Új Dunántúli Napló, 1998. február (9. évfolyam, 31-58. szám)
1998-02-24 / 54. szám
1998. február 24., kedd Háttér-Riport Dhnántúli Napló 7 Meglátni a gyertya fényét a mindennapokban Beszélgetés dr. Papp Lajos professzorral a becsületről és a tisztességről Bármilyen pozícióban is van ma Magyarországon egy ember, akár lelkipásztor, akár az emberek egészségére vigyázó orvos, akár a mentális ágazatra figyelő író vagy újságíró, netán politikus, egy dolgot nem tehet: azt a tisztességtelenséget, ami ma körbeölel bennünket, nem fokozhatja. Ebből eredően a legfőbb morális feladat ebben a pillanatban az, hogy mindenki próbálja meg önmagát jobbá tenni, mert ettől egy picit jobbá válik a „nagy egész”, jobbá a szőkébb és tá- gabb környezet. E gondolattal fogadott irodájában dr. Papp Lajos, a Pécsi Orvostudományi Egyetem szívsebész professzora, az az ember, aki nemcsak környezetével vív nap mint nap csatát; alighanem önmagával is birkózik időnként. S aki egyébként Aranyos- gadány szülötte, az idén ötvenéves, és azt csinálhatja a nap 24 órájában, ami hivatásából fakad. Zalaegerszeg után Pécsett is a szívcentrumot építi és alapozza kollégáival (nagyszerű a csapat), szikével a kezében emberéleteket ment, katedrán oktat és tudományos munkát végez.- Becsület és tisztesség? Alighanem örök téma az emberiség történetében.- Meggyőződésem, hogy a tízparancsolat azért született, mert amikor Mózes a kőtáblába véste az emberi együttélés szabályait, borzasztó nagy baj volt. Bizonyára sokan önmagukkal törődtek csak. Persze, ha végiggondoljuk, rendkívül erős bennünk a létfenntartási ösztön, s a legtöbb mózesi parancs - tiszteld apádat és anyádat, tiszteld őseidet és az időseket, ne ölj, ne lopj, ne hazudj, hamis tanúságot ne tégy - a létfenntartás ellen szólnak. Mégis, éppen ezek által emelkedünk ki az állatvilágból, s minél inkább be tudjuk tartani ezeket a szép, ősi szabályokat, annál inkább emberek vagyunk, annál inkább távolodunk az ösztön-élettől. Ez egy ilyen egyszerű dolog.- Ideje, hogy megkérdezzem: kicsoda Papp Lajos? Honnan jött, s merre tart?- Szüleim évszázadok óta apai ágon baranyaiak, Ara- nyosgadányból valók. Hárman vagyunk testvérek, mind fiúk. Bátyám zseniális a szó legszorosabb értelmében, hiszen az általános iskola első osztályában már matematikai egyenleteket oldott meg, és amikor beválasztották, ő volt a Magyar Tudományos Akadémia legfiatalabb tagja. Tudós ember, biológus. Öcsém pedig három szakorvosi vizsgával rendelkező orvos, hármunk közül a legkiegyensúlyozottabb. Ő találta meg közöttünk legjobban a hivatás és a civil élet közti egyensúlyt és az arányokat.- Ez azt jelenti, hogy Ön a hivatás rabja?- Azt. Nem készültem rá tudatosan, lassan, szinte észrevétlenül váltam azzá. Felnőttként. Minden valószínűség szerint azért, mert igen erős empatikus képességekkel rendelkezem. Ha valaki ezt megérti, megérti egész lényemet, küzdelmeimet, amelyeket a betegeim jobb ellátása - a betegeim jogai - érdekében kell nap mint nap vállalnom. Nehezen hihető, de néha annyira gyötörnek ezek a gondok, hogy kvázi saját gondjaimként élem meg, ami biztos, hogy nem mindig jó. De ez van, nem tudok megváltozni, megszabadulni tőle.-Emiatt választotta az éhségsztrájkot? Emiatt nyúlt ehhez, az orvosi szakma művelői között meglehetősen szokatlan fegyverhez, a hivatalos egészségügyi kormányzat ellenében ?-Akkor és ott másról volt szó. Rólam. Az orvosi eskümben m ' ".’.adtam, hogy mindent a betegért teszek, mint ahogyan azt megfogadta az összes kollégám. Akár családorvos, akár belgyógyász, akár sebész. De ha elveszik bármelyiktől is a cselekvés lehetőségét, akkor föl kell tennie a kérdést, hogy most mi a teendő? Hogy várjak és közben haljanak meg az emberek szépen sorjában? Nos, én nem ezt a választ adtam. Az más kérdés, hogy az éhségsztrájk félreérthető volt, mert sokan félre akarták érteni, és a magyar médiák sem hozták le teljes egészében azt a nyilatkozatot, melyben megmagyaráztam, hogy miért döntöttem így. Azért, mert a minisztériumtól, a kórháztól, az egyetemtől kaptam azt a feladatot, hogy embereket gyógyítsak, s ezt nem tudtam gyakorolni.-Amikor Önt Budapestről eltávolították, a betegei álltak ki védelmére, szervezkedtek, aláírásokat ‘gyűjtöttek, beadványokat készítettek.-Megható volt, csodálatos, ugyanis minden bajban, nehéz helyzetben nekem a betegeim véleménye a legfontosabb. Igen ám, de ebben rejlik a 22-es csapdája is, hiszen tisztességtelen volna hozzájuk fordulni a küzdelmek során, pajzsként használni őket. így aztán csak magamra számíthatok.- Milyen a szív, ott bent a mellkasban?-Ha az emberi testet úgy fogjuk föl, mint Isten alkotását, s abban a templom a mellkas, akkor a templom közepén az oltár a szív. A legjobban védett, legjobban óvott helyen. Gondoljuk csak végig, amikor a lelkünk beteg, azt mondjuk, hogy szívfájdalmunk van, amikor valaki nagyon megbánt, azt mondjuk: a szívembe mártotta a kést. Másrészt minden, ami szép és jó, a szívhez kötött. Ekképpen ha azt mondjuk, hogy az értelem központja az agy, akkor minden bizonnyal a léleké a szív. S mi evvel dolgozunk naponta, ezt a motort időlegesen megállítjuk, majd pedig megindítjuk, s valami közben történik az emberrel.- Meghal egy időre.- Pontosan így van. S ettől a haláltól mindenki egy kicsit jobb lesz. Nagyon sokat beszélgettem a betegeimmel és gondolkodtam afelől, hogy valójában miért is változnak meg a műtét hatására. Nos, abban különböznek az egyszerű embertől, hogy valamiféle katarti- kus állapoton mennek keresztül, és ettől már másképpen szemlélik az életet. Rájönnek, hogy nincs annál szebb, hogy kék az ég, hogy süt a nap, hogy látok-és hallok, hogy a tüdőm tele lesz a hajnali, friss levegővel.- Másként kéne élnünk, bizonyára, illetve olykor megélni is ezt a sokféle örömet.-Többször is végiggondoltam már. Valahogy az öröm és a gyötrelem olyan, mintha egy sötét szoba ablakába tennénk egy gyertyát, ami bevilágítja a szobát. De hogyha feljön a nap és betűz az ablakon, a gyertya elhomályosul. Én úgy vélem, hogy ennek a gyertyának a fényét, a nagyszerű dolgokat kellene meglátnunk a mindennapjainkban és vigyázni arra, hogy a környezet egyéb fényei ne vakítsanak el.- Hány szívműtétet végzett már a pályája során?-Úgy évente talán kétszázkétszázötvenet. De én sohasem a műtéteimet, hanem a halotta- imat számolom, amit nagyon kevesen értenek körülöttem.- Én sem értem. Miért?-Azért, mert meggyőződésem az, hogy minden műtéti halál - és most csak szívműtétekről beszélek - vagy tévedés, vagy tudatlanság, vagy a nem odafigyelés következménye. Magyarán: egyetlenegy embernek sem szabadna meghalni, de mégis meghalnak emberek. Ezt nagyon nehezen viselem, olykor én is meghalok. Éppen ezért mindennapi munkámat az motiválja, hogy a szívsebészeti halált minimalizáljam, nullára csökkentsem. Tudományos munkásságom, egzisztenciális létem erre összpontosul, mindent ennek a célnak rendelek alá. Ezért élek.- Amit mond, az a lehetetlen kategóriájába tartozik. A világon mindenhol számolnak a műtéti halállal, hatványozottan a szív esetén.- Persze, hogy lehetetlen. Pontosan azért, mert emberek vagyunk, mert tévedhetünk. De törekedni kell rá, hogy megvalósuljon a szándék, és egyetlen egyszer sem adhatok felmentést magamnak egy halálos végű műtét után. Másrészt, ha nagyon akarok valamit, akkor az elérhető az operáló team hozzáértéséből és fegyelméből, a bennem rejlő tudásból következően. Elfogadhatatlan számomra a műtét előtti, a műtét alatti és a műtét utáni fegyelmezetlenség. S ebben a fegyelemre nem szokott világban ez nem mindig szimpatikus.- Mikor műtőit először önállóan?- Nagyon korán. 1978-ban.-A szívműtétek száma erősen szabályozott: nem annyi végezhető el a mai Magyarországon, amennyire szükség volna, hanem csak annyi, amennyi a pénzből futja. Hogy vélekedik minderről?- Hallott már arról, hogy valakit azért nem operáltak meg vakbélgyulladással vagy gyomor kilukadással, mert elfogyott a pénz? Nagyon furcsa volna, hogy én, a szívsebész, elfogadjam azt az álláspontot, hogy azért kell meghalnia embereknek, mert nem fértek be a keretbe. Infarktust kapott, s tudom, hogy ha két-három hónapon belül nem műtöm meg, vége. Tessék már elgondolkozni végre ezen: miféle jogon és miféle erkölcsi megfontolások alapján értelmezhető ez a mesterségesen kialakított álláspont? Ez műtéti rasszizmus.-Hadd provokáljam: ebben a döntésben valószínűleg a pénz a főszereplő. Drága a szívműtét és többre az állami dotációból nem futja.- Az igaz, hogy egy szívműtét Magyarországon ma másfél- kétmillió forint, de menynyibe is kerül egy olcsóbb Mercedes? Ámítás, hogy drága a szívműtét. Mihez képest? Hiszen drágább a gyógykezelés, a vegetálás, a segély, a táppénz és többe kerül az államnak az özvegyi nyugdíj. A műtét pedig visszaadná az embert az életnek, a munkának.-A pécsi szívcentrum épül, napról napra nagyobb, több lesz. Mikor készül el?- Néhány évre még bizonyosan szükség lesz, mindenesetre egy igen jó és hatékony csapat jött össze, szakmailag kiválóan felkészült kollégákkal és kolléganőkkel. És egyre több műtétet végzünk - végeznek el -, igaz, egyelőre nem a legideálisabb körülmények között.- Beszélgetésünk befejezéseként az életkorára utalnék: ötven évének tapasztalata mit mondat Önnel?- Születésünk pillanatában a Jóisten bizonyos szabadságfokot ad, amit nevezhetünk talán lehetőségnek abból a szempontból, hogy eldöntsük, mik akarunk lenni, hogyan akarunk élni. Emberek vagyunk, jó és rossz tulajdonságokkal és borzasztóan meg kell küzdenünk, hogy a bennünk lévő rosszat, hiúságot, a nagyravágyást, a kevélységet legyőzzük. De nem tehetünk mást.- Ez lenne Papp Lajos professzor életfilozófiája?- Talán igen. Az élet lényege az, hogy az ember a környezete kihívásaihoz alkalmazkodjék, de igazából úgy, hogy" önmagát közben ne veszítse el. Ez a legfantasztikusabb dolog: ki tud úgy élni a mindennapokban, alkalmazkodva a környezethez, hogy közben megtartja emberi tisztességét? S ha eddig meg tudtam tartani a tisztességemet, arra a rövid időre, ami még visszavan, nem adom senkinek. Kozma Ferenc Dunai Imre jegyzete A leválthatatlan A korábban erősen vitatott és az irodalmi életben mostohán kezelt Bertolt Brecht a születésének 100. évfordulója alkalmából meghökkentő méretű méltatásban részesül egész Németországban. Félreértés ne essék: én ezt cseppet sem nehezményezem. Már azért sem, mert tudtommal Brecht nevéhez fűzhető az a bölcs mondás, amely kedvenceim egyike: „A népet nem lehet leváltani”. Viszont képes változni! Ezt épp a Brecht-centenárium mutatja igen tanulságosan. Az évforduló alkalmából az ország számos városában rendeznek megemlékezéseket, és jelenleg 171 német színházban játsszák Brecht drámáinak valamelyikét. A politika is rehabilitálta. A nyugatnémet közéletben korában sokan csak kommunista íróként emlegették B rechtet. Most a „német humanizmus egyik legkitűnőbb képviselője” minősítést kapta az államelnöktől, aki arra biztatta a mai írókat, költőket: Brechthez hasonlóan vegyenek részt a társadalom vitáiban, hiszen annak ellentmondásai ma sem kisebbek. A német államfő Brecht különleges erényének nevezte, hogy rendkívüli módon tudott valódi kérdéseket feltenni, amiben nagy hiány van: „bátor kérdés helyett manapság mindenki közöl, kinyilatkoztat”. Brecht szülővárosában, Augsburgban a bajor tartományi kormányfő, a Keresztényszociális Unió alelnöke a méltatás közben még ezt is kimondta: „Nem érdemes ma azon töprengeni, hogy a baloldali eszméket valló és a háború után a keletnémet szocialista rendszerben élő Brecht a lelke mélyén valóban marxista volt-e vagy sem”. Mindez erős kontrasztja annak, amit egyik jeles írónkkal, esztétánkkal készült interjúban olvastam. Az ismeret- terjesztés nemes arcélű mestere olyat mondott, amit tőle éppen nem vártam. A közélettől való visszavonulását azzal indokolta, hogy megsértődött a legutóbbi országgyűlési választás eredményén. Tehát nem csalódott volt és szomorú, hanem a leválthatatlan néptől érte sérelem. A demokrácia lelkes igenlése közepette igazán Brecht tollára való alapállás. Ámbár nálunk még ő sem kapta meg a lelke mélyének világnézeti firtatását mellőző értékelést. Majd száz év után nem kellene már végre leváltanunk az ádáz reváns-szellemet? Lábakéit Picassók A montenegrói székváros, Cetinje fejedelmi palotájából elraboltak több értékes műalkotást: két Picasso-li- tográfiát, valamint Maré Chagall és Salvador Dali egy-egy képét vitték el. A Podgoricában megjelenő Vijesti című lap hétfői beszámolója szerint még nem lehet tudni, hogy mekkora értéket képviselnek az elrabolt képek, s a rendőrség még azt sem állapította meg, hogy a tolvajok mikor és hogyan hatoltak be a Cetinje belvárosában lévő, őrzött palotába. Nem hivatalos jelentések szerint a gyanúsítottak köre nem túl nagy, s így hamarosan kiderülhet, kik rabolták el a műalkotásokat. A Vijesti arról is beszámolt, hogy az épületben nincsenek betörésre utaló jelek, valószínű, hogy a palotában dolgozók között kell keresni a tetteseket. Baranyai körkép 1998-ban fizetendő lakossági víz- és csatornadíjak A Pécsi Vízmű Rt. nem csatlakozott a januártól árat emeló'k táborához, így Pécsett továbbra is az ősztó'l ismert árakon fogyasztjuk a vizet. A Pécsi Vízmű Rt-nél évente kétszer van díjrendezés. Korábban ez januárban és júliusban történt. A lakossági terhek enyhítése érdekében azonban a tulajdonosok úgy döntöttek, hogy a díjrendezést 3 hónappal elcsúsztatják, hogy a fogyasztót - különböző területekről - érintő drágulásokat ne tetézze egy esetleges víz- és csatornadíj- emelés. Ezért 1997-ben július helyett később, októbertől változott meg a víz- és csatornadíj. Ezentúl várhatóan minden évben áprilisi és októberi díjrendezésre számíthatunk. Ha megnézzük a baranyai városokat, érdekes képet kapunk a drágának tartott pécsi víz- és csatornadíjakról. íme a tábla a lakosság által fizetendő összegekről, mely bizonyítja, hogy a baranyai városok közül Pécsett fizetnek a legkevesebbet a lakók 1 m’ víz kitermeléséért, tisztításáért, lakásba ill. házba vezetéséért és a szennyvíz elvezetéséért, megtisztításáért. Város áfás ár Ft/m Komló 316 Pécsvárad 262,60 Boly 252 Mohács 252 Siklós 223 Szentlőrinc 223 co <M CM GO Pé cs 214 (26608)
