Új Dunántúli Napló, 1998. február (9. évfolyam, 31-58. szám)
1998-02-26 / 56. szám
6 Dünántúli Napló Hitélet 1998. február 26., csütörtök Emlékeztető Ki az én felebarátom? E címmel ad otthont március 6-án Pécsett, a Szabadság úri református templom a Nők Ökumenikus Világnapja alkalmából szervezett összejövetelnek. Délután 5 órára várnak minden érdeklődőt. Keresztyén ifjúsági musicalt mutat be Pécsett az Ifjúsági Házban a pécsi baptista gyülekezet március 6-án 18 órai kezdettel. A .Jézusért élni” című zenemű szerzői Robert Sterling és Michael W. Smith. Az eredeti cím: Living on the Edge. Egyéves háború. Immáron harmadik kiadásában jelent meg néhai Péterfia Karola regénye, az Egyéves háború, mely egy tízgyermekes család gyönyörű története, s melyet háromezer példányban adott ki a Magyarországi Református Egyház Kálvin Kiadója. Új templom Pécsudvardon. Befejeződött a kivitelezők pályáztatása, s már márciusban megkezdődhet a pécsudvardi római katolikus templom építése, melyet a tervek szerint az év végén szeretnének fölszentelni. Mária év jegyében. Végleg eldőlt, hogy a Pécsi Egyházmegye Mária évi programjában május 23-án érkezik majd Má- riagyűdre az a 300 éves Mária szobor, melyet az eszéki Ferences-templomban őriznek, s október 25-éig lesz Magyarországon. Orgonahangverseny a Pius templomban. Március 18-án este 6 órai kezdettel Tóka Szabolcs orgonaművész közreműködésével jótékonysági koncert kezdődik, melynek bevételét Pécs-Első Lions Klub karitatív, gyermeksegítő tevékenységére fordítják majd. Lajos Gyula kanonok volt az első pécsi eszperantista egyesület elnöke, aki 1912-ben szervezte meg az első nyelvtanfolyamot a városban. Rá is emlékezik az a kiadvány, melyet a Baranyai Eszperantó Egyesület adott ki a napokban, s mely a mozgalom történetét taglalja. Világi munkatársak, pap nélküli plébánia. Evvel a címmel tart előadást Dobos László a Hittudományi Főiskola tanára az Alapítványi Házban (Pécs, Janus Pannonius 11.) március 5-én 18 órai kezdettel. A program a Pécsi Egyházmegyei Zsinat munkájának része, szervezője a Bazilika képviselő-testülete. Az Evangéliumi Pünkösdi Közösség SIÓN Gyülekezete szeretettel vár minden kedves érdeklődőt „Az Úr az én hű pásztorom” című zenés evangé- lizációjára az Iparosház dísztermébe március elején vasárnap 18 órakor. A siketek miséje március 1- jén, vasárnap fél 3-kor lesz a Zárda templomban, utána vetítés és agape. Keresztúti ájtatosságot tartanak péntek délután fél 5-kor a Kálvárián. Rossz idő esetén a Belvárosi templomban. Magyarország településeinek vallási adatait két vaskos kötetben jelentette meg a Központi Statisztikai Hivatal. Ebből is kiderül: hazánkban utoljára 1949-ben szerepelt a népszámlálások tematikájában a hitbeli hovatartozás kérdése. Akkor Magyarország 9,2 millió lakosából 6,2 római katolikusnak, 2 millió reformárusnak és közel félmillió evangélikusnak vallotta magát. A Papnövelde papnevelde lesz Mayer Mihály szerint a főiskola akkreditációja múlik a döntésen Évek óta húzódik Pécsett a Hunyadi út és a Papnövelde utca sarkán magasló épület sorsa, amelyet tulajdonképpen sohasem államosítottak a múltban, mindig a Pécsi Egyházmegye tulajdona volt. Korábban itt működött a papi szeminárium, majd többféle funkciót nyerve napjainkban a kisegítő iskolának ad otthont. Az épület sorsáról a pécsi közgyűlésen ma döntenek. Mayer Mihály pécsi megyés püspök (kis képünkön) joggal bizakodó: a napokban a városatyák küldöttségével ismét a tárgyalóasztal mellé ült, és a tárgyalások után úgy ítélte meg, minden bizonnyal sikerül az idei évben pontot tenni e hosszasan húzódó ügy végére. A kérdés kézenfekvőnek tűnik: honnan-e bizakodás? Mayer Mihály elmondta, hogy az épülettömb eredeti átadási határideje 1995 volt, amit az önkormányzat nem tudott tartani, de a minap az alpolgármesterekkel és a képviselőcsoportok frakcióvezetőivel való tárgyalás után realizálódni látszik ennek az ingatlannak a visszaadása. Ez egy többes „költözés” feltétele. Az egykori Nagy Sándor laktanyában átalakítási munkálatokat kell végezni ahhoz, hogy az 506-os iskola kiköltözhessen, majd az 506-os felújítása után fogadhatja a kisegítő iskolát az idei év szeptemberétől. Az épület átadásával kapcsolatos az a hír is, hogy a további tárgyalások eredményeként a kisegítő iskola vezetői kifejezésre juttatták; 1998 júniusában, a tanév befejezését követően ingóságait elköltöztetik, hogy a püspökség számára a nagyon szükséges felújítási és átalakítási munkálatoknak helyet biztosítsanak. Ezzel megnyílik a lehetősége az egyháznak a birtokbavételre és terveinek megvalósítására. Ugyanis ebbe az épületbe költözik egyrészt a Szent Mór Katolikus Iskolaközpont - az épület Papnövelde utcai szárnyába -, és a Teológiai Főiskola előadótermei is ebben az épületben alakíthatók ki, a Hunyadi út felőli részen. Fontos elmondani, hogy ebben az évben a Szent Mór Katolikus Iskolaközpont csak úgy tudott működni, hogy a Fürdő utcai volt horvát kollégium épületében - amely visz- szakerült a zsidó hitközség tulajdonába - ideiglenes otthonra lelt. A Teológiai Főiskola akkreditációja pedig az ősszel megindul, de ehhez bizonyos feltételeket teljesíteni kell, különben a pécsi papi szeminárium léte megkérdőjeleződik, s ez - a jelen sorok írója szerint - egyetemi városunk szégyene lenne. Eddig különböző hittantermekben illetve az egyházmegyei Alapítványi Székház (Csontváry Múzeum épülete) szuterén részében folytak az előadások, ami finomam fogalmazva sem elégítheti ki egy felsőoktatási intézménnyel szemben támasztható követelményeket. Az akkreditáció feltétele a megfelelő előadótermek léte és egy olyan könyvtár létrehozása, amely szellős (a szemi- naristák számára helyet is biztosító alapterületű és légköbméterül olvasóteremmel rendelkezik. Ezért a Papnövelde utcai épület átadása - illetve át nem adása - a főiskola létét veszélyezteti. Mayer Mihály megyés püspök a lapunknak tett nyilatkozata végén leszögezte:- Örültem annak, amikor azt tapasztaltam, hogy a közelmúltban megtartott egyeztetésen a városi önkormányzat képviselő-testületének minden frakcióvezetője és a tisztségviselők is érzékelték az iskolának és a főiskolának jogos és életet megtartó igényét. Létünk függvénye tehát a közgyűlés mai döntése, amelyben bízunk, s messzemenően értékeljük azt a hozzáállást, melyet tapasztaltunk. A tárgyalás pozitív kicsengése reményt ad arra, hogy a városatyák mindegyike pozitív módon áll e halaszthatatlan döntés mellé. A Papnövelde utcai épületről még annyit talán érdemes elmondani, hogy Pécs városa hosszú évtizedeken át - még a 89-90-es fordulat után is egy darabig - jelképes összegért „bérelte” azt a püspökségtől. Havi egy forintért, ami évente 12 forintra rúgott. Kozma Ferenc - Fotó: Läufer Amikor böjtölsz... Nincs nagyböjt böjtölés nélkül. Nagy a félreértés a böjt körül. Sokan nem veszik komolyan, mások félreértik igazi lelki célját. Egyesek számára a böjt abban áll, hogy lemondanak valamiről, mások aggályosán betartanak bizonyos étkezési szokásokat, de kevesen vannak, akik figyelembe veszik azt, hogy ez egy küzdelem, hogy Isten akaratát felismerjük és életünkben megvalósítsuk. Napjainkban sokféle ok miatt mondanak le az emberek az ételről, de bennünket kifejezetten a keresztény tartalmú böjt érdekel. A világ el akarja hitetni az emberrel, hogy csak kenyérre van szüksége, úgy tudatosodik meg bennünk, hogy a táplálék az élet eszköze, és csak ez őríz meg bennünket élőnek. A Biblia két személyt állít elénk, hogy az élet és a táplálkozás helyes és helytelen viszonyát felismerjük és a böjt igaz lényegére irányítsa figyelmünket. Adám, az első ember az Edénkért minden fájáról ehetett, de a kert közepén lévőfáról nem. Megszegte és evett, de nem az volt a bűne, hogy evett, hanem hogy Isten akarata ellenére evett. Krisztus a második Adám - böjtöléssel kezdi nyilvános működését. Őt is megkísérti: éhes - egyen. Krisztus legyőzte azt a kísértést, amit az ördög kínált fel. Válasza mélyen biblikus: „Nemcsak kenyérrel él az ember. ” Mi, emberek legtöbbször olyan életet részesítünk előnyben, amely nem egyedül Istentől, hanem csak a tápláléktól függ. Pedig az étel nem tartalmazza az életet, és nem adhat életet. Eletet csak Isten adhat. Mi tehát a böjt nekünk keresztényeknek? Krisztus tapasztalatának átvétele, megélése, hogy „nemcsak kenyérrel él az ember, hanem Isten igéjével”. Meg akar szabadítani a tápláléktól, az anyagtól és a világtól való függőségünktől. Megszabadulásunk még nem teljes, mert egészen nem mondhatunk le az ételről, italról, de lemondásunkkal, böjtölésünkkel, éhezésünkkel el kell menni addig a határig, hogy megtapasztaljuk, maga az éhség lelki állapot: Isten utáni éhség. Valamint küzdelem a bennünk és a körülöttünk levő rossz ellen. Jézus tanítványai figyelmét is felhívta, hogy ez csak böjt és imádság által űzhető ki. A böjtölés mértékét egyénenként ki-ki maga határozza meg, felmérve a saját fizikai, lelki és szellemi képességeit - mirejud vállalkozni. Ezek ismeretében tegyen ígéretet és küzdje meg a böjti harcot és tapasztalja meg a helyes, Istennek tetsző életstílust. Gulybán Tiborparóchus Dr. Patton János írni róla, az elhivatott életszentségben élő papról, méltatni emberi nagyságát, legnehezebb. Szavak, emlékek, képek, események tolulnak elém, s mögöttük ott áll ő, mint fiatal pap, aki a Katolikus Legényegyletben a munkások és értelmiségiek generációit nevelte. Nagyon sokan nőttünk föl mellette, akik megtanulhattuk a becsületes életvitelt, az elvhűséget, a puritán egyszerűséget, és mindent megelőzve a mások mérlegelését nem ismerő önzetlen szeretetet. Pécsett, a gyárvárosi plébániára kerülve mindenkit fogadott, valósággal kitárta a hivatal kapuját, vigasztalója és gyámolítója lett és gyakorta otthont is adott a politikai üldözötteknek. Példát mutatott hűségről, Krisztuskövetésről paptestvéreinek éppúgy, mint híveinek. Nem volt nagyravágyó, pedig képességei, munkássága a legmagasabbra emelhették volna. Tisztában volt a politikai élet adta lehetőségekkel, és emelt fővel, példát mutatva haladt a ranglétrán „lefelé”, azonban éppen ez az alázatos papi hivatástudat emelte őt. Manapság, amikor oly sokan megkérdőjelezik a papi hivatást, a lelki vezetés szükségességét, a vallásosságot, az Istenhez vezető kéz elfogadását, álljon előttünk tanárok, orvosok, kétkezi munkások, papok előtt példaképül dr. Patton János élete, a hivatástudat, a szilárd hit, a tiszta erkölcs, az önzetlenség, a szerénység, a derűs életfelfogás. A találkozás reményében búcsúzunk, de nem feledjük dr. Patton Jánost, a püspöki tanácsost, a szentszéki bírót, az Adolph Kolping szellemét terjesztő és őrző presest, Jánost, a példát mutató paptestvért, Jani bácsit, sokunk lelkiatyját, atyai Barátunkat. Pécsi Géza Ismerni, érteni Minden nagyböjt kezdetén kérdésekkel találom magam szemben. Mit jelent számomra ez az időszak? Mi a legfontosabb mondanivalója? Hogyan tegyem tartalmassá? És amilyen sok a kérdés, olyan eltérőek a válaszok. Ezek közül mindig felmerül nagyböjtben a lemondás problémája. Van-e értéke ennek a mai ember számára? Nincs, hiszen a lemondás azok közé a dolgok közé tartozik, amiket az ember nem pusztán haszonlelésből tesz. És persze, az ilyesmi csak az ember idejét és energiáját veszi el. Miért tegyek olyat, aminek semmi haszna nincs, amiért nem fizetnek semmit? Haszonelvű világunk nem engedi meg nekünk ezt a luxust. Másrészt, valljuk meg őszintén, a lemondás nehezünkre esik. Úgy érezzük, hogy lemaradunk valamiről. Majdhogynem sajnáljuk magunkat, mert nem néztünk meg egy filmet, hogy nem ettünk húst a főzelékhez, vagy hogy éppen kihagytunk egy bulit. Mindezek ellenére az ember képes a lemondásra. Mert látja annak értelmét és célját. A szerelmes a szerelméért, a szülő gyermekéért mi mindenről képes lemondani?! Méghozzá úgy, hogy nem érzi, „kihagyott” valamit. Mi az, ami motiválja az ilyen áldozatokat? Egyedül a szeretet képes arra, hogy kilépjünk önzésünkből és lemondjunk magunkról. Csak ekkor ismerjük meg azt az érzést, amiről a régi mondás szól: jobb adni, mint kapni. Éljük át minél többször ezt az érzést nagyböjtben! Rozs Szilvia A Pécsi Baldauf Gusztáv Evangélikus Szeretetotthonban bensőséges házi ünnepség keretében köszöntötték az otthon legidősebb tagját a 101. születésnapján. Böröcz Jánosné, Teri néni hálásan köszönte meg dr. Révész Mária alpolgármester és az otthon lakói, dolgozói köszöntését. Isten éltesse Teri nénit! fotó: laufer László 1
