Új Dunántúli Napló, 1998. január (9. évfolyam, 3-30. szám)
1998-01-11 / 10. szám
TÉNYÉK, TANUK, TABELLÁK 1998. január 11., vasárnap A tél Krisztinája rekordot dönt Ő a tél Krisztinája. Mármint abban az értelemben, hogy Egerszegi Krisztinához hasonlóan, ő is korrekorderként mutatkozott be az olimpián és legszebb ötkarikás reményeinket fűzzük hozzá. Ilyen szemmel figyelünk Czakó Krisztinára - merthogy róla van szó -, aki éppen ezen a héten szerepel újabb világversenyén, a milánói Európa-bajnokságon.- Bár már sok versenyen túl van ebben az idényben is, az átlagos magyar korcsolyarajongónak a tévében is közvetített Európa-bajnoksággal kezdődik a szezon. Árulja el, idén mit láthatunk öntől?- Gyakorlatilag ugyanazt a programot, amit tavaly, csak remélem, jobban.- Ugyanazt? Nem szokatlan, hogy valaki nem változtat egyik évről a másikra?- Nem, másokkal is előfordul. Azért pontosítok: a zene azonos a tavalyival, vagyis megint az Adams Familyre futok, a kűrben azonban néhány változást majd észre lehet venni. Igor Bobrinnal, aki szüleim, vagyis az edzőim mellett koreográfusként dolgozik, finomítottunk néhány részleten.- És a ruha, az legalább új lesz?- Azt terveztem. Az idény első két versenyén új ruhában szerepeltem, de mindenki azt mondta, hogy a tavalyi annyira jó volt, annyira illett a zenéhez, hogy nem szabad lecserélni.- Vissza a tartalmi részekhez: új ugrása is van?- Nincs, de ezen a téren úgy érzem, nincs is olyan nagy szükség a változtatásra. Egyfelől azért, mert a nemzetközi szövetség amúgy is korlátozta az ugorható triplák számát, másrészt pedig a repertoáromból hiányzó tripla axelt a mai mezőnyből senki nem ugorja, legfeljebb akkor láthatnának ilyet a nézők, ha a japán Ito vagy az amerikai Harding visszatérne.- Végül is, mit gondol, miben kellene leginkább fejlődnie?- Két dolog nagyon fontos, és persze nemcsak nekem, hanem mindenkinek, aki eredményes akar lenni. Egyfelől hibátlanul kell bemutatni a gyakorlatot, azaz a biztonság mindenekelőtt! Másfelől nem elég jól ugrani, művészinek kell lenni a produkciónak. Nem véletlen, hogy egyre többen kerek történetet adnak elő a kűrjükben, ma már az ugrásokkal önmagukban nem lehet sikereket elérni.- Ha már a sikerekről beszélünk: mit kellene ebben az idényben elérnie, hogy azt mondhassa, nem a tavalyi Eu- rópa-bajnoki ezüst volt pályája csúcsa?- Én elsősorban nem helyezésekben, érmekben gondolkodom, hiszen egy verseny végeredménye nemcsak tőlem Sport irilág Sk Kilencedik oldal Katarina ma is jégtündér Már nem csak korcsolyázó. A szurkolók, különösen a férfiak bánatosak, hogy hiányzik a nemzetközi műkorcsolyázómezőnyből egy klasszis versenyző és sugárzóan szép nő. Katarina Witt, akit a bulvársajtó annak idején a „keleti tömb legszebb arcának” nevezett, ma már 32 esztendős. Világversenyeken már nem szerepel, de bemutatókon, profiviadalokon továbbra is fellép.- Gondolta volna tíz évvel ezelőtt, hogy még 1998-ban is korcsolyázni fog?- Egyáltalán nem. Azt hittem, harmincévesen már ősöreg leszek. Ma már persze másképp látom...- Mégis, mi tartja még mindig a jégen?- Imádom a közönséget, és a műkorcsolyázás életem szerves része. Talán akkor ér majd véget a gyermekkorom, ha egyszer befejezem a sportolást.- Az Ön korában a nők többsége már férjezett asszony...- Ugyan már, nem gondolja függ, hanem a vetélytársaktól is. Erre az idényre az a nagy vágyam, hogy a rövid programom olyan jól sikerüljön, mint a tavalyi Európa-bajnokságon, és a szabadon választott kűrömet is ugyanolyan jól tudjam bemutatni. Ha ez sikerül, boldog leszek.- Addig úgysem hagyom nyugodni, míg nem mondja ki, hogy milyen helyezésre számít.- Hát az Európa-bajnokságon az első hatban szeretnék végezni, a téli olimpián pedig be akarok kerülni az első tízbe.- Ilyen szerény vagy ilyen realista?- Azt hiszem, ez a realitás. Ugyan hallottam, hogy egyesek szerint 1980 óta először én szerezhetek a magyar sportnak téli olimpiai pontot, de szerintem az első tíz között végezni, az bizony jó eredmény lenne.- Persze, akármi is lesz Naganóban, biztos, hogy rekorderként ünnepelhetjük majd, hiszen tizenkilenc esztendősen már a harmadik ötkarikás versenyén szerepel. Ez egyedülálló a sport történetév ben.-Tény, hogy első olimpiámon én voltam a játékok legfiatalabb indulója a magam tizenhárom évével. Azért tegyük hozzá, a mostani rekordban az is közrejátszik, hogy megváltozott a téli olimpiai rendszer, és 1992 után 1994- ben is megrendezték a játékokat.- A távlati terveiről még nem hallottam, ugye, nincs szó arról, hogy az idény végén befejezné a korcsolyázást?- Nem, egyelőre nem. Élvezem a korcsolyázást, ráadásul nem is zavar a tanulmányaimban. Egyszerre végzem a Test- nevelési Egyetem edzői szakát és az informatikai-műszaki főiskolát -, így nincs miért abbahagynom a sportolást. Ráér majd 2002-ben, a negyedik olimpiám után. (szekeres) Ki lesz Jordan utódja? Az új szupersztár: Grant Hill Nem kétséges, bajban van a világ talán legjobban menedzselt sportversenye, az amerikai profi kosárlabdabajnokság. Bár egyelőre a válságnak csak előszelei érezhetők, de az építmény recseg- ropog, a botrányok szinte mindennapossá váltak. Ám ez csak a kisebb baj, a nagyobb az, hogy szép lassan kihalnak a szupersztárok. Sokan úgy vélik, ha az idény végén a legnagyobb játékos, Michael Jordan visz- szavonul, gazdaságilag összeomolhat az egész bajnokság. Jól tudja ezt persze David Stern, a liga ura, aki mindent megtett annak érdekében, hogy mihamarabb megtalálják Jordan méltó utódját. Hozzá szegődött a szerencse, mert rátalált a megfelelő emberre: Grant Hillre, a Detroit Pistons 205 centis játékmesterére. Nem kétséges, hogy a 25 esztendős játékos, az atlantai olimpiai bajnokcsapat tagja, valóban remek kosaras. Példa erre, hogy rövid idő alatt meghódította a kosárlabda két ottani legnagyobb fellegvárát. Előbb a Los Angeles Lakers otthonában vitte egyedül győzelemre csapatát - 34 pont, 15 lepattanólabda-szerzés, 14 gólpassz -, majd ugyanezt tette a New York-i Madison Square Gardenben, ahol megint csak 34 pontot dobott a Knicksnek. Másnap a New York Times azt írta róla: „Ezen az estén ő volt Jordan”. Ennél nagyobb dicséretet aligha kaphatott volna... Pedig sok fantasztikus játékos van a ligában, mondjuk O’Neal, Hardaway, Rodman vagy Pippen. Csakhogy ők botrányaik miatt nem alkalmasak arra, hogy fekete létükre, a zömükben fehér szurkolók példaképei, hősei lehessenek, fehér szupersztárnak pedig Larry Bird visszavonulása óta se híre, sem hamva . Hill, társaival szemben nemesztendős játékos, az atlantai olimpiai bajnokcsapat tagja, remek kosaras. Rövid idő alatt meghódította a kosárlabda két legnagyobb fellegvárát: Los Angelest és New Yorkot csak példás magaviseletével van lépéselőnyben, hanem jó neveltetésével is. Édesapja, Calvin, a Yale egyetemen végzett és a Dallas Cowboys ame- rikaifutball-csapatának játékosa volt. Édesanyja, Janet pedig jogászhallgató korában egy bizonyos Hillary Rodhammel osztotta meg kollégiumi szobáját, akit manapság inkább Clinton asszonyként, azaz az Egyesült Államok First Ladyjeként ismer a világ. Grant Hill intelligens fiú. Fellépett például David Letterman - mondhatni, az amerikai Friderikusz showjában: remekül zongorázott. Ott mondta el: számára a vad éjszakázás azt jelenti, hogy leül a tévé elé és rendel egy pizzát. Hill szerény fiú. Amikor csapattársa, Lindsey Hunter azt mondta neki, hogy most még Jordan uralkodik, de hamarosan te jössz, Grant csak legyintett: - Ugyan, hagyjál már ezzel békén. - Pedig -, erősködik Hunter -, ő is tudja, hogy igazam van. - Nagyon is jól tudja, ha meghal Jordan király, Hill királynak teszik a koronát a fejére. '(szeta) Sakksuli gyerekeknek (6.) Egy példajátszma - a tanfolyam vége komolyan, hogy a házassági papirokon bármi is múlik?-Persze hogy nem, de Ön más módon sem kötötte össze tartósan az életét egy férfival.- Ez igaz. Választanom kellett, vagy a hivatás, vagy a családi élet. Mindig az előbbi mellett döntöttem.- Mármint a korcsolyázás mellett!?- Nem csak. Hiszen a közelmúltban készült Jégtündér című filmben nemcsak szerepeltem, hanem részt vettem a forgatókönyv megírásában is. Dolgoztam a reklámkampányban és anyagi érdekeltségeim voltak a vállalkozásban. Saját produkciós irodám is van már, a With Witt nevű cég.- Nyilván nem véletlen az angol elnevezés. Végleg gyökeret eresztett az Egyesült Államokban?- Nagyon büszke vagyok arra, hogy itt is karriert tudtam csinálni. Ugyanakkor félig viccesen azt szoktam mondani: Amerikában van az otthonom, de Németországban vagyok otthon. Sz. T. A mai, hatodik résszel véget ér a sakksuli. De ne gondolja senki azt, hogy ezek után ő már jól sakkozik. Mondjuk azt, annyira tud, hogy elkezdhessen igazán tanulni. A befejezés előtt azért még ismerkedjünk meg néhány fontos fogalommal, és az „igazi” játszmában próbáljuk meg hasznosítani a tanultakat. Egy játszma három részből áll, a megnyitásból, a középjátékból és a végjátékból. A megnyitásnak külön elmélete van, köteteket lehet írni egy- egy fajtájáról. A lényeg minden esetben: a centrum elfoglalása. A középjátékban már nincsenek olyan kidolgozott sémák, mint a megnyitásnál, a végjátékban pedig rengeteg egyéni ötletre van szükség az eredményes játékhoz. Végig annak tudatában kell játszani, hogy a királyt meg kell védeni, hiszen ennek mattolásával véget ér a játszma. Ráadásul a király gyenge, védelemre szorul, legalábbis addig, amíg a tisztek nagy része a táblán van. Ennek megfelelően a király szerepe igazán csak a végjátékban értékelődik fel, amikor a gyalogok között már a legerősebb figura lesz. Az egész játszmában a legtöbb lehetőséggel, köztudottan a vezér rendelkezik. Őt is óvni kell, szerepe inkább csak a középjátékban kerül előtérbe, ugyanúgy, ahogy a bástyáké. Velük szemben a könnyű tisztek a megnyitások főszereplői, az ő feladtuk a jó felfejlődés biztosítása. Akárcsak a gyalogok közül a két középsőé, a d és az e gyalogoké. Nézzünk most egy példajátszmát! (Ne feledjétek, az első lépést mindig a világos teszi!) Világos-Sötét. 1. e4, e5. 2. Hf3, Hc6. 3. Fc4, Fc5. 4. c3, Hf6. 5. d4, exd. 6. cxd, Fb4t. 7. Hc3, Hxe4. 8. 0-0, Hxc3. 9. bxc3, Fxc3. 10. Vb3, Fxal. 11. Fxf7t, Kf8. 12. Fg5, He7. 13. He5, Fxd4. 14. Fg6, d5, 15. Vf3t, Ff5. 16. Fxf5, Fxe5. 17. Fe6t, Ff6. 18. Fxf6, gxf6. 19. Vxfót, Ke8, 20. Vf7# - azaz matt. Elemezzétek a játszma minden egyes lépését, gondolkozzatok, hol lehetett volna mást, jobbat húzni. Nagyon sok mindenről lehetne és kellene még beszélni, de akkor ez a sakksuli nem hat-, hanem hatvanosztályos lenne, és erre, sajnos, nincsen mód. De reméljük, sokaknak kedvet csináltunk ehhez a nagyszerű játékhoz és szép sporthoz. Sok sikert kívánunk! I
