Új Dunántúli Napló, 1998. február (9. évfolyam, 31-58. szám)
1998-02-15 / 45. szám
* Pakson tán narancs is teremne Az 1990-es évek Magyarországán nehezebb múzeumot létrehozni, mint volt az ötvenes években magyar narancsot termeszteni. Paksnak mégis sikerült a csoda. Na Ja, azt mondják, Paks gazdag város! A dolog azért tűnik hihetetlennek, mert olyan egyszerűen történt. 1994 tavaszán a paksi önkormányzat „kitalálja”, hogy legyen a városnak múzeuma. Ez nem alapellátás, hanem vállalt, mi több ezekben a szűkös időkben szinte luxus. Mégis elhatározzák, hogy biztosítanak egy normális költségvetést, amiből megoldható az anyaggyűjtés, a környékbeli ásatások, a kiállítások megrendezése és egyéb közművelődési tevékenység. Megkeresték a megfelelő feladatra a megfelelő embert dr. Rosner Gyula személyében, és közölték vele: itt van ez az ÁVH és rendőrség által lelakott kúria rom, megcsináltattuk a tetőzetét, hogy ne rohadjon tovább, legyen belőle múzeum. Lett. Persze, nem a földből nőtt ki, de meglett, méghozzá az ország egyedüli, teljesen önálló jogi személyként működő intézményeként.- A kialakításra a városi fedezet a költségek felére lett volna elég, sokan és sokat tettek hozzá még - mondja az igazgató. Pakson persze min- denld az Atomerőmű Rt.-re gondol, mert amióta itt vannak, gazdagnak számít a város. A múzeumot például ugyanolyan védőberendezés védi, mint az erőművet. A kiállítás komoly szakmai munkáról tanúskodik. A Lu- sonium-erőd ásatásából származó obsit-diplomáktól Deák Ferenc bútorain át egy eredeti kovácsműhelyig sok minden érdekesség látható. Tavasszal pedig megnyílik Pákolitz István költő emlékszobája is. Méhes K. Deák Ferenc bútorai a közelmúltban érkeztek Paksra, az egykori kúriában kialakított városi gyűjteménybe fotó: uufer laszló Komlói út: egy per A Komló felé vezető országúttal a kiszélesítés után Is akadtak gondok, azonban ezek többnyire az Időjárásnak voltak köszönhetőek. idén eddig kíméletes volt a tél. A tavalyi rendkívüli telet megelőzően hiába irtották meg a fákat a komlói út mentén, egy fa mégis rádőlt egy mikrobuszra. A Közútkezelő Kht.-nak ez az egy peres ügye maradt, tájékoztatta a VDN-t a vállalat jogásza, dr. Tihanyi Zsuzsanna. A felperes ebben az esetben 700 ezer forint kártérítést kér, ám a szintén alperes Mecseki Erdészettel közösen épp a napokban nyújtották be a bíróságnak azt a meteorológiai jelentést, mely igazolja: aznap 75-100 évenként előforduló rendkívüli időjárás volt.- Az ilyesmire lehetetlenség előre felkészülni - mondta dr. Eitner Sándor az Erdészet részéről. M. K. Kincsek Keszthelyen A Helikon Kastélymúzeum igen színvonalas kulturális programot bonyolít évről évre. Az idén különösen érdekes bemutatókat terveznek. Száz koncertre és tíz mesterkurzusra kerül sor az idén, mondja Czoma László igazgató (képünkön). A kiállítások sorából kiemelkedik az, amelyet 19 megyei és több fővárosi múzeum azon anyagaiból rendeznek, melyek egyedülállónak számítanak a világon, mint például a hun fejedelmi, vagy az avar kincsek, a jászok különös tárgyai. Bemutatkozik az egyik legrégebbi európai apátság, a st. galleni, amely a középkortól napjainkig állítja ki történetének dokumentumait. Hamarosan megnyílik Közép-Eu- rópa egyik legnagyobb, 400 darabos trófeagyűjteménye olyan állatok trófeáiból, melyek már nem vadászhatók. Egész évben nyitva áll a főúri életformát 20 termen át bemutató kiállítás és az 1100 évet átfogó 500 fegyvert felvonultató tárlat. Július első napjaiban kerül sor az 1848-49-es időszakkal foglalkozó konferenciára, melyen Európa történészei szólnak arról, miképpen tanítják a különböző országokban hazánk történelmének ezt a korszakát. Cs. L. Környezetalakítás és tilalom Szakmai konzultációt tart a Magyar Urbanisztikai Társaság Tolna-Baranyai Területi Csoportja február 16-án a pécsi Művészetek Házában. A téma: a településrendezést érintő új jogszabályok alkalmazása. Január elsejétől lépett hatályba az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvény, mondja dr. Tóth Zoltán területi főépítész (képünkön). Az új jogszabályi környezet emeli a rendezési tervek fontosságát az építési folyamatokban. Eddig ugyanis semmi akadálya nem volt annak, hogy a rendezési tervet bárkinek a kívánságára, pillanatok alatt módosítsák. Az új szabályzók ezt nem teszik lehetővé, hiszen egy meghatározott körben a szakhatóságokkal egyeztetni kell a módosítást, ennek pedig mostantól nem kevés, 5 hónap és 10 nap az átfutási ideje. A meglévő általános rendezési terveket egyébként 10 éven belül kell újnak felváltania, ahol nincs, ott öt év a határidő. A meglévő helyi építési szabályzatot 6 éven belül kötelező az új jogi környezethez átszabni. Újdonság az is, hogy nem lé1 tező építési szabályzat esetén is maximálisan alkalmazkodni kell az új építménynek a környezetéhez. Dr. Tóth Zoltán hangsúlyozta, hogy az állampolgároknak ezentúl oda kell figyelniük a tervezési folyamatra, hiszen érdekük fűződik közvetlen környezetük alakításához. A törvény rendelkezik arról, hogy közhírré kell tenni a tervezés elkezdésének időpontját, azt is mely területet érint, továbbá a célokat és a várt eredményeket, hogy a polgárok beleszólhassanak a folyamatokba. Az elkészült tervek bárki által való hozzáférhetőségét egy hónapig biztosítani kell. Az önkormányzat ezentúl maximum három évre változtatási tilalmat is hozhat egy területre, ahol sem építeni, sem bontani nem lehet. Ezt a határidőt egyszer egy évvel meg is lehet hosszabbítani. Kártalanítás erre az időszakra pedig nem jár. Cseri László Argosz, a pécsi drogkereső Valamikor Kántor volt a sztár, most leginkább „Rex- felügyelő” segíti gazdáját egy krimisorozatban. Mindkettő német Juhász, a zsaruk leghűségesebb kutyája, akárcsak Argosz, a pécsi drogkereső. Utóbbi a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyeseinek munkáját segíti, s egyik a sok szép és okos kutya között. Gazdája - tanítója és vezetője - Schindl Róbert zászlós, aki minden valószínűség szerint különleges ember. Legalábbis a többi rendőrfelügyelőhöz hasonlóan, nagyon szereti munkáját és segítőtársát is. Argosz arról nevezetes, hogy az egyik legjobb drogkereső kutya Magyarországon. Az összes forgalomban lévő kábítószert ismeri(l), és szolgálattelje^í- tés közben határozott, céltudatos. Ott volt országos és nemzetközi versenyeken a legjobbak között, maga mögé utasította a határőrség és a vámosok legjobb ebeit is. Legyőzött francia, cseh, német, vagy éppen svájci kollégákat. Serlegek és dobogós helyezések igazolják, meghálálja gazdájának a befektetett energiát. Hatéves és nemcsak nagyon szép, hanem nagyon értékes kutya is. És persze a közgondolkodással ellentétben nem drogfüggő, hiszen ha megtalálja az „anyagot”, jutalomként nem azt kapja meg. Többre becsüli a simogatást, jó szót, kedvenc játékát. K. F. Rejtélyes harkányi eltűnés A harkányi buszpályaudvaron razziát tartottak szombaton. Egy olyan férfit is „összeszedtek”, aki tisztességes polgári foglalkozást űz. Az illető épp munkába indult, ám másnap reggelig sem került elő. Amit tudni lehet: az egykori katonatiszt egy drávaszabolcsi vállalkozásnál éjjeliőr, s hiányában tízmilliót érő vagyon őrizetlen maradt. Földényi Sándor, a vállalkozás tulajdonosa: - Érthetetlen, mi történt, hiszen kollégám a becsületes polgár mintaképe. Most mégis mondhatnám neki, hogy fel is út, le is út, hiszen nem látta el a feladatát. Az én szempontomból az okok mellékesek. De persze, nem mondom. A rendőri akcióról Pa- rádi Tibor őrsparancsnok elmondta, hogy a határőrséggel közösen rendeztek egy erődemonstratív „kivonulást”, hogy a nemkívánatos személyeket kiszűrjék. Azon a szombaton a Vám- és Pénzügyőrség fésülte át a mulatókat, és előállításra szerinte nem is került sor. A sértett férfi annyit közölt, hogy a helyi szerveknél sokkal magasabb szinten zajlottak és zajlanak az események. Épp ezért „fogvatartói” neki is egyezséget ajánlottak. És ez a jelen pillanatban hallgatással, csakis hallgatással, színtiszta hallgatással jár. M. K. _______________________________________Rádió mellett Re kviem a Kutyánkért • • Nekem semmi bajom az egészségüggyel, az utóbbi években minden gyógyító eljárásnak alávetettem magam, orvosi tanácsra megpróbálok egészségesen élni, tanácsokat megfogadom - kivéve ezt a nyavalyás dohányzást - rajtam csak segítettek az orvosok és nővérkék, különben már rég nem élnék, ezért mélységes tiszteletet érzek irántuk. De ... azért ezt a kis történetet elmondom, minden bántó célzat nélkül. A télen egy 63 éves asszony szerencsétlenül járt: megcsúszott az utcán és eltörött a bal karja. A mentő elvitte az egyik intézménybe, ahol kellőképpen ellátták - többek között begipszelték sérült karját - és azóta is visszajár a szükséges kezelésre. Ám az első balesetet nem sokkal később követte a másik: ismét elcsúszott, ismét eltörött - ezúttal a - jobb karja. A mentő elvitte a •másik intézménybe, gondolom azért, mert az volt azon a napon az ügyeletes. Itt is ellátták tisztességgel, gipszelték a kezét és itt is megkapja az utókezelést. Tehát a beteg most már két helyre jár azonos bajjal, két különböző időpontban. Arra gondolt -, jómagam is kevéske logikával -, hogy két kezének két törését talán egyik intézmény is elvégezhetné. Gondját közölte az intézményekkel, de a válasz az volt, hogy az együttes kezelést nem lehet megoldani. Hogy miért nem? Ki tudja? Lehet persze, hogy szakmailag indokolt az intézmények álláspontja - végül is minden szakma gyakorlói képesek elfogadható magyarázatot találni sajátos ténykedésükről egy laikus számára -, de talán akadnak kivételek. Kis „ügy” ez, csak a Mamának nem. Amúgy is elég a baja. Mind sok másnak. A „kis ügyek” gyakran óriássá dagadnak, persze csak az érintettek szemében. Mesélhetek másról is. Volt nekem egy kutyám. Pontosabban nem csak az enyém volt, hanem az Ifjúság úti környék több száz lakójáé is. Fajtiszta, hosszú szőrű, fekete puli volt, már kissé öregecske, mert a szája körül és a tappancsain őszült a szőrzet. Valahol a gyermekkórház körül az egyik családi ház udvarán lakott gazdájával, de a Kutya - azért írom nagy betűvel, mert ez volt a neve - reggel nyolc körül leballagott a bérházak közé, reggelizni, ebédelni. A boltos már elkészítette számára a hurkavégeket, a zöldséggyümölcs pavilon fiatalembere már bontotta ki számára a hazai elemózsiát, az ABC kislányai is etették szalámivégekkel, egyebekkel, a hírlapos Marika meg a gyógyszertár kisasszonyai mindig tudták, hogy a Kutya pillanatnyilag hol tartózkodik, ha pedig sötétedett, lassan hazaügetett a Donátusi úton. Tavaly eltűnt egy időre, keresem reggel egy kis ételmaradékkal, a Kutya sehol. Hallom aztán, hogy valami autó elcsapta, nem olyan nagyon, csak mintha lábát törte volna, ezért a jólelkű asszonyok elvitték egy állatorvoshoz, aki aztán meg is gyógyította. Velem egy időben haragban volt, mert lekentem neki egy aprócska pofont, amiért a parizert nem ette meg, pedig vagy öt dekára valót direkt neki hagytam meg a vacsorából. De két éve kibékültünk. És most nincs meg a Kutya. Hetek óta nem találjuk. Én utoljára akkor láttam, amikor a parkolóban éppen szeretkezett egy ronda korcs kutyával, mondtam is neki, szégyellheted magad, hogy így nyilvánosan, nappali fénynél intézed az ügyeidet, de csak elnézően fordította rám pillantását, mintha nevetett volna és csak tovább hülyéskedett. Azóta nem láttam. A Kutyánkat.
