Új Dunántúli Napló, 1998. február (9. évfolyam, 31-58. szám)

1998-02-01 / 31. szám

MAGYARORSZAG - D Közelről Ötödik oldal Vidrabőrbirtoklás 250 ezerért Béda-Karapancsa védett terü­letén tölgyfákat vágott ki egy cég. Ebben az ügyben az eljá­rás még folyik. Egy Tolna megyei cégre tő­kés récék - eszmei értékük példányonként 100 ezer Ft - tetemének engedély nélküli birtoklásáért róttak ki bírsá­got. A vadász ismeretlen ma­radt. (Olasz „gyerek” meg­lőtte, magyar gyerek tárolta?) Béda-Karapancsa térségé­ben egy személy kikészített vidrabőröket kínált újsághir­detésben eladásra. Ezzel bu­kott le. Hogy a 250 ezer Ft eszmei értékű vidráknak ki volt a puskás végzete, az bi­zonyíthatatlan maradt. Ám tanulságos, hogy a bőr meg­vásárlója szintén bírságolható lett volna mint engedély nél­küli birtokló. Dunai Imre A természetvédelmi bírság összegét úgy kell meghatározni, hogy az elkövetőt a további természetet sértő ma­gatartástól visszatartsa. Szerencsére azok vannak sokkal többen, akik számára nem a bírság, hanem a termé­szet szépsége a visszatartó erő. fotó: wéber tamás Drága „mulatság” is lehet újabban a természetvédelmi szabályok megszegése. A természetvédelmi bírság alapértókei 100,200,250,300,350,500,750 ezer fo­rintokról Is szólnak. Ehhez járulnak még a minősített esetek összeadandó szorzószámai. Egy visszaeső elkövető foko­zottan védett természeti ér­ték, illetve terület helyreállít- hatatlan megkárosítása ese­tén az alapbírság húszszoro­sát is fizetheti. Dél-Dunántú- lon a szigorúbb tarifák alkal­mazásának egyesztendős múltjában ilyen halmozás azonban nem volt, és mind­össze öt esetben indult eljá­rás - tudtuk meg dr. Nagy Gábortól (képünkön), a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság jogászától. A Kelet-Mecsekben közel egy hektárnyi területen tech­nikai sport jellegű rendez­vényt tervez­tek védett te­rületen. A verseny vé­gül is elma­radt, de már a terület elő­készítése is kárt okozott. A kiszabott bírság közel félmillió Ft. Barcs térségében védett terü­leten engedély nélkül kezdett homok kitermelésbe egy gazdálkodó szervezet. A helyreállításban való közre­működésért csak 250 ezer Ft- ot szabtak ki rá bírságként. 7-ről 7-re Mozaikkép: Pécsi Nemzeti Színház A közjegyző jelenlétében lebonyolított sorsolás az Új Vasárnapi Dunántúli Napló alábbi olvasóinak kedvezett: 1. Vida Krisztina, Újpetre, Kossuth u. 116. Nyereménye: mosógép. 2. Hosszú Ferencné, Pécs, Dankó P. u. 17. Nyereménye: hűtőgép. 3. Molnár Attila, Sásd, Anna u. 5. Nyereménye: színes tévé. 4. Lengyel Mária, Pécs, Tolsztoj u. 13. Nyereménye: mikrosütő. 5. Varga Kálmánné, Pécs, Kórház tér 3. Nyereménye: robotgép. 6. Telek Gábor, Pécs-Somogy, Bányatelep 25/4. Nyereménye: porszívó. 7. Ungvári Lászlóné, Vajszló, Petőfi u. 18. Nyereménye: vasaló. A nyerteseket külön is értesítjük a nyeremény átvételéről. Vásárolja - olvassa az Új Vasárnapi Dunántúli Naplót! Zeneműkiadó született Pécsett A Zeneműkiadó Vállalat privatizálásával néhány hazai szerző kivételével gyakorlatilag megszűnt a kortárs magyar művek kiadása. Pedig ezek igen jó színvonalat jelentenek, s eladhatók lennének a világban. A kelet­kező űr betöltésére vállalkozott egy pécsi kiadó. A pécsi zeneműkiadó létre­hozásának ötlete Neumayer Károlyiéi, a Pécsi Vasutas Koncert-fúvószenekar kar­mesterétől származik, aki egy évvel ezelőtt vázolta elképze­lését a Pécsi trombitás napo­kon Matyi Dezső pécsi könyvkiadónak. Bár az el­képzelés megvalósítása sok kockázattal jár, és rövid távon nem kecsegtet haszonnal, be­levágtak, s az Axa Music már idén márciusban megjelenteti az első kottákat. A szakma idehaza és külföldön egy­A szakmai zsűri megismerve a volt igazgató és a fenntartó Tolna Megyei Önkormányzat között húzódó ellentétet, nem javasolta igazgatónak. Korábban egyezség született a megyei és az országos ki­sebbségi önkormányzat és a megyei közgyűlés között, hogy a német kisebbség 1998. január 1-jével átveszi a színházat. Ezt tudva, a szakértői vélemény birtokában a művelődési bi­zottság megállapította, hogy - két pécsi pályázó, Moravecz aránt felfigyelt erre a kezde­ményezésre, s igen eredmé­nyesnek bizonyultak Neu­mayer Károly és a külföldi kapcsolatokat kiválóan egyengető menedzser, Bogyó Imre chicagói tárgyalásai. Ré­szint várják a művek megje­lenését, részint pedig meg­egyeztek abban, hogy ide­haza az új kiadó terjeszti a külföldön megjelentetett mű­veket, mellyel jelenleg senki sem foglalkozik. Az Axa Music ajánlata igen széles körű lesz, részint az Levente (színész, rendező) és Bagossy László (a Pécsi Nyári Színház volt igazgatója, ren­dező) „nem tud németül”. De ugyanezt rótták fel a Fráter Katalin - Gruiz Anikó páros­nak, akik együtt pályáztak. Az is ellenük szólt, hogy nem rendelkeznek megfelelő színházvezetési gyakorlattal. Korábban egy másik pályáza­ton Kozári Ferenc lett alkal­matlan: „nem tud németül”. Egyébként Fráter Katalin és Kozári Ferenc tagja a társu­itthon fejlett, az alaptól a fel­sőfokig működő állami zene­oktatásban résztvevő réteg igényeit elégítenék ki, más­részt felfrissíteni kívánják az egyes területeken (fúvós-, szimfonikus, színpadi zene) lévő zenei anyagot, hogy az­tán az egyéb területeket is fo­kozatosan elláthassák. A kot­ták létrehozásának minden fázisát a kiadó végzi, ennek érdekében jelenleg két fiatal tanulja Nyugat-Európában a számítógépes kottagrafika bonyolult tudományát. A kor­társ magyar szerzők műveit nemzetközi szinten is meg­mérik, egy rangos holland szaklap vállalta a jó színvo­nalú, szigorú kritikák megje­lentetését. Cseri László latnak, németül játszik. Mond­ják, a sorozatos eredményte­lenségnek oka van. Ha most kineveznek igazgatót öt évre, és a németek átveszik a szín­házat, előfordulhat, hogy az igazgatót nem veszik át, így a bérét fizetni kellene a kineve­zési idő végéig. Most szíves­ségből Claudia Nowotny né­met színész megbízott igaz­gatóként dolgozik. Ő magya­rul nem tud. Mindenki hivatkozik valami­lyen rendeletre. Azt senki sem mondja ki, hogy a pályázatok mindaddig eredménytelenek lesznek, míg a megyei önkor­mányzat tulajdonában van a színház. Hazafi J. Somogyország lengyeléi Tizedik évadát kezdte meg a kaposvári székhe­lyű Magyar-Lengyel Tár­saság, mely annak idején, 1989-ben a lengyel exodus 50. évfordulóján alakult. Laczkó András titkár a VDN-nek elmondta, hogy a II. világháború kitörése­kor tömegekben érkeztek hazánkba lengyel mene­kültek, akik közül sokan telepedtek le a Balaton déli partján. Fonyódon Lengyel Ifjúsági Tábor és Líceum működött, és nap­jaikban is mintegy ötven lengyel, illetve - ma már helyesebb úgy mondani - lengyel származású család él Somogy megyében.- Régi hagyomány már, hogy az év első összejöve­telén megtisztelt minket jelenlétével a város pol­gármestere - mondta Laczkó András. - Szita Ká­roly maga is rokonszenve­zik a társaság törekvései­vel, amikor vendégünk jön, a nagykövet vagy kul­turális programok részt­vevői, általában fogadja őket, vendégül látja. Egyébként a város anyagi­lag nem támogat minket. A helyi rendezvények mellett a Zala és Somogy megyei lengyel emlékhe­lyek gondozását is vállal­ták a társaság tagjai, és élő kapcsolatot is tartanak Lengyelországgal, első­sorban Krakkóval. M.K. A német színház fantomja Tavaly tavasszal, amikor Frigyesi Andrásnak, a Szek­szárdi Német Színház igazgatójának lejárt a szerződése, már tudni lehetett, hogy probléma van. Az igazgatói pá­lyázatok sorra eredménytelenek lettek. Rádió mellett Környezetpusztítók - és a csődör Hát... bevallom, rosszul áll a szé­nánk. Úgy értve, hogy a dohányzók­nak, mert már készül, készülget a jog­szabály vagy törvény, hogy hol, mi­kor, milyen módon lehet cigizni, és még örülhetek, hogy nem huzatnak ka­róba, számban a cigarettával. Az már kiderült, hogy - nemdohányzói körök­ben - „környezetszennyezőnek” ne­veznek bennünket, tüdőpusztítókat. És akkor válaszként, nem éppen meggyő­zően, halkan azt mondom „ ... és a sok hülye autó, gyárkémény meg a vi­zekbe öntött vegyszer micsoda?!” De leintenek. Szokjak le a cigiről. Ennyi. Könnyű ezt mondani, csak ők nem ve­szik figyelembe, hogy a dohányzás - szerintem - egyik legvadabb drog, aminek rabja az ember. Két éve pró­bálkoztam, talán egy hónapig nem szívtam, de aztán kértem egyet a kol­légámtól, másnap kettőt, aztán már loptam is néhány szálat asztalon felej­tett dobozokból, míg végül megsértet­tek: vagy veszel magadnak, vagy taka­rodj a szobából. De most a közeljövőben nagy bajok lesznek. Ilyesmi szabályokat hoznak, hogy például nyilvános helyeken - mondjuk kocsmákban, vendéglőkben - tilos a dohányzás, ha csak ... a ven­déglős nem biztosít egy külön helyisé­get a dohányosoknak. Ami várható volt, bekövetkezett: a vendéglátósok már szót kértek, mondván, csökken a forgalmuk, mert ahol nincs cigizés, ott italozás sincs, elmegy a vendég vi­lággá. Meg, hogy szórakozóhelyeken nem lehet majd dohányt árusítani (ahol egyébként is drága a cigaretta, egy pé­csi füstös italboltban, Gyárvárosban például kettőszázhúsz forintot kértek egyetlen doboz mezítlábas Sopianae- ért), de arról is hallani, hogy iskolák, kórházak közelében 200 méteren belül még az árusítást is megtiltják. Képzeljenek el egy falucskát, ahol az említett határon belül van az iskola, orvosi rendelő, kocsma és templom. Tudják, mi lesz ebből? Még jobban fellendül a feketekereskedelem. Már igazán rájöhetnének egyes „illetéke­sek”, hogy tiltással soha semmire sem mennek. A húszas évek Amerikájában bevezették a szesztilalmat. Régi fil­meken látható, hogy a zsaruk hogy ve­rik szét csákányokkal a whiskyt tar­talmazó hordókat. És mindjárt megis­merték A1 Capone nevét és megkez­dődött a gengszterizmus, később a „maffiológia”. Ami azóta is tart. És nem csak ott. Most persze, a dohány­zás elleni bajnokok megkérdezhetnék tőlem: „Figyelj, nagyokos! Akkor most mi legyen? Mi szívjuk tüdőre, a te drogodat is?!” Hát azt nem akarom. Én is tudom, hogy káros az egész­ségre. Ha lesz törvény, hát legyen. Majd csak elleszünk valahogy. Hagy­janak engem békén. S ha már Amerikáról esett szó, a liftben azt kérdi tőlem egyik lakótár­sam: „Mit szólsz, hogy az elnök meg­csalta a feleségét?” Azt mondtam neki - mert én mélyen erkölcsös vagyok -, hogy jól tette, ha jó volt a nő. Egyéb­ként pedig unom az egész Clinton- ügyet. Rádiók, tévék, lapok itthon is, a világban is tele vannak a „hűtlen” Clinton esetével. Mindennap, éjjel, nappal, orrvérzésig. Mellesleg nem ő volt az első USA-elnök, aki valakit az ágyába cipelt. Állítólag Jefferson is félre dugott, s amikor a puritán tömeg összegyűlt az elnök rezidenciája előtt tüntetni - mert akkor még nem volt rá­dió és tévé -, kiüzent a számysegédjé- vel: „Emberek! Jobb lenne, ha egy he­réit csődör állna az istállótokban?” E nagyon helyénvaló válasz után a tö­meg szétoszlott.

Next

/
Thumbnails
Contents