, csü­törtökön 12.30 órakor foga­dóórát tart Komlón, a város­házán. Grisnik Zoltán önkormány­zati képviselő február 6-án 17 órakor a Tüzér u. 3/1. sz. alatti Mozgalmi Házban fogadóórát tart. Vállalkozói fórum lesz Sás- don, a kultúrházban február 7- én 14 órakor, melynek házigaz­dája Páva Zoltán országgyűlési képviselő. Vendégei: Somosi László, a Pécsi Erőmű Rt. ve­zérigazgatója, a Gazdasági és Iparkamara elnöke és Tóth Sándor, a megyei közgyűlés el­nöke. A Magyar Demokrata Fó­rum Baranya megyei elnöke, Habjánecz Tibor a nagy érdek­lődésre való tekintettel nem­csak pénteken, hanem kedden is fogadóórát tart Mohácson az önkormányzat „B” épületében 16 órától. Lezsák Sándor, a Magyar Demokrata Fórum elnöke és Fónay Jenő, a Magyar Politikai Foglyok Szövetségének elnöke választási együttműködési megállapodást írt alá az MDF Országos Hivatalában. A meg­állapodás szerint az MDF je­löltként indítja listáján a PO- FOSZ által megjelölt szemé­lyeket. Az 1998-as országgyű­lési választásokon a POFOSZ kizárólag az MDF-fel működik együtt. A Munkáspárt Baranya me­gye V. számú országgyűlési vá­lasztókerületében Horváth Jó­zsefet állítja képviselőjelöltnek. E kerületbe tartoznak Mohács, Babarc, Liptód, Bár, Belvárd- gyula, Borjád, Kisbudmér, Nagybudmér, Pócsa, Boly, Töt- tös, Dunafalva, Dunaszekcső, Erzsébet, Kátoly, Kékesd, Szellő, Fazekasboda, Geresd- lak, Maráza, Hidas, Himesháza, Erdősmárok, Székelyszabar, Szűr, Homorúd, Kölked, Lány­csók, Kisnyárád, Lippó, Beze- dek, Ivándárda, Sárok, Majs, Udvar, Máriakéménd, Mecsek- nádasd, Óbánya, Hásságy, Pa- lotabozsok, Pécsvárad, Apátva- rasd, Erdősmecske, Lovászhe- tény, Martonfa, Zengővárkony, Somberek, Görcsönydoboka, Szajk, Szebény, Szederkény, Monyoród, Versend, Véménd, Feked. Ki kell jutnunk a kelepcéből A rendszerváltás megtörténte óta sokakat foglalkoztat: a tár­sadalom vajon mit remélt ettől az - össznemzeti szerencsétlen­séggel felérő - átalakulási fo­lyamattól? Az előzőnél embe­ribb életet, teljesebb esély- egyenlőséget, létbiztonságot, közbiztonságot. Ennyit elvárt volna a szocializmus sebtében lerombolt intézményei helyébe. A többségnek ezzel szemben az elmúlt esztendők nélkülözést, lecsúszást vagy attól való rette­gést, az életesélyek beszűkülé­sét hozták. A hazai tőkés rend­szerváltás félmilliónál is több munkanélkülivel, a termelő- szövetkezetek szétdúlásával, a privatizáció köntösébe bújtatott lopással és csalással, a bűnözés növekedésével, a független magyar külpolitika föladásával, az ország gyarmatosításával vált egyenlővé. A társadalom egészét felfor­gató változtatások áraként igen sokat fizettünk. Eltékozoltuk a több évtizedes kollektív munka eredményeit, kínlódássá vált az életünk és a jövő sem sok jóval kecsegtet. Neves közgazdászok becslése szerint a kapitalista termelési módra való áttérés mintegy 4500 milliárd forint körüli összeggel sarcolta meg a magyar gazdaságot. Ez a szám az ország egyéves termelési ér­tékének nagyságával vethető össze és meghaladja a második világháború által okozott vesz­teségeket. S ezzel koránt sincs kiegyenlítve az 1990-es és az 1994-es illúziónk számlája. El­kerülhetetlen, hogy a szocia­lizmus helyébe léptetett tőkés rendszer további millióknak tá­laljon fel feketelevest. Az urak szemfényvesztését az jelzi leginkább, hogy miköz­ben a szabadság reneszánszáról áradoznak, a társadalom több­ségének elembertelenítő kény­szerhatások jármában kell ver­gődnie. Ennek kapcsán a java­korabeli állampolgár alkotó­ereje teljében nem talál munkát. A fiatal - tanulmányai befejez­tével - lődörgésre kárhozódik. A pedagógus éhbérért dolgozik vagy az utcára kerül; a tudós csak akkor bontakoztathatja ki képességeit, ha szedi a sátorfá­ját és hazájából külföldre távo­zik. A kis- és középvállalkozó az agyonbonyolított és agyon­bürokratizált adózási rendszer kiszámíthatatlan hatásaitól té- pelődik; akikkel szemben a mohó „nagyhalak” sem ismer­nek irgalmat a piaci élethalál harcban. A nadrágszíj-parcellás földtulajdonos, aki az egykor gazdagon gyümölcsöző terme­lőszövetkezet földjéből kapott néhány hektárnyit, de semmi egyebet, s most képtelen ötről hatra jutni. A művész, aki ha al­kotni akar, mecénások kegyeire kell hagyatkoznia, a kiskorú, aki sokezer társá­val egyetem­ben éhgyo­morral megy iskolába. Vagy miféle szabadsággal büsz­kélkedjék a beteg, akit azért fe­nyeget a közeli biztos halál, mert nem jut elegendő pénz az élet­mentő műtét elvégzésére? Mindezek jelzik, hogy az urak-bálványozta polgári társa­dalom szabadságjoga kizárólag a multi kisebbségnek garantálja a kánaánt. Ezért kell a rend­szerváltás vesztes millióinak fölismernie, hogy a Munkáspárt közreműködése nélkül az or­szág nem juthat ki a kelepcéből. Dr. Südi Bertalan munkáspárti szóvivő Az MSZP területi politikája Az elmúlt négy év kor­mányzati tevékenységének eredményeként Magyaror­szág - az Európai Unió or­szágjelentésének megállapí­tása szerint is - megterem­tette egy átfogó, eurokon- form területi politika alap­jait. A területfejlesztési tör­vény 1996-ban történő megalkotása a decentralizá­ció, a partnerség, a szubszi­diaritás és a hozzáadott források el­vére épülő intézmény- és finanszí­rozási rend­szert hozott létre. A te­rületfejlesz­tést nem kizárólag állami és kormányzati feladatként rögzíti, meghatározza a tér­ségi politikát közvetlenül segítő költségvetési eszkö­zöket és az azok felhaszná­lásával kapcsolatos döntési hatásköröket. A törvény azonban szá­mos kérdést nyitva hagyott, illetve nem egyértelműen szabályozott. Az MSZP szükségesnek tartja a területfejlesztésben szerepet játszó döntéshozó és végrehajtási szervezetek jogállásának egyértelmű meghatározását, a külön­böző szinten működő szer­vezetek közötti munka- és hatáskörmegosztás pontosí­tását, a területfejlesztési ta­nácsi tagsággal együtt járó jogok és kötelességek rögzí­tését, a működés finanszíro­zását és a megfelelő nagy­ságrendű, szakmailag felké­szült munkaszervezetek megerősítését, különösen a régiók szintjén. Az Országos Területfej­lesztési Tanács előkészí­tette a területi politika hosz- szú távú elveit és prioritá­sait meghatározó országos területfejlesztési koncep­ciót, amely alapjául szolgál a helyi és a regionális prog­ramoknak, a tervszerű terü­letfejlesztési és területren­dezési tevékenységnek. Az országos területfejlesztési koncepció továbbra is a te­rületi politika kiinduló­pontjának tartja a térségi felzárkóztatás, a területi egyenlőtlenségek csökken­tése mellett a térségi inno­váció együttes és differen­ciált eszközökkel való meg­valósítását. Baranyában pl. az Or­mánság és a Hegyhát fel­zárkóztatása mellett, ezzel egyidejűleg a megye közúti elérhetőségét radikálisan javítva, a határátkelők szá­mát növelve, ipari parkok, vállalkozói övezetek kiala­kításával, ermészeti, ide­genforgalmi, valamint az oktatási, tudományos kapa­citásainkat maximálisan ki­használva lehetünk sikere­sek. Legkritikusabb eleme a térségi politikának a finan­ciális és az adminisztratív kapacitás biztosítása a terü­letfejlesztési intézmény- rendszerben. Az MSZP szükségesnek tartja a ré­giók, megyék önfinanszí­rozó képességének javítá­sát, pénzügyi önállóságának növelését, a több évre szóló programszerződések rend­szerének kidolgozását és a költségvetési tervezésbe il­lesztését. A programfinanszírozás előfeltételeként fontosnak tartja, hogy a nagy számú, sok tárca hatáskörébe tar­tozó források a regionális területfejlesztési progra­mokhoz kapcsolódva jelen­jenek meg, figyelembe véve a különböző források egye­sítésének, összehangolt ütemezésének és felhaszná­lásának lehetőségeit. Az EU támogatásokhoz való hozzá­jutás érdekében célszerűnek látszik a közfeladatok ellá­tásához kapcsolódó finan­szírozás elválasztása a fej­lesztési támogatási rendsze­rektől, lehetővé téve az ön- kormányzatok számára is a több évre történő tervezést, valamint a fejlesztési prog­ramokhoz kapcsolódó ön­rész biztosítását. A kormányzati koordiná­ció erősítése érdekében tisz­tázni kell az Országos Terü­letfejlesztési Tanács ezzel kapcsolatos hatáskörét, és meg kell határozni a kor­mányzati koordinációs szervezetek feladatait. Kocsi László országgyűlési képviselő Kinek nőtt a jövedelme? Gyakran halljuk, hogy az el­múlt évben öt százalék körüli átlagos reálbémövekedés volt. A legtöbben önök közül mégis azt tapasztalhatják: egyre kevesebb dolgot tudnak megvenni a fizetésükből. Az átlagkeresetbe Magyar- országon olyan jövedelmeket is beleszámítanak, amelyek nyugat-európai norma szerint nem képeznék annak a részét. Ezek többek közt olyan ked­vezményes vezetői részvény- vásárlási lehetőségek, ame­lyek igen kevesek számára adatnak meg. Ha ezt levon­juk, akkor 1997-ben reálér­tékben nem volt átlagkereset­növekedés. Ismét csak az ak­tív keresők kis részének, leg­feljebb százezer embernek nőtt a a reáljövedelme. Ha széles rétegek részesül­nének a jövedelemnövekedés áldásaiból, akkor ez össztár­sadalmi szinten növelné a fo­gyasztást. Ha valakinek ala­csony a fizetése (és a több­ségnek alacsony), akkor an­nak a kis pluszpénznek bőven megvan a maga helye. Az el­múlt 3 év kényszertakarékos­sága után a családoknak hosz- szú listája van olyan alapvető fontosságú javakról, amelyek megvásárlását fizetésemelés esetén nem kellene tovább ha­logatni. Akik viszont már ed­dig is magas jövedelemmel rendelkeztek, azok már sokkal többet nem tudnak köl­teni magukra és a család­jukra, ezért a többletjöve­delmet érték­papírokba fektetik. Mi­vel a hivata­los statisztikák országos szin­tén nem a fogyasztás, hanem a megtakarítások növekedését jelzik, okkal feltételezhetjük: a reáljövedelem emelkedése csak az eddig is jól kereső, igen szűk rétegre jellemző. Ami pedig az idősebb kor­osztályt illeti: hiába ígér a kor­mány olyan nyugdíjemelést, ami arányaiban meghaladja az átlagos áremelkedést, a legtöbb nyugdíjas helyzete sajnos idén sem javul, mivel a nyugdíjasok kiadásai között az átlagosnál nagyobb súllyal szerepelnek a lakásrezsi és a gyóygyszer ára. Hegedűs Tamás Néppárt-MDNP

Next

/
Thumbnails
Contents