Új Dunántúli Napló, 1998. február (9. évfolyam, 31-58. szám)

1998-02-15 / 45. szám

* Pakson tán narancs is teremne Az 1990-es évek Magyarországán nehezebb múzeumot létrehozni, mint volt az ötvenes években magyar na­rancsot termeszteni. Paksnak mégis sikerült a csoda. Na Ja, azt mondják, Paks gazdag város! A dolog azért tűnik hihetet­lennek, mert olyan egysze­rűen történt. 1994 tavaszán a paksi önkormányzat „kita­lálja”, hogy legyen a városnak múzeuma. Ez nem alapellá­tás, hanem vállalt, mi több ezekben a szűkös időkben szinte luxus. Mégis elhatá­rozzák, hogy biztosítanak egy normális költségvetést, amiből megoldható az anyaggyűjtés, a környékbeli ásatások, a kiállítások meg­rendezése és egyéb közműve­lődési tevékenység. Megke­resték a megfelelő feladatra a megfelelő embert dr. Rosner Gyula személyében, és közöl­ték vele: itt van ez az ÁVH és rendőrség által lelakott kúria rom, megcsináltattuk a tető­zetét, hogy ne rohadjon to­vább, legyen belőle múzeum. Lett. Persze, nem a földből nőtt ki, de meglett, méghozzá az ország egyedüli, teljesen önálló jogi személyként mű­ködő intézményeként.- A kialakításra a városi fe­dezet a költségek felére lett volna elég, sokan és sokat tet­tek hozzá még - mondja az igazgató. Pakson persze min- denld az Atomerőmű Rt.-re gondol, mert amióta itt van­nak, gazdagnak számít a vá­ros. A múzeumot például ugyanolyan védőberendezés védi, mint az erőművet. A kiállítás komoly szakmai munkáról tanúskodik. A Lu- sonium-erőd ásatásából származó obsit-diplomáktól Deák Ferenc bútorain át egy eredeti kovácsműhelyig sok minden érdekesség látható. Tavasszal pedig megnyílik Pákolitz István költő emlék­szobája is. Méhes K. Deák Ferenc bútorai a közelmúltban érkeztek Paksra, az egykori kú­riában kialakított városi gyűjteménybe fotó: uufer laszló Komlói út: egy per A Komló felé vezető országúttal a kiszéle­sítés után Is akadtak gondok, azonban ezek többnyire az Időjárás­nak voltak köszönhe­tőek. idén eddig kímé­letes volt a tél. A tavalyi rendkívüli telet megelőzően hiába irtották meg a fákat a komlói út mentén, egy fa mégis rádőlt egy mikrobuszra. A Közút­kezelő Kht.-nak ez az egy peres ügye maradt, tájékoz­tatta a VDN-t a vállalat jogá­sza, dr. Tihanyi Zsuzsanna. A felperes ebben az esetben 700 ezer forint kártérítést kér, ám a szintén alperes Mecseki Erdészettel közö­sen épp a napokban nyúj­tották be a bíróságnak azt a meteorológiai jelentést, mely igazolja: aznap 75-100 évenként előforduló rend­kívüli időjárás volt.- Az ilyesmire lehetetlen­ség előre felkészülni - mondta dr. Eitner Sándor az Erdészet részéről. M. K. Kincsek Keszthelyen A Helikon Kastélymú­zeum igen színvonalas kulturális programot bo­nyolít évről évre. Az idén különösen érdekes be­mutatókat terveznek. Száz koncertre és tíz mes­terkurzusra kerül sor az idén, mondja Czoma László igazgató (képünkön). A ki­állítások sorából kiemelke­dik az, amelyet 19 megyei és több fővárosi múzeum azon anyagaiból rendez­nek, melyek egyedülálló­nak számítanak a világon, mint például a hun feje­delmi, vagy az avar kin­csek, a jászok különös tár­gyai. Bemutatkozik az egyik legrégebbi európai apátság, a st. galleni, amely a középkortól napjainkig állítja ki történetének do­kumentumait. Hamarosan megnyílik Közép-Eu- rópa egyik legna­gyobb, 400 darabos tró­feagyűjte­ménye olyan álla­tok trófeái­ból, melyek már nem va­dászhatók. Egész évben nyitva áll a főúri életformát 20 termen át bemutató kiál­lítás és az 1100 évet átfogó 500 fegyvert felvonultató tárlat. Július első napjaiban kerül sor az 1848-49-es időszakkal foglalkozó kon­ferenciára, melyen Európa történészei szólnak arról, miképpen tanítják a külön­böző országokban hazánk történelmének ezt a kor­szakát. Cs. L. Környezetalakítás és tilalom Szakmai konzultációt tart a Magyar Urbanisztikai Tár­saság Tolna-Baranyai Területi Csoportja február 16-án a pécsi Művészetek Házában. A téma: a településren­dezést érintő új jogszabályok alkalmazása. Január elsejétől lépett ha­tályba az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvény, mondja dr. Tóth Zoltán területi főépítész (képünkön). Az új jogszabá­lyi környezet emeli a rende­zési tervek fontosságát az építési folyamatokban. Eddig ugyanis semmi akadálya nem volt annak, hogy a rendezési tervet bárkinek a kívánságára, pillanatok alatt módosítsák. Az új szabályzók ezt nem te­szik lehetővé, hiszen egy meghatározott körben a szakhatóságokkal egyeztetni kell a módosítást, ennek pe­dig mostantól nem kevés, 5 hónap és 10 nap az átfutási ideje. A meglévő általános rendezési terveket egyébként 10 éven belül kell újnak fel­váltania, ahol nincs, ott öt év a határidő. A meglévő helyi építési sza­bályzatot 6 éven belül kötelező az új jogi kör­nyezethez átszabni. Új­donság az is, hogy nem lé1 tező építési szabályzat esetén is maximá­lisan alkalmazkodni kell az új építménynek a környezeté­hez. Dr. Tóth Zoltán hangsú­lyozta, hogy az állampolgá­roknak ezentúl oda kell fi­gyelniük a tervezési folya­matra, hiszen érdekük fűző­dik közvetlen környezetük alakításához. A törvény ren­delkezik arról, hogy közhírré kell tenni a tervezés elkezdé­sének időpontját, azt is mely területet érint, továbbá a cé­lokat és a várt eredményeket, hogy a polgárok beleszólhas­sanak a folyamatokba. Az el­készült tervek bárki által való hozzáférhetőségét egy hóna­pig biztosítani kell. Az önkormányzat ezentúl maximum három évre változ­tatási tilalmat is hozhat egy területre, ahol sem építeni, sem bontani nem lehet. Ezt a határidőt egyszer egy évvel meg is lehet hosszabbítani. Kártalanítás erre az időszakra pedig nem jár. Cseri László Argosz, a pécsi drogkereső Valamikor Kántor volt a sztár, most leginkább „Rex- felügyelő” segíti gazdáját egy krimisorozatban. Mind­kettő német Juhász, a zsaruk leghűségesebb kutyája, akárcsak Argosz, a pécsi drogkereső. Utóbbi a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság bűn­ügyeseinek munkáját segíti, s egyik a sok szép és okos ku­tya között. Gazdája - tanítója és vezetője - Schindl Róbert zászlós, aki minden valószí­nűség szerint különleges em­ber. Legalábbis a többi rend­őrfelügyelőhöz hasonlóan, nagyon szereti munkáját és segítőtársát is. Argosz arról nevezetes, hogy az egyik leg­jobb drogkereső kutya Ma­gyarországon. Az összes for­galomban lévő kábítószert ismeri(l), és szolgálattelje^í- tés közben határozott, céltu­datos. Ott volt országos és nemzetközi versenyeken a legjobbak között, maga mögé utasította a határőrség és a vámosok legjobb ebeit is. Le­győzött francia, cseh, német, vagy éppen svájci kollégákat. Serlegek és dobogós helyezé­sek igazolják, meghálálja gazdájának a befektetett energiát. Hatéves és nemcsak nagyon szép, hanem nagyon értékes kutya is. És persze a közgondolko­dással ellentétben nem drog­függő, hiszen ha megtalálja az „anyagot”, jutalomként nem azt kapja meg. Többre becsüli a simogatást, jó szót, kedvenc játékát. K. F. Rejtélyes harkányi eltűnés A harkányi buszpálya­udvaron razziát tartot­tak szombaton. Egy olyan férfit is „össze­szedtek”, aki tisztessé­ges polgári foglalko­zást űz. Az illető épp munkába in­dult, ám másnap reggelig sem került elő. Amit tudni lehet: az egykori katonatiszt egy drávaszabolcsi vállalko­zásnál éjjeliőr, s hiányá­ban tízmilliót érő vagyon őrizetlen maradt. Földényi Sándor, a vál­lalkozás tulajdonosa: - Érthetetlen, mi történt, hi­szen kollégám a becsületes polgár mintaképe. Most mégis mondhatnám neki, hogy fel is út, le is út, hi­szen nem látta el a felada­tát. Az én szempontomból az okok mellékesek. De persze, nem mondom. A rendőri akcióról Pa- rádi Tibor őrsparancsnok elmondta, hogy a határőr­séggel közösen rendeztek egy erődemonstratív „ki­vonulást”, hogy a nemkí­vánatos személyeket ki­szűrjék. Azon a szomba­ton a Vám- és Pénzügyőr­ség fésülte át a mulatókat, és előállításra szerinte nem is került sor. A sértett férfi annyit kö­zölt, hogy a helyi szervek­nél sokkal magasabb szin­ten zajlottak és zajlanak az események. Épp ezért „fogvatartói” neki is egyezséget ajánlottak. És ez a jelen pillanatban hall­gatással, csakis hallgatás­sal, színtiszta hallgatással jár. M. K. _______________________________________Rádió mellett Re kviem a Kutyánkért • • Nekem semmi bajom az egészség­üggyel, az utóbbi években minden gyógyító eljárásnak alávetettem ma­gam, orvosi tanácsra megpróbálok egészségesen élni, tanácsokat meg­fogadom - kivéve ezt a nyavalyás dohányzást - rajtam csak segítettek az orvosok és nővérkék, különben már rég nem élnék, ezért mélységes tiszteletet érzek irántuk. De ... azért ezt a kis történetet elmondom, min­den bántó célzat nélkül. A télen egy 63 éves asszony sze­rencsétlenül járt: megcsúszott az utcán és eltörött a bal karja. A mentő elvitte az egyik intézménybe, ahol kellőképpen ellátták - többek között begipszelték sérült karját - és azóta is visszajár a szükséges keze­lésre. Ám az első balesetet nem sokkal később követte a másik: is­mét elcsúszott, ismét eltörött - ezút­tal a - jobb karja. A mentő elvitte a •másik intézménybe, gondolom azért, mert az volt azon a napon az ügyeletes. Itt is ellátták tisztesség­gel, gipszelték a kezét és itt is meg­kapja az utókezelést. Tehát a beteg most már két helyre jár azonos baj­jal, két különböző időpontban. Arra gondolt -, jómagam is kevéske logi­kával -, hogy két kezének két töré­sét talán egyik intézmény is elvé­gezhetné. Gondját közölte az in­tézményekkel, de a válasz az volt, hogy az együttes kezelést nem lehet megoldani. Hogy miért nem? Ki tudja? Lehet persze, hogy szakmai­lag indokolt az intézmények állás­pontja - végül is minden szakma gyakorlói képesek elfogadható ma­gyarázatot találni sajátos ténykedé­sükről egy laikus számára -, de talán akadnak kivételek. Kis „ügy” ez, csak a Mamának nem. Amúgy is elég a baja. Mind sok másnak. A „kis ügyek” gyakran óriássá dagadnak, persze csak az érintettek szemében. Me­sélhetek másról is. Volt nekem egy kutyám. Pontosabban nem csak az enyém volt, hanem az Ifjúság úti környék több száz lakójáé is. Faj­tiszta, hosszú szőrű, fekete puli volt, már kissé öregecske, mert a szája körül és a tappancsain őszült a szőrzet. Valahol a gyermekkórház körül az egyik családi ház udvarán lakott gazdájával, de a Kutya - azért írom nagy betűvel, mert ez volt a neve - reggel nyolc körül leballagott a bérházak közé, reggelizni, ebé­delni. A boltos már elkészítette számára a hurkavégeket, a zöldség­gyümölcs pavilon fiatalembere már bontotta ki számára a hazai elemó­zsiát, az ABC kislányai is etették szalámivégekkel, egyebekkel, a hír­lapos Marika meg a gyógyszertár kisasszonyai mindig tudták, hogy a Kutya pillanatnyilag hol tartózko­dik, ha pedig sötétedett, lassan ha­zaügetett a Donátusi úton. Tavaly eltűnt egy időre, keresem reggel egy kis ételmaradékkal, a Kutya sehol. Hallom aztán, hogy valami autó el­csapta, nem olyan nagyon, csak mintha lábát törte volna, ezért a jó­lelkű asszonyok elvitték egy állator­voshoz, aki aztán meg is gyógyí­totta. Velem egy időben haragban volt, mert lekentem neki egy ap­rócska pofont, amiért a parizert nem ette meg, pedig vagy öt dekára valót direkt neki hagytam meg a vacsorá­ból. De két éve kibékültünk. És most nincs meg a Kutya. Hetek óta nem találjuk. Én utoljára akkor láttam, amikor a parkolóban éppen szeretkezett egy ronda korcs kutyá­val, mondtam is neki, szégyellheted magad, hogy így nyilvánosan, nap­pali fénynél intézed az ügyeidet, de csak elnézően fordította rám pillan­tását, mintha nevetett volna és csak tovább hülyéskedett. Azóta nem lát­tam. A Kutyánkat.

Next

/
Thumbnails
Contents