Új Dunántúli Napló, 1998. február (9. évfolyam, 31-58. szám)

1998-02-26 / 56. szám

6 Dünántúli Napló Hitélet 1998. február 26., csütörtök Emlékeztető Ki az én felebarátom? E címmel ad otthont március 6-án Pécsett, a Szabadság úri refor­mátus templom a Nők Ökume­nikus Világnapja alkalmából szervezett összejövetelnek. Délután 5 órára várnak minden érdeklődőt. Keresztyén ifjúsági musi­calt mutat be Pécsett az Ifjúsági Házban a pécsi baptista gyüle­kezet március 6-án 18 órai kez­dettel. A .Jézusért élni” című zenemű szerzői Robert Sterling és Michael W. Smith. Az eredeti cím: Living on the Edge. Egyéves háború. Immáron harmadik kiadásában jelent meg néhai Péterfia Karola re­génye, az Egyéves háború, mely egy tízgyermekes család gyönyörű története, s melyet háromezer példányban adott ki a Magyarországi Református Egyház Kálvin Kiadója. Új templom Pécsudvardon. Befejeződött a kivitelezők pá­lyáztatása, s már márciusban megkezdődhet a pécsudvardi római katolikus templom épí­tése, melyet a tervek szerint az év végén szeretnének fölszen­telni. Mária év jegyében. Végleg eldőlt, hogy a Pécsi Egyházme­gye Mária évi programjában május 23-án érkezik majd Má- riagyűdre az a 300 éves Mária szobor, melyet az eszéki Feren­ces-templomban őriznek, s ok­tóber 25-éig lesz Magyarorszá­gon. Orgonahangverseny a Pius templomban. Március 18-án este 6 órai kezdettel Tóka Sza­bolcs orgonaművész közremű­ködésével jótékonysági koncert kezdődik, melynek bevételét Pécs-Első Lions Klub karitatív, gyermeksegítő tevékenységére fordítják majd. Lajos Gyula kanonok volt az első pécsi eszperantista egyesü­let elnöke, aki 1912-ben szer­vezte meg az első nyelvtanfo­lyamot a városban. Rá is emlé­kezik az a kiadvány, melyet a Baranyai Eszperantó Egyesület adott ki a napokban, s mely a mozgalom történetét taglalja. Világi munkatársak, pap nélküli plébánia. Evvel a címmel tart előadást Dobos László a Hittudományi Főis­kola tanára az Alapítványi Házban (Pécs, Janus Pannonius 11.) március 5-én 18 órai kez­dettel. A program a Pécsi Egy­házmegyei Zsinat munkájának része, szervezője a Bazilika képviselő-testülete. Az Evangéliumi Pünkösdi Közösség SIÓN Gyülekezete szeretettel vár minden kedves érdeklődőt „Az Úr az én hű pásztorom” című zenés evangé- lizációjára az Iparosház dísz­termébe március elején vasár­nap 18 órakor. A siketek miséje március 1- jén, vasárnap fél 3-kor lesz a Zárda templomban, utána vetí­tés és agape. Keresztúti ájtatosságot tar­tanak péntek délután fél 5-kor a Kálvárián. Rossz idő esetén a Belvárosi templomban. Magyarország települései­nek vallási adatait két vas­kos kötetben jelentette meg a Központi Statisztikai Hivatal. Ebből is kiderül: hazánkban utoljára 1949-ben szerepelt a népszámlálások tematikájában a hitbeli hovatartozás kérdése. Akkor Magyarország 9,2 millió lakosából 6,2 római katolikus­nak, 2 millió reformárusnak és közel félmillió evangélikusnak vallotta magát. A Papnövelde papnevelde lesz Mayer Mihály szerint a főiskola akkreditációja múlik a döntésen Évek óta húzódik Pécsett a Hunyadi út és a Papnövelde utca sarkán magasló épület sorsa, amelyet tulajdonképpen soha­sem államosítottak a múltban, mindig a Pécsi Egyházmegye tulajdona volt. Korábban itt működött a papi szeminárium, majd többféle funkciót nyerve napjainkban a kisegítő isko­lának ad otthont. Az épület sorsáról a pécsi közgyűlésen ma döntenek. Mayer Mihály pécsi megyés püspök (kis képünkön) joggal bizakodó: a napokban a város­atyák küldöttségével ismét a tárgyalóasztal mellé ült, és a tárgyalások után úgy ítélte meg, minden bizonnyal sike­rül az idei évben pontot tenni e hosszasan húzódó ügy végére. A kérdés kézenfekvőnek tűnik: honnan-e bizakodás? Mayer Mihály elmondta, hogy az épülettömb eredeti át­adási határideje 1995 volt, amit az önkormányzat nem tudott tartani, de a minap az alpolgármesterekkel és a kép­viselőcsoportok frakcióveze­tőivel való tárgyalás után rea­lizálódni látszik ennek az in­gatlannak a visszaadása. Ez egy többes „költözés” felté­tele. Az egykori Nagy Sándor laktanyában átalakítási mun­kálatokat kell végezni ahhoz, hogy az 506-os iskola kiköl­tözhessen, majd az 506-os fel­újítása után fogadhatja a kise­gítő iskolát az idei év szep­temberétől. Az épület átadásával kap­csolatos az a hír is, hogy a to­vábbi tárgyalások eredménye­ként a kisegítő iskola vezetői kifejezésre juttatták; 1998 jú­niusában, a tanév befejezését követően ingóságait elköltöz­tetik, hogy a püspökség szá­mára a nagyon szükséges fel­újítási és átalakítási munkála­toknak helyet biztosítsanak. Ezzel megnyílik a lehetősége az egyháznak a birtokbavé­telre és terveinek megvalósítá­sára. Ugyanis ebbe az épületbe költözik egyrészt a Szent Mór Katolikus Iskolaközpont - az épület Papnövelde utcai szár­nyába -, és a Teológiai Főis­kola előadótermei is ebben az épületben alakíthatók ki, a Hunyadi út felőli ré­szen. Fontos el­mondani, hogy ebben az évben a Szent Mór Katolikus Iskolaközpont csak úgy tudott működni, hogy a Fürdő utcai volt horvát kollé­gium épületében - amely visz- szakerült a zsidó hitközség tu­lajdonába - ideiglenes ott­honra lelt. A Teológiai Főis­kola akkreditációja pedig az ősszel megindul, de ehhez bi­zonyos feltételeket teljesíteni kell, különben a pécsi papi szeminárium léte megkérdője­leződik, s ez - a jelen sorok írója szerint - egyetemi váro­sunk szégyene lenne. Eddig különböző hittantermekben il­letve az egyházmegyei Ala­pítványi Székház (Csontváry Múzeum épülete) szuterén ré­szében folytak az előadások, ami finomam fogalmazva sem elégítheti ki egy felsőoktatási intézménnyel szemben tá­masztható követelményeket. Az akkreditáció feltétele a megfelelő előadótermek léte és egy olyan könyvtár létreho­zása, amely szellős (a szemi- naristák számára helyet is biz­tosító alapterületű és légköb­méterül olvasóteremmel ren­delkezik. Ezért a Papnövelde utcai épület átadása - illetve át nem adása - a főiskola létét veszélyezteti. Mayer Mihály megyés püs­pök a lapunknak tett nyilatko­zata végén leszögezte:- Örültem annak, amikor azt tapasztaltam, hogy a kö­zelmúltban megtartott egyezte­tésen a városi önkormányzat képviselő-testületének minden frakcióvezetője és a tisztségvi­selők is érzékelték az iskolá­nak és a főiskolának jogos és életet megtartó igényét. Lé­tünk függvénye tehát a közgyű­lés mai döntése, amelyben bí­zunk, s messzemenően értékel­jük azt a hozzáállást, melyet tapasztaltunk. A tárgyalás po­zitív kicsengése reményt ad arra, hogy a városatyák mind­egyike pozitív módon áll e ha­laszthatatlan döntés mellé. A Papnövelde utcai épület­ről még annyit talán érdemes elmondani, hogy Pécs városa hosszú évtizedeken át - még a 89-90-es fordulat után is egy darabig - jelképes összegért „bérelte” azt a püspökségtől. Havi egy forintért, ami évente 12 forintra rúgott. Kozma Ferenc - Fotó: Läufer Amikor böjtölsz... Nincs nagyböjt böjtölés nélkül. Nagy a félre­értés a böjt körül. Sokan nem veszik komo­lyan, mások félreértik igazi lelki célját. Egyesek számára a böjt abban áll, hogy le­mondanak valamiről, mások aggályosán be­tartanak bizonyos étkezési szokásokat, de kevesen vannak, akik figyelembe veszik azt, hogy ez egy küzdelem, hogy Isten akaratát felismerjük és életünkben megvalósítsuk. Napjainkban sokféle ok miatt mondanak le az emberek az ételről, de bennünket kifejezetten a keresztény tar­talmú böjt érdekel. A világ el akarja hitetni az emberrel, hogy csak kenyérre van szüksége, úgy tudatosodik meg bennünk, hogy a táplálék az élet eszköze, és csak ez őríz meg bennünket élőnek. A Biblia két személyt állít elénk, hogy az élet és a táplálkozás he­lyes és helytelen viszonyát felismerjük és a böjt igaz lényegére irá­nyítsa figyelmünket. Adám, az első ember az Edénkért minden fájá­ról ehetett, de a kert közepén lévőfáról nem. Megszegte és evett, de nem az volt a bűne, hogy evett, hanem hogy Isten akarata ellenére evett. Krisztus a második Adám - böjtöléssel kezdi nyilvános működé­sét. Őt is megkísérti: éhes - egyen. Krisztus legyőzte azt a kísértést, amit az ördög kínált fel. Válasza mélyen biblikus: „Nemcsak ke­nyérrel él az ember. ” Mi, emberek legtöbbször olyan életet részesítünk előnyben, amely nem egyedül Istentől, hanem csak a tápláléktól függ. Pedig az étel nem tartalmazza az életet, és nem adhat életet. Eletet csak Isten adhat. Mi tehát a böjt nekünk keresztényeknek? Krisztus tapasztalatának átvétele, megélése, hogy „nemcsak ke­nyérrel él az ember, hanem Isten igéjével”. Meg akar szabadítani a tápláléktól, az anyagtól és a világtól való függőségünktől. Megsza­badulásunk még nem teljes, mert egészen nem mondhatunk le az ételről, italról, de lemondásunkkal, böjtölésünkkel, éhezésünkkel el kell menni addig a határig, hogy megtapasztaljuk, maga az éhség lelki állapot: Isten utáni éhség. Valamint küzdelem a bennünk és a körülöttünk levő rossz ellen. Jézus tanítványai figyelmét is felhívta, hogy ez csak böjt és imád­ság által űzhető ki. A böjtölés mértékét egyénenként ki-ki maga határozza meg, fel­mérve a saját fizikai, lelki és szellemi képességeit - mirejud vállal­kozni. Ezek ismeretében tegyen ígéretet és küzdje meg a böjti har­cot és tapasztalja meg a helyes, Istennek tetsző életstílust. Gulybán Tiborparóchus Dr. Patton János írni róla, az elhivatott élet­szentségben élő papról, mél­tatni emberi nagyságát, leg­nehezebb. Szavak, emlékek, képek, események tolulnak elém, s mögöttük ott áll ő, mint fiatal pap, aki a Katoli­kus Legényegyletben a mun­kások és értelmiségiek gene­rációit nevelte. Nagyon so­kan nőttünk föl mellette, akik megtanulhattuk a becsületes életvitelt, az elvhűséget, a puritán egyszerűséget, és mindent megelőzve a mások mérlegelését nem ismerő ön­zetlen szeretetet. Pécsett, a gyárvárosi plé­bániára kerülve mindenkit fogadott, valósággal kitárta a hivatal kapuját, vigasztalója és gyámolítója lett és gya­korta otthont is adott a poli­tikai üldözötteknek. Példát mutatott hűségről, Krisztus­követésről paptestvéreinek éppúgy, mint híveinek. Nem volt nagyravágyó, pedig képességei, munkás­sága a legmagasabbra emel­hették volna. Tisztában volt a politikai élet adta lehetősé­gekkel, és emelt fővel, példát mutatva haladt a ranglétrán „lefelé”, azonban éppen ez az alázatos papi hivatástudat emelte őt. Manapság, amikor oly so­kan megkérdőjelezik a papi hivatást, a lelki vezetés szük­ségességét, a vallásosságot, az Istenhez vezető kéz elfo­gadását, álljon előttünk taná­rok, orvosok, kétkezi munká­sok, papok előtt példaképül dr. Patton János élete, a hiva­tástudat, a szilárd hit, a tiszta erkölcs, az önzetlenség, a szerénység, a derűs életfel­fogás. A találkozás reményében búcsúzunk, de nem feledjük dr. Patton Jánost, a püspöki tanácsost, a szentszéki bírót, az Adolph Kolping szellemét terjesztő és őrző presest, Já­nost, a példát mutató pap­testvért, Jani bácsit, sokunk lelkiatyját, atyai Barátunkat. Pécsi Géza Ismerni, érteni Minden nagyböjt kezdetén kér­désekkel találom magam szemben. Mit jelent számomra ez az időszak? Mi a legfonto­sabb mondanivalója? Hogyan tegyem tartalmassá? És ami­lyen sok a kérdés, olyan elté­rőek a válaszok. Ezek közül mindig felmerül nagyböjtben a lemondás prob­lémája. Van-e értéke ennek a mai ember számára? Nincs, hiszen a lemondás azok közé a dolgok közé tarto­zik, amiket az ember nem pusz­tán haszonlelésből tesz. És per­sze, az ilyesmi csak az ember idejét és energiáját veszi el. Mi­ért tegyek olyat, aminek semmi haszna nincs, amiért nem fizet­nek semmit? Haszonelvű vi­lágunk nem engedi meg ne­künk ezt a luxust. Másrészt, valljuk meg őszin­tén, a lemondás nehezünkre esik. Úgy érezzük, hogy lema­radunk valamiről. Majdhogy­nem sajnáljuk magunkat, mert nem néztünk meg egy filmet, hogy nem ettünk húst a főze­lékhez, vagy hogy éppen ki­hagytunk egy bulit. Mindezek ellenére az ember képes a lemondásra. Mert látja annak értelmét és célját. A sze­relmes a szerelméért, a szülő gyermekéért mi mindenről ké­pes lemondani?! Méghozzá úgy, hogy nem érzi, „kiha­gyott” valamit. Mi az, ami mo­tiválja az ilyen áldozatokat? Egyedül a szeretet képes arra, hogy kilépjünk önzésünk­ből és lemondjunk magunkról. Csak ekkor ismerjük meg azt az érzést, amiről a régi mondás szól: jobb adni, mint kapni. Él­jük át minél többször ezt az ér­zést nagyböjtben! Rozs Szilvia A Pécsi Baldauf Gusztáv Evangélikus Szeretetotthonban bensőséges házi ünnepség keretében köszöntötték az otthon legidősebb tagját a 101. születésnapján. Böröcz Jánosné, Teri néni hálásan köszönte meg dr. Révész Mária alpolgármester és az otthon lakói, dolgozói köszöntését. Isten éltesse Teri nénit! fotó: laufer László 1

Next

/
Thumbnails
Contents